| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Kötet, Fejezet
5569 I, 1| azért nem tudtam róla többet elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem 5570 I, 1| viselõ régi urak is igen csak elmuladoztak, s Márton a szegények szûcsévé 5571 II, 1| És a király és a királyné elmulatozának egymással, mert a király 5572 I, 2| próbálta a tárgyalást elnapoltatni õsanyám.~- Dehogy hozod, 5573 II, 3| szolgálhatott. Közelebb hajolnak, elnémulnak, van, aki a száját is eltátja, 5574 II, 4| katolicizmus menti meg az elnéptelenedéstõl. Hát Kovács Alajos, a hivatalos 5575 I, 2| utoljára legjobbnak látta elnevetni magát.~Kikecmergett a gödörbõl, 5576 I, 2| így sokkal testhezállóbb elnevezése, mint ahogy az urak elanyakönyvelték.~ 5577 II, 1| tollbarétos udvaroncokat, akiket elnevezett filkóknak, ártatlanságukon 5578 II, 1| öltözködõ dámákat, és azokat elnevezte malacoknak, ezeket kiegészítette 5579 I, 2| Pált becsípték cserepárnak, elnevezték Paulnak, és nyolc esztendeig 5580 I, 2| nevet adni az indigenának, elnevezvén azt szipának, de ezen nagyon 5581 II, 4| kezével kitépi a lábát, és elnézdegéli, hogy milyen soká kaszál 5582 II, 3| lámpafénynek tartotta, s elnézegette, ahogy szórta a szivárványos 5583 II, 3| elõkerülnek, ráérünk egy kicsit elnézelõdni az élõkön.~~„A válogatós 5584 II, 4| ész kell hozzá), addig te elnézelõdtél a gyárban. Mint ahogy az 5585 I, 2| asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót, eszembe 5586 II, 4| a gyerek ellen?~Jólelkû elnézéssel válaszolt.~- Ölég fürge 5587 I, 2| megbocsát, Sándornak is elnézheti ezt a kis gyöngeségét. Annál 5588 II, 3| rendes magyar csöndesen elnézi a konyhaajtóból, hogy ugyan 5589 II, 4| szóltak érte, majd csak elnézik harmadszor is.~Megijedt, 5590 I, 2| tán azt a szépséghibát is elnéznék neki, hogy nem l’art pour 5591 II, 4| választmány, ha nem akarja nekem elnézni a dolgot. A zsáknak van 5592 II, 3| örömünk volt egymásban.~- Elnézöm - azt mondja egyszer -, 5593 II, 1| is. Ennyi jámborságáért elnézték neki a bogarát, s az atyamesterséget 5594 II, 1| aranymedaillonját eladtad az ötvösnek, elnéztem. Hogy a porosz király gyémántgyûrûjét 5595 I, 1| vasvillázott most bele a szeme az elnökbe.~- A közvagyont megégetni? 5596 II, 1| Keresztyének Társaságának elnöke. Mi volt a levelekben, mi 5597 II, 1| megválasztották nõegyleti elnöknõnek, noha ez a tisztesség abban 5598 I, 1| könyvét? - kérdeztem az elnököt.~- Csak nem gondolod, hogy 5599 I, 1| már vizet ereszt a tök, és elnyálkásodik a méze. Visszakívántam a 5600 I, 1| meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta magát kint a tetõn, és mindjárt 5601 I, 2| Löwenbundnak nevezték magukat, és elnyávogták magukat, mikor a huszárok 5602 I, 2| erõlködésébe került neki elnyelni a kis Szegedet. De olyan 5603 I, 2| A Sándor?~- Az. Most elnyomhatja, ha akarja.~- Két napja 5604 II, 3| õrizgette. Egyszer délidõben elnyomta az álom egy kis halmon. 5605 II, 2| negyvennyóc máskor is, de elnyomták.~- De most nem úgy lössz 5606 II, 3| mink voltunk azok, akik elnyomtuk a nemzetiségi kisebbségeket.~ 5607 II, 1| megtalálni.~Jean Bouret elnyújtott ásítást hallott, székek 5608 I, 1| a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, 5609 II, 4| mutathatom be tövirõl hegyire egy elõadás keretében, nézelõdéseinkben 5610 II, 4| is benne volt. De ebbe az elõadásba nem akarok belekeverni semmi 5611 I, 2| Szöri Mátyás végén jár az elõadásnak is meg az ebédnek is. Ráilleszti 5612 II, 3| Végigmosolyogja az egész elõadásomat. Nem is állhatom tovább, 5613 II, 4| próbálkoztunk meg vele.