| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] mosolytul 1 mosószéket 1 mosott 4 most 638 mosta 3 mosták 1 mostam 1 | Frequency [« »] 737 mikor 710 volna 695 el 638 most 633 aki 633 nagy 563 neki | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances most |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| bírtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott szemmel, könyv 2 I, 1| Jaj, gyerekem, a szalonna most elment adóba - vette elõ 3 I, 1| belemarkoltam a papsajtba. Pedig most már nem volt olyan jóízû, 4 I, 1| nagyon meglepett. Az unokám most tette életében az elsõ öntudatos 5 I, 1| Ezt meg azért adom, hogy most már ne fújjad!~Így bukott 6 I, 1| sokkal okosabb berendezkedés. Most már öreg ember vagyok, de 7 I, 1| öreg ember vagyok, de még most is sajnálom a szegény kis 8 I, 1| gondoltam magamban -, most jön az aranykrajcár.~De 9 I, 1| szíjostorral.~- Eddig fújtad, most már járjad - mondta minden 10 I, 1| tanított.~S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik velem, 11 I, 1| neki, de hát hol vegyenek most egy gazdátlan kabátot? Az 12 I, 1| öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták az égi magasok 13 I, 1| elfogadható oldaláról üdvözlik. - Most már lejöhetsz, add ide a 14 I, 1| azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jó 15 I, 1| még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek 16 I, 1| Azon tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre 17 I, 1| nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele 18 I, 1| elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó Gergõék húzták 19 I, 1| se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész 20 I, 1| sárgarépa, öt bokor mák; most körülbelül az ötödik fizetési 21 I, 1| kacagás, hogy én azt még most is hallom. Szégyenletemben 22 I, 1| bársony palástot.~- Hanem most már aztán tenyeredbe szedd 23 I, 1| is vettem rám többet, de most is üveges szekrényben õrizgetem. 24 I, 1| nekikészültem az örömnek, hogy én most ennyi szép históriás könyvvel 25 I, 1| a szívem édességeit, és most kifosztva, koros fejjel 26 I, 1| azóta megtanultam.~Csak most sejtettem meg, hogy itt 27 I, 1| úr a rubrikás papirost. Most már õ kivakarja onnan, amit 28 I, 1| átment sörözni a Koronába. Most már mit csináljunk? Az anyám 29 I, 1| puszta föld.~A bicebóca ember most már ordított.~- Nahát! És 30 I, 1| Nagyon jó ember volt, de most õ se segíthetett.~- Akinek 31 I, 1| éltetni Kossuth Lajost. Akkor most nem volna maga olyan jegyes 32 I, 1| velünk a jószagú kezét.~Most már azután csakugyan elszakadt 33 I, 1| minden pénteken egy.~- No most már azt mondd meg, legénykém, 34 I, 1| a bagószagú csemegét, és most következett a harmadik kérdés, 35 I, 1| egy gyújtat dohányt, nézd, most veszem észre, hogy üres 36 I, 1| két szemem, ha tudtam. No, most már mindegy, majd letapasztom.~ 37 I, 1| képében incselkedett vele.~Most is észrevette a szerencsét 38 I, 1| míg le bírtuk fülelni. Most aztán ölbe fogva cipekedtünk 39 I, 1| volt az utolsó hördülése.~Most már nem is haragudott Messzi 40 I, 1| nagyobbakat terem az õszön.~Most már egészen hûvösen nézte 41 I, 1| a feszület karjára. Csak most vettem észre, hogy mikor 42 I, 1| asszony volt a szûcsné. De most fölszegte a fejét, csattant 43 I, 1| borotvája élét.~- Hát én most már azért is Kossuth-szakállt 44 I, 1| a sokadalomban. A szûcs most már úgy fogta föl a dolgot, 45 I, 1| Csakhogy a kacsintásokban most nem volt semmi pajkosság, 46 I, 1| nyári csillagokban.~- Nem, most nem érünk rá, engedjetek 47 I, 1| ennek, ugyan a kerületje még most is megvan, csak a közepe 48 I, 1| kellett neki menni. Az még most is a boltajtót támogatta, 49 I, 1| boltajtót támogatta, de most már jobb kedvvel. Annak 50 I, 1| anyjának. Helybenhagyta, hát most viszem neki az örömet. Szaladok 51 I, 1| ördög incselkedéseit, és most már csakugyan szaladt hazafelé. 52 I, 1| gömbölyû fejét.~A szûcs most már a fiú vállát kezdte 53 I, 1| Hallod, lelkem, hallod?~Most már fölneszelt a gyerek. 54 I, 1| halálos fájdalmat, amely most már szégyenlõs szomorúsággá 55 I, 1| tette volna az úri kalapot.~~Most már harmincnyolc esztendeje 56 I, 1| öreg szûcsék elõrementek.~Most pedig az juttatta eszembe 57 I, 1| megjelent a verandán.~- Én most Móra Ferenc vagyok - mondta 58 I, 1| lelke nincs tanárkoromnak. Most a Röser-iskola esete eszméltetett 59 I, 1| komolyabb férfiú voltam, mint most; siralomvölgynek tekintettem 60 I, 1| benne vagyok a zárójelben, most elégítem ki több érdeklõdõ 61 I, 1| hogy mért nem hordok én most bajuszt. Azért, mert tanárkoromban 62 I, 1| szívemben megfagyott a vér. Most értettem meg elõször, mi 63 I, 1| és fölállt.