| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Kötet, Fejezet
5069 I, 1| hogy engedhetném! Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna, rossz 5070 II, 1| módjára csörgött el a pénz. Elcifrálkodott, elbegyeskedett és eldínomdánomozott 5071 II, 4| ugyan már a zöldhagymát is elcsámcsogta, meg a nyers sárgarépából 5072 II, 1| mint alattvalóinak a fejét elcsapkodni. Elkerülhetetlen volt segítségül 5073 II, 4| polgármester úr mindnyájunkat elcsapna, ha megtennénk.~Ebben mindenki 5074 II, 2| méltóságos asszonyt. Szokatlanul elcsavarogtunk, s már a napszállat piroslott 5075 I, 1| kinyitotta a szél, oszt elcsellengett kend után a malaca. Vagy 5076 II, 1| vesszen:~- És amikor mindenek elcsendesedtek vala, akkor a királyi hálókamra 5077 I, 1| stréberek elõl visszavonulni, elcsenevészni és végleg eltûnni a színtérrõl - 5078 II, 3| encsembencsemet is, amit elcsent a sírból, mikor a helytartó 5079 II, 4| feje le nem hasadt, akkor elcseréltem egy cserebogárért. Ezekbõl 5080 II, 1| kisugárzását. S úgy vettette meg az elcsigázott embernek a saját ágyát a 5081 II, 1| még évszázadok múlva is elcsodálkozhatnak rajta a késõ unokák:~- Látjátok, 5082 II, 2| szakad.~A harcsabajuszú elcsodálkozik.~- Hát ott is vannak negyvennyócasok?~- 5083 I, 2| egy kanta vízért.~Nagyon elcsodálkoznak, mikor azt hallják tõlem, 5084 I, 2| hogy a kanászokban is kezd elcsöndesedni a virtus. Nem is csoda, 5085 II, 3| hozzálátott a bokrétoláshoz. Elcsomagolta a délibábot, elsöprette 5086 I, 1| feldõlt, Tömörkény fél óráig elcsóválta a fejét, hogy milyen kár 5087 I, 2| Ni-incs? - kérdezte Sándor elcsudálkozva. De semmivel se megütõdöttebben, 5088 I, 1| engedhetném! Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, 5089 I, 2| egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk, le ne 5090 I, 2| monda. Szép békességben éldegélt kidõlt-bedõlt viskójában 5091 II, 4| temetõnek.~Nagy nyomorúságunkban éldegéltünk vagy két esztendeig. Most 5092 II, 1| annak eljár a szája, és eldicsekszik vele fûnek-fának, hogy megmondta 5093 II, 1| Elcifrálkodott, elbegyeskedett és eldínomdánomozott mindent. A nagy lakomákon, 5094 II, 3| Legföljebb azon lehetne eldisputálni, hogy Átokházát teremtette-e 5095 I, 2| el, hogy érem.~A két úr eldisputált Lateráti uram drachmáján, 5096 I, 2| a birkáinak, de a birkák eldöglöttek, és most már az volt a kérdés, 5097 II, 1| szárú buzogányát is, és úgy eldögönyözte Allah árnyékát e földön, 5098 I, 2| cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen maradt mind a mai napig, 5099 II, 4| Jánosszállásig csak annyi van eldöntve, hogy okos ember nem mén 5100 I, 2| recsegett-ropogott, odabent eldördült egy pisztoly, a golyó az 5101 II, 3| cigarettáznak az embereim. Eldohánytalanodtak - akárcsak a múzeum.~Most 5102 II, 3| telhetetlen ember, hogy mindent eldolgozzak az utódaim elõl.~Itt van 5103 II, 3| homályában, de azért mindjárt eldugta az inge derekába. Ha már 5104 I, 2| a fejedelem mellett. Úgy elduruzsolgattak ott a klematiszok alatt, 5105 I, 2| mert mindenhez értenek.) Éle is van vagy hetven, tehát 5106 II, 3| már úgy posta után, jön elébem János.~- Nagy sír. Bronzmancsettás 5107 II, 2| Csõszforma öreg férfiú keszegel elébünk. Hosszúra eresztett gubancos 5108 I, 2| No, Kati lelkem, hogy éled világod?~Szépszájú Katinak 5109 II, 1| ákovitába áztatva üdítõ eledel. Az elsõ butéliánál azt 5110 I, 1| akkor is megmaradt, mikor az eleganciáját elvesztette. Kár, hogy kiment 5111 II, 4| mesterlegények, nem akarták eleganciájukat a humanizmusnak feláldozni. 5112 I, 1| tótoknál.~A körtemuzsika nagyon elegáns hangszer volt, az egyik 5113 II, 2| kellemetlen.~A kocsmáros szerény elégedettséggel mosolygott.~- Jó, jó, de 5114 II, 4| asszony unta meg, hanem õ elégelte be az asszonnyal. Kihizlaltatta 5115 II, 1| oltára mellett.~A gobelin elégett a nagy háborúban, de a történetet, 5116 I, 1| vagyok a zárójelben, most elégítem ki több érdeklõdõ felebarátnõm 5117 II, 3| rájöhetne, ennélfogva nem elégíti ki a népeket. Szólni azért 5118 I, 1| elégtelent se, s hogy az elégségeseket se érje méltánytalanság, 5119 I, 1| hírnevének. Nem buktattam egy elégtelent se, s hogy az elégségeseket 5120 I, 2| húzassa le!~- A nyilvános elégtételbõl nem engedhetek! - üzente 5121 II, 1| tartozom önnek azzal az elégtétellel, hogy legodaadóbb hívéül 5122 I, 1| egyszer meg is kaptam az elégtételt. Az állami fõgazdánk járt 5123 II, 4| szívén a seb, mikor otthon eleibe szaladt a fekete szemû gyerek, 5124 II, 3| akikrõl úgy ver a szó, hogy eleink lehettek valaha. Legalább 5125 II, 3| Mondom, volt ezöknek az eleinknek magukhoz való eszük.~- Hogyhogy?