~Elõadásomban, magam is érzem, sok volt 5614 II, 2| egy kétségbeesett optikai elõadással Jules Verne nyomán.~De lehetetlen 5615 II, 4| Mert itt nincsenek ilyen elõadmányok. A községházán se volt kiadva. 5616 I, 1| Balla bácsi, csak nem merem elõadni - törtem el megint a mécsest. 5617 II, 4| Magyarországon -, hanem az elõadók is rendesen okos emberek 5618 II, 4| sokféle, s ez okozza, mint elõadónak, tárgyi zavaromat, ez az 5619 II, 1| ahogy a krónikás mondja.) Elõadták neki, milyen gondban vannak 5620 I, 2| utasítással, hogy részletesen elõadván a cirkumstanciákat, értesse 5621 I, 2| növekedne akkor, ha az általa elõállított herepfedénynek Hungaryban 5622 I, 2| tanúkat fogtak inkvizíció alá, elõállították a pereces kofát, kurrentálták 5623 I, 2| vendégnek, hanem három nap múlva elõállíttatta. Nagyon komoly arccal fogadta:~- 5624 II, 2| bojtorjánt, s mire Márton elõállt a kocsival, Futós Bárány 5625 I, 2| kellett a Vatha népének. Elõálltak szép sorjába, és tülökkel, 5626 II, 5| visszacsúszva is, mégiscsak elõbbre vitte az emberiséget. Még 5627 II, 4| elhagyatottságában inkább mindennél elõbbrevaló gyakorlati célért, a mezõgazdaság 5628 II, 1| közérdek szolgálata mindennél elõbbvaló, s amit az parancsol, azt 5629 II, 2| vetéltnek. A vizecskék ugyan elõbugyogtak, itt-ott meg is szaladtak 5630 II, 3| az aranyfibula, de mikor elõbújt belõle, nem vette észre, 5631 I, 2| felkészültek, a labancok elõbukkantak az erdõbõl, s félóra múlva 5632 I, 2| mint a kávéházi konrádok elõdei. Hogy így kellene Görgeynek, 5633 I, 1| osztálykönyvbõl, hogy az elõdöm azokba bukott bele. Estig 5634 I, 2| ebben az illetõ kerületi elöljáróság az illetékes.~- Hát az hol 5635 I, 2| igazat adott - a kerületi elöljáróságnak.~- Itt én nem tehetek semmit, 5636 I, 1| hanem jó hazafiak is, akik elöljártak a felháborodásban is. Felháborodásában 5637 II, 4| neki, mert azt háromszor is elölrõl kezdte. De azért végigküzdötte 5638 II, 4| tanyázni a Gonosz -, és elösztökélte a zsadányi dûlõbe, ott is 5639 II, 4| halott cselédember volt, s az elözvegyült Modolt kitették a kapásházból. 5640 I, 1| küszöbre, kivárjuk szépen. Az elõfogatos megkérdezte, mi járatban 5641 I, 1| elszalajtani Deskóért a városi elõfogatosért.~És így ültem életemben 5642 II, 3| a halántékukra, hogy ne elõgessen a szemüknek. Rendesen bronzból, 5643 II, 3| múzeumi üzletrõl van szó. Elõguberálta az utolsó ötvenpengõsét, 5644 II, 3| illúziót.~Mire a tyúkocskák elõgurultak, akkorára a kakas már fölszállt 5645 II, 3| elmosolyodik a menyecske, és elõhívja a kukoricagóréból a másik 5646 II, 3| Megnyugtattam, hogy azokat is majd elõhívjuk. Azt mondta rá, hogy ,,nono”, 5647 I, 2| hûvösében, egyszer csak elõhúz a fejedelem a tarisznyájából 5648 I, 1| letisztogattam róluk. Aztán elõhúztam az ágy alul a kukoricamorzsoló 5649 II, 2| hátat is fordított a magyar elõidõknek, Pista bácsi pedig sietett 5650 I, 1| hátrarántja. Én azonban szeretek elõírásos nagyapa lenni, s régi szép 5651 II, 2| feleltem, ahogy a kódex elõírja:~- Majd megmondják, ha akarják.~- 5652 I, 1| bemutatkoztam neki, és ideadta az elõírt tankönyvet is. Nagyon érdekes 5653 I, 2| Nekünk pók kell, mert az van elõírva.~- Talán kérhetnénk a házmesteréktõl - 5654 II, 2| fákba, olyankor szoktak elõjönni a kitelelt nyulak, mezõrendõri 5655 I, 2| kanászgyereket, aki azt elõkaparta onnan.~- Megvan a láda?~- 5656 I, 2| is elég volt arra, hogy elõkapja az almáriumból a tökmagolajos 5657 I, 2| föl a legénynek a szeme, s elõkapva a szûr alól a kürtjét, olyan 5658 II, 2| belekerül az újságba, mégiscsak elõkelõbb így.)