~- Jöjjön ki.~Most a mellénye alját rántotta 64 I, 1| édes fiam, a katedrára.~Most már visszahõkölt, mintha 65 I, 1| a katedrára. Egy-kettõ!~Most már én voltam felül. A gyerek 66 I, 1| föl a katedrára.~- Úgy. Most üljön az én helyemre, én 67 I, 1| maga helyére. Így ni. No most a katedráról köpjön le ide 68 I, 1| a vádló -, csupa sár még most is a nadrágja.~- Az ám, 69 I, 1| mészárosinas.~- Mirõl olvastunk most, fiam?~- A királrul.~- Mit 70 I, 1| mindig végigaludta az órát. Most is elásította a felelet 71 I, 1| feküdt bennem az ördög, de most már talpra ugrott. Hát te 72 I, 1| egészen vérszemet kaptam.~- No most már írjuk föl a spiritusz 73 I, 1| memoárjait.)~Az új fejfa állítása most már az én jussom lett volna, 74 I, 1| keverni az apámat.~Ahelyett most már én csinálok neki olyan 75 I, 1| pengõért. Ebbõl faragom én most meg az apám fejfáját úgy, 76 I, 1| magyar ember szobrának.~Most veszem észre, hogy tán már 77 I, 1| harangot Pesten félreverték.~Most már mi lesz? A határozatot 78 I, 1| képzelni, hogy vasvillázott most bele a szeme az elnökbe.~- 79 I, 1| arról szó se lehet, hogy most beeresszem az avar urak 80 I, 1| és a kezem ügyébe esett. Most azonban úgy találtam, hogy 81 I, 1| a koponya fejlõdésérõl.~Most aztán jött a nagyágyú. A 82 I, 1| tudom én azt magamtól amit most gondolni tetszenek hogy 83 I, 1| Tömörkényre.~- No, Pista, most beszélj!~Az öröm kissé elsietett 84 I, 1| Azt hittem, magyar írás. Most látom, hogy török írás, 85 I, 1| Elõször egyen, aztán ketten, most már hárman próbáljuk, de 86 I, 1| ágában sincs panaszkodni. Most is azt mondom, hogy így 87 I, 1| Makkembert csináltam Ósikának, s most ez a homunculus hordozza 88 I, 1| erdõ, ott barátkozom én most a fákkal hajnali harmaton 89 I, 1| titkokat álmodó fehér szûzrõl most nem beszélek. A nyír, az 90 I, 2| s akkor azt mondta, hogy most már elverte az éhét.~Az 91 I, 2| szegény feje, a magyar király most mindjárt takarodót fúvat 92 I, 2| csakúgy megjárta mivelünk.~Most ötven esztendeje történt, 93 I, 2| azelõtt Sicambriának hívták -, most aztán visszaadta neki a 94 I, 2| szegedi nemzet. Még tán most is néznénk, ha az irigyeink 95 I, 2| szemû magyar királyné, azt most már nemigen lehet tudni, 96 I, 2| Hm - mosolygott Mátyás -, most már csak mögvendégölsz, 97 I, 2| palástja.~- Azért, uram, mert most hétköznap van, és csak olyan 98 I, 2| feketeseregben...~- Úgy láttam, mint most látom, úgy hallottam, mint 99 I, 2| látom, úgy hallottam, mint most hallom - kacsintott Körtés 100 I, 2| ilyen szépen tudsz fütyülni. Most az a törvény Dorozsmán, 101 I, 2| fütyülnöd benne napszámra. Most pedig szedd a tenyeredbe 102 I, 2| betarisznyázta a varjút, s most már csakugyan meg se állt 103 I, 2| madarakat is nagyon szerette. Most is tele volt a két válla 104 I, 2| embert, merre tartózkodik most a király.~- Én vagyok - 105 I, 2| a bírósüveget. - Hát még most se ért ide? Pedig mink ugyancsak 106 I, 2| sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat:~- 107 I, 2| tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon.~ 108 I, 2| lesz ám olyan meleg, mint most van.~- Okosítson már föl, 109 I, 2| furcsa tartomány ez, ahol most lopom a napot - ugyan nem 110 I, 2| örült neki a király. - Most már csak egy kis vizet kellene 111 I, 2| az a nagyorrú csavargó, most akkora aranyam volna, hogy 112 I, 2| udvari orvos. Parázsó még most is a nádmézet tisztogatta 113 I, 2| is olyan tápéi, aki még most is abban a csizmában jár, 114 I, 2| mondok, úgy láttam, mint most látom, úgy hallottam, mint 115 I, 2| látom, úgy hallottam, mint most hallom.~Mért tartsam például 116 I, 2| semmiháziak, még szépen vagytok, most az egyszer elengedem a talpatokról 117 I, 2| hörögte a török, aki most már világosan látta, hogy 118 I, 2| tied az arany. Hanem most már azt mondd meg nekem, 119 I, 2| gondolkodóba esett: mitévõ legyen most ezzel az idegen pénzzel?~- 120 I, 2| vele Balázsnak nem volt, most se lett volna, ha a borbély 121 I, 2| erre rá.~Így lett volna ez most is, ha Móra Balázsnak olyan 122 I, 2| Értendõ alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd el, fiam, 123 I, 2| Hallod-e, ebnek eb fia, ha még most se mondasz egyebet, akkor 124 I, 2| volt különben a kapunk, most azonban az volt az öregnek 125 I, 2| bíróné vagy.