~- 5126 I, 2| történetnek éppen csak az eleje hihetetlen. Az, hogy a Ferdinandus 5127 I, 1| fölvarrtam õket a kabátom elejére, jobbrul-balrul. Nagyon 5128 II, 4| egynéhány omladék esztendõ elejérõl. Amúgy is formázza Pétör 5129 II, 4| is olvasott már? Egészen elejétõl végig? Nem, ez huszonhét 5130 II, 1| természetû ember volt, egy-egy elejtett szóból a király nevét is 5131 II, 3| nini, a masinatartóját meg elejtette útközben, most azért kell 5132 I, 2| borítólapnak, kétannyi sárgát az éleknek - csak nem akart az szerves 5133 II, 4| magának, hogy õbenne ennyi élelmesség van.~Mikor sorra került, 5134 I, 1| bútoriparnak is, meg az élelmezési iparnak is. Azt hiszem, 5135 II, 2| hogy õ százesztendõs koráig elélne szalonnán, kenyéren. Noha 5136 I, 1| amikor Nanika a famászás elemeire tanítgatott, az órámnak 5137 I, 2| tartotta nyilván mint gyanús elemet. Úgy féltek tõle, mint a 5138 II, 2| például ezt a címbeli mondatot elemeztetnék valaha az unokámmal. „Vasút 5139 I, 1| Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és elõször léptem 5140 I, 2| tudna felelni a második elemiben.~ 5141 II, 4| nagyobb részük kijárta a négy elemit, a fiatalabbak megtoldották 5142 II, 4| országházában nemzetfönntartó elemnek, könnyû ilyesmit olyan messzirõl 5143 I, 2| inspektor. - Hoci csak azt az elemózsiás tarisznyát, Matyi!~Most 5144 I, 1| bûnömért száz esztendõt elenged nekem a jó Isten a purgatóriumban. 5145 II, 1| gazdámnak, és ilyen könnyen elengedi leghûségesebb szolgálóját?~ 5146 II, 4| Gyula bátyám, a közönség élénk érzelemnyilvánításai közt. 5147 I, 2| a felesége ült, Sztáray Eleonóra grófnõ, aki valóban sokkal 5148 II, 3| Addig ürgette-forgatta, míg élére állította a fibulát. A napsugarak 5149 I, 2| közt, hogy a kisprincnek eleredt az orra vére.~- Hé! Du Spitzbub! - 5150 II, 4| hajnalokon, de én hihettem, hogy elérem a csillagokat. Mit hihet 5151 I, 2| leereszkedõen a bojtár. Azzal eleresztette a kilincset, betoppant a 5152 II, 2| nem törõdött vele, mikor elérkezett a világ vége. Hiszen, úgy 5153 I, 2| a nemzetes asszony, aki elérkezettnek látta az idõt az impérium 5154 I, 1| úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot minden 5155 I, 2| kiverte a verejték.~- Idáig is elérnek, tekintetös úr?~- Hiszen 5156 II, 4| tömegnevelõ eredményeket elérni nem lehet. S természetes 5157 I, 2| Mikor pedig az öreg ujjak elerõtlenedtek már a szabótûhöz, akkor 5158 II, 4| történt. Mire az asszony elért a kilincsig, az ember föltette 5159 II, 1| a csöndes Stralsundba is elértek, amely abban az idõben svéd 5160 I, 1| hosszú, fehér folyosón, míg elértem a harmadik osztály nyitott 5161 II, 1| fogadlak - nyújtott neki kezet elérzékenyedve, aztán háromszor tapsolt, 5162 II, 1| elszabadult a máról holnapra élés úszó szigetérõl. Gazdájától, 5163 II, 3| De a Jakab bácsi pusztán élesedett szeme már ki tudta venni 5164 I, 2| szolgál az, ha az õ eszük élesedik tõle.~De hiába az ember 5165 II, 1| öszvére, se pénzecskéje, az eleségét is majd úgy kell összekoldulni 5166 I, 2| emberre ügyet se vetettek. Eleségszállító fuvarosoknak nézték õket.~ 5167 II, 3| még fiatalok, nem olyan elesött öregök, mint én vagyok.~- 5168 I, 2| padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem 5169 I, 1| mitõl sáros a nadrágod?~- Elestem.~- Szegényke. Arcra estél? - 5170 I, 2| neve napjára okvetlen Jajca elestének kell a névnapi ajándéknak 5171 II, 2| is egy kis stanicliba az élesztõt.~- Csak felit adja a tésasszony 5172 I, 1| kalapáccsal verte ki a borotvája élét.~- Hát én most már azért 5173 II, 2| és ezért van a városokban életbeléptetve a juliánus és gregoriánus 5174 II, 4| akiknek halhatatlanság jutott életben-halálban. Azon tûnõdtem, mi lesz, 5175 I, 2| még ilyen zsugori népet életedben - gondolta magában a király, 5176 II, 1| esztendõt kell érte adnod az életedbõl. Nicolette olyan fiatalnak 5177 I, 1| maradni, birkózni a maguk életéért és a jövendõ ivadékért a 5178 I, 2| vénségére az ember. Adnék az életembõl tíz esztendõt, ha én még 5179 I, 1| megalapozott költségvetése az életemnek. Hogy a jó Istennél nem 5180 I, 2| italra. Az egy óráig való életemre mondom, tíz perc múlva megint 5181 II, 5| évszázadról évszázadra javított az életen, s ha sántikálva, ha botorkálva, 5182 II, 3| is föl-fölhallatszott az életért való sírásuk. Csak negyven 5183 I, 1| élveznek. Azt se kértük életfogytiglan, mert nem vagyunk mink telhetetlen 5184 I, 2| történelembe, s a legnagyobb magyar életírói eléggé méltatták is már. 5185 I, 1| idejében. (Ezt a jövendõbeli életíróim kedvéért jegyzem föl. Tudják 5186 I, 2| profil képe domborodott, fél életnagyságban. Ahogy az agyagot levakartuk 5187 II, 3| ugye?~- Nem. Egy óráig való életömre mondom itt mindönki elõtt. 5188 I, 2| negyven közt, s legalább tíz életpályára tekinthetett vissza. Volt 5189 II, 2| annak jeléül, hogy a fák élettana még most nem érdekli.~- 5190 II, 3| meg rám a királyok, hogy elettem elõlük.~Hát ez nagy eset 5191 II, 4| aztán, ahogy hányta-vetette életük sorát az asszony, az is 5192 II, 3| az illetõ hullámok világi életükben.