Kötet,  Fejezet

501    II,   3|           tudósnak nagyobb a becsülete. Most már ésszel élõ ember vagyok,
502    II,   3|              Micsodát?~- Hát a csontot.~Most már mégiscsak le kellett
503    II,   3|               ugye?~- Igen, olyanforma.~Most mutatkozott meg, milyen
504    II,   3|                 csóválta Illés a fejét.~Most meg már én voltam meglepve.
505    II,   3|                  mielõtt felelnék. Mert most már van törvényünk, jó pár
506    II,   3|                minden becsületem.~Azért most is inkább nyeltem egyet,
507    II,   3|             törte ki énmiattam a lábát, most is vállalhatom a felelõsséget.
508    II,   3|                nem tett annyi jót, mint most vályog korában.~János pótjelentést
509    II,   3|                 nagyon értöttem, hogy û most már mögtötte a törvényt.~
510    II,   3|             törvényt.~De én értettem, s most már úgy láttam magam elõtt
511    II,   3|        meghitelesítettük a mértékkel.~- Most már mondja meg, hogy jutottak
512    II,   3|                Antal?~- Abbul, hogy még most is kolbászszaga van a fazéknak.~
513    II,   3|             volt megcsóválni a fejét.~- Most már nem érzök rajta semmit,
514    II,   3|            felbontott útban, de az õsök most jobban kerestetik magukat,
515    II,   3|               az idõveszteséget. Ugyan, most már se nem pipáznak, se
516    II,   3| Eldohánytalanodtak - akárcsak a múzeum.~Most már csak beszélgetnek az
517    II,   3|         egyikben se tud mögállapodni.~- Most már igön - mondja a csõsz
518    II,   3|              gyakorlat törvényesítette. Most is rövidíti rajta az útját
519    II,   3|                 az embernek tekintélyt. Most már azt se kérdeztem meg,
520    II,   3|                a kenyerezés után, éppen most köhögte fel magát álmából.~-
521    II,   3|              Ilonás szipkájú.~- Csakis. Most is azt mondanám, ha pártfogó
522    II,   3|               igazságnak fogom pártját.~Most jöttem rá, hogy ezek a szavazati
523    II,   3|               is azt mondja nekik, amit most az ösztönük!~Egyelõre azonban
524    II,   4|                megint a kicsi mondja, s most már kezdek észbekapni. Mert
525    II,   4|                 a diadal gesztusával. - Most már a tehén mind az enyim,
526    II,   4|                a balon, azt a másik. És most nekivadulva ki tudnák egymás
527    II,   4|             csak itt egy budai kertben. Most az idén vágták ki, azt mondták,
528    II,   4|            szorított, és elmondta, hogy most már nincs szép házunk, kertünk,
529    II,   4|        éldegéltünk vagy két esztendeig. Most már tudom, hogy nyomorúság
530    II,   4|               mint a megszegett kenyér. Most már nem a lócán feküdt,
531    II,   4|               azt mondta:~- Kisfiam, én most kimegyek édesapádhoz, de
532    II,   4|                félj, sohase hagylak el. Most pedig tedd meg, amire kérlek,
533    II,   4|               gaztetõt is csinált rá, s most már elmondhatta, hogy otthon
534    II,   4|                 meglappadt volna, fájni most se fájt, de a gyerek válla
535    II,   4|             mondta neki a fõorvos, hogy most már más beteg gyerekeknek
536    II,   4|                 itt a jó tejecske.~Mert most tehéntartó gazdánál napszámoskodik
537    II,   4|                a gyereket a városba, de most nem akartak vele szóba állni
538    II,   4|                  Imriske. Kaptad magad, most meg már cséplõgépet barkácsoltál.
539    II,   4|                 kalappal szemben.)~Mert most már ismerem az egész famíliádat,
540    II,   4|              mégiscsak az a mienk...~És most már mégiscsak azt mondom,
541    II,   4|             becsukja, akkor nem eszünk. Most még nem érted, kis buksi,
542    II,   4|            tekintetös úr, mint a Bogár, most mög mán olyan szép fehér,
543    II,   4|                  az elsõ gyerököt”, aki most már szép, ifjú legény, cigarétlit
544    II,   4|                meghökkent. A házbért is most emelik, az ebédlõt is újítani
545    II,   4|           asszonyon a kendõ rojtját, és most már az vette föl a tárgyalás
546    II,   4|     figyelmeztette a komaasszonyt, hogy most már õ a soros. Neki kell
