Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          valódilagosan maga Csehó Pista volt megvasalva, még nemzetiszín
 2     I,   1|      chefemre, Tömörkényre.~- No, Pista, most beszélj!~Az öröm kissé
 3     I,   2| felszerelések közt. Legalább Beck Pista nemzetes úr, a város néhai
 4    II,   2|        jobban szödi, mint a Tisza Pista szödte - kottyan bele a
 5    II,   2|           hegyinél.~- Mi lesz az, Pista bácsi? - kérdeztem tõle.~-
 6    II,   2|   Munkácsy-képet, a Honfoglalást, Pista bácsinak nagyon tetszett
 7    II,   2|    fordított a magyar elõidõknek, Pista bácsi pedig sietett lojálisan
 8    II,   2|           a fáján felejtett alma, Pista bácsiból meg olyan hasbavállas,
 9    II,   2|        járatban vagyunk? - kezdte Pista bácsi a kint való illemtan
10    II,   2|          láthatólag elszomorodik. Pista bácsi hol õrá néz, hol énrám,
11    II,   2|         mink vállalnánk szívesen.~Pista bácsi bizonytalanul szusszant
12    II,   2|           sarkával elhallgattatja Pista bácsit, és megint õ veszi
13    II,   2|           íratom - készségeskedik Pista bácsi.~- A nevünkre - igazítja
14    II,   2|         Mér lönne? - döccen elõre Pista bácsi. - Vót mán nekünk
15    II,   2|           akart - fog velem kezet Pista bácsi.~Meghiszem, lelkeim,