Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       vánkosra, és mormogva húzta magára a paplant.~~Az úri kalap
 2     I,   2|           Aki nem hiszi, próbálja magára!~
 3     I,   2|           az ablakon a várkertbe, magára véve a henyedolmányt.~Mielõtt
 4     I,   2|           valaki nem találja meg, magára vessen.) Ösze kovács volt
 5     I,   2|           az ereszet alatt Sándor magára igazította a subát, de úgy,
 6     I,   2|    hazafelé. Kocsisgúnyát szedett magára, s úgy megsüvegelte úton-útfélen
 7     I,   2|         trafikos is keresztet vet magára, a fülére húzza a dunnát,
 8    II,   2|          kell itatni - parancsolt magára a szigorú csõsz, s lehajtotta
 9    II,   2|           Nagyot lélegzett, ahogy magára maradt, de még ki se törülközött
10    II,   3| kollégáitól, s utoljára mégiscsak magára hallgatott, bevitte az aranyfibulát
11    II,   3|     szívvel adnám, nézze. Ráférne magára ez a kis segítség. Gondolom,
12    II,   4|   csordogálni kezdenek a könnyek. Magára szedte, ami meleg rongya
13    II,   4|           kukurítódba? - kapkodta magára a csõsz a ruháját, mert
14    II,   4|    szenteltvíztartóba, és elõször magára vetett egy keresztet, aztán
15    II,   4|           már hátra, mégse vigyáz magára, egyre a Kharon kutyája