~Jolán tehát elment 5659 I, 1| itt a homokon nem olyan elõkelõek, mint amilyeneknek látszanak. 5660 I, 2| vendégszoba, amilyen az elõkelõségeknek dukál. Akár betyárnak, akár 5661 I, 2| háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s 5662 II, 1| még én a rendõrinspektort elõkerítem.~Reggelre a rendõrinspektor 5663 I, 2| földnek a gazdáját kell elõkerítenünk.~Az is meglett, bocskoros 5664 II, 3| meglátjuk. Még a holtak elõkerülnek, ráérünk egy kicsit elnézelõdni 5665 II, 3| helyen három példányban is elõkerülni, a másikon meg egyben sem - 5666 II, 3| nehezebb egy aranyleletet elõkészíteni, mint egy világháborút.~ 5667 II, 1| orrunk-vágottan szaladoznánk. Nem az élõket kell büntetni, hanem a holtakat. 5668 II, 3| egy kicsit elnézelõdni az élõkön.~~„A válogatós ember.” Valamikor, 5669 II, 3| nagy fönnhangon, miközben elõkotorássza a pipát, és úgy tapogat 5670 I, 2| gazda.~Kucsuk molnár sietett elõkotorni a zacskóját, csak azután 5671 II, 4| újságlapokban is. Ehun‑e.~Elõkotort valahonnan az inge derekából 5672 I, 2| hotelekben, s a Fehér Farkasból elõkurkászta a megfelelõ magyart. Tóth 5673 II, 2| ért, akkorára a vének fele eloldalgott, s aki ülve maradt is a 5674 I, 2| hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~Jakab mester 5675 I, 1| Körülbelül ez is volt az egyetlen élõlény - a vezérkaron kívül -, 5676 I, 2| visszaszolgáltatni.~A közönségbõl elõlépett Osztrovszky József választott 5677 I, 2| lepipálta Belzebubot, a király elõléptette tábornoknak.~Ez a történet 5678 II, 1| nagyurat a hálóterembe, eloltotta a gyertyákat, nyugodalmas 5679 I, 2| de már nem menekülhetett elõlünk sehova. Rávetettük magunkat, 5680 I, 1| alkalom. Azt látom, hogy elolvasnak mindent, és aki az egyik 5681 I, 2| oda sok beszéd, Tóth János elolvasott a proklamációból annyit, 5682 II, 4| újságba van takarva, azt elolvassák. Az ám, de hátha az háromesztendõs 5683 I, 2| nagymesterének, az ország elõmenetelének tollal s értékkel buzgó 5684 I, 2| között csak a köznyugtalanság elõmozdítására szolgáló eszköz lenne, elvárjuk 5685 I, 2| tollal s értékkel buzgó elõmozdítójának hosszas éltetéseért jelentett 5686 I, 1| itt az úr, a fenyõ csak elõõrs. Az õ korhadó fáinak kell 5687 I, 2| Hont megye zegzugaiból elõparancsolt maradványa a Vatha népének. 5688 II, 4| valami hirtelenharagú is, aki elõrántaná a bicskát, ha szemtõl szembe 5689 II, 1| részed mind a kettõbõl.~Azzal elõrántotta a kurta szárú buzogányát 5690 I, 1| ennek a fõbenjáró bûnnek elõrebocsátása után Agócs fõtisztelendõ 5691 I, 2| mindenik a másikat akarná elõreereszteni. Persze Bécsben még a kutyák 5692 II, 2| Azzal összemennek. Gergõ elõregörbült testtel szalad a komának, 5693 I, 2| a tenyerébe tölcsérezve elõrehajolt.~- Megismétlem a kérdést - 5694 II, 1| kimeresztette a szemét, elõrekapott mind a két kezével, alighanem 5695 II, 4| fájt, de a gyerek válla elõrekushadt, s nem bírta kiegyenesíteni 5696 I, 1| amelyikbe az öreg szûcsék elõrementek.~Most pedig az juttatta 5697 I, 2| szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott Damjanich 5698 I, 1| hozzáköti a lábához, aztán hol elõrerúgja a lábát, hol hátrarántja. 