~(Errefelé hullámnak mondják 5193 II, 5| elpusztulhat még, és a saját életünk is füstté válhat a nagy 5194 II, 4| ágon. Azzal rontjuk el az életünket, hogy nem ismerjük, mert 5195 II, 4| lesz, törvényt fog hozni életünkrõl és halálunkról, és kérkedni 5196 II, 3| kipróbálta a szélit a bicska élével. Faragni lehetett, mint 5197 I, 2| valami homályos emlék kezdett elevenedni az eszében.~- A körtés embör.~- 5198 II, 3| abban serénykedett, hogy az eleveneket rakják le a föld alá. Utóvégre 5199 I, 2| nevet. Viszont a mozi olyan elevennek hozta vissza, hogy tán életében 5200 I, 2| Az udvari apródok sokat elévõdtek a nagyétkû kuktával, hanem 5201 I, 1| mert aki nagyon siet, annak elfagyhat a virága.~A tanyámhoz egy 5202 I, 2| talitarkára festett kutyabõrökbõl, elfakult bullákból, egérrágta krónikákból. 5203 II, 4| fejét. Nem szomorúan, csak elfásodottan.~- Nincs neköm most a rajtamvalónál 5204 II, 4| szófogadáshoz szokott kislány. Modol elfásodva tette keresztbe a két kis 5205 II, 2| Csillaga Társaság.~Sokáig elfecsegtünk a fekete mellett, s utána 5206 II, 3| pillanatra, aztán magam is elfelejtem az egész krízist. Elõszedem 5207 I, 2| könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy 5208 I, 2| örömében, hogy tán köszönni is elfelejtett. Meg se állt az Istenhegyig, 5209 I, 2| akik utána következtek elfelejtettek. Hogy könnyebb megfogni 5210 I, 2| az angyalok -, mert búzát elfelejtettél teremteni.~- Ejnye, ejnye - 5211 II, 4| a feje alól a kenyeret. Elfelejtkezett a bajáról, utánakapott a 5212 II, 1| én gondoltam rád, ha te elfelejtkeztél is rólam. Ha énhozzám imádkoztál 5213 II, 2| rakni a szivart. Ön úgyis elfelezte, amije volt - adja nekem 5214 I, 2| deáktól. Tudta, hogy mindjárt elfelhõsödik a szelíd képe, ha Zágont 5215 II, 4| mosolygott vissza. De megint csak elfelhõsödött az arca. - Még ezen a héten 5216 II, 4| idei tavaszon. Hét nemzedék elfénytelenedett szemének a ragyogása tért 5217 II, 3| háromméteres csík, éppen elférhet benne az Átilla koporsója. 5218 I, 2| fejük, hogy annyi tobák elférjen benne.~A palatinust rázta 5219 I, 2| akkor nagyon kis helyen elfért Kecskemét városa, pedig 5220 I, 1| azonban sohase tud annyira elfiliszteresedni, hogy virágai fehér költészetétõl 5221 I, 2| Marika szólalt meg elõbb. Elfintorította a bimbó-száját, és rámutatott 5222 I, 1| amikor a szónokot minden elfogadható oldaláról üdvözlik. - Most 5223 I, 2| ismerkedik vele idõvel. Ugyan elfogadná-e, ha megkerítené neki azt 5224 I, 2| ezt a kegyet nem szabad elfogadnom. Ez olyan érdemrend, amit 5225 I, 1| örömriadal közt egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki az indítványt, 5226 I, 2| vonakodott egy darabig, de végre elfogadta a pálcát, levitte a kabinjába, 5227 II, 1| kapsz egy helyett.~Hogy elfogadta-e a megítélt kárpótlást a 5228 II, 3| ember segítségével sikerül elfogni. A pietista kiskun erre 5229 II, 4| duruzsolással az akácok, elfogódottan a fenyvek, mint akik tudják, 5230 II, 5| hogy köszvényes lábát az elfogott vadorzó párolgó vérével 5231 I, 2| tanács, úgyhogy az öregbírót elfogta az irigység.~- Ejnye, bátyja - 5232 I, 2| huszárok, a ki-kicsapó poroszok elfogtak egyet a mieinkbõl. Vitték 5233 I, 2| szaladt, hogy az insurgensek elfogták Bonapartét, s mindenki törte 5234 I, 1| minden harag nélkül, az elfogulatlan mûbíráló hangján.~De itt 5235 II, 1| volt. Különben tökéletes elfogulatlansággal mosolygott a cárra, aki 5236 II, 3| ha arra gondolok, hogy elfogynak az õsök, és az utolsó sírt 5237 I, 2| szinte ragad.~Az öregúr elfohászkodta magát, szép borsodi idiómán:~- 5238 I, 2| fölemelte a sátor ponyváját, és elfojtott hangon bekiáltott:~- Naccságos 5239 II, 2| magának - mondja az öreg, és elfordítja a fejét. - Pincér úr, füzetni!~ 5240 II, 4| ült, az, amikor beérte, elfordított fejjel nézte az eget, hogy 5241 II, 3| hogy tudja a hóhér. Én elfordítottam a fejemet. Fiatal koromban 5242 II, 1| lekattyogott a házból, akkorára elfordultak az utca sarkán.~- Utánuk, 5243 I, 2| magát, míg a gazdája haragja elfüstöl. Így esett aztán, hogy a 5244 II, 3| elõkerült, az én vonatom rég elfütyült. De megérte a késnyél, mert 5245 II, 2| Egy - mondta a halott, és elfújta a föllobbant masinát.~- 5246 II, 4| falakon csurgott a pára.~Elfúlt a lélegzetem, ahogy megszólaltam:~- 5247 II, 2| tököt is.~Mihály sógort elfutja a méreg. Pedig mikor borotva 5248 II, 4| Matyika, ha a hátgerincét elgörbítette is a csonttubarózsa.~~A 5249 II, 2| megindul kifelé. Egy kicsit elgörbül a szája széle, mikor elköszön.~- 5250 I, 2| híres város, azt abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély 5251 I, 2| döföli vele.~Ahogy ezt így elgondolja magában, egyszer csak zörgetnek 5252 II, 4| Nyugodtan felel, egy kis elgondolkodás után.~- Nem vélök rá. Nem 5253 II, 3| de az emberek akkor is elgondolkozva néztek utána, mikor már 5254 I, 1| amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam.~- Az is leszek édesapám - 5255 II, 1| világos volt benne, hogy az elgurult gyöngyöt nyugaton kell keresni, 5256 I, 2| Látják kelmetek, hogy elgyerekesedik vénségére az ember. Adnék 5257 II, 1| Thibaut mester -, én majd elgyönyörködök benned innen az ablakból.