~- Akkor hát most már csakugyan bíró hátán 126 I, 2| mákot.~- Hohó, kontyos, most lesz már csak hallgass a 127 I, 2| paraszttal.~- Látom, látom, de most már tán hozhatom is az ebédet, 128 I, 2| magát kelletni.~A fejedelem most már jobbkedvûen veregette 129 I, 2| kenést meg a kijárást nem most találták föl, ismerték azt 130 I, 2| Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind lehetetlenné 131 I, 2| jóvá nem hagyta.~- Minket most már akár szélnek is ereszthet 132 I, 2| tanácsurak.~- Úgy sincs itt most már becsülete másnak, csak 133 I, 2| a fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel várta a 134 I, 2| gyerek, de jól csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek 135 I, 2| is igazság lesz ám, ha én most téged megkenetlek mogyorófahájjal.~ 136 I, 2| hozzá:~- No, fejedelem uram, most már kelmed is megkapta a 137 I, 2| megint elnevette magát, hanem most már bosszúsan.~- Hát akkor 138 I, 2| fejedelem se.~- No dádé, soruls most, mint ürge a lukba - kapott 139 I, 2| nekem adod a lovat, amit most kaptál ajándékba.~- De már 140 I, 2| való mindenkori jó kedve most nem ollyan gyakorta való 141 I, 2| azaz dehogy ilyen volt az! Most úgy bukdosik a hold képe 142 I, 2| gyere kakukkszót hallgatni. Most az egyszer aztán te csúfoljad 143 I, 2| a hajnali harang.~- No, most meglesem!~Széthajtotta a 144 I, 2| sokkal nagyobb volt, mint most, a városunk meg kisebb. 145 I, 2| sokkal közelebb volt, mint most, a királyasszony levelének 146 I, 2| becsületes emberek, mint most, s ezek közé tartozott a 147 I, 2| annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az ám, de 148 I, 2| az pedig hol találkozik most ezen a szegény Szegeden, 149 I, 2| magát a „közért”, ahogy most mondanánk. Nem mintha ész 150 I, 2| úgy látta az egészet, mint most látja, úgy hallotta, mint 151 I, 2| látja, úgy hallotta, mint most hallja.~ 152 I, 2| császárnõnek azonban éppen most jutott eszébe kinézni az 153 I, 2| hegyek közül az öreget, most már nem lehet tudni. De 154 I, 2| megjárni a vásárt?~- Ez most a módi, édesapánk - nevettek 155 I, 2| élménnyel sózzuk, paprikázzuk most a szalonnát.~Nem mondhatom, 156 I, 2| kontyosak voltak a generálisai.~Most már beleszólok én is, s 157 I, 2| vagy, csikós; azt mondd meg most már, melyik a legjobb házasság? - 158 I, 2| vak, az ember meg siket.~Most jött a legnehezebb, a harmadik 159 I, 2| kívánhatod, hogy a te kedvedért most hadat üzenjek a francia 160 I, 2| nem tudom tatár nyelvön!~Most azonban nagyon komor meggyõzõdéssel 161 I, 2| jogérzete.~Meg is vagyunk most már nyugodva mindnyájan, 162 I, 2| árkusokra vagy ezer példányban. Most már csak olyan kellett volna, 163 I, 2| hevert úgy úton-útfélen, mint most.~Másnapra megtalálták a 164 I, 2| sárgarigókat.~- Gott sei Dank! Most már csak ennek a földnek 165 I, 2| emberek!~Az lett volna, hogy most a Bourbonok is meg az Orléans-ok 166 I, 2| Valois-k is kerülnének, s most meg kellene szakadni a lojális 167 I, 2| hírhedt Caracosa, akinek csak most ütötték le a fejét Nápolyban, 168 I, 2| ilyenben ment. Széchenyinek most még csak az ingfodra vörös, 169 I, 2| szerint eminenciád se ülne most az ország tanácsában, mint 170 I, 2| szenvedélyes numizmatikus volt. Most is egy ezüst érmet kotort 171 I, 2| bólintott a palatinus. - Most már csak azt szeretném tudni, 172 I, 2| szempillanatig tartott az egész.~- Most jön a válasz. Kegyeskedjék 173 I, 2| azt indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák 174 I, 2| ide hallgass, fiam János! Most elmégy a városkapitány úrhoz, 175 I, 2| hajtottad a szürkéket, hát most azt is hadd lássa mindenki, 176 I, 2| A városkapitányhoz meg most már íródeák küldetett azzal 177 I, 2| sebesen tilalom ellenére!~- De most már csakugyan nem értem 178 I, 2| rajta a frisset. Legalább most az egyszer leteszik a fél 179 I, 2| amivel máskor majd él is, most azonban katonai kézre adja 180 I, 2| akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függõleges 181 I, 2| kaptam értesítést, hogy most már a kancelláriánál van 182 I, 2| erre is tudott kádenciát. Most már könyvet gombolt ki a 183 I, 2| egy cipóra valót kapott.~Most azonban a Rajzolatok szerkesztõje 184 I, 2| várja a tíz forintját. Nos, most majd megkapja kamatostól. 