| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Kötet, Fejezet
29214 I, 2| táborozik a sereg a falu végin, csak éppen te hiányzol 29215 II, 3| megszédült, a szivarját is az égõ végivel dugta vissza a szájába, 29216 I, 1| visszavonulni, elcsenevészni és végleg eltûnni a színtérrõl - micsoda 29217 II, 5| hegytorlaszok, amelyek köztünk és a végleges kialakulás közt állnak, 29218 II, 4| De ez annyi tételnek a végösszege, hogy két oldal van velük 29219 II, 4| egyidõs a teremtéssel, s amit végrehajt a pók, mikor magának szövi 29220 II, 4| A végrehajtottak vagy a végrehajtandók. Mély árnyékba bújt szemû, 29221 II, 1| akinek alázatos szíve a végrehajtóban is tisztelte az Isten kegyelmébõl 29222 I, 1| kiokoskodni, pedig az apám még a végrehajtótól is megtudakolta, mi lehet 29223 II, 4| fizeti ezt?~- Természetesen a végrehajtott, Földhözragadt János. Ennyivel 29224 II, 4| körülfogták õket a kárhozottak. A végrehajtottak vagy a végrehajtandók. Mély 29225 I, 1| nem fogom megírni, mint a végrendeletemet, mert sose lesz nekem idõm 29226 I, 2| hogy minket a svábbogár végtagviszonyai nem érdekelnek. Nekünk pók 29227 II, 4| sarcot, annak õ adja meg a végtisztességet, persze nem olyan nagy áron, 29228 I, 2| Szaladtak is a brátyék parazsas végû gallyakkal, de mire a pipáig 29229 I, 1| talál nekem halcukrot, és végül a radnai szent szûz oltalmába 29230 I, 2| adni.~- Honnan a pokolbul vegyek én pókot? - nézett körül 29231 II, 2| liter borban. András nem vegyeledett bele a disputába, szó nélkül 29232 II, 4| elfogyott az ámbrája, s „vegyes külföldit” kénytelen szívni.)~- 29233 I, 2| zokogó hölgyek könnyeivel vegyesen hullanak alá koszorúk, csokrok, 29234 I, 2| világ volt akkor errefelé. Vegyest laktak a falvakban a magyarokkal 29235 I, 2| gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek vissza - mondta rekedten -, 29236 I, 1| már írjuk föl a spiritusz vegyképletét. C2... Számmal írd a kettõt, 29237 I, 2| legalább egy darab. De hát hol vegyük a pókot?~Istenem, hát adjon 29238 I, 1| esztendõre.~- Inkább könyvet vegyünk, édesapám.~Meg is vettük 29239 I, 2| a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj Isten, vadász 29240 I, 2| helytartósági tanács generális végzése szerint csak a városnak 29241 I, 2| a kortársai, hogy hitt a végzetben. A halála évét csakugyan 29242 I, 2| volt, hanem a koré és a végzeté is. A betyár maga is érezhetett 29243 I, 2| megrázkódott, s hogy dolga végzetlen ne térjen nyugovóra, megkérdezte 29244 I, 2| segédtanító volt, két elemi végzettséggel, tizennyolc éves korában, 29245 II, 4| gémberedett kis arcocskában végzõdött.~- Ki ez, Pétör? - kérdezte 29246 II, 2| No, Virgonc, hát te mire végzöd? - kereste a kutyát. De 29247 I, 2| illeti, elég derekas munkát végzünk mi így is.~ 29248 I, 2| keveselli az eszét, olcsón vehet hozzá mitõlünk, mert nekünk 29249 I, 1| dinnyéd árát neked adom. Vehetsz rajta vetõmagot jövõ esztendõre.~- 29250 I, 1| tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.~Annál többet vette a tanító 29251 I, 2| bólintott a szüle. - Az éppen a vejem énneköm. Csak aztat nem 29252 I, 2| az egyszer leteszik a fél vékás csákót is a fejükrõl, s 29253 I, 1| csóválta meg a fejét, mert vékonyallotta. Volt, aki azt tapasztalta, 29254 I, 2| tehenekre.~- Értöm - eresztette vékonyan a szót a pipacsutora mellõl 29255 I, 2| tusával tapogatta meg a vékonyát.~- Hé! De a füledre feküdtél, 29256 I, 1| a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda, 29257 II, 3| Másodmagával jött, egy vékonyképû fiatalemberrel. Egy kicsit 29258 II, 3| ham-mar... ham... - egyre vékonyodott a betemetett ember hangja, 29259 I, 2| moziban. Mátyás ugyan nem vél rá, hogy látta volna, én 29260 II, 3| Jakab bácsi?~- Mondom, velebeli az úrral. Az ötvenegyediket 29261 II, 3| hidegvérrel mondta, ami mindig velejár az indokolásnak ezzel a 29262 II, 2| Jóska a királ?~- Eszötök veleje - nevet a gazda -, hát mán 29263 II, 4| aluszékonyságra hajlandó velejét. Vannak olyan esetek, amikor 29264 II, 3| hogy neki joga van úgy vélekedni, mert õ a Máderné asszony.~ 29265 II, 3| Megjöttünk, igazgató úr. Ha vélekszik még rám.~- Nem felejtem 29266 II, 3| helytartójátul, hogy a tekintetös úr velembeli.~Vén szamár, gondoltam magamban, 29267 II, 3| Antal, a kubikos, ilyen véleménnyel volt, amikor a tavaszon 29268 I, 2| Mindössze egyetlen egyéni vélemény hangzott el. Egy palánki 29269 I, 1| lehet nevelni. - Ez volt a véleménye a bútoriparnak is, meg az 29270 II, 3| zsebbõl az unokáim arcképe, és vélemények cseréltetnek a fogzásról. 29271 II, 1| malátakeverõ patrícius, aki annak a véleményének adott kifejezést, hogy az 29272 I, 2| nagyurakkal bánni. Fogadok veletek a félfejembe, hogy ebben 29273 II, 4| keze van-e benne azokban a „véletlenekben”, amelyek néha megfordítják 29274 II, 4| segítséget olyankor, mikor a véletlennek szoktunk hálálkodni, mert 29275 II, 2| kérdeztem tõle.~- Ez? Vellámhárétó.~- No? - néztem nagyot. - 29276 I, 1| agykoponyája van jelönlétben.~- Nem vélném - húzza össze a szemöldökét 29277 II, 4| lábakban mindjárt megalszik a velõ, ha hideg éri õket. Ez azonban 29278 I, 1| polgártárs röviden beszélt, de velõsen.