~ 5258 II, 4| vezetik az Isten színe elé. Elhagyatott lesz, mint idelent volt. 5259 II, 4| társadalom reprezentánsát, csak elhagyatottabbak, még öregebb képûek, még 5260 II, 4| amely ugyan ma, anyagi elhagyatottságában inkább mindennél elõbbrevaló 5261 II, 4| nemzetfönntartó elem testi-lelki elhagyatottságát. De én csak el akartam jajdítani 5262 II, 4| parasztot abban a testi-lelki elhagyatottságban, amelyben 150 évvel ezelõtt 5263 II, 4| szeszély hangja, hanem az elhagyatottságé, a megcsalatásé, a félelemé 5264 I, 1| szennynek, a testi-lelki elhagyatottságnak, a magától való és tenyésztett 5265 I, 2| ha megkaplak!~- Jobb, ha elhagyod a hajkurászást - intette 5266 II, 1| Csak amikor ezek rendre elhagyogatták, akkor áhított rá Alfred 5267 II, 3| szerencsém, mert táskástól együtt elhagytam valamerre, mire hazavergõdtem. 5268 II, 3| baj?~- Az, hogy egy sírt elhagytunk a nyáron. A negyvenhármas, 5269 II, 2| a város, ha olyan sok az elhajigálni való pénze, de egy szem 5270 II, 4| papírdarabot fölszedeget, amit én elhajigálok. Vetélt verseket megmentegett 5271 I, 2| édesapámnak, ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította 5272 II, 3| szerkesztve. Most már ugyan csak elhajított fenõkõnek nézné az ember, 5273 I, 1| addig, ahol a tarisznyát elhajítottuk.~No, oda ugyan mehettünk. 5274 I, 1| utána Messzi keresztapám, elhajítva a kezébõl a tarisznyát. - 5275 I, 1| malackát, amit a múltkor elhajtottál az árkunk partjáról.~- Hát 5276 I, 1| egy hétnél tovább. Ahogy elhaladtak a házunk elõtt a pajtásaim: 5277 II, 2| mint a muzsikaszó. Messzire elhallatszik, de azért a muzsikást nem 5278 I, 2| aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg 5279 I, 2| az urak is jobbnak látták elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz, 5280 I, 2| elkergetett onnan édesanyám:~- Elhallgatsz, te sövénytámogató! Nem 5281 II, 2| Ángyó a szeme sarkával elhallgattatja Pista bácsit, és megint 5282 I, 1| házi zenebonát akarom vele elhallgattatni. Ellenben azt határozottan 5283 I, 2| az én szívem félholdja is elhalványodna, ha egyszer a ti pokolra 5284 I, 1| és milyen öröm lesz ezt elhamvasztani a te kuruc szívednek. Azután 5285 II, 3| hogy ott olyan mélyen van elhantolva minden ásatási lehetõség, 5286 I, 1| hogy rossz volt nézni. Elhányta a betûket, hogy csak úgy 5287 II, 2| észreveszi, hogy Börcsök mind elhárítja maga elül a töpörtyûket, 5288 II, 2| akárki szerkesztette.~Hát én elhárítok magamtól minden felelõsséget. 5289 II, 3| földet, és bogárszemével elhárította magától az anyját, ha az 5290 I, 2| Hiszen azt akkor régen elhasználta a János - tekingetett a 5291 II, 4| kirothasztotta az esõ, s nagyon elhatalmasodtak a porkukacok is. Modolnak 5292 II, 1| díszére ne válnék.~Musset elhatározásához híven nyájasan veregette 5293 I, 1| nem buktatok senkit.~Az elhatározásomat nem ellenezte meg senki, 5294 II, 4| Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Mégpedig teljes 5295 II, 1| írnok. És mikor valamennyien elhelyezkedének, akkor bejött a királyné, 5296 I, 2| egyetlen részvényt sem lehetett elhelyezni, amit késõbb bosszúsan is 5297 II, 4| parancsolni?~- A zanyád!~- Majd elhelyeztetem, ha fõnök leszek!~Ez nagyon 5298 II, 4| a dûlõútra, ahol Matyika elhelyeztetett a nagy diófa alá, és oltalmába 5299 II, 4| eligazítanom, oda-vissza elherdálok rá egy napot. Neköd mint 5300 II, 4| földjét!~Mire a földjén elhervadt a varjúmák is, akkorra János 5301 II, 2| mikor a hajnali harangszó elhessegette a szemérõl az álmot. Kár 5302 II, 4| kevesebben maradjanak, könnyebben élhessenek, és nagyobb töredelmességgel 5303 II, 4| földünk, s azokon is élõk élhetnek? Nem gondolnak semmit, nem 5304 I, 1| lett volna, csakhogy nem élhettem a jussommal. A forradalmak 5305 I, 2| tanáccsal fizette ki.~- Elhibáztad a dolgot, Miska barátom. 5306 II, 2| ugye? - néznek mindketten elhidegedve a cigányra. Hát való ez, 5307 I, 1| gallérja mögé hajigált.~- Pedig elhiggye, lelkem-galambom komámasszony, 5308 I, 2| keresztvizet öntöttek.~- Azt pedig elhiheti, tekintetös úr, mert csak 5309 I, 2| magyarra -, mit megszólalsz? Elhiszed már magad, mit megtehet 5310 I, 2| ember vagyok, aki mindent elhiszek még a történetíróknak is, 5311 I, 2| az igazságot:~- Hát nekem elhiszi-e már fölséged, hogy vér vízzé 5312 II, 4| kirakata elõtt mindig megállok. Elhitetem magammal, hogy a járkálás 5313 II, 1| zsidót. Csak nem akarod velem elhitetni, hogy ez a káposztatorzsából 5314 I, 2| ami a többit: a törökök elhitették velük, hogy kénytelenek 5315 I, 2| vér vízzé nem válik?~~Hogy elhitte-e a királyasszony vagy nem, 5316 II, 5| elrothadni, mert a németek elhitték Vilmos császárnak - éspedig 5317 II, 1| világ a tántorgó? Inkább elhittem neki, és megígértem azt 5318 I, 2| Ráday-korszakot szándékosan is elhomályosították azok, akik szerepeltek benne. 