185 I, 2| üdvét célzó rajzolatjait. Most mûhelyt vagy boltot fog 186 I, 2| szöget ütött a fejembe. Most se nagyon sokadozik a szegedi 187 I, 2| körülbelül ott kötött ki, ahol most Klebelsberg miniszter úr 188 I, 2| ki a cigány famíliástól. Most, havi búcsúkor azonban beállított 189 I, 2| idézte az öreg Simeont:~- Most már elbocsáthatod, Uram, 190 I, 2| magát Széchenyi. - Nekem most nincs hivatalom, tisztségem, 191 I, 2| fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették ki a körmöci 192 I, 2| kezével.~- Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Kereki 193 I, 2| Kereki uramat -, nekem is van most annyi aranyam, mint kegyelmednek, 194 I, 2| olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély Kereki, 195 I, 2| kétségbeesetten a bíró -, hanem most már az Isten legyen nekik 196 I, 2| a lelkére kötötték, hogy most ez egyszer igazán szedje 197 I, 2| hogy Szombati uram még most is ott ül a söntésben, s 198 I, 2| ott ül a söntésben, s még most is szorongatja a réziccét.~- 199 I, 2| réziccét.~- Hát kend még most se ment el? - förmedtek 200 I, 2| Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok, hanem harc, 201 I, 2| hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy 202 I, 2| harmadszor is csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~- 203 I, 2| édesapámtól ezt a történetet, amit most el akarok beszélni. Aratás 204 I, 2| király. Meg is tanultam, s most úgy adom, ahogy vettem. 205 I, 2| volt a Palkó édesanyja, most is ott szorgoskodott a küszöbön. 206 I, 2| soha részt nem vett.~Hanem most ugyan nem sokat búsultunk 207 I, 2| mesemondónk? Jött is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~- 208 I, 2| megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta mögé álljunk, 209 I, 2| hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk, 210 I, 2| utcagyerek. Ugyan a ház most is megvan még, s ma is a 211 I, 2| Hát aztán mit tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak 212 I, 2| nem nyúlhatott érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske 213 I, 2| õket a buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni 214 I, 2| szabadságért harcoltál, most harcolj ellene!~Mert olyan 215 I, 2| bankójának - tûnõdtem magamban, s most már nagyon szerettem volna 216 I, 2| többet.~Titulász kincse most már az édesapámra maradt. 217 I, 2| itt az asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót, 218 I, 2| fölött az akácfákon még most is fütyörésznek a sárga 219 I, 2| megérdemelnék a kiadást, most csak egy-két, Bemre vonatkozó 220 I, 2| hívták, szõlõcsõsz volt, most halt meg Félegyházán kilencvennégy 221 I, 2| használati utasítást, hogy „no, most már csak szíja az úr” - 222 I, 2| betyárnak, akár perzekútornak.~Most szabad volt mind a két szoba. 223 I, 2| Kisteleken.~- Nem lössz itten most semmi baj, nyugodalmas éjszakája 224 I, 2| úr, akinek a kezébe csak most jutott el a régi tárca, 225 I, 2| madarásztói csárdában! De most már, hogy tudom, megírom 226 I, 2| láttuk erre mifelénk!~- No, most se a magam jószántából lát - 227 I, 2| elemózsiás tarisznyát, Matyi!~Most nõtt csak meg a taraja Paplógó 228 I, 2| kifizetni a városnak. De most mögadom, nézze, ami visszajár, 229 I, 2| markát. Amúgy a lelkiismerete most tiszta volt, egy vetélt 230 I, 2| húzott egyet az üvegbõl, és most adja vissza az elismerést.~- 231 I, 2| Lössz-e még?~- Tán ölég is most mán ebbül ennyi.~- Hát egyelõre 232 I, 2| hogy ez a bécsi kolléga most operetten dolgozik, amelynek 233 I, 2| herbergjének. Azon a tájon, ahol most egy elhagyott csordakút 234 I, 2| se vösznek az emböreim.~Most megint tapasztalhatta Sándor 235 I, 2| felesége köténye mögé bújt.~Most azonban se tette, se vette 236 I, 2| hátra.~- A Sándor?~- Az. Most elnyomhatja, ha akarja.~- 237 I, 2| ki ne jöjjön rajta.~- Még most is féltöd? Te! - lökte el 238 I, 2| jó van, Kati fiam. Eredj most te szépen haza a Rácok kertjibe 239 I, 2| eriggy, cselédöm, mert ami most itten tevõdik, ahhoz nem 240 I, 2| sógorom!~A csárdás csak most látta meg, hogy a Sándor 241 I, 2| akarom mögtudni éppen, vagy-e most olyan legény, mint mikor 242 I, 2| amelynek mindig zárt kapuja most nyitva állt, várták, s a 243 I, 2| hogy senki se tudott róla, most már könnyû volt elbánni 244 I, 2| romnak volt Mariusa, amit most kioksznak nevez a szegedi 245 I, 2| lesz itt semmi hiba se, ha most már azt is megmondod, hogy 246 I, 2| annak a nyelvét, ne félj!~Most már hangosan nevetett Sándor.~- 247 I, 2| Sándor az ajtót a bíróra.~Most került sor arra a bizonyos 248 I, 2| be Sándor Laucsikhoz -, most már adhat abbul a papramorgóbul.