Kötet,  Fejezet

 1     I,   2| tanácskozásba.~- Nem úgy lössz az, embörök. Sült-tököt vigyetök a Hóbajárt
 2     I,   2|           a többit:~- Ne féljetök, embörök, van a töröknek annyi esze,
 3     I,   2|         Mit szömlélködnek kendtök, embörök?~Megmutatták neki, hogy
 4     I,   2|         csak, hanem ugyancsak.~Hát embörök, ilyet még nem látott az
 5     I,   2|         édesen elmosolyodott. - Jó embörök azok, nem bántják a másik
 6     I,   2|     reszketett a szépszájú Kati.~- Embörök dolga az, nem a tied. No
 7     I,   2|     puskatust is ráfogta.~- Csönd, embörök! - dobbantott Sándor. -
 8    II,   3|      beérjük a magunkéval, igaz-e, embörök?~- Csakis! Jól mondja! Döncõ
 9    II,   3|           bandát.~- Lássunk hozzá, embörök, mert abbul mög nem élünk,
10    II,   3|         magát, hogy „pokrétoljunk, embörök!”, mindenki szót fogadott
11    II,   3|          Hát ide nézzenek kendtök, embörök! Én mög ilyenöket áskáltam
12    II,   3|            olyan „célszörû szögény embörök” maradnak, amilyenek a hunok
13    II,   4|      megint bejött a kalauz.~- No, embörök, ki vösz bõröndöt? - lóbált
14    II,   4|         Nem vagyunk mink martonosi embörök - szólt ki egy öreg magyar
15    II,   4|            az ajtón.~- No gyerünk, embörök!~Nem mozdul senki. Most
16    II,   4|       markába köp.~- No, csülökre, embörök!~Még egy-két kilométeren