Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|        emelte meg a süvegét az ispán -, ott meghálhatunk, reggel
 2     I,   2|        embernek adsz kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás a
 3     I,   2|          mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.~- No,
 4     I,   2|       szál legény.~- Hallod-e, ispán? - húzta ki magát büszkén
 5     I,   2|     magát büszkén a király.~Az ispán még meg se kukkanhatott,
 6     I,   2|    Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat.
 7     I,   2|     népek a fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni, miért
 8     I,   2| parancsot a nagyobb.~- Olvasd, ispán, olvasd!~- Gyevi derék népét
 9     I,   2|  kapjon! - hajtogatta össze az ispán az írást.~- Kivéve a gyevi
10    II,   2| nagybajuszú Vendel hajdú.~- Az ispán úr sürgõsen hívatja kendet -
11    II,   2|        mondotta mogorván.~- Az ispán úr? - ragyogott föl a szeme
12    II,   2|        lett biz abból, hogy az ispán úr nagyon haragosan lehordta
13    II,   2|    vörösödött az indulat is az ispán úr képén. - Zálogot kell
14    II,   2|        mondom - fújt nagyot az ispán úr -, ha még egyszer panaszt
15    II,   2|      ne legyen oka panaszra az ispán úrnak.~Kár, hogy föl nem
16    II,   4|  Jánost mindenütt kedvelték az ispán urak, mert tudták róla,