Kötet,  Fejezet

 1    II,   4|     legyen ott belõled Hajnal Matyika.~Hogy mi végre teremtette
 2    II,   4|      vályognak való sarat.~És Matyika, akiben hét határ asszonyainak
 3    II,   4|     ez, s mindjárt elmúlt, ha Matyika kidugta a fejét a trófeák
 4    II,   4|   nevetõ gerlicefiókra.~~Mire Matyika kétesztendös lett, akkorra
 5    II,   4|     feküdt, mint a holttetem. Matyika alig tudta felnyivákolni:~-
 6    II,   4|      akadt egy kis kenyérke a Matyika szép-kezébe. Hála érte annak
 7    II,   4|      végére, a dûlõútra, ahol Matyika elhelyeztetett a nagy diófa
 8    II,   4|     falatot ne dugott volna a Matyika piros szájába. Ki szalonnát,
 9    II,   4| vögyenek, puttonyt vögyenek!~~Matyika már a negyedik esztendejébe
10    II,   4|    kis háta.~Kicsit meghókult Matyika, de amúgy nem panaszkodott
11    II,   4|    gyerekeknek kell a hely, s Matyika akkor is meggyógyul, ha
12    II,   4|    lett azért semmi baj, mert Matyika értelmes kis legény, s mozdulatlan,
13    II,   4|    zizereg a szalmában. Egér. Matyika már tudja, hogy mikor az
14    II,   4| egérke visszamegy a szalmába, Matyika pedig elkezdi csavargatni
15    II,   4|      beugrált az ablaklyukon. Matyika egyszer arra ébredt fel,
16    II,   4|     Kemény legény ez a Hajnal Matyika, ha a hátgerincét elgörbítette