~- Igen tisztölt lelkös 29279 II, 4| formázta. Most már nemigen vélt volna õrá senki, a legyek 29280 II, 1| jámbort letorkolta a többi vénasszony. Hiszen az öreg Hans borbély 29281 I, 2| Vörösmarty. Miért szipa, mikor az vénasszonyt jelent? Azért szipa, mert 29282 I, 2| egész éjszaka huzatja a vendégeinek.~A madarásztói csárdának 29283 II, 1| kiállt az ajtóba, várva a vendégeit.~A két lovag helyett azonban 29284 II, 1| kérték tõle a meglépett vendégeket. Mi köze neki hozzá, hogy 29285 I, 2| már a te udvarodban, mégse vendégeltél mög eccör se.~- Hát te tudod, 29286 II, 1| parkban - indítványozta vendégének.~Most derült ki, hogy a 29287 II, 1| francia király fogságba veti a vendégét?~- Bocsánat, sire - bókolt 29288 I, 2| farkasszemet a csapláros a vendéggel. - Vagy nem ért az úr magyarul?~ 29289 I, 2| mutatóujját -, én tégöd vendégöltelek mög, nem a cselédjeidet!~ 29290 I, 2| ha így eresztöd el a vendégöt.~- Nem, ugye? - nézett föl 29291 II, 1| szemöldöke sarkát fölküldte vendégségbe a turbánjához, a bal szája 29292 I, 2| egyebet, csak megköszönte a vendégséget, s azt kérdezte, milyen 29293 I, 2| Jobbra-balra vetettágyas vendégszoba, amilyen az elõkelõségeknek 29294 II, 4| magam a megolvasott sarkú vendégszobában, piros cickórók közt hevertem, 29295 II, 1| egy-két pohár borra láthatta vendégül muzsikus barátait, arra 29296 II, 2| állt elõtte a nagybajuszú Vendel hajdú.~- Az ispán úr sürgõsen 29297 II, 1| fölszólította a nép írástudóit és véneit, hogy mindenki adja bele 29298 II, 2| hogy szót értsünk a nép véneivel, vegyék elõ a jobbik eszüket.~ 29299 II, 2| Az a baj éppen, hogy a véneket kell megdolgoznunk. Azokkal 29300 I, 1| pajtásaim reggel mentek a Veni Sancte-ra, és megzörgették 29301 II, 3| fölkérdeztette õket, ki mennyi húst venne át, s csak akkor történt 29302 I, 2| drága a csizma”. (Mérget vennék rá, hogy van is olyan tápéi, 29303 II, 3| nehezemre esett, elõ kellett vennem a hivatalos hangot.~- No, 29304 I, 2| csontjaik valahol tudomást vennének róla, hogy én némi párhuzamot 29305 II, 1| ördöggel cimboráló, penészles vénség.~- Akkor tegyen igazságot 29306 I, 2| lángkard. Aztán nem álmos vénségek darvadoztak itt az ereszet 29307 I, 2| kelmetek, hogy elgyerekesedik vénségére az ember. Adnék az életembõl 29308 II, 2| kánikula fûti a kiszáradt vénséget, hanem a szónoki hevület 29309 I, 2| csóválta a fejét.~- Juventus ventus.~(Arra nem is gondolt, hogy 29310 I, 2| operetten dolgozik, amelynek Vénusz selyemben lesz a címe, hõse 29311 II, 1| elé tervezett kút márvány Vénuszához, nem találtak nála különbet. 29312 II, 2| a tûzhöz is, ha az ázott venyige nem akart meggyulladni, 29313 I, 2| akkor söpörgette is egy venyigével a szép menyecskeszemû parazsakat - 29314 I, 2| Bercsényi a leoldott kardjával a veranda kõtábláit. - Vesztette volna 29315 I, 1| az imposztor megjelent a verandán.~- Én most Móra Ferenc vagyok - 29316 II, 4| politéros bútor köll. Tücski Verával azt kapna. Ugyan az majd 29317 I, 2| szabad nép harcát fojtották vérbe, amely az élethez való jogát 29318 II, 4| beleszámít a családba, mint a vérbeli rokon. Nagybátyával, unokatestvérrel, 29319 I, 1| Úgy ugrott oda, mint a vércse, s úgy kapta le a fiúcska 29320 I, 1| vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de azért ugyan nem érdemes 29321 I, 2| Rávetettük magunkat, mint a vércsék a galambfiókra. Örültünk 29322 II, 1| Keller borbély hazajáró lelke verdesi a földhöz a gazdátlan maradt 29323 I, 2| A menyecske megkapta a vérdíjat meg az új embört, a cserepes 29324 I, 1| Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le 29325 I, 2| gömbölyû kavicsot, amilyennel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne 29326 II, 4| mint a fészekbõl kiesett verébfiók. Ha szárnya alá szedi õket, 29327 II, 2| nyomtatott papirost, és hiába veregetik a csizmaszárát aggodalmaskodva 29328 II, 3| hogy meg kellett a vállát veregetnem.~- Ejnye, ejnye, hogy hagyhatja 29329 II, 4| vasárnap meglátogathatja - veregették meg a vállát, s még az ingecskéket 29330 I, 2| azért a két úr egyszerre vérehagyott arccal meredt egymásra.~- 29331 I, 1| kisasszonytól hallottam késõbb - vérehagyottan emelkedett föl.~- Szent 29332 I, 2| megmentette a trónját. - Sok vérehullásáért mit kíván a magyar nemzet?~ 29333 II, 4| búzának a te megtagadott véreid, és a halálos órád párnáján 29334 II, 3| azért én mégis kifogtam a véreim hitetlenségén. Azt mondtam 29335 II, 2| törülközött rendesen a hideg verejtékbõl, mikor megint belépett a 29336 I, 2| csillagos ég! - törülgette verejtékes homlokát az apa. S egész 29337 I, 2| törölte a homlokáról a verejtéket az inge ujjával. - Mindig 29338 II, 4| esztendeje öntöz a maga verejtékével, meg a családjáéval? A leégett 29339 I, 2| akkorra a halántéka hideget verejtékezett.~- Az a cudar rókaprémes... - 29340 II, 3| zacskóban.~- Ne te, ne! - kezd verejtékezni a Jakab bácsi halántéka. 