5699 I, 2| hogy a gyevi bíró mindjárt elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette 5700 II, 3| elfelejtem az egész krízist. Elõszedem a ládából a régészeti atlaszokat, 5701 II, 2| mindjárt a tárgyra tért. Elõszedett a kosarából egy zacskó aszaltalmát, 5702 II, 3| van kimászni a gödörbõl, elõszedni a pipát a kukoricakúp közül, 5703 II, 4| valami gyerekhang nyivákol az elõszoba-ajtóban, és az orvosom azt mondja:~- 5704 II, 4| reggel magam mentem ki az elõszobába, mikor megnyikkant a csengõ, 5705 II, 1| akkor a királyi hálókamra elõszobájába belépett huszonnégy tanácsúr 5706 II, 1| könyvecskében, meginterpellálván az elõszóban az államügyész urat, hogy 5707 II, 4| nehézségnek kell a törpét elosztani, mikor az anélkül is kicsike, 5708 II, 4| ez a két istenszegénykéje elosztotta egymás közt a kirakatot 5709 II, 3| ahogy tudja, aztán majd elosztoznak rajta, amit kap érte. Jó 5710 I, 2| Álljon elõ!~A had közepébõl elõtaszigáltak egy keménykötésû legényt. 5711 II, 4| ment ki az álom az idén. Az elõtér a pályatest, most jelent 5712 I, 2| készen is volt, csak az elõteret kellett rendezni, s éppen 5713 I, 1| háttal állt, míg alázatos elõterjesztésemet megtettem. De hát ez egészen 5714 II, 2| se virág.~Gondoltam, hogy elõterjesztést intézek a fõúrhoz, de idejében 5715 I, 2| mezõt szerkesztettek belõle elõtérnek, hogy attól féltek, reggelre 5716 I, 2| málét, aki úgy beáztatott elõtted! Olyan ügyefogyott ábrázata 5717 II, 3| valami a levegõben. A vihar elõtti csönd, ahogy a politikában 5718 I, 2| hegedûszót hallani.~Erre aztán elõugrott két füligszáj szerecsen, 5719 II, 4| Andriska! Hát nem tudod te elõvenni a szemedet?~Dehogynem tudta, 5720 I, 2| mert ha elfogy a golyónk, elõvesszük az öreget, van abban kis 5721 I, 2| Megkoppantotta a gyertyát, elõvett egy leveles-könyvet, és 5722 I, 2| szemben indokolt minden elõvigyázatosság, mert az olyan kalandos 5723 II, 3| találkoztam ennyi hivatalos elõzékenységgel. Azzal viszonzom, hogy nem 5724 I, 2| birtokában van.~...Hát ilyen elõzményei vannak azon ténykörülménynek, 5725 I, 2| ha korát meg tudta volna elõzni vagy hatvan esztendõvel, 5726 I, 2| igazságot tenni, kimén a piacra elpajzánkodni a fehérnépekkel, beköszön 5727 II, 3| betûvel, és mindenkinek elpanaszolta, milyen bajban van. Ötszáz 5728 II, 4| tél elején, mikor az Isten elparancsolja az égrõl a napocskát, a 5729 II, 3| tovább kibírni.~A folyosón elpattyognak a csizmából származott papucsok, 5730 II, 1| titkos helyet, ahol úgy elpipázhatsz, hogy halálodig megemlegeted. 5731 II, 4| volna õrá senki, a legyek is elpiszkolták nagyon az üvegjét - akár 5732 II, 4| Amire esõ kellett volna, azt elpörkölte a nap, ami meleget kívánt, 5733 II, 4| tehetett, még a magpulykáit is elprédálta, hogy ne legyen semmi hiányosság. 5734 II, 1| porosz király gyémántgyûrûjét elpuccoskodtad, lenyeltem. Hogy minden 5735 II, 3| lábtól taposottak és mégis elpusztíthatatlanok. Olyanok õk, mint a homok, 5736 II, 4| diadalszekérhez, amely az élet elpusztíthatatlanságának szimbóluma gyanánt zötyögött 5737 II, 3| csücsökbe csak, amit mutatott. Elpusztítjuk az árpáját, hát azért.~- 5738 I, 2| hogy hagyom a városunkat elpusztíttatni? No hadd gyûjjön az írnok, 5739 II, 2| tûnõdtem, hogy minden zárat elpusztítunk a spájzajtó kedvéért - vannak 5740 II, 5| ami szívünknek kedves, elpusztulhat még, és a saját életünk 5741 I, 2| világ lesz, s te is okvetlen elpusztulnál a többi néppel, s akkor 5742 II, 5| azért kellett Európa felének elpusztulni és elrothadni, mert a németek 5743 II, 1| nyilvánít a kutyáról, az csupa elragadtatás lesz.~Az eb pedig igyekezett 5744 I, 1| Tanár úr, engedje meg, hogy elragadtatásomnak eleget tehessek. Húsz éve 5745 II, 1| igyekezett rászolgálni az elragadtatásra. Fellökdöste a virágágyakat 5746 I, 1| írtam, addig csak akadt, aki elrakja, de az már elmúlt.~Végre 5747 II, 1| megajándékozott hadvezérei elraktak. Mûveletlen ember se volt, 5748 I, 2| csak Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi 5749 I, 2| körülnézett a Tisza-parton, hogy elrejthetné-e valahová a pénzecskéjét, 5750 I, 1| és állami. Ez azért bölcs elrendelés, mert így akármelyiktõl 5751 I, 2| Kivéve a gyevi bírót!~- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben 5752 II, 1| hozzáfordultak, mikor Ferenc elrendelte az elsõ létszámcsökkentést, 5753 I, 1| szép szavakkal, amiket már elrendezgetett magában.~De azért Mártonnak 5754 II, 1| valami igaz, hogy a foglyok elrepültek a tûzhelyrõl a kéményen 5755 I, 1| gyerekem.~Valami keservesen elríhattam magam erre, mert mindjárt 5756 II, 2| Dehogynem. A régi mán elrohadt, nézze, odahajítottam a 5757 I, 2| mert a villanyvezetékünk elromlott.~Tömörkény István elment, 5758 I, 2| bankója. Kopott, kifakult, elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben 5759 I, 2| rá, egy tarisznya diót is elropogtatott utána, arra leküldött egy 5760 II, 5| Európa felének elpusztulni és elrothadni, mert a németek elhitték 5761 II, 1| belenyugodni abba, hogy az istentõl elrugaszkodott Train ilyen könnyûszerrel 5762 II, 3| zsidóba, aki még ezt is elsajnálja a szegény embertõl. Végre 5763 II, 3| hogy észre ne vegyék az elsápadásom, és idõm legyen gondolkozni. 5764 II, 4| lányoddal, feleségeddel, és elsápadnál a szíved gyökeréig, mikor 5765 II, 3| kicserzett arcok nemigen tudnak elsápadni. Most még a szájaszéle is 5766 II, 4| végignézett a leromlott, elsárgult, megráncosodott asszonyon. 5767 II, 4| építtetett, s lassanként mindenét elsebajozta a jó szívével. Föld, erdõ, 5768 I, 1| micsoda, azt csak szeptember elsején tudtam meg. „A fehér kezek 5769 II, 4| tudtára adta Julisnak, hogy elsejétõl kezdve nem jár neki hadisegély.~- 5770 I, 1| most beszélj!~Az öröm kissé elsietett volt. A báró fölvette a 5771 I, 2| összetört gyerekvállán, hogy az elsikította magát. Odabukott a feje 5772 II, 1| ablakon. A szép takácsné elsikoltotta magát.~- Jézus, Mária, hogy 5773 I, 1| törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam nagyeszû Ballának, hogy 5774 I, 1| jövõvel. (Ma a pólyásgyerek is elsivalkodja magát, ha a jövendõrõl beszélnek: „ 5775 I, 2| meg a második füzet. De az elsõbõl se ismeretes több a mi példányunknál, 5776 II, 3| Elcsomagolta a délibábot, elsöprette a szelekkel a tarlóvirágokat, 5777 I, 2| vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a feje fölött a holdvilág.~ 5778 I, 2| behunyta szelíd szemét, és elsóhajtotta magát:~- Ah, Afrika! Micsoda 5779 II, 3| ennélfogva zavarodottan elsompolyognak. Erre aztán a gazda, beletörõdvén 5780 II, 2| igaz-e?~- Hát különb az elsõnél.~- Öregebb is.~- Legalább 5781 I, 1| belõled, édes fiam, ha még elsõs gimnazista korodban is ilyeneket 5782 II, 2| rajta a borbéllyal. Ugyan az elsõség a borbélyé, s a jó Istennek 5783 II, 4| esztendõ nagyon elfajzott az elsõtõl. Amire esõ kellett volna, 5784 II, 4| urától való gyerekkel, az elsõvel, aki már suhanc-sorba ért. 5785 II, 4| véteknek tartotta volna a papot elspórolni a kis halottól. Pénzzé tett 5786 I, 1| voltak a föld urai, már rég elsüllyedt. Nem találom a szívüket 5787 II, 3| rázott.~- Attól tartok, mind elsülttöközték azt maguk.~- Nem - rázta 5788 I, 2| liszteshajú fiatalnak, aki elsuhant mellette a márványoszlopos 5789 I, 2| is úgy kellett ostorral elsuhogtatni a lovak elõl.~Hátra volt 5790 I, 2| históriájában is -, s úgy elsurrant az udvarból, hogy a fiai 5791 II, 2| Mussolininek, csak még egyszer elszabadulhasson innét. Másodszor itt megtanulhatná, 5792 I, 2| emberek a mennyország elõl is elszaladnak, ha szuronyhegyen kínálgatják 5793 I, 2| csiripiszli! Jobb lesz, ha elszaladsz egy kanta vízért.