Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a
 2     I,   1|           befelé, ki a templomból kifelé, egymást érik az emberek,
 3     I,   1|       Ki-i-i! Ki-i-i! - tudakolta kifelé az utat a kényelmetlen kvártélyból.~
 4     I,   2|          a húst, a másikon szórta kifelé a csontot, s mire az utolsó
 5     I,   2|      polgárokétól, a maga hitelét kifelé a belföld nyomorára alapítja,
 6     I,   2|           pillanatban már jött is kifelé. Nem is jött, hanem röpült.
 7     I,   2| kocsiállásba, s mire az inspektor kifelé tudakolta volna az utat,
 8     I,   2|           De akkor már taszította kifelé a fõbíró huszárja az ajtón,
 9     I,   2|        azonban nemigen igyekeztek kifelé. Haragos morgás hallatszott
10    II,   2|         koccintanak, akkor néznek kifelé az ablakon, amerre a napot
11    II,   2|        lehet, ínséges eklézsiájú, kifelé keresi az utat az asztalok
12    II,   2|         kocsisát:~- Mi újság erre kifelé, Márton?~Márton csak úgy
13    II,   2|       alatt a kendõt, és megindul kifelé. Egy kicsit elgörbül a szája
14    II,   2|          a helyén, azon elkezdett kifelé bugyogni a víz, egyszerre
15    II,   3|          utasítást adott Rózának. Kifelé! Emberek dolga lesz itten,