29341 I, 2| földesurak.) Úgy látszik, a verekedésre nem is igen kellene õket 29342 II, 4| vagyok szakmabeli - nem a verekedést értem, hanem a csontokat -, 29343 II, 4| furakodni tudó? Úri pozíciót verekednél ki magadnak, talán jó hírt 29344 II, 4| nagy fejû, széles vállú verekedõ emberek, nagy örömére lehettek 29345 I, 1| nem möntek oda, aholott vereködtek.~- Nono, azt én se állítom - 29346 II, 1| igazam van, mikor pipával verem el az éhemet, mert az a 29347 II, 2| visszafordultunk. Megállt a szívem verése, mert észrevettem, hogy 29348 II, 3| fenyegetésképp mondtam, csak a vereséget lepleztem vele. Azt is csak 29349 II, 3| minden küzdelmet, és teljes vereséggel hagytam ott a csatateret. 29350 II, 2| az ötödik dûlõbeli ember véresen vágódott neki a tanya sarkának.~- 29351 II, 3| Félelmes csönd, hallom a szívem verését. Felelem, ahogy a becsület 29352 II, 4| hatalom kirakata elõtt, és véresre marcangolják egymást az 29353 I, 2| azt a két rossz putrit, és veresse szét õket.~- De nem adják 29354 I, 2| Ebben az órában. És arra veretem rá, aki csak egy hajszálát 29355 I, 2| vallasz, akkor tüstént vasra veretlek.~Már akkor állt a perzekútor. 29356 I, 2| Egy porcikámat nem hagyta veretlen.~- Nem hallottam jajszavad.~- 29357 II, 3| veretnének, mind a ketten rá veretnék a képüket, mint valamikor 29358 II, 3| társuralkodó, s ha a Máderek pénzt veretnének, mind a ketten rá veretnék 29359 II, 4| öreges mordsággal vasra veretni a jókedvû kis csikókat, 29360 I, 1| annyiszor lerajzolt. Annyira vérévé vált a kétfejû sas, hogy 29361 I, 2| húzott a fejére, és ilyen vérfagyasztóan tudott nézni, az nem lehet 29362 II, 1| és õ tanította görögre Vergiliust. Nem nehéz eltalálni, hogy 29363 II, 2| mögállj csak, öcsém...~- Sose vergõdjék kend vele - önti tele újra 29364 II, 3| egyforma.~- Kár magának itt vergõdni, hallja, mert nem ebben 29365 II, 2| azonban, aki a tehénnel vergõdött, nem nagyon örült, hanem 29366 II, 4| asszony meg a lány azzal vergõdtek, az ember egy-két hasáb 29367 I, 2| Éjszakának idején? Hát már hogy verhetnénk ki ilyenkor az álmot az 29368 I, 2| bizonyosan valami templomot verhettek fel érte a zsiványok. De 29369 I, 2| az erdõk mélyén álmukból verhették föl!~- Talpra husárok! Hátunkon 29370 II, 1| azt mindjárt agyba-fõbe verik orgonahusángokkal meg jácint-piszkafákkal. 29371 II, 1| alatt, így legalább nem verjük ki vele egymás szemét.~Erre 29372 I, 1| érezhetett az oroszlánok vermében, de az valami olyasféle 29373 II, 1| a montpellieri boltosok. Vérmedvék az én nemeseim, s mindjárt 29374 II, 3| ötömösi honfiak a Nagypartba vermelték el a búzát a rekvirálók 29375 II, 2| Nizsni-Novgorodra. (Ifjúkorom Verne-stúdiumaiból úgy emlékszem, ott voltak 29376 II, 4| teremtett. A pitypalattyok vernek, és hegedülnek a tücskök.~- 29377 I, 1| Csak húsz esztendõ múlva verõdött fel újra, mikor a szûcsék 29378 I, 2| Piacon, utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a 29379 II, 4| fogják pártját. Ontsák ki a vérömet még ebben az órában, ha 29380 I, 2| hanem embert kaszálni.~Verõfényes, áldott nyári délután volt, 29381 I, 1| levélaltató alkonyaton, déli verõn és szemergõ esõben, látom 29382 I, 2| patriarkális útonállásokkal és vérontásokkal. Szinte azt lehet mondani, 29383 I, 2| a fejét Nápolyban, még a vérpadra is ilyenben ment. Széchenyinek 29384 I, 2| tanítanak! - S fölugrott a verpánk mellõl, kapta a görbe szabókést, 29385 II, 4| állatainak a teje vált hússá és vérré, úgy nekigömbölyödött, hogy 29386 II, 1| otthon érezhettem magam a vérrel virágzó kaméliafák alatt. 29387 II, 1| hányt-vetett életû lakatos Versaillesban beleszúrta a kését a trianoni 29388 II, 3| belõle regényhõst, még csak versbe se szerkesztettem bele soha. 29389 I, 2| pláne kis iskolásoknak való versben. Tessék elhinni, van ez 29390 II, 3| gyerekkoromban megtanult verséhez: „de saját jussából nem 29391 II, 4| beleeszi magát a csontjukba, a vérsejtjeikbe, és amit a tudósok és a 29392 I, 2| Tudja, hogy ezek mindig versengenek egymással. Az egyik kormánypárti 29393 I, 2| vesz-e a „szenior bajnoki versenyen”. Aki pedig olyan csúnyaságot 29394 I, 2| sarjadékából.~Az igricek versenyét természetesen végignézte 29395 I, 2| sugdosócskát játsszon a versenytársakkal.~Nem is kellett nagyon megerõltetnie 29396 I, 1| ahogy az életemet ismerem, a verseskönyvet csakúgy nem fogom megírni, 29397 I, 2| könyvtárunknak. Kossuth Lajos képe is verssel van ugyan koszorúzva, de 29398 II, 4| Tudja, mi az a költõ?~- Aki versszerkesztõ. Olyan võfélyféle. De a 29399 I, 2| Utóvégre itthon is lehet vértanú, ha ahhoz lesz neki kedve.~ 29400 II, 2| elsõ dûlõnek. Lefizetem a vértanúdíjat, és Istennek ajánlom a társaságot. 29401 II, 2| már olyan volt, mint egy vértanúé, de a kulcs csak nem akarta 29402 II, 3| megszaporították a fejetlen aradi vértanúkat. Szívhezszólóbb témával 29403 I, 2| Kínában jól megy dolguk a vértanúknak. Éppen azért nem bánnám, 29404 I, 2| misszionárius, és menjek el Kínába vértanúságot szenvedni az igaz hitért. 29405 I, 1| kemencét? Én az öreg óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte 29406 II, 3| hanem egyszerû kõbaltával vertük be egymás fejét, s nem a 29407 II, 4| kéziratpapíromról.