~ 249 I, 2| a tantervbe. Laucsiknak most már mégiscsak meg kellett 250 I, 2| is megbukott Laucsik. S most olyan ötlete támadt, amire 251 I, 2| Sándor. Nem a német akar most megtorkolászni bennünket, 252 I, 2| õszinte megdöbbenéssel. - Most már a többit olvassa maga.~ 253 I, 2| az egészet?~Ezért aztán most azt felelte Laucsiknak:~- 254 I, 2| elõre, mint lehetõséggel. Most már nem várta be, még pipázhatnékja 255 I, 2| éjszakám -, hogy mit csinálok most már az öreggel, akivel heteken 256 I, 2| lováról futás közben.~- Hát most az û részivel mi lössz? 257 I, 2| fõtárgyalásig eljutottam volna. De most nekem másfajta tárgyalásaim 258 I, 2| lehetnek, nemigen merem én most olyan nagy fába vágni a 259 I, 2| kifaggatás nélkül nem hozott. - Most már azt kérdöm én kendtül, 260 I, 2| a birkák eldöglöttek, és most már az volt a kérdés, hogy 261 I, 2| Honnan jön kend?~A magyar most már óvatosabb volt. Nem 262 I, 2| kend!~...Hála Istennek, most már nem ilyen szigorúak 263 I, 2| tiszttartó -, hány kutyátok van most?~- Gulyánál, nyájnál, majorokban 264 I, 2| mert én is olyan vagyok. Most olvasom az újságban, hogy 265 I, 2| diéta, hogy lesz, mint lesz most már, ha a milliomos kutyák 266 I, 2| hogy mennyit ér a kutyája.~Most meg én mondtam, hogy „nono”. 267 I, 2| nagyon derék emberek, de még most is adósak a tavalyi árendával 268 I, 2| aratást engedtem az idén, most már az árendát is duplán 269 I, 2| fûre lépést, mert akkor még most is Ugriában vigadnánk lótejen.)~ 270 I, 2| De kifogytunk az idõbõl, most már be kell érni istenhegyi 271 I, 2| még nekünk!~Vágó Pálból most már kirobbant a jász temperamentum. 272 I, 2| megkérdezni, hogy ki eszi azt most már meg?~~Körülbelül huszonöt 273 I, 2| idejében az afrikaiak, hogy most már civilizált világ polgáraivá 274 I, 2| Szó se lehet róla. Ott most a keleti marhavész miatt 275 I, 2| Kinek a nyakába teszik most már a szép szíjnyaklókat?~ 276 I, 2| rinoceroszt vagy zebrát behozni?~Most derült ki, milyen jó az, 277 I, 2| Mi az ördög lehetett hát? Most már határozottan emlékszem 278 I, 2| ajándékozott az intézetnek.~Most már az igazgató vakarta 279 I, 2| nagykabátot überciherrel, azt most már bizonyosan benaftalinozta 280 I, 2| a ládában.~Az igazgatót most se hagyta el a filozófia.~- 281 I, 2| az volt benne, akkor még most is benne van. Nézzünk csak 282 I, 2| maradt még rajta toll.~- És most hol van a madár?~A hatvanhetes 283 I, 2| szerencsém. Neki, szegénynek, most se volt se öröme, se szerencséje, 284 I, 2| szomszédasszony figyelmét. Most is hallom, ahogy mondja 285 I, 2| egy félmázsa kéregpapírt (most nem futná az árát egyhavi 286 I, 2| veszek belõle.~~- Ha én most azt kérdezném tõled - kezdte 287 I, 2| mondta, ez nagyon könnyû.~Most már mit mondjon ilyenkor 288 I, 2| se olvasta meg a lábait. Most még a tanfelügyelõt fogom 289 I, 2| lábbal rendelkezik - de most már nem kerül erre a sor. 290 I, 2| Azt hitte a jámbor, hogy most már a kétszer kettõ nem 291 I, 2| kétszer kettõ nem négy lesz.~Most már aztán én is megharagudtam, 292 I, 2| fogadtam. Ellenben azt írja most nekem G. I. King úr Cincinnatiból, 293 I, 2| ráfogtam az öklöm, hogy most már menjen az úr, míg szépen 294 I, 2| megbosszantsa a tápéiakat, most meg már azt a parancsot 295 I, 2| Gyerünk csak a fõbíró elé!~- Most? Éjszakának idején? Hát 296 I, 2| is megtaláljuk kendteket. Most beérjük a nevükkel is. Hogy 297 I, 2| le senki elõtt.~A hajdúk most már a másik nagyeszû emberhez 298 I, 2| és múzeumok kincse. Mert most már igen csak az lesz belõle, 299 I, 2| istentelen emberek voltak, mint most, s mikor az ihlet kerülgette 300 I, 2| ilyenkorra tessék jönni, mert most nem érünk rá, hanem nagyon 301 I, 2| tud elaludni. Azaz hogy most sehogy se tud az istenadta, 302 I, 2| aztán király õfelségének most minden bizodalma a honti 303 I, 2| volna õket étlen-szomjan, de most már nem volt hatalom, amely 304 I, 2| de hát mit lehetne itt most már tenni?