5319 I, 1| nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.~Hanem aztán megbántuk, 5320 I, 2| búbjára:~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya 5321 I, 1| amibõl sár lesz, azóta rég elhordtuk volna az egész birtokot 5322 I, 2| aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig, 5323 II, 3| Ami azt jelentette, hogy elhozta az eleven bácsinak a halott 5324 I, 2| maradjatok, ebben a nyomban elhurcolkodjátok! - biztatta õket a boltos, 5325 II, 2| nem lehetett látni. Mind elhurcolkodott a rétrõl a partosabb helyekre.~- 5326 I, 2| ábrázata.~- Eltökéltük, hogy elhurcolkodunk õsi portánkból mind a ketten 5327 II, 1| vezetésével, és minden házból elhurcolták a kutyákat, senki se tudta, 5328 I, 1| Elõször Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem 5329 II, 4| tisztára meszelve, sárgával elhúzva az alja. Egy fiatal legény 5330 I, 2| itt olyan úri dolga lesz. Elidõzne õ itt akár száz esztendeig, 5331 II, 3| vasárnap délelõttönként elidõzni a múzeumi üvegszekrények 5332 II, 1| bíró vállalta, hogy majd eligazít õ mindent. S másnap megkezdõdvén 5333 II, 4| pappal mög a doktorral köll eligazítanom, oda-vissza elherdálok rá 5334 II, 3| nem is veszünk össze, majd eligazítjuk ezt, ha meglátjuk, mi van 5335 II, 1| mint bírónál. Én pedig majd eligazítom a bajukat. Mondom, ne jajgass, 5336 II, 4| reggelre ki ne merigessék.~Eligazítottak egy ilyen áldott kúthoz, 5337 II, 3| homlokba hulló tincsét, és eligazították a halántékukra, hogy ne 5338 II, 2| subába, szétvetett lábbal eligazkolódott a tetõ nyergén, a hátát 5339 II, 4| gyünni, tudja, mert most már elígérkeztünk.~- Kinek, jó asszony?~- 5340 II, 3| azzal se soravégrül. Nem elijeszteni akarta, hanem megnyugtatni.~ 5341 I, 2| bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öreg 5342 II, 1| kapott a harminc hadsi, hogy elimádkozhassa a Koránból a Yes szúrát, 5343 I, 2| fokost is, közben pedig elimádkozta a mindenszentek litániáját 5344 I, 2| osztrák fûbe harapott, vagy elinalt, mint a nyúl. A pirossapkások 5345 II, 1| galibát csinál, ha egyszer elindítják, tehát idejekorán elejét 5346 I, 2| a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek - 5347 I, 2| pereces ipar sérelme tökéletes elintézést nyert. Fricska Rozál annyira 5348 I, 2| azonban ezzel nem látom elintézettnek a dolgot, azért szeretek 5349 I, 2| így gondolta legsimábban elintézhetõnek a trónviszályt. (Gondolom, 5350 I, 2| ügy különben elég gyorsan elintézõdött. A tiszttartó utasítást 5351 I, 1| Notabene, az akta ma sincs elintézve.)~No de aztán egyszer meg 5352 II, 4| hazatolhatom.~- Majd ezt is elintézzük, lelkem - ígérte a fõorvos.~ 5353 II, 2| van, bizonyos határig. Elismerem, hogy a pengõs szivar jobb 5354 II, 4| igen nekiörült, hogy ilyen elismerés érte a szemét, és mindjárt 5355 I, 2| Ez mán ügön - fejezi ki elismerését Példa Kövér Imre, és megnyugtatja 5356 II, 2| eszközölhetnének. A nagyhatalmak elismerik, hogy a mesternek jól fog 5357 II, 1| klasszikusoknak. A gróf udvariasan elismerte, hogy nagy kincs a hû kutya, 5358 I, 2| mert a tanácsban megint elismerték a nagy eszét. (Móra Balázs 5359 II, 4| anticiklonokat. De ebben a mai elistentelenedett világban ez a tudomány is 5360 I, 2| cigány purdéja. A fõbíró elítélte magát tizenöt forintra, 5361 II, 1| De akkor lesz csak igazán elítélve a biblia! - mutatott rá 5362 II, 1| asphodelust szaggatni az elíziumi mezõkre. S ebbõl nemcsak 5363 I, 1| Ahogy odaérünk a mezsgyére, eljajdítom magam:~- Jaj, az egyik dinnyém 5364 II, 3| nyújtódzott egyet álmában, s mire eljajdítottuk magunkat Sándor gazdával, 5365 II, 4| ahogy ezt a történetet eljajveszékeli nekem Hajnal András özvegye. 5366 I, 1| akarom valami igazoltatási eljárásba keverni az apámat.~Ahelyett 5367 I, 2| mert aki megteszi, azzal eljáratják a kutyakopogóst.~- Hej, 5368 I, 2| operettben szerette volna vele eljáratni a kutyakopogóst, csak történeti 5369 I, 2| jól. Minden vasárnap este eljárt oda feketézni. Ráday gróf 5370 II, 4| sõt úgy lehet, gyónni is eljártak a tanyai püspökhöz. Ezt 5371 II, 1| hanzaváros már akkor régen eljátszotta történeti szerepét, egyéb 5372 II, 4| van, de azért fiatal, hogy élje világát. Mostanában a többi 5373 I, 1| tessék megengedni, hogy én ne éljek ezzel a jogommal. Én a tárgyaimból 5374 II, 1| ajándékminétjét, s befejezik nagy éljen-kurjongatással.~Behívni nem merte a jó 5375 I, 2| természetesen félórára.~- Õk is hadd éljenek, szegények.~- Ha már benne 5376 II, 1| üveg borral. Megújul az éljenzés, s elõlép a mészárosmester.~- 5377 I, 2| esetnek a városban, s nagy éljenzéssel tisztelte meg a szegénység 5378 II, 4| nem kell ilyen messzire eljönni rossz borért, de a gajgonyai 5379 I, 2| megbízottjának Bécsbe, s épp eljövetelem elõtt való nap lovasposta 5380 II, 1| nyújtani a kezedet, hogy éljünk együtt Isten félelmében 5381 I, 2| erre a fokára, de elõbb is eljuthatnánk, ha korunk tökéletesen kigyógyulna 5382 I, 2| a során a fõtárgyalásig eljutottam volna. De most nekem másfajta 5383 I, 2| vetek neki ötven évet, hogy eljutunk a fejlõdésnek erre a fokára, 5384 II, 4| úr ugyan Isten nevében is elkántálta volna, mert igen szerette 5385 I, 1| emberek szokása szerint elkapatta magát a hatalom által. Valamelyik 5386 I, 1| szándékán.