~- Közülünk való vagy, vérünk vagy, a mi eresztésünk vagy: 29408 I, 2| szavahihetõ embertõl más verziót is hallottam. Azt, hogy 29409 I, 2| szokták meghívni, akinek a veséjébe akarnak látni, s így támadt 29410 II, 4| súlyukat, hogy egyszerre veselkedünk neki, úrfélék és parasztok.~ 29411 I, 2| meg nem becsültelek, vagy veslek én téged a kezsembe többet, 29412 I, 2| Az olvasó pedig itten ne vesse közbe, hogy ez merõ kitalálás, 29413 I, 1| illik, hogy magam is számot vessek magammal.~Hát az ének ügye 29414 II, 3| ki aranyat a múzeumból, vessék össze azzal, aztán beszéljenek. 29415 I, 2| másik is.~- Isten nevében vessünk - mondta a fiatalabb, akinek 29416 II, 4| rajta nagy nyivákolással.~- Vessz mög gazdástul! - vágta utána 29417 I, 2| jöhetnek a nyakorjánok.~- No, vesszetek meg - lengette meg az engedélyt 29418 I, 2| rúgott a kerékvetõ kövön.~- Vesszön mög a gazdád a nevenapján!~ 29419 I, 2| teketóriával. Sándor nem véste a bicskájával a faderékba 29420 I, 2| lévõ hosszútávfutó” részt vesz-e a „szenior bajnoki versenyen”. 29421 I, 2| fiam, tedd el, majd hasznát veszed, ha kiszabadulsz.~Szilveszter 29422 II, 4| Ez a „kit érdekel?” régi veszedelme ennek az országnak, ahol 29423 II, 1| beleegyezését, mert abból mindenféle veszedelmek származnának. A lámpaoszlopok 29424 II, 1| kevesebb idejük van nekik veszedelmesebb bolondságokra.~Karafula, 29425 II, 2| András sógor ádámcsutkája veszedelmesen izgett-mozgott a borotva 29426 I, 2| még magyar nyelven is, de veszedelmesnek még németül is veszedelmes.~- 29427 I, 2| Ne mondd, Jóska, hogy úgy veszejtelek el, mint ördög a feleségét.~ 29428 I, 2| zágoni fenyõlevél-tobákkal veszejti meg a török muskotályt. 29429 I, 1| Hallod-e, te gyerek, miért nem veszel inkább mézeskalácsot?~A 29430 I, 2| kitörte a lábát. (Ez az öreg Veszelka, akirõl szintén forog a 29431 I, 2| hallotta volna, hogy az öreg Veszelkának a szürkéje kitörte a lábát. ( 29432 II, 4| pusztán.~- De hiszön nem veszelõdik az el, tekintetös úr, mert 29433 II, 4| három szem gesztenyéje is veszélyben forog, ha tovább is buzgok 29434 I, 2| ki. Például Sándor csak a veszélybõl és dicsõségbõl igényelte 29435 II, 1| magától is esze nélkül. Veszélyes dolog volt az igazhivõk 29436 I, 2| olyast talált benne, amit veszélyesnek talált a haza nyugalmára.~- 29437 I, 2| szabódott a nem egészen veszélytelen tisztességtõl. Nemcsak a 29438 I, 1| az volt a címe: Adomák és veszemék, írta Dvorcsák János. Ez 29439 I, 2| jobban csitította, annál veszettebbül vonított és ugrált, s nem 29440 I, 2| nyelvû hivatalosság nevezi a veszettséget.~Ez jutott eszembe a minap, 29441 I, 2| a megyeháza, és ordított veszettül:~- Erisszenek be, mert én 29442 I, 2| kötélrevalók? A szátokra veszitek annak a derék embernek a 29443 II, 3| tenyerére a gyerek -, ugyan ki veszítött el tégödet, te?~A fibula 29444 I, 2| szerint adnak egymásnak vészjeleket a pusztai kutyák, de az 29445 I, 2| se.~- No hát akkor ne is veszkõdj vele tovább - mosolyodott 29446 II, 4| oldalgott oda hozzám.~- Sose veszkõdjön vele - mondom. - A maguké?~ 29447 II, 3| naplopás, mintha a szélben veszkõdne vele. Tehát megint vissza 29448 I, 2| velünk.~- Nem is nagyon veszkõdünk érte. Azt tartjuk, nem érdemes 29449 II, 1| történetet, mielõtt feledésbe veszne, érdemesnek tartottam följegyezni 29450 II, 3| kincsének, amelyik így el tud veszni abban a zacskóban.~- Ne 29451 II, 2| Hogy kevesebb legyen a veszõdség, hat kenyeret sütött egyszerre, 29452 II, 3| gatyaszárát.~- Gyere no, te veszött - veregeti meg a kis szõrgombóc 29453 I, 2| embertõl azt kívánják, maradjon veszteg, ne csináljon semmit. Márpedig 29454 I, 2| gonosz fogalmakra.~Mert a vesztegetés honi termék ugyan, de abban 29455 II, 2| aztán több szót nem is vesztegetett rám. Értetlen városi népek 29456 I, 2| szolgám? Ezt ugyan meg nem vesztegetheti senki emberfia.~Erre aztán 29457 II, 1| hanem utána is iramodott.~- Vesztél volna meg a gazdáddal együtt! - 29458 II, 3| nehéz ember, azzal én nem vesztem a lelkem.~Tavaly aztán muszáj 29459 I, 2| gyerek új lehetõségek felé.~Vesztére tette, mert az anyja egyszerre 29460 I, 2| kilencszáznégy ezüstforint vesztesége volt. Mindig ezt számítgatta, 29461 II, 1| pótolhatatlannak érezte veszteségét, s nem találta helyét sehol, 29462 I, 2| hogy asszony által éri vesztét.~Lemenõben volt már a napja, 29463 I, 2| kétszáznak.~- Aztán hányszor vesztöttél rajta?~- Azt már mög tudom 29464 II, 4| vadhagyma elfogy. A borotva vet-e véget egy senkitõl nyilván 29465 I, 2| maradtak, azok szántogattak, vetegettek, szép békességben, s amikor 29466 I, 2| tettei a Toldi Miklóséival vetekedtek volna, hanem volt igen jámbor 29467 II, 4| de Modol Isten ellen való véteknek tartotta volna a papot elspórolni 29468 II, 1| gágogó libákat. Hattyúval vetekszenek itt az olasz libák, amelyek 29469 II, 4| koppanással esett ki belõle a vetélõ. Csodáltam, hogy nem hajolt 29470 II, 4| padon, egyik kezével fogta a vetélõt, másikkal a serkentõmadzagot, 29471 II, 2| meg a tavasz, és akkor is vetéltnek. A vizecskék ugyan elõbugyogtak, 29472 I, 1| uradalmi inspektornak a fia, vetélytársam a másodikban. Meg is szólalt 29473 II, 1| viaskodott, egészen odaengedte vetélytársának, beérte õ azzal is, hogy 29474 II, 4| Majd mögadhadd a tavaszi veteménybül. Addig elvárhatok. Ugyan 29475 II, 4| Dolgozott látástól vakulásig a veteményeivel, aratás után gereblyézte 29476 II, 4| babnak, salátának, piaci veteménynek. Mög a temetõ is köllene. 