~Szerencsére az 305 II, 1| huncutok szép Heléna után, de most már asszonytársai is olyan 306 II, 1| semmit, a miletoszi lányok most már nem a tengerpartra mentek 307 II, 1| partjain elhatározták, hogy most már õk is belépnek a világtörténelembe, 308 II, 1| amit térden állva éppen most csatol össze szép Erippe, 309 II, 1| bátran idehallgathatnak. Most elõször is megtanulhatják 310 II, 1| úrnõnknek, hogy ki ne tegye most a lábát az õ békességes 311 II, 1| legokosabb tanácsnokok, de most már én is azt mondom. Megfogadom 312 II, 1| mert a király úr azt hitte, most is az a hölgy van nála, 313 II, 1| látogatót. Ott könyökölt az most is az esõcsatorna felett, 314 II, 1| szélén Belfegor. Csakhogy most nem kénkõszagú volt, hanem 315 II, 1| volt, hogy Thibaut mester most már nem is egy tarisznya 316 II, 1| dzsirid-hajigálás közben, amit most gerelydobásnak neveznek, 317 II, 1| kafanát. Az igazhitûeknek most már nem maradt egyéb köpködõjük, 318 II, 1| de meg nem öregedhet”. Most virágjában élvezni akarta 319 II, 1| élvezni akarta õ azt. - Most már megmondom neked, hogy 320 II, 1| igaz belõle, mi se, azt most már nehéz volna megállapítani - 321 II, 1| neked fizetik a sarcot. Most már csak az van hátra, hogy 322 II, 1| dörzsölte össze a két tenyerét. Most már biztos, hogy megint 323 II, 1| megkérdeznéd.~Don Mohabim csak most vette észre a fekete ruhás 324 II, 1| szégyentõl, amit az jelentene, ha most nem igazhitû keresztények 325 II, 1| ambícióm volt; azt hiszem, most már egészen jó úton vagyok 326 II, 1| hajlongó csárdásnak:~- Mink most kerülünk-fordulunk egyet, 327 II, 1| a hajcsár a szamarával - most meghalsz, zsidó! Csúffá 328 II, 1| éghullajtotta csárdásnak, s most már négyen kergették a boldogtalant.~- 329 II, 1| gonoszság elkövetõjének pedig most már volt annyi esze, hogy 330 II, 1| tehát Salamont a bíróhoz, most már öten, egyik mérgesebb 331 II, 1| sugdostál is neki? Látod, most magadra vallottál, ebszülte. 332 II, 1| Nagy a te bölcsességed, de most nem kérek belõle.~- Masallah! - 333 II, 1| horgasztotta le a fejét Salamon. - Most fekszik az asszony a tizenkettedik 334 II, 1| férj, akárki mit mond. Lám, most is a rossz lábú királynét 335 II, 1| herceg bal oldalára, hogy most már az essen az õ jobbja 336 II, 1| mosott alsókat is, hogy most még rondábbak, mint azelõtt 337 II, 1| keresztet az öregasszonyok -, most már nem kell kísértetért 338 II, 1| használtad a kézirataimat, de most már hajsütögetésre szeded 339 II, 1| Szokatlan csendesen mondta:~- Most már még ebbe is belekötsz? 340 II, 1| mondasz engem tékozlónak?~Most az egyszer Haydn volt az, 341 II, 1| nem törõdött vele, hogy most az õ hangját hallják meg 342 II, 1| Did... nem, nem tudom most, pedig a nyelvemen forog 343 II, 1| fogadóban, ahol õ lakik, most szállt meg egy papformájú 344 II, 1| keresztelõre, mégpedig gyalog, mert most már se öszvére, se pénzecskéje, 345 II, 1| került megerõsítés végett, s most derült ki, hogy mennyi bölcsesség 346 II, 1| mégis meglesz a világosság.~Most tudódott ki a helytartóról, 347 II, 1| volt a lojalitásáról, és most se fogja azt engedetlenséggel 348 II, 1| kellett rá a szelídítõ piócát. Most már bánta egy kicsit, hogy 349 II, 1| alattvalók, annál jobb. Most már meggyújtották a lámpásban 350 II, 1| míg meg nem süketült, s most a szegényfertályban, a Sorokhovain 351 II, 1| Hát a kisasszony?~- Még most se mentél el, batyuska? - 352 II, 1| harmadszor is csak bekopogtatott. Most azonban, ahogy nyílt az 353 II, 1| indítványozta vendégének.~Most derült ki, hogy a kutya 354 II, 1| furakodva lép az ebédlõbe. Most már biztosra vette a gróf 355 II, 1| De Saint-Aulaire úr, de most már szívébõl. - S megvallhatom 356 II, 1| ajánljam föl magamat. Hanem most már ki innen azzal az undok 357 II, 1| Tennessee-ben. Ott, ahol most újra akarják kezdeni a daytoni 358 II, 1| volt a világsajtónak, mint most a majompör.~Vértanúhatnám 359 II, 1| aláírásokat gyûjtögettek, s most már bibliagyalázás címén 360 II, 1| biz ez, ki teszi ezt már most jóvá?~A bíró vállalta, hogy 361 II, 1| kacagás az egész teremben. Most már fölöslegessé vált tanúkihallgatás, 362 II, 1| néven cinicáknak hívunk.~Most is mindjárt megnyugodtam, 363 II, 1| olyan szép történet, hogy most már nem is olvasom tovább 364 II, 1| hallatlanná tetted, hát most már elküldött minket.~Zia 365 II, 1| közé szedett a mulónak, s most már uccu neki a világnak!~- 366 II, 1| öszvér kótyagosodott meg, s most már úgy nekilódult a zörgõs 367 II, 1| ismeretlen katonát, akire most rátaláltam az ütközet hevében. 368 II, 1| nevetõsre a rongyos ember arca. Most már kiment az álom a szemébõl. 369 II, 1| világ szeme. Ha a világ most is õrajta tartaná a szemét, 370 II, 1| többi.~Úgy láttam, mint most látom, hogy a torony megcsóválta 371 II, 2| csakugyan megjelent másnap, és most már sokkal itthonosabbnak 372 II, 2| úgy mögrakott, hogy még most is hordom a kékjit.~Mátyás 373 II, 2| elértette a kritikát, mert most már elkomolyodva adja fel 374 II, 2| bíróhoz tartozik.~Mátyás most már megmérgesedik, és nekivörösödve 375 II, 2| hogy ide vigyázzon, mert most bújik ki a szög a zsákból.