Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat! Egyszer messzirõl
 2     I,   1|         ütögette meg a léniával az ijedt, fehér arcomat.~Az édesanyám
 3     I,   2|            Mit vizslálsz, földi? - ijedt meg a bíró. Hogy hátha valami
 4     I,   2|          duda.~- Mi lelt, ember? - ijedt meg az asszony.~- Az lelt,
 5     I,   2|            rebbent meg a menyecske ijedt szeme.~- Neked, fiam. Tudom
 6     I,   2|         gondolhatta magában, mikor ijedt kis arcomat megsimogatta -,
 7    II,   1|            és azt mondta a halálra ijedt Salamonnak:~- Ne félj te
 8    II,   1|        mikor gólyát várnak. Meg is ijedt szegény a zenebonától, úgyhogy
 9    II,   1| találkozott.~A kislány nem volt se ijedt, se kacér. Végtelen szerényen,
10    II,   2|            vitték az aprójószágot. Ijedt emberek lebontották a tanyájukat,
11    II,   3|        után.~- Hoci mán no, azt az ijedt szentségit kendnek!~- Nonono -
12    II,   4|            szalmanyoszolyánk van - ijedt meg az asszony.~- Adunk
13    II,   4|         Pétör fiam?~Nem Pétör fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam
14    II,   4|     emberhangra nézett föl. De nem ijedt meg, csöndesen mondta:~-
15    II,   4|      vagyok - mondja egy alázatos, ijedt asszonyhang. - Tessék csak,