547    II,   4|         mérgében, és úgy kérdezte, hogy most már mirõl gyógyítsa õ a
548    II,   4|               az együgyû ravaszságoknak most már vége, s néhai való gazdám,
549    II,   4|           drágább, annál foganatosabb - most ez a szavuk járása, s nyilván
550    II,   4|            békeszerzõdésen ez a pecsét. Most már baráti diskurzusba foghatunk.~-
551    II,   4|          Palkónak hívták, ugyan még tán most is úgy hívják - Törõcsik
552    II,   4|               nem lehet vitába szállni. Most már a ház úrnõjének cipõje
553    II,   4|               karácsonyfán.~- No Palkó, most már magad is elmehetsz angyalnak!
554    II,   4|         valamennyi.~- Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez
555    II,   4|                kicsit beleizzadt.~- No, most csukd be a könyvet - vezényelt
556    II,   4|                 hogy ügyes gyerek vagy. Most még csak azt kérdezem tõled,
557    II,   4|                még egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá. Kivágja
558    II,   4|            tudomány.~Igen, és Pétör még most se unta meg az iskolát,
559    II,   4|                volt, amilyent kívánt, s most már nem nyögte fel magát
560    II,   4|                után megrázta a fejét.~- Most nincs mibül. Papra se telik.
561    II,   4|             elfásodottan.~- Nincs neköm most a rajtamvalónál ögyebem.~
562    II,   4|                 ordrét a havaknak, hogy most már elég volt, takarodjanak
563    II,   4|               Löhet-e mán veteményözni?~Most már a csõsz is rendesre
564    II,   4|            megijedni, állja õ a posztot most is. Az új sírok felõl jött
565    II,   4|               szájából. - Meggyfalevél.~Most már aztán egészen rendben
566    II,   4|                  Az elõtér a pályatest, most jelent meg rajta a pályaõr,
567    II,   4|               biztosra vett eredményét. Most haragos csipogásba törnek
568    II,   4|               rászánom magam arra, hogy most aztán igazán kimutatom a
569    II,   4|             piros zászlós ember is csak most jön rá, hogy a másik utasa
570    II,   4|               se - mondja az õr, s csak most jut eszébe, hogy a sorompó
571    II,   4|            érteni a szavát -, mikor mén most mán a másik vonat?~- Az? -
572    II,   4|              lehuppan mellé a másik is. Most már hárman fogódzunk össze.~-
573    II,   4|            könnyebb tudomány volt, mint most, nem hiába, hogy akkor még
574    II,   4|             hitték, olyan világ van itt most, hogy érdemes érte feltörekedni.
575    II,   4|          elmagyarázzam nekik, milyen jó most annak, aki alszik, de hogy
576    II,   4|                 a Tisza partján. Ugyan, most is ott találtatódik, de
577    II,   4|              ott találtatódik, de abból most már se neki nem sok haszna
578    II,   4|                 igen örült neki, hogy õ most megtakarított harmincat.~
579    II,   4|                 motorosnak a magáét, az most már az õ dolga, tud-e menni
580    II,   4|              embörök!~Nem mozdul senki. Most már az úrféle se akar martonosi
581    II,   4|                sorsa úgy hozta is, hogy most kultúrpalotát igazgat, szívében
582    II,   4|                 õ volt felül, és maradt most, az általános pusztulásban,
583    II,   4|             keretében, nézelõdéseinkben most csak az õserdõ sûrû, apró
584    II,   4|     kileffentette nagy igyekezetében, s most már csakugyan ráhibázott
585    II,   4|         fennkölten lelkesednek a népek.~Most követválasztás van. És én
586    II,   4|            hallotta e már, hogy ki lesz most a követ?~- Hallotta a ménkû.~-
587    II,   4|                de csak a nagyon öregek.~Most már egészen megnyílt a fõnöknõ
588    II,   4|               volna gyünni, tudja, mert most már elígérkeztünk.~- Kinek,
589    II,   4|                hogy az nagy ember volt, most is sok olyan kellene. Mért
590    II,   4|              tettem fel a kérdést:~- Ki most az országban a legnagyobb
591    II,   4|              jut nekik eszükbe, hogy õk most a tulajdon õseikbõl élnek.~
592    II,   4|                semmije az égvilágon. De most már volt becsülete, és arra