~- 376 II, 2| kiabálni kellett a Jakabra, és most utána kell ereszteni a nagy 377 II, 2| Megint összemennek, és most a koma kérdezi:~- Röcsög-e, 378 II, 2| Harmadszorra aztán recsegett. Most Gergõ érdeklõdött, mint 379 II, 2| az osztozás. A színhely most is kocsma, de úri, a belsõ 380 II, 2| meg páratlan maradt. Hát most már mi lesz ezzel az árvával?~ 381 II, 2| parancsolgasson az úr!~Hát most más világ van, nincsenek 382 II, 2| az egyben régi a lóvásár most is, hogy ez az a hely, ahol 383 II, 2| báró vagyok én, csak most nem folytatom...~- Az, kutyaházi 384 II, 2| tud eligazodni ezökön a most való fejedelmekön. Mög mindegy 385 II, 2| Azt mondták neki, hogy most adja ki a mérgit, mert aztán 386 II, 2| máskor is, de elnyomták.~- De most nem úgy lössz ám - ingatja 387 II, 2| háborúcska, s a város urai csak most törték rá a kórót, hogy 388 II, 2| igen jót tesz a bõrnek. Most Futós Bárány Pál vacog az 389 II, 2| No, gondoltam magamban, most már helyen vagyunk. A szívéhez 390 II, 2| egy szekér takarmányt. Hát most mán hogy lössz az, ha vasút 391 II, 2| mög mire való a vasút, ha most is csak úgy lössz, mint 392 II, 2| leglelkesebben Kecskemét.~Hanem hát most az ántivilágról van szó, 393 II, 2| a kecskeméti barackot.~~Most már, hogy miért Diplomaták 394 II, 2| történetnek? Hát azért, mert éppen most jutott eszembe, mikor napról 395 II, 2| ez a Gyurka gyerek, csak most ismerem meg - dörzsölte 396 II, 2| se tudtak róla, hogy õk most zálogok, mert nagyon vígan 397 II, 2| hát akkor ide hallgass! Most ezek a bárányok zálogban 398 II, 2| nincsen annak egy se.~- Nono. Most. De otthon? Mikor a parádés 399 II, 2| bogrács a magas uraságokat.~- Most mán ügön - kóstol bele Börcsök 400 II, 2| professzor úrra gondolok, aki most készül hódító világkörútra 401 II, 2| Ez annyit jelentett, hogy most már András fogja vérét ontani 402 II, 2| Mög hát. Címörnek. Ugyan most mán mögapadt egy kicsit.~- 403 II, 2| hogy a fák élettana még most nem érdekli.~- Majd annak 404 II, 2| mert sose lett meg többet.~Most, hogy ott állt a fia ágya 405 II, 2| hogy rá ne száradjanak. Most nem kellett õket kánikulától 406 II, 2| nyüzsgölõdés nem volt, mint most. Lovat, marhát, disznót, 407 II, 2| a bárka úszott a vizen, most meg nem úszik semmi.~- Mert 408 II, 2| gondolattal bóbiskolt el -, most meg az Ántikrisztus uralkodik.~ 409 II, 2| megérve. Hanem majd ami most következik. Isten tartsa!~ 410 II, 2| urak a harmadik fajtához?~Most már mindnyájan rágtuk és 411 II, 2| üveggel. Szatymazi rizling.~Most már én diadalmas világnézet 412 II, 2| viszont a csempésztörténetek most már elvesztették minden 413 II, 2| Azt várja, hogy a fõfinánc most már gyanúsnak találja a 414 II, 2| egyszerre kiverte a verejték, s most már õszintén dadogott:~- 415 II, 2| a megindult vonatról.~De most már legalább szalutált a 416 II, 2| savanyú káposztával, mint most. Éreztem, hogy egy pillanatra 417 II, 2| tûnõdött el a fõúr, s most köszönte meg elõször a borravalót 418 II, 3| császár az innetsõ világon, de most már mindegy, ha vállaltam, 419 II, 3| van itt szó, mert én itt most csak íródeák vagyok. Öreg 420 II, 3| a népek keveredése, mint most, csak persze ész dolgában 421 II, 3| Küsmödi úgy érezte, hogy neki most már jussa van kimászni a 422 II, 3| pipát, hogy kövesse a jót. Most már rá lehetne gyújtani, 423 II, 3| pénzt jelentett, hogy azt most már ki se lehet mondani. 424 II, 3| ilyenkorra beszéljünk a dologról, most lássunk az után, amibõl 425 II, 3| kerekített papucsáról. Még most is az volt, amelyikben a 426 II, 3| Valami az, kéröm szépen, hogy most mán a városi népek lábárul 427 II, 3| kiflaszterozni az ország útját.~Most én mondom, hogy „ejnye, 428 II, 3| ebben a házban is nagy ám most a szegénység. Nemigen bírok 429 II, 3| hagyom itt, mert hallom, hogy most igen nagy sarc van a béllegbe, 430 II, 3| találni, de nem lehet keresni. Most már belátom, hogy alighanem 431 II, 3| dicsõség a jazigokról, és most a hunokra virradt föl. Úgy 432 II, 3| Mert régön történt mán ez, most Szent Istvánkor lössz húsz 433 II, 3| vízben?~- Ott ám, kéröm. Most ugyan magos a Tisza, de 434 II, 3| is korrumpál. Nem is lep most már meg, mikor a csõsz odaoldalog 435 II, 3| Íme, a hivatalos ember most már letett a hatalmaskodásról, 436 II, 3| Ne félj, testvér, már most lóvá töszöm a garabonciást!”