~Nagyon 5794 I, 1| azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért a városi elõfogatosért.~ 5795 I, 2| kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott rajt.~ 5796 I, 2| legyen kelmed. Ha a rajt elszalasztja, a szemem elé ne kerüljön 5797 I, 2| negyvennyolcas követünk!~- Elszámították magukat a mungók - kacsintott 5798 I, 1| szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház elõtt. Most már a 5799 II, 4| érte a népektõl. Most már elszántabban vágtam neki az erdõ fõnyiladékának. ( 5800 II, 4| attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikébõl 5801 II, 3| hunokra virradt föl. Úgy elszaporodtak a maradék magyar földben, 5802 II, 4| Öröm hallgatni, amikor elszavalja, hogy „törpet törppel” hogy 5803 II, 3| akinek én a múlt esztendõben elszedtem a kincseit a szõregi Szív 5804 II, 4| csenevész gyümölcsösök, az elszegényedett búzamezõk mellett a gazdátlan, 5805 I, 2| össze többet, ha egyszer elszéled. Danoltassák meg az urak 5806 II, 4| beszokott a tejszagra, s úgy elszemtelenedett, hogy napközben is ki- s 5807 II, 4| Különösen, mikor a társa az elszenesedett ocsút is megtalálta.~- Hát 5808 II, 2| mindenféle fondorlatokkal elszeretetreméltóskodtak tõlem - mire az ételhordó 5809 II, 3| mikor a föld alatt sokkal elszívelhetõbb világ van. Még tán ajánlási 5810 II, 2| egyfogatún is megjelent. Elszívta egy szivaromat, megcsipkedte 5811 II, 4| francia költõ azt hiszi, az elszökött vadkacsát sajnálom. Pedig 5812 I, 2| huj-huj”, hogy a föld alatt is elszörnyednének bele a néhai premontreiek. ( 5813 I, 2| tekintetös uram?~Laucsik elszörnyedt ábrázatot vágott.~- Hiszen 5814 II, 3| háromméteres mélység feketeségébe. Elszörnyedve kiáltottam rá:~- De ember, 5815 II, 4| Mert attul fogva a halott elszokott a háztul. Igaz, hogy a béres 5816 II, 4| Röttentõ melegség van, és igön elszomjaztam. De még nem is ittam, visszaejtöttem 5817 II, 3| csokrát.~Most aztán rajtam az elszomorodás sora. Bizony az én fejem 5818 II, 2| Ángyó szemmel láthatólag elszomorodik. Pista bácsi hol õrá néz, 5819 II, 3| kérdést teszek föl, egy kicsit elszorult torokkal.~- Nini, de hát 5820 I, 2| barát kezdte egymást nagyon elszótalanodva nézegetni, úgy félszemmel. 5821 I, 1| fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, 5822 II, 3| Persze az õsök egészen jól elszundikáltak az élõk lába alatt, küldözve 5823 I, 2| reggel felé pedig, mikor elszundított volna, egyszerre köszöntött 5824 II, 4| tartom, mint a másikat; s ha eltagadnék valamit abból, amiben nevelkedtem, 5825 II, 3| szemet szúrjanak, és könnyen eltakarhassák õket a kiskun talpak. Mert 5826 I, 1| kalapban, amely a füleit is eltakarja a huncut kis arcnak.~- Micsoda 5827 II, 4| nyugtalanító mélységeit azonban eltakarjuk önámító és felületes politikai 5828 II, 3| szóbeszédbõl, mert ahogy a hó eltakarodott a földekrõl, beállított 5829 II, 3| ahonnan legtökéletesebben eltakarodtak a vizek. Olyan tökéletesen, 5830 I, 1| benne. Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak 5831 II, 1| görögre Vergiliust. Nem nehéz eltalálni, hogy szép Erippe történetét 5832 II, 1| sütöd a harcsát.~- No, ezt eltaláltad, te szotyák! - kacagta el 5833 II, 2| mán, mikor azt úgyse löhet eltanálni, azt a röttentõségöt, amit 5834 I, 2| két tudós ugyan reggelig eltanulmányozta volna õket étlen-szomjan, 5835 I, 2| hogy amikor az egyik helyen eltapossák, a másik helyen nyomban 5836 I, 2| itallal, pénzzel, fegyverrel eltart engem az én jó királyném, 5837 I, 1| marékkal van belõle! Az maga eltartott egy hétig, míg a rozsdát 5838 I, 1| szívére tette, hol messzire eltartotta magától, hogy jobban gyönyörködhessen 5839 I, 2| étvágyamat!