~Bezzeg tudta õ! Ha elkaphatta valamelyikünket, annak úgy 5387 I, 1| könyvkereskedõinas, hogy minden könyvet elkapjanak elõlem.~Hirtelen jó ötletem 5388 II, 4| hozzámvaló jóságát - igyekezett elkapni az özvegy a megáldott kezet. 5389 II, 4| aszfalton. De azért mégiscsak elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant 5390 I, 1| mert attól mindnyájan elkárhoztunk volna.~Egyszer vaktában 5391 I, 1| országcímer kétharmadát elkártyáztuk a háború ferblijében.~- 5392 I, 2| ezredek lassanként mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak, 5393 I, 1| ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony 5394 I, 2| dáridón is éppen csakhogy elkente egy kicsit az ételt a fatányéron, 5395 I, 2| aranyforinton.~No azért mégiscsak elképedtek egy kicsit a szegediek, 5396 II, 1| király felismerhette, és elképedve kérdezte:~- De hát hogyan 5397 II, 1| vele próbát.~A szultánt elképesztette ez az arcátlanság, szájára 5398 I, 2| hogy a magamfajta íródeák elképzelje belõle a Kislatrán utcát, 5399 II, 1| nem tudok nagyobb bolondot elképzelni, mint aki helyébe jön a 5400 I, 2| ijedtükben az oszlopokról, ahogy elkerekítette:~- Micsoda? Hát tik már 5401 I, 2| beletenyerel, az akkor is elkerekíti a töve teremtésit, ha a 5402 I, 2| kerítés mögül, akkor is elkergetett onnan édesanyám:~- Elhallgatsz, 5403 II, 1| a költõ -, s nem mertem elkergetni, mert azt hittem, a gróf 5404 I, 2| az orvosokat pedig mindig elkergette magától azzal, hogy nem 5405 I, 1| estig. Még a darazsakat is elkergettem róluk. Hanem az apámat hiába 5406 II, 4| Útszéli tanyának a végébõl van elkerítve, akkora, mint egy városi 5407 I, 2| hogy maguk is szerettek elkérkedni a nagy eszükkel. Egyszer 5408 I, 2| A szép nagy papirosokat elkérte tõle a keresztfia, aki mézeskalácsos 5409 II, 4| bennünket valami rossztól, amit elkerülhetetlennek láttunk, vagy az ölünkbe 5410 II, 2| amelyikbe én is belesegítettem, elkerült a király árváihoz is.~- 5411 I, 1| nyárfák rendkívül komorak és elkeseredettek, forradásos testük van és 5412 I, 2| A népírót azonban nagyon elkeserítette a kudarc. Nem is ment addig 5413 II, 4| iskolával, amelyben ma inkább elkeserítõjét látja, s a gyerek kis fejében 5414 II, 2| Ráérök.~- Szántani? Mán is elkéstünk vele. Vagy kend bukfencöt 5415 II, 4| magyar középosztály megint elkésve fog rájönni arra, hogy milyen 5416 I, 2| konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt, a többiek 5417 II, 2| hogy mire a kazal felével elkészül a fiatal, készen vannak 5418 I, 2| orrukat.~Mire a nyaklók elkészültek, akkorra Afrika gyermekei 5419 I, 2| én voltam a malac, mire elkészültem egy-egy testtel. De azért 5420 I, 2| nem viszi, akkor legyen rá elkészülve, hogy feje nélkül érkezik 5421 II, 4| akácfakereszt elkorhad, elkeveredik a homokba az õsök emlékezete 5422 II, 3| Ha löhetött is valami, elkeverõdött mán az onnan.~Elõvettem 5423 II, 3| mindenféle encsömbencsömökkel, de elkeverödtek a sárba, illetve a vályogba, 5424 II, 3| ez így nem jó lesz, még elkeverünk valami apróságot, inkább 5425 II, 4| kötelessége beleadni az eszét. Elkezdem a cikket az elején olvasni.~- 5426 II, 1| csõdület van a kapunkban, ha te elkezdesz társalogni velem.~A rikácsolás 5427 I, 2| az egeret meglátta, s úgy elkezdték kergetni abban a nagy hodályban, 5428 II, 4| készpénz - magyarázta, amikor elkezeltem tõle. - A múltkor is, nem 5429 I, 2| petlóreum, mikor hajnalig is elkínlódik velük.~Hát még mikor a rettenetes 5430 II, 1| érnétek vele, ha a kapuig elkísérhetnétek? Azon úgyse engedne be benneteket 5431 II, 1| dolgot - mondta ásítozva. - Elkísérlek benneteket a határig. Gyanús 5432 I, 2| Fölkeltek mindnyájan, és elkísérték Széchenyit a hajóra. A sarokról 5433 II, 4| másfél esztendõnél, akkor elkívánta tõle a császár. Hogy miért 5434 I, 2| magyarul. Még akkor nem volt elkobozva a könyv.~- Hát aztán mért 5435 I, 2| közvetlen lehetne. Csak az elkobzásnál kellene egy-két hasábot 5436 I, 1| szemek szégyenlõs-szomorún elködösödtek.~- Úri kalap volt ez valamikor, 5437 II, 4| volt otthon Hajnal András. Elköhögõsödött, a köhögés rászoktatta az 5438 I, 2| rendes ember...~A többit elköhögte szegény öreg gróf, mert 5439 I, 2| lehetett nemet mondani. Laucsik elköltözött Szegedre, ahol Ráday már 5440 II, 4| gyarapodása gyanánt szokott elkönyvelni. Megegyezett egy emberséges 5441 II, 2| elgörbül a szája széle, mikor elköszön.~- Istennek ajánlom, tekintetös 5442 II, 4| bírságot. A lámpátlansággal elkövetett kihágásért csak öt pengõre 5443 II, 1| gyilkost!