29477 II, 4| áll a föld? Löhet-e mán veteményözni?~Most már a csõsz is rendesre 29478 II, 3| éktelenkedett friss fekete folt a vetés szép zöld selyemkendõjében.~- 29479 I, 2| legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon is 29480 II, 5| átzöldellik a jövendõ napsütött vetése. És a hegytorlaszokról ki 29481 I, 2| járnak kaszával az élet vetésében. Úgy hírlik, hogy a puszták 29482 II, 3| lehet a széle, hossza. A vetésért adok Illésnek tizenöt pengõ 29483 I, 2| látogatta, föltekintette a vetést, a tehenet, a lovakat, az 29484 I, 2| nép számára. Jobbra-balra vetettágyas vendégszoba, amilyen az 29485 I, 2| fogva olyan szorgalmasan vetette-húzta a hálót, mintha sohase lett 29486 II, 4| ágyat” az édesapámmal együtt vetették meg neki, s ahogy ráborultam 29487 I, 1| felel meg neki.~Bukfencet vetettem volna örömömben, ha idejekorán 29488 II, 1| jóváteszem, amit a regényben vétettem volna Karafula ellen. Ott 29489 II, 4| szolgáltatta a konkrétumokat. Azt vétkelli a legény a fogadott öccsében, 29490 I, 1| pedig az juttatta eszembe a vétkemet, hogy Halász Aladárné úrasszony 29491 II, 5| amelynek vezekelnie kell, mert vétkes a háborúban, amelynek útjába 29492 I, 2| káromkodással tette jóvá a vétkét.~A hosszú sor szoba végén 29493 I, 1| meg arról is, hogy õszi vetkezéskor neki van a legaranyosabb 29494 I, 2| árpabodagot be nem veszi. Nagyot vétkezett Krisztus urunk, hogy az 29495 II, 4| szögény embört, aki gyerökkel vétközik az Isten ellen!~V~Tudok 29496 II, 1| eltegye magát másnapra. Ahogy vetkõzni kezd, hallja, hogy nyílik 29497 I, 2| mert mit tudhassuk, nem vetnek-e pányvát a nyakamba a granicsárok?~ 29498 I, 2| komolyan odakiáltott:~- Veto! Ellentmondok!~Olyan ráncbaszedett 29499 I, 1| Ludendorffnak, ha egyszer erre vetõdik mint vándorló obsitos katona. 29500 II, 2| köszönt oda egyik-másik arra vetõdõ szomszéd - urizál?~- Ráérök.~- 29501 II, 4| apa kezébõl az anya.~- Nem vetök neki három esztendõt, hogy 29502 II, 3| szóltak hamarább?~- Ügyet se vetöttek rá még akkor. De hogy mostan 29503 II, 4| és orozva költ fattyat vetöttem volna az árokparton, akkor 29504 II, 4| különben sem volt se igája, se vetõmagja, se semmije az égvilágon. 29505 II, 4| maguknak fogyasztásra, meg vetõmagnak tizenhét métermázsa.~- Nagyon 29506 I, 1| neked adom. Vehetsz rajta vetõmagot jövõ esztendõre.~- Inkább 29507 II, 2| tanyai városatyák mondtak vétót. Nekik bizony nem kell a 29508 II, 3| Ellenben az már fegyelmi vétség részemrõl, mikor én magam 29509 II, 3| egyedül én követek el fegyelmi vétséget, mikor végighemperedek a 29510 I, 1| istenkém, ha te el nem vetted volna, az én fiacskám is 29511 II, 1| hatalom kisugárzását. S úgy vettette meg az elcsigázott embernek 29512 I, 1| elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. 29513 I, 2| tapasztalatot, amelynek vetülete ez a lesújtó ítélet volt. 29514 II, 3| régészeti stúdiumait, abba vetvén reménye horgonyát, hogy 29515 I, 1| csúnyábban, mint ahogy én vevõmre néztem.~- No ni - gondoltam 29516 II, 2| egy városi írnok átírja a vevõre az ablakon benyújtogatott 29517 II, 5| fájdalmas generációnak, amelynek vezekelnie kell, mert vétkes a háborúban, 29518 II, 1| atyamesterévé. Ebben a minõségben - vezeklésül és Isten dicsõségére - ékes 29519 II, 4| most csukd be a könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e 29520 II, 3| pokrétolni, de így is bevált az vezényszónak. Ha napszálltakor elkiáltotta 29521 I, 2| többet baj. Hiszen egy kiadós vezércikk megírásához legalább egy 29522 II, 4| leginkább tósztokban és vezércikkekben szoktuk mondani. Másfelõl 29523 II, 2| tartok, hogy legközelebbi vezércikkemet a lakatosipar szomorú helyzetérõl 29524 I, 2| kaptam magam, és lenyomattam vezércikknek az egyszeregyet. No cenzor, 29525 I, 1| lett a baj, hogy nemcsak a vezérek adtak kifejezést a megbántott 29526 I, 2| Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~ 29527 I, 2| Nagyobb részük foglyul esett vezérestül.~Éppen jó reggelt integetett 29528 I, 2| méhek elõl.~Az osztrák hadak vezérét Benedeknek hívták. Neki 29529 I, 2| eleinte értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú 29530 I, 2| odajár felejtkezni az egész vezérkarával, ha a „hivatalos ügyek” 29531 II, 1| háromszáztízes számú kocsi már a vezérkarhoz tartozhat, csupa kamélia. 29532 I, 1| az egyetlen élõlény - a vezérkaron kívül -, aki gyõzte ideggel 29533 II, 4| rajta a legénynek Rákóczi vezérlõ fejedelmünk képét:~- Ki 29534 I, 2| emlékmû képzelteti a hét vezért. Gondolom, a bilincs is 29535 I, 2| mezõrõl:~- Jön az ellenség! A vezérüknek rettentõ nagy szakálla van. 29536 I, 2| kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse õket a hadba mint katonaviselt 29537 II, 3| most már több megmarad. - Vezessétök a vályúhoz, és mártsátok 29538 I, 2| kiváló ember volt, hogy csak vezetékneve van, mint Blüchernek vagy 29539 II, 3| álljon velem, aztán majd vezetem én, ahová akarom.