~Az olaszok úgy eltátották a szájukat, hogy majd kiesett 5840 I, 1| az én Balla bátyám, hogy eltátottam rá a számat.~- No, öcsém, 5841 II, 4| kezdett hullongálni. Marikát éltében-holtában elõször takarta meleg paplan.~ 5842 II, 1| fölment a szobájába, hogy eltegye magát másnapra. Ahogy vetkõzni 5843 II, 1| az hozzá, hogy három nap eltelt a kegyes ünnepekbõl, s a 5844 II, 3| úrral a végrehajtókat is eltemetnék.~Persze ezt nem õk mondják, 5845 I, 1| csináltattuk neki, mikor eltemettük. Követ nem akartunk a sírjára 5846 II, 3| bicskával. Hát csak tessék eltenni a szerszámos ládába a többihez.~- 5847 I, 2| kicsúszván alóla a márványpadló, elterült, mint a béka, s mind a két 5848 I, 2| fejedelemnél.~- No Isten éltesse a vadász urat, az is elég 5849 I, 1| törülgette meg anyám a szemét - eltesszük a kenyeret apádnak. Szegény 5850 I, 2| elõmozdítójának hosszas éltetéseért jelentett lelkes kívánatok 5851 I, 1| nem kellett volna annyit éltetni Kossuth Lajost. Akkor most 5852 I, 2| a köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is, 5853 I, 2| már õ is csak Kossuthot éltette, és a negyvennyolccal feküdt 5854 I, 2| aztán összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt. Ahol az 5855 I, 2| urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétõl, nem volt 5856 I, 2| szögény hajcsár vagyok, eltévelyödtem, itt akarok möghálni, bekötöm 5857 II, 3| emléknek. Ha annyiféle nemzet eltiedelhette egymástól, én is pártját 5858 II, 1| Az ilyesmit megérzi az eltikkadt szív, mint gímszarvas a 5859 I, 2| annál jobban fájt a szíve az eltiltott hegedûért.~De azért beletelt 5860 II, 1| megzsinegeltette a tutun-basit, aztán eltiltotta az ottomán birodalomban 5861 II, 4| te szöm nélkül való, te! Eltisztulj elülem, mert kitaposom belüled 5862 II, 3| ember. Kétszáznegyven pengõt eltitkolt az asszony elõl.~A kereskedõ 5863 I, 2| görög kövér ábrázata.~- Eltökéltük, hogy elhurcolkodunk õsi 5864 II, 1| ott házacskát veszünk, s eltöltjük egymás örömében azt az egy-két 5865 I, 2| készültem valaha, s a pedagógia eltörölhetetlen jegyet nyom az ember lelkébe, 5866 II, 4| kellene. Mért volt nagy? Mert eltörölte az adót. Mert megverte a 5867 I, 2| esett azért, hogy Bécset eltörölték a föld színérõl, s kõ kövön 5868 I, 2| törvényeket hoztak, régieket eltörültek - s ez csak a polgári közigazgatás 5869 II, 3| amely csak egy helyen volt eltörve. (Amire én gyújtottam rá, 5870 I, 2| mint a kûszent-istenre.~Az eltorzított névben is könnyû ráismerni 5871 I, 2| tartotta rá.~Az akasztott ember eltorzult arcán még meglátszott, hogy 5872 II, 2| nap süt. Esõben az öreg is eltotyogna a birkák után.~- Igen ám, 5873 I, 2| úgy hívják, hogy közvagyon eltulajdonítása. Szervusz!~A politikus intõleg 5874 II, 4| megszépítõ madonna-mosoly eltûnik. Nem Meduzaarc ez, amelyik 5875 I, 1| elcsenevészni és végleg eltûnni a színtérrõl - micsoda teknõsbéka-filozófia 5876 I, 1| körülveszik õket a népek, és eltûnõdnek a régi szép idõkön. Legnagyobb 5877 II, 4| vászonzubbonyát hordja. Csak éppen eltûnõdöm azon, hogy milyen nagyot 5878 II, 3| Kálmán királyt?~Egy kicsit eltûnõdött, aztán megrázta a fejét.~- 5879 I, 1| asszonyok sokadalmában, akik eltûnõdtek a templomtéren, meg a világi 5880 II, 3| hogy kitesszük.~Egy kicsit eltûnõdtem, egy kicsit el is borulok 5881 I, 2| megráncigálta az ingeujját az elülálló követnek. Az aztán sietett 5882 II, 3| rezet, és ott se apadt el elüle a víz, ahol énbennem megállt 5883 I, 2| mert ez a sok mindenféle elüljáró pósz-pász majd el találja 5884 I, 1| Mikor készen voltam, akkor elülrõl kezdtem az egészet, s külön 5885 I, 2| magisztrátusbeli volt, „elülülõk” és „alelülülõk”.