~A sokféle gonoszság elkövetõjének pedig most már volt annyi 5444 I, 2| nagyramenendõ rendõrkapitány elkövette ezt a tréfát, s ezzel jogot 5445 I, 2| alatt nyolc-tíz vármegyében elkövettek, azt a közfelfogás mind 5446 I, 1| Soha, uram! Sok rosszat elkövettem már életemben, de színdarabot 5447 II, 4| Ilyen annak a természetje.~Elkomolyodok egy kicsit, és a francia 5448 II, 4| neki az ura, a városi úr elkomolyodott. Írásokat szedett elõ, egyikbe 5449 I, 2| közt, akiknek a gyertyáját elkoppantotta, volt vagy hét betyár is. 5450 I, 2| örüljünk neki, hogy ennyire elkorcsosodtunk, és már három tál töltött 5451 II, 4| Mikor aztán az akácfakereszt elkorhad, elkeveredik a homokba az 5452 II, 4| veszem föl a szót.~- Hát. Elkorhelykedte már házát, földjét.~Szó 5453 I, 2| elkövetni, hogy az audiencián elkotyogta Bethlen Gábornak a kulisszatitkokat 5454 I, 2| Ebben hamar megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen ludat, 5455 I, 2| a fölséges császár, hogy elküldje-e, vagy se a kárbunkulust 5456 II, 1| hallatlanná tetted, hát most már elküldött minket.~Zia Nia erõs, zömök 5457 I, 2| soha.~Ezt az érdemrendet elküldték Sztambulba, a szultán múzeumába, 5458 II, 3| tettem el Jánost láb alól. Elküldtem négynapos felderítõ szolgálatra 5459 I, 1| Pfúj, eredj elõlem.~Sándor elkullogott, a majorossal eszmét cseréltem, 5460 II, 3| pusztai légy. A városi légy elkultúrálódott, úri tempói vannak, ha habos 5461 II, 1| bemutatni az isteneknek.~Elkurjantotta magát, két szakállas druida 5462 II, 4| szokott vagy a csõsz, aki elkurjongatta õket a sírok közül, ha nagyon 5463 II, 2| s másfél órára kellett elkutyagolnom az Andalúzia csillagáért.~ 5464 I, 1| arcát, nem sértett hiúság. Ellágyulva nézett rám, de mindjárt 5465 II, 2| vót, hogy abba a király is ellakhatna.~- Nem azért, ángyó - rázom 5466 I, 1| hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének 5467 I, 1| vagyok kenyér nélkül is, ellát engem az eperfa.~- No, minket 5468 II, 4| Azt mondták, a klinikán ellátják azzal is.~~Az elsõ vasárnap 5469 II, 1| Amannak pipaszárral is ellátnám a baját, de a nagyúrnak 5470 II, 3| kezdte hivatalos cifrázattal ellátni a szót, láttam, hogy nagyon 5471 II, 2| lesz a makói hagyma, hogy ellátszik Kecskemétre.~Erre aztán 5472 II, 2| mondta az útitársainak -, elláttam magam szép, száraz, ropogós, 5473 II, 1| odébb rúgni a másik miatt, ellenállás nélkül átvette a kertben 5474 I, 2| hajtott sebesen tilalom ellenére!~- De most már csakugyan 5475 I, 1| Az elhatározásomat nem ellenezte meg senki, hiszen az csak 5476 I, 2| kollégáját. Mint lovagias ellenfélhez illik, átengedte neki a 5477 I, 1| olvashatatlan aláírású úr, és ellenjegyezte egy másik olvashatatlan 5478 I, 2| Isten dolgába ártja magát - ellenkezett Klobusiczky, a kalocsai 5479 II, 3| szólt senki, nem való azzal ellenkezni, aki a napszámot fizeti, 5480 I, 2| szag nélkül csak nem tud ellenni. Az erdélyi atyafiakkal 5481 II, 1| csavarogni a sztambuli utcákon, ellenõrizve nemcsak a rendetlenkedõket, 5482 I, 2| olaszok pedig átalakultak ellenõrzõ bizottsággá, ketten kimentek 5483 I, 2| mellett, hogy az ellenzék még ellenpróbát se kért.~Az elnök öt percre 5484 II, 1| mellét a fölháborodás. - Az ellenségeim találták ki ezt a gaz rágalmat. 5485 I, 2| állapította meg, amit az ellenségeink ráparancsoltak. De azért 5486 II, 4| huncut. Kiprédikálta az ellenségeit, mégpedig név szerint, s 5487 II, 3| maga, hogy nekem sok az ellenségem?~- Hát az a kögyetlen sok 5488 II, 2| jólesik az embernek, ha az ellenségét lecsökkentik, és az õ szavát 5489 I, 2| azonban nem tette egymás ellenségévé a két mestert, sõt inkább 5490 I, 2| fogytáig nem békül meg faja ellenségével, s esküjét megtartotta, 5491 II, 3| benne, s azt én mind az ellenséggel etetném meg.~- No, Döncõ - 5492 I, 2| a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! - rázták az öklüket 5493 I, 2| neki, hogy valahára igazi ellenségre találtunk.~- Megállj, Kuckó 5494 I, 2| Hát aztán mért mondasz ellent, te bolond? - nevetett a 5495 II, 4| munkássággal, de ezt az ellentétet az mérgesítette el, hogy 5496 II, 2| négy.~Három oldalról zajos ellentmondás. De a kocsmáros megemeli 5497 I, 2| komolyan odakiáltott:~- Veto! Ellentmondok!~Olyan ráncbaszedett képpel 5498 I, 2| Lebediából.~Vágó Pál azonban ellentmondott. Miért kellene azért olyan 5499 I, 2| irigyeink föl nem támadnak ellenünk. De borzasztó megijedtek 5500 II, 3| volna, hanem a kutyának, és ellenvéleményt jelent be, amely szerint 5501 I, 2| hatvanhetes politikus volt. (Az ellenzéki politikusok abban az idõben 5502 I, 2| házasodni szeretnék.~- Nem ellenzem, édes gyerekem.~- De a méltóságos 5503 II, 1| hogy a maga részérõl sem ellenzi a vádlott elmeháborodottságát. 5504 I, 2| hozzá kurázsija, én nem ellenzöm.~De egyelõre nem került 5505 II, 2| és rám nevetett a tenyere ellenzõje alól. Vigyázzak csak, hogy 5506 II, 1| ráugrott a gallusra, de az ellibbentette magától.