Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    cseresznye. Olyan szûkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer színét
 2     I,   1|       valaminek mindig lába kelt nálunk. Elveszett a sóskupa az
 3     I,   1| ereszetbe - de soha úgy nem járt nálunk Messzi keresztapám, hogy
 4     I,   1|         Az állami fõgazdánk járt nálunk, Szalay Imre báró, a Nemzeti
 5     I,   2|        nélkül. Hogy mit keresett nálunk olyan sûrûn a legvillogósabb
 6     I,   2|   mendemonda szól, párostól járt nálunk a szépasszony. Már úgy értem,
 7     I,   2|         és három nap éli világát nálunk. Bemén a városházára igazságot
 8     I,   2|           ma is megvan, mégpedig nálunk a szegedi múzeumban, meg
 9     I,   2|          kereste az ellenség, de nálunk keresni ugyan kinek jutott
10     I,   2|          csak indigenátust nyert nálunk, mint a magas arisztokráciához
11     I,   2|       tápéiak. - Azt dobolták ki nálunk, hogy puskával nem szabad
12    II,   2|      itthonosabbnak érezte magát nálunk. Megjegyezte, hogy õ a kubát
13    II,   2|        Hiszön maga mondta, mikor nálunk vót, hogy abba a király
14    II,   4|       mert így mindig meleg volt nálunk, meg este is szivárványt
15    II,   4|           hanem már itt is lakik nálunk néhány esztendõ óta. Ez
16    II,   5|          ígéret földjét, amelyen nálunk boldogabb nemzedék éli a