Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom
 2     I,   1|     fölébredtem, dagadt volt a szemem az álombéli könnyektõl.~
 3     I,   1|      teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott
 4     I,   1|        koma.~- Fusson ki a két szemem, ha tudtam. No, most már
 5     I,   1|  gyerek rám bámult, de ahogy a szemem sarkával odavágtam neki,
 6     I,   1| csillant oda a cvikkere.~Az én szemem meg diadalmasan villant
 7     I,   2|        a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása!~Kótyi bíró
 8     I,   2|      Ha a rajt elszalasztja, a szemem elé ne kerüljön többet!~
 9     I,   2|       rajt elereszti kelmed, a szemem elé ne kerüljön!~Jó félórányit
10     I,   2|   ujjával, hogy nekem csak egy szemem van. Ejnye, a teremtésit
11     I,   2|         többet ér nekem az egy szemem, mint neked a kettõ! Hát
12    II,   1|  lányát, és azt mondta neki:~- Szemem fénye, kertem legszebb lilioma,
13    II,   1|     érdekes dolgon akadt meg a szemem, hogy rögtön elfelejtettem,
14    II,   4|    szüleimén nincs.~Megakadt a szemem egy kis kõházon, amelyiknek
15    II,   4|        s mire kinyitottam rá a szemem, itt volt a tél, amit nem