~- Ide hallgass, 5507 II, 4| éltem vóna, de a gazdát is ellicitálták. Ördög Lila Józsefnek hívták, 5508 II, 3| pénzügyminiszter se tudna tõle ellicitáltatni egy malacot. Ellenben gazdánk-urunk, 5509 I, 2| szénájának a polgármester általi ellopatása ügyében. Nem, nem, a fõváros 5510 II, 3| aki mellül még a karót is ellopkodták. Nincs mán itt más segítség, 5511 II, 2| hogy az emböriség azt fogja ellopni, amelyik több élvezködést 5512 I, 1| táblán. Igaz, hogy közben ellopódott a kútgémünkrõl a kolonc, 5513 I, 2| mint a gyermeknek, s messze ellopódzva, valahol bent az erdõ mélyén 5514 I, 1| tettük bele a keretbe az ellopott kép helyére:~- Ebben a keretben 5515 II, 4| tatár kán föláll.~- Egészen elmacskásodott a lábam - azt mondja -, 5516 II, 3| koromban kaptam az alkalmon, ha elmagyarázhattam, hogy nem kincskeresõ vagyok, 5517 I, 1| törvényt a gyerekeimnek elmagyarázni a maguk nyelvén. Aki nem 5518 II, 4| bátorította a fõorvos, s elmagyarázta neki, hogyan kell bánni 5519 I, 2| hozott a kajári jegyzõtõl.~Elmagyarázták neki, hogy és mit mondjon 5520 II, 2| tüzesedik neki a mérnök, és elmagyarázza, hogy nemcsak a tojás lesz 5521 II, 4| hogy szót értsek velük, s elmagyarázzam nekik, milyen jó most annak, 5522 II, 1| tenni, azt véges emberi elme meg nem mondhatja; de az 5523 II, 1| tizenkilenc napig vizsgálta Train elmeállapotát néhány tucat szakértõvel, 5524 I, 2| holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd fényességében.~- Azt mondom 5525 I, 2| hallgass, fiam János! Most elmégy a városkapitány úrhoz, és 5526 II, 4| Palkó, most már magad is elmehetsz angyalnak! Hány házad van 5527 II, 2| destruktív regényen köszörülte az elméjét. Úgy tesz, mintha meg volna 5528 I, 2| mög vannak háborodva az elméjökben.~- Hogyhogy?~- Mind azt 5529 I, 2| hogy némely nyughatatlan elméjû emberek a telegráf masina 5530 I, 2| Napokig hányták-vetették az elméjüket, hol lehetne egy kis stílusos 5531 II, 2| Hova igyekszik, földi?~- Elmék barackot látni Kecskemétre. 5532 I, 2| semmit. Még a dudát csak elmekegtetik valahogy, de se a tülköt, 5533 II, 3| múzeumi üvegszekrények elõtt, elmélázni az õsök hagyatékán, és fölépítgetni 5534 I, 1| apám puritán közgazdasági elmélete. A talált krajcár már fiadzott 5535 II, 4| tanyák közt is erõsebb az elméleteknél, sõt az egészségügyi tradícióknál 5536 I, 2| vállalkozás. Már legalább elméletileg.~Sándorék több ízben próbát 5537 I, 2| semhogy történetfilozófiai elmélkedésekbe bocsátkozhattam volna vele, 5538 I, 2| magyarázta a népeknek, milyen elmemíves szerkeztetés az a gõzhajó, 5539 I, 2| az idõ sokkal vidámabb az elmémnél, mert már egynéhány napoktól 5540 II, 2| hogy a méltóságos asszony elmenet megállt az asztalomnál, 5541 II, 4| községházán se volt kiadva. Elmennének-e, ha lenne? Hát aki ráér, 5542 I, 2| mintha sose akarnának többet elmenni. Mi lesz ebbül, teremtõ 5543 I, 2| két jobbágy, s ezzel az élménnyel sózzuk, paprikázzuk most 5544 I, 1| a molnárinasnak.~Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk 5545 I, 2| volna a tudományokban való elmerülésre.~Ezekbõl következik, hogy 5546 I, 2| megkínálta egy csipet tubákkal az elmés kapitányt.~- No hát csak 5547 I, 2| igazhitûeknél, mint Árvay elmeséli, elég körülményes mulatság.~ 5548 II, 4| tüdõvész-esetet, azt szeretné elmesélni.~De a tatár kán rázza a 5549 I, 2| szedett bennünket édesapám, és elmesélte, milyen világ volt az, mikor 5550 II, 4| foglaltatik a martonosi nemzet elmetehetségének. Martonos addig, míg Magyarországhoz 5551 I, 2| nyelvújító, „aki a szavakat elmetszi” - megpróbált magyar nevet 5552 I, 2| kialhatod magad, ne félj, ha én elmögyök. Csak elõbb játsszunk egyet 5553 II, 2| negyvennyócasokkal, oszt akkor a Poin cár elmöhet oda, ahun a part szakad.~ 5554 II, 3| marja magát, mintha az esze elmönt volna. Különösen, hogy így 5555 II, 4| hiába mostanában, annak elmondanám négyszemközt, és számon 5556 II, 4| keresztvetésnek és az Üdvözlégy elmondásának. Ez Istennek tetszõ mûvelkedés 5557 II, 4| megtakarított harmincat.~A történet elmondását csendes derültség fogadja. 5558 I, 2| strófát, amit utánamormogtak, elmondatták velük az ismert török hiszekegyet, 5559 I, 2| ágyat vet neki, akinek elmondhatja, ha beszélgetõs kedve van, 5560 I, 2| Alföldet.~Egyet-mást majd elmondok az önéletrajzából. Ebbe 5561 I, 2| kérdi tõle Recsep basa:~- Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll 5562 I, 1| hörcsögös ember, de erre elmordultam.~- Soha, uram! Sok rosszat 5563 I, 1| Csöndesen ültek az asztalnál, elmorzsolt egy karaj kenyeret, megivott 5564 II, 2| városi szem elõtt minden elmosódik már a szürkületben, a városi 5565 II, 3| adófizetõ polgárból.~Csöndes elmosolyodások történnek a lompos bajuszok 5566 I, 2| tavasszal, ha megéri...~Ezen elmosolyodnak. Még otthonról ismert rögeszméje 5567 II, 3| Akármilyen mérges voltam, elmosolyodtam.~- Hát akkor, öregem, ezt 5568 I, 2| mert az idõ sok mindent elmosott azóta, hanem azért se, mert