593    II,   4|                 lesz vele baj, csak még most ez egyszer szabadítsák meg
594    II,   4|    rálicitálnátok a Dárius királyra is. Most már, ha vállaltad, nyögjed,
595    II,   4|               van, kérem.~- No látja.~- Most már nem látom, mert tegnap
596    II,   4|               újra elõvette a lányt. De most már nem sivalkodós méreggel,
597    II,   4|                Az anyja ráripakodott.~- Most mán mit rísz? Ha nem nevetgéröztél
598    II,   4|                nem nevetgéröztél volna, most nem volna mit siratnod.
599    II,   4|           reggel az asszony Valérnak -, most már csak azért imádkozz,
600    II,   4|             feje valamikor õt formázta. Most már nemigen vélt volna õrá
601    II,   4|               fundamentumát, s azok még most is kilátszanak a homokból,
602    II,   4|          sírt-rítt rajtuk, hogy mi lesz most már õbelüle meg a gyerekbül,
603    II,   4|               elül, agyongázolta. Julis most már három gyerekkel maradt
604    II,   4|          hadisegélyrõl. Több pénz ugyan most se lett, mint tíz esztendõvel
605    II,   4|              kutyát a konyhába hálatni, most még ki löhet mönni érte.~-
606    II,   4|            neköd hiába beszél az embör, most oszt majd kahogsz húsvétig.~
607    II,   4|              hát hol vagyunk már ettõl? Most a nyári Isten uralkodik,
608    II,   4|        megszaporította a hallgatóságát. Most már nem fértek a hivõk a
609    II,   4|             urak, mint Isten emberétõl. Most már az ellenségei is elhallgattak,
610    II,   4|            senki. Nem is lehetett, mert most már gyógyítani is tudott,
611    II,   4|             emberét úgyse bántja senki.~Most jön a gondviselés szerepe,
612    II,   4|            mintha el se veszett volna.)~Most már ha én irodalmat írnék,
613    II,   4|                fejét az árokból, s csak most veszi észre, hogy a gyöngés
614    II,   4|             árokpartra, no gyere, zsák, most már kimutathatod, mit tudsz!~
615    II,   4|             csak találgatás volna. S én most történelmet írok, nem mesét.
616    II,   4|                s ha az Isten megsegíti, most az õszön újra bérel húsz
617    II,   4|            Mindenre születni kell, s õ, most már tudja, arra született,
618    II,   4|                iránt, s az asszony csak most vette észre, hogy egy kis
619    II,   4|           fizetést húz érte a népektõl. Most már elszántabban vágtam
620    II,   4|                magam szögénye vótam, de most beálltam másénak. Beszegõdtem
621    II,   4|          magányos embör úgyis mögél. Én most is éltem vóna, de a gazdát
622    II,   4|            jártam mán. Hitván világ van most mindönütt. A kúdúsnak annyit
623    II,   4|             hozzáporciózta a kenyérhez. Most látom, hogy nem bicska az,
624    II,   4|             Pedig anélkül is mög vannak most kompolyodva.~- Kap egy-két
625    II,   4|                ezt a szép hosszú nyarat most nekem köszönhette a többi
626    II,   4|               tökéletlen öreg szittyánk most föl akar karolni bennünket.
627    II,   4|          Diocletiánus imperátorról, aki most azért nincs körünkben, mert,
628    II,   4|        kukoricahajjal töltött matracot. Most derült ki, milyen jó az,
629    II,   4|              befejezte a maga aratását, most jött az övéké. Félig-meddig
630    II,   4|               volt olyan beszédes, mint most. A sündisznó is hallgatag
631    II,   4|             isteneimmel együtt, akiknek most muszáj ambrózia helyett
632    II,   4|                 ezt hívták politikának. Most más világ van, már nincs
633    II,   4|             senki se köti föl a füstre. Most az a politika, hogy: mindent
634    II,   4|          lehetett a szegény ember, mint most, mert õ a sarkcsillaga mindenféle
635    II,   5|            nekik úgy tetszett.~A hitrõl most nem beszélek - hiszen az
636    II,   5|             nagyon sok szívet szorongat most a félelem amiatt, ami van,
637    II,   5|            legmagasabb pont, amely felé most az út vezet, egészen bizonyos,
638    II,   5|            Abból a kontinensbõl, amivel most az emberiség és benne a