~Sok nehéz 29540 I, 2| mint kiszedegetni a bölcs vezetésem alatt álló bibliotéka levéltárából 29541 I, 2| magát. Átveszi a gazdaság vezetését az öreg Rózsa-tanyán, ahol 29542 II, 1| a pétervári rendõrfõnök vezetésével, és minden házból elhurcolták 29543 II, 4| mostam már, aki vak volt, vezetgetni kellett, annak már úgy is 29544 II, 4| magának?~- Hát hogyne. Õ vezeti a kontóskönyvet.~- Az is 29545 II, 4| meg a kis kezét, sohase vezetik az Isten színe elé. Elhagyatott 29546 II, 1| Jóistenen kívül, s ha egyáltalán vezetnek róla nyivántartást a mennyei 29547 I, 2| elsõ kakasszókor ki akarom vezetni az istállóbul az ökröt, 29548 I, 2| valami csiribiri ember, hanem vezetõ polgár, az utolsó pozsonyi 29549 I, 2| amért igazat mondtál. Ha oda vezetsz bennünket, akkor másikat 29550 I, 2| rabvallató szemét.~- Aztán hová vezetted azt az ökröt, Jóska fiam?~ 29551 I, 2| istállómba.~A lovat még el sem vezették, mikor már jött Dória generális 29552 I, 1| bocsátkoztam tárgyalásba, csak oda vezettem a mézeskalácsokhoz.~- Válassz, 29553 II, 4| az élet pirosát ebbõl a viasz-arcból? Tüdõvész? Az orvos ingyen 29554 I, 2| mint a falon keresztbe tett viaszgyertya. Megtörülgetve magát az 29555 I, 1| sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi 29556 II, 4| gyöngyös fityulába. Csak sárga viaszkból van az arca s lehunyva a 29557 I, 1| közben néz, akinek mondja a vicceit, s akinek, mikor jókedve 29558 II, 4| árvalányhajas maszkát, a kabaré és a vicclap figurát csinált, de a komoly 29559 I, 2| elhallgatott, felállt a vicerektor. Karácsonyi Imre, hetvennégy 29560 II, 2| Hamarosan leszállogattak a vicinális utasok is, s a szivaros 29561 I, 2| Ugye, te vagy a nógrádi vicispán fia? Rád ismertem a csorba 29562 II, 1| ugyan, ami nem szép, de mint vicomte-nak tele volt a szíve megértéssel 29563 I, 2| mások Lamartine-ra ess Victor Hugóra kívánkoztak, Bem - 29564 I, 2| járnak. És az idõ sokkal vidámabb az elmémnél, mert már egynéhány 29565 I, 2| magyarok lótejbõl possajtott, vidámító itala. S lám, a Zsigó Ágnes 29566 II, 4| magát, de az itallal való vidámodás esete nem következett be, 29567 II, 2| lelköm, akkor nincs hiba - vidámodik föl az ángyó szeme. - Mögkéröm 29568 II, 2| hölgyei mind az én asztalom vidámsárga virágcsillagait nézték.~- 29569 II, 4| mint a cékla, de a hangjuk vidámtiszta, mint a rigóé.~- Úgy ám, 29570 I, 2| az izlám hitre, ami már Viddinben megtörtént, a bujdosás második 29571 I, 2| Fölsorakoztatták õket Zia basa, a viddini mushir elõtt. Szelim effendi 29572 I, 2| mennyi, amit csak egyes vidékek szájhagyománya õrzött meg! 29573 II, 2| az asztalomat a négy ajtó vidékén.~- Emide tettük - magyarázta 29574 II, 1| rabszolga volt Rómában, Miletosz vidékérõl került oda, és õ tanította 29575 II, 2| kellett lenni, de igen messze vidékrõl való lehetett, ahol más 29576 II, 4| a kisparasztra, aki a mi vidékünkön „célszörû szögény embörnek” 29577 I, 2| nemcsak ébreszteni kell, hanem vidítani is, mert bizony sokat erõt 29578 I, 2| Már csak azért is, hogy vidítsák vele a fejedelmet, akinek 29579 II, 1| a világgal. Természettõl vidor kedély és gyakorlati filozófus. 29580 II, 4| égi madár, olyankor mindig vidoran suhan át a szellõ a fák 29581 II, 1| Bacchus et Cythère~De ta vie abrêgent le cours...~- A 29582 I, 2| visszautasításra, inkább örült neki. Víg csaholással ugrándozta körül 29583 I, 2| akkor még most is Ugriában vigadnánk lótejen.)~Abban az idõben 29584 I, 2| Szabadabban fakadozott minden tag vigadozása, midõn a hazai kaszinó-intézet 29585 I, 2| biztosra vettem, hogy errõl a vigadozásról valami nagyszerû tudósítást 29586 II, 4| mint a mienk, már az is vigasz, akármilyen sanyarú, ha 29587 II, 4| többet. De az engem nem vigasztal meg azért, hogy Attilára 29588 II, 4| tudja. Etal nem késett a vigasztalással:~- Mán hogyne adott volna - 29589 I, 2| Fiam, deák, írj valami vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott 29590 I, 1| tövén.~- Sebaj, szomszéd - vigasztalt édesapám -, legalább erre 29591 II, 3| ha nem nézik bolondnak.~- Vigyázat! - kiáltottam oda az egyik 29592 I, 2| memoárjai szerint Bemnek valami vigyázatlan fürdés ártott meg. „Kólikát 29593 II, 3| szõlõgyökérben is megreccsent az ásó. Vigyázatra intettem a munkásaim, és 29594 II, 4| el, tekintetös úr, mert vigyáznak egymásra a malacokkal.~Egy 29595 II, 4| legényke, nagyocska már, olyan vigyázóféle lehet, leugrik az ördögszekérrõl, 29596 I, 2| Addig, míg odalöszöl, majd vigyázok én a házra, hogy gazda nélkül 29597 II, 2| csõsz a botjával -, hát így vigyázol te a jószágodra? Hátha róka 29598 II, 3| esztendeje, azúta is mindig vigyázom. Hát az engöm illet, ha 29599 II, 1| pehelypaplannal, reggelig vigyázta, hogy le ne csússzon róla, 29600 II, 3| hogy a kis körtefájára vigyáztassak. Apró kis fa, alig ér derékig, 29601 I, 2| annak az értéke.~- Azért úgy vigyáztasson erre nagyságod, mint a szeme 29602 II, 3| alá.