Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|         oszt elszaladt velük?~- Hû, a könyörgõje ne lögyön
 2     I,   2| pohárban lángot vetett a bor.~- Hû, országos gonosztevõ, megütötted
 3     I,   2|   mutatni, milyen háládatos õ a hû magyarokhoz. S hogy azokkal
 4     I,   2|         szép borsodi idiómán:~- Hû, a teremtésit annak a mángorlón
 5     I,   2|        Leopoldus imperátorra.~- Hû, a keserves Ponciusát neki,
 6     I,   2|         Teréziával huzalkodott. Hû, az tán még Kossuth atyánknál
 7     I,   2|   megcsizmátlanodott lábával:~- Hû, a kirelájszumát annak a
 8     I,   2|   emlegették a maga idejében.~- Hû, kutyafékomadta! - mondhatta
 9    II,   1|         a nagyúr szíve megesett hû szolgáján, kivette fáradt
10    II,   1|   jólértesült írnoktól telik.~- Hû, de nagy lator lehet! -
11    II,   1|    elismerte, hogy nagy kincs a hû kutya, és hogy kedvében
12    II,   2|   repedt az elsõ dûlõ címere.~- Hû, az anyád! - villantotta
13    II,   3| Koponyat tetem ablakba, utcára, hû, ijedezték tõle népek, és
14    II,   3|     kiverte a nagy fényesség.~- Hû, de szép metália - vette
15    II,   4| Hosszúkásak is zötyögtek benne. Hû, az irgalmát neki, az szalámi