~ 437 II, 3| de az ügyet se vet rá. Most már õ emlékszik leghangosabban, 438 II, 3| nincs itt mit keresni, meg most már nekünk is dolgunk van 439 II, 3| alatt a fejkendõje csokrát.~Most aztán rajtam az elszomorodás 440 II, 3| cselekmény-e ez vagy nem.)~Most már nyugodtan hazamehetünk 441 II, 3| újra megszállom a tanyát, most már napszámosokkal. Van 442 II, 3| szõlejit.~Az ám, csakugyan, most kezd rémleni, hogy az öreg 443 II, 3| a bankókat a zsebibe.~- Most pedig megásatom a körtefa 444 II, 3| mikor azt mondtam neki:~- Most már a másik kétszáz pengõ 445 II, 3| együtt ültettek az urával, és most megöltek a városi urak.~ 446 II, 3| meg elejtette útközben, most azért kell visszamenni. 447 II, 3| távollevõ vasárosra, aki most valami hûvös sörházban üldögél, 448 II, 3| nemzetfönntartó elem - ugyan most már nem hívják semminek 449 II, 3| emberség teszi, no. Van ennek most nagyobb oka is. A rémhír, 450 II, 3| Ejnye, ejnye. Aztán mi lesz most az országgal?~Szirovica 451 II, 3| divatból. Milyen jó lenne, ha most a Wekerle kegyelmes úrral 452 II, 3| Hát azon mosolyogtam én most, hogy milyen kitalálás lössz 453 II, 3| nem engedett eszközét, és most már õ folytatja a csontok 454 II, 3| foglaltatik, az igazgató úr most már teljesen tökéletes embernek 455 II, 3| meg az igazgató úr, aki most õszintén értetlen, de hamar 456 II, 3| ültette.~Az igazgató úr most már tisztában van a dologgal. 457 II, 3| finomították a csontvázat.~Már most mindegy, ha vajz, ha hullám, 458 II, 3| dudás lehetett, mert még most is úgy félregörbíti a száját, 459 II, 3| szegényemberes tudományokra. Most meg se moccantam, pedig 460 II, 3| hivatalos kötelességem. Most már nem a nagyúrnak írtam, 461 II, 3| indíttatva érzi magát, hogy éppen most menjen be a színbe a köszörûkövet 462 II, 3| ambíciója?~De nem errõl van most szó, hanem arról, hogy a 463 II, 3| jó világ lesz, s én már most gratulálok neki az akadémiai 464 II, 3| kemény kõbõl szerkesztve. Most már ugyan csak elhajított 465 II, 3| meghozza Dusán. De én még most se vagyok megelégedve.~- 466 II, 3| nevetgélve, egymást ugratva, de most kettes-hármas csoportokra 467 II, 3| ez volt a hadüzenet, és most már kíváncsian lesem, mikor 468 II, 3| Markoláb. Ehun van-e, ödd mög.~Most aztán rajtam van a nevetés 469 II, 3| legalább szépült is, meg most már értelem is van benne. 470 II, 3| csak melegem van! És éppen most, mikor kezdenek violásodni 471 II, 3| szidják a szelet, amely éppen most támad fel, telecsapkodni 472 II, 3| szusszan egyet a betyár, s most már visszafelé hempergeti 473 II, 3| orcaverejtékezéssel. Még tán most is abba volnék belezavarodva, 474 II, 3| hallottam olyan tisztán, mint most.~- Ham-mar, ham-mar... ham... - 475 II, 3| rizlingre gondolva, amivel most már több megmarad. - Vezessétök 476 II, 3| az ormain merészkedett. Most már örömemben rázott ki 477 II, 3| mekekukába.~Az olvasó pedig most már nemcsak azt tanulta 478 II, 3| helyen tovább is tenger, de most már ne vízbõl, hanem homokból. 479 II, 3| inkább arról beszéljünk most már, kezdhetjük-e holnap 480 II, 3| Kettõnyolcvan, ugyan most van, aki hármat is megad.~- 481 II, 3| nekem jót szokott tenni. Most már tudtam, hogy azért van 482 II, 3| beültem a sofõr mellé - s most hadd jöjjön a vihar.~Elõvettem 483 II, 3| mondta Mihály csöndesen.~- No most, hallom, majd lesz. Hány 484 II, 3| ilyen kapzsinak lenni. Maga most azt gondolta, hogy nini, 485 II, 3| nyúzni. Látja, Mihály, maga most rosszabb volt az uraknál. 486 II, 3| nemigen tudnak elsápadni. Most még a szájaszéle is elfehéredett 487 II, 3| magával? - bámultam rá.~Most aztán kitört Átokháza fiából 488 II, 3| ha az volna, mert éppen most fiadzott ötöt.~Most már 489 II, 3| éppen most fiadzott ötöt.~Most már lehetett vele okosan 490 II, 3| is megértenék a törvényt.~Most már rágyújtott Mihály, és 491 II, 3| odább a fibulát, s a hangban most már leplezetlen megvetés 492 II, 3| disznó, és a hang tónusában most már volt valami a szívbõl 493 II, 3| tömérdek népek közt, mint most, mert mi volt a gót királyok 494 II, 3| tarisznyáján?~Mityóknak most egyáltalán nem vált az esze, 495 II, 3| is van jegyezve az egész, most inkasszálják a szolgák, 496 II, 3| nyakába vette a várost, most már kis betûvel, és mindenkinek 497 II, 3| igazgató úr az aranymûvesnek. - Most már a fibula párját is meg 498 II, 3| kezét az igazgató úr. - Hát most már, ugye, rendben vagyunk?~- 499 II, 3| múzeummal üzletet kötni.~- Most már igazán rendben vagyunk - 500 II, 3| kalapját az ékszerész.~De most meg az igazgató úrnak támadt