Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott:~- Gyere,
 2     I,   1|    fölszegte a fejét, csattant a hangja:~- Én? Nem vagyok én cigányasszony.
 3     I,   1|   Fercsikém - halkult el a szûcs hangja -, azt gondoltam... örülsz
 4     I,   2|        végigcsorogtak a könnyek, hangja túlzengette a kis harang
 5     I,   2|  csukladozott egy kicsit a János hangja. A gróf eltûnõdve veregette
 6     I,   2|           nyikorgott ki a mester hangja a söntésbõl. Ott kenegette
 7     I,   2| köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy csengett, mint az
 8     I,   2|    feje-vetése, szeme jártatása, hangja hordozása mind a disztingvált
 9     I,   2|         egyet a gyöpön.~A betyár hangja egészen barátságos volt.
10    II,   1|         belerikácsolt az asszony hangja. A spinét hamar elhallgatott,
11    II,   2|      ugathat? Ez nem az ijedtség hangja, hanem a haragé. No de ez
12    II,   3|     gázolta az õsök csontjait.~A hangja aztán még a nevét is eszembe
13    II,   3|           de csupa jókedv volt a hangja. - Olyan halottat tanáltam,
14    II,   3|   vékonyodott a betemetett ember hangja, aztán egészen elhalt. Csak
15    II,   3|         a kefét a kincsre.~Antal hangja egy kis neheztelést éreztetett.~-
16    II,   4|     elébb. Ez már nem a szeszély hangja, hanem az elhagyatottságé,