~Hát erre mink mind vigyázunk, ahol ki nem kötik is. Új 29603 II, 3| tök. Hiszen láthatja, hogy vigyázva húzzuk be az árkokat, mindenütt 29604 II, 4| végzi, amire fogadták, akár vigyázza a gazda, akár se. Hát bálozni 29605 II, 2| tenyere ellenzõje alól. Vigyázzak csak, hogy megcickézi õ 29606 I, 2| találkozik rá, csak arra vigyázzanak, hogy az egér meg ne rágja.~ 29607 II, 1| asztalt a tökéletesek.~- Vigyázzunk csak - kopogott csöndet 29608 I, 1| esztendõ múlva is.~- Hát csak vigyed, fiam. Nem kell már az itt 29609 I, 2| az, embörök. Sült-tököt vigyetök a Hóbajárt basának, majd 29610 II, 3| kapaszkodtam mög, hogy el ne vigyön az ördög!~- Hej, kutya gyerök 29611 II, 1| magyarázta a vén cseléd fülig vigyorodó szájjal. - Úgy beleszeretett 29612 II, 2| Ördöge van, hogy kitalálta - vigyorodtam rá vissza, s ezzel a fidélis 29613 II, 3| a hátán, és barátságosan vigyorog, mintha õ is a bandába tartozna. 29614 II, 1| Mind azon könyörgött, hogy vihesse haza a megmerített ezüstkorsót, 29615 II, 4| hogy nem is tudom, mikor vihetem meg az adót a halottaimnak. 29616 II, 2| lesz olcsóbb, ha vasúton vihetik be, hanem a nadrágszíj is 29617 II, 4| arcával, fáradt szemével? Mire vihetnéd a mi tülekvõ, marakvó, egymás 29618 I, 1| bolházni a kéziratot, s rögtön vihették a nyomdába a kutyanyelv-nyalábot. 29619 I, 2| dögökkel?~- Meksimókatni - vihogott a cseléd.~Az öreg nemes 29620 I, 1| fiam?~- Marci kisasszony - vihogta el magát egy nagy, vállas, 29621 II, 4| simogatta a kis fakeresztet.~VIII~Kisütött a nap, ahogy megindultak, 29622 II, 4| És vakogtak a bakcsók, vijjogtak a kékvércsék, burrogtak 29623 II, 4| Gagyarászva, csérogva, víjjogva, a maga madárhangjainak 29624 II, 1| Az egyik az, hogy van egy Viktor Emánuel-szobra, amelyrõl 29625 I, 1| elõbb az Isten teremtett világában. Azért nem szükséges ide 29626 II, 4| kushadt vissza Pál az álmok világából a valódilagos életbe. - 29627 I, 2| kergették õket a tábori tüzek világánál egy darabon.~Maga Damjanich 29628 I, 2| nagyságod, mint a szeme világára - nyújtotta át a bécsi fityfiritty 29629 I, 2| kicsi volt Macedónia, s akit Világbírónak tisztel a történelem. Gondolom, 29630 I, 1| kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb 29631 I, 2| szanádi szerbeknek soha világéletükben semmi bajuk nem volt egymással. 29632 I, 2| voltak olyan rigorózusok a világfelfogás tekintetében. Tudniillik 29633 I, 1| a Daru utcai társadalom világfölfogásával, hanem azért, mert télen 29634 I, 2| együttmûködését, amilyen a világháborúban a Hindenburgét és a Ludendorffét. 29635 II, 4| olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány, 29636 II, 4| csak tudhatnak valamit a világhódítóról is. Ha máshonnan nem, gyermekkoruk 29637 I, 2| rónákról, s a megváltozott világhoz képest a közélet más mezõin 29638 II, 4| viselte.~A lámpás ember rám világít, és egy kicsit megszégyenli 29639 II, 1| emeleten zárva minden ajtó, világítatlan minden ablak - csak a káposztaleves 29640 I, 2| csattogás meg a villámmal világító sötétség. Márpedig akkor 29641 II, 1| volt köztük, s aranyperec világított a nyakában. Õ kapta aztán 29642 II, 2| aki most készül hódító világkörútra a paprika-vitamin érdekében. 29643 II, 4| Herman Schedelius képes világkrónikája; az elsõ világtörténelem, 29644 II, 4| illetõ, õ olvasott róla a világlapban.~- Mit olvasott?~- Azt már 29645 I, 2| bõre párduc - hát akkor a világnézete milyen tarka lehet! Ma tán 29646 II, 1| közé tartozott, akiknek világnézetét úgy nevezi a történelem, 29647 I, 2| Kati lelkem, hogy éled világod?~Szépszájú Katinak egy kicsit 29648 II, 4| azok a csillagok is olyan világok, mint a mi földünk, s azokon 29649 II, 3| kaptam a választ. Rövidet, világosat, magyarosat. Nem engedhetik 29650 I, 2| vitézi dolgokat Szolnoktól Világosig. Ezekrõl azonban nincs mit 29651 II, 1| vakációztak.~Nem a muzsikus világoskék frakkját, ezüstsujtásos 29652 II, 4| táján lehetett, már akkor világosodott. Hát egy ember feszegette 29653 II, 3| nem jól szolgál a belsõ világossága, ha maga van, de ha a többiek 29654 II, 1| országra hordozta a hit világosságát a világtalan világban. Thibaut 29655 II, 1| nyugtalan idõkben nem lehet a világossággal játszani.~- De hiszen eszünk 29656 I, 2| akit Te küldtél közénk világosságnak.~Ez után a jelenet után 29657 II, 1| stralsundi jakobinusok, hanem világosságra. Elhatározták a városi tanácsban, 29658 II, 4| kérdés, harminchat évvel a világraszóló millennium után, honfoglaláskori 29659 I, 2| eleget tehessünk az erkölcsi világrendnek.~Azt gondolta ki, hogy a 29660 I, 2| hogy van egy Afrika nevû világrész is, s azt olyan emberek 29661 II, 1| elhiszi az ember, hogy három világrészt népesítettek be fiaikkal. 29662 II, 1| éppen olyan mulatsága volt a világsajtónak, mint most a majompör.~Vértanúhatnám 29663 II, 1| rongyosságában fakír, hanem a világszemléletében is. Lábánál a búzavirágkék 29664 II, 1| megbûnhõdött eretnek, a világszép Consuela, a megszégyenült 29665 I, 2| is járhatna!~- Vak veti világtalannak - heherészett a török. - 29666 I, 1| hogy segíthetne vak a világtalanon?~Azon az éjszakán nekem 29667 II, 1| most már õk is belépnek a világtörténelembe, s elõször kirabolták Rómát, 29668 II, 4| jelzõhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja 29669 II, 4| sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerû Pétörbõl a 29670 II, 4| így lefordítottam neki a világtörténelmet az õ nyelvére. - Ez egy 29671 I, 2| volt szigetelve a szabad világtól, mint annak idején a párizsi, 29672 II, 2| szögénykékkel. Olvastuk a világújságlapba, ehol-e.~Elõveszi a kebelébõl 29673 I, 2| Papucssarokkal verték agyon a villájában azok a szegedi menyecskék, 29674 II, 1| Diszkréten csörögtek kések, villák, macskatalpon járt a felszolgáló 29675 II, 2| szegény ember fából csinálja a villámhárítót, és hogy a királynak gyalog 29676 II, 4| mondják, hogy szárazrajra villámlik - aztán fújta a füstöt, 29677 II, 4| szalonna-akasztó horog alá!~Olyant villámlott, mintha kétfelé repedt volna 29678 I, 2| rengés, csattogás meg a villámmal világító sötétség. Márpedig 29679 II, 4| õ itt nyomát se látja a villámnak.~- Ejnye - mondta neki az 29680 I, 1| Nyugatihoz fölugrottam a villamosra, s ott bujdostam tovább 29681 I, 1| kapacitálni.) Leszalajtott egy villámot, és széthasíttatta vele 29682 II, 2| címere.~- Hû, az anyád! - villantotta rám huncutul a csókaszemét.~ 29683 II, 4| országút, a palotasorok villany- és gázlámpái alá, amelyek 29684 II, 2| kocsma, még gerendás, de már villanylámpásos. Vendég igen gyéren, három 29685 I, 2| délután nem mászkálunk, mert a villanyvezetékünk elromlott.~Tömörkény István 29686 I, 2| salétromkutatásokkal foglalkozik, s villát építtet magának saját tervei 29687 II, 1| mikor a troyes-i maître de ville volt a principálisa. S bele 29688 II, 3| fejjel dolgoznak, hidegen villognak az ásók, és nekikeseredve 29689 II, 3| tarisznyáján. Az arany csak villogni akar, és mindegy neki, hol 29690 I, 2| Alighanem hogy ez lehetett a Vilmusnak az apja.~- Hát ahhoz nem 29691 II, 4| Egyebet nem látott, csak Vincét, ahogy ült a letört deszkákon - 29692 II, 1| ember lehetett, hogy Jean de Vingle érdemesnek tartotta kinyomatni 29693 II, 2| Látszik, hogy te a homoki vinkóhoz vagy szokva. Fogadjunk, 29694 I, 2| leöntött rá egy meszely homoki vinkót. Pedig annak akkor olyan 29695 II, 4| intézkedésébe bele kell vinnie a fajvédelem és fajfenntartás 29696 I, 1| tüsszögtek, krákogtak, vinnyogtak, cihegtek, süvítettek, vonyítottak 29697 II, 1| bottiglieriát, és abban méri a vino cattivót. (Az olaszoknak - 29698 II, 4| Tu-tuccs!~- Rozmaringom, violám, pipi madaram - búgott vissza 29699 II, 1| spanyol történelembe, s aki Violanta magyar királykisasszonyt 29700 II, 3| éppen most, mikor kezdenek violásodni a reggeli meg a napszállati 29701 II, 4| énmiattam ne legyen semmi violencia, hoztam én magammal ülést.~ 29702 II, 1| végiglángol a tömegben, zuhog rá a virág-gránát. Egy ibolya-srapnel célt 29703 II, 1| csaholt, kapart, hempergett a virágágyak közt, és megszaggatta a 29704 II, 1| elragadtatásra. Fellökdöste a virágágyakat õrzõ törpéket, beható kutatásokat 29705 I, 1| elfiliszteresedni, hogy virágai fehér költészetétõl maga 29706 II, 2| neveket tudnak kitalálni a virágaiknak ezek a parasztok.~ 29707 II, 2| hozhatják létre.)~A vadon virágait beállítottam a söröskriglimbe, 29708 II, 1| és lehunyja a szemét.~A virágcsatában a kétszázkilencvenes számú 29709 II, 1| tornákon jobbjára vette, virágcsatákon gyõzelmet nyeretett vele, 29710 II, 1| sose láttam a vászonbeli virágcsatán az ismeretlen katonát, akire 29711 II, 1| ismeretlen katonával~Ha már éppen virágcsatát értem Nizzában, hát én is 29712 II, 2| az én asztalom vidámsárga virágcsillagait nézték.~- Kikaptunk ma uraságod 29713 II, 2| hogy az én asztalomat a virágdíszbõl is kisemmizték. Minden asztalon 29714 II, 2| napáldozat máglyafényében lobogó virággyertyákat.~- Ez szép - mutatott rájuk 29715 II, 2| száraz fényének nevez. A virágigénylés alapján esetleg költõnek 29716 II, 1| meg nem öregedhet”. Most virágjában élvezni akarta õ azt. - 29717 II, 4| mondták, poloskaszaga van a virágjának. Pedig én úgy emlékszem 29718 II, 2| szivar~A csempésztörténetek virágkora a háború elsõ éveire esett, 29719 II, 4| Amelyik betegségnek ilyen szép virágneve van, arra bizonyosan van 29720 I, 2| az, aki engedelmeskedett.~Virágnyelv van a tanyák közt is, olyanformán, 29721 II, 4| hamadriádok, fákban, füvekben, virágokban lakozó kis csipp-csupp istenek 29722 II, 1| mesterségemhez illik. A virágokért álltam be a tízfrankos oldalba, 29723 II, 4| vizsgán jártam. Fülledt virágszaga volt az iskolának, mint 29724 II, 4| amit én rendeztem, nem volt virágszagú és nem volt napsugaras. 29725 I, 1| szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe 29726 I, 2| hozzászokva ehhez a hanghoz, azért virágszeme egyszerre könnybe borult. 29727 I, 2| bice-bóca Mariska volt, virágszemû kislányuk a csókai bíróéknak, 29728 I, 1| bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik elõtte ágaskodott. 29729 II, 3| tovább is elandalogtam a virágzáporban, mint szabad lett volna. 29730 I, 1| az egyik mindig korábban virágzik tíz nappal, mint a másik? 29731 I, 1| nem sütött: bágyadt. Mikor virágzott: megszaggatta a jégesõ;