~A szegedi 5886 I, 2| minden hetivásáros napon elüti. Utoljára is úgy kellett 5887 I, 2| egy sebesen vágtató hintó elütött egy pereces kofát. Nagy 5888 I, 2| kincstárba, mindnyájatoknak elüttetem a fejét. Mátyás.~Ez egészen 5889 II, 1| is mosolygott.~Xanthosz elüvöltötte magát, és ráugrott a gallusra, 5890 I, 2| mert így Kati még idejében elugrott a Sándor ölébõl, ahová férji 5891 II, 2| hogy ott tökéletes ember elunhatná magát. Jönnek-mennek a népek, 5892 I, 2| is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, akkor elõvette 5893 I, 2| Bierhuber Napóleon ugyanis elunván a piculavárást, föltámadott 5894 II, 1| vádat valami formai okból elutasította, és Samuel Francis Traint 5895 I, 2| birodalmának nyugalmát is. Bécsben elutasítva, valószínûleg a fenséges 5896 II, 3| Meggyfalevél.~~„A tekintélyi elv érvényesítése.” Lelõhelyvadászaton 5897 I, 2| fejedelmi palotának, s hétszámra elvadászgatott az erdõkben.~Ilyenkor esett 5898 I, 2| Meg úgyse fogod, s ha elvadítod innen, akkor se kakkuk, 5899 I, 2| Úgy gondoltam, hogy inkább elvágatták a nyakukat, mint hogy a 5900 II, 4| fáradt volt álmodni. Ha este elvágódott a szalmavacokra, hajnalig 5901 I, 2| Hanem az urak jókedvét úgy elvágta a fejedelem a pályázati 5902 I, 2| nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam Kasza Palkóékhoz. Alacsony 5903 I, 2| nyírfavesszõvel.~- Majd elválik, hány zsákkal telik - felelt 5904 II, 3| A Proprietät ugyan úgy elváltozott, hogy a tulajdon édesanyja 5905 II, 4| tavaszi veteménybül. Addig elvárhatok. Ugyan a gémjelöntést se 5906 I, 2| elõmozdítására szolgáló eszköz lenne, elvárjuk fenségedtõl, hogy ezen rebelliós 5907 I, 1| a guggon ülõ menyecskék elvártak a népszerû szûcstõl. Csakhogy 5908 II, 3| Úrnak néznek, ennélfogva elvbõl nem hisznek nekem. Nem is 5909 II, 4| kérdezi, melyiknek milyen az elve. Az egyik is úr, meg a másik 5910 I, 2| ordrét, hogy ezt a betyárt élve-halva, de neki mindenokvetetlen 5911 II, 4| rossz bornak? Hiszen Pestrõl elvégre nem kell ilyen messzire 5912 II, 4| megrontsam az életedet, és elvegyem tõled azt, amirõl a te bölcs 5913 II, 2| senkivel, gondolva, majd elvégzik azt a magyar kollégák. Hamarosan 5914 II, 2| ángyóék, azóta még jobban elvékonyodtak a királyok, és mindnyájunkat 5915 I, 2| némettõl akart valami várat elvenni Mátyás király. A döntõ roham 5916 II, 3| homokszemeket, és miután elverejtékezték életüket a homokban, csontjaiknak 5917 II, 4| nagyobbja holmival, az apraját elvermelték a tarlón. A padlásról lehordták 5918 I, 2| megabrakoltatni, s a maguk éhét is elverni egy kis borsos hallal. ( 5919 I, 2| vagyok, mint a farkas.~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát 5920 II, 4| mert már hús estendeje elvesejtettem a kalapomat.~- Sebaj, Fütyû - 5921 II, 4| fal. Egyszerre aztán Pétör elvesz, s néha öt perc is beletelik, 5922 II, 2| füle sincs, de ha a felét elveszed, csak a füle marad. No azt 5923 II, 3| hogy mindön-okvetetlen elveszejti, hát elõre köll fizetni. 5924 II, 4| jó ember, ha ez a gyerek elveszelõdne ott a pusztán.~- De hiszön 5925 II, 4| õket, mikor dologba mén, elveszelõdnek, mint a fészekbõl kiesett 5926 I, 1| kijelentettem neki, hogy ha elveszem feleségül, kutyákkal nyalatom 5927 II, 1| ferde torony minden varázsát elveszítené. Olyan campanile lenne belõle, 5928 II, 2| már a második pohárnál elveszíteném a fogadást.~- De hát akkor 5929 II, 1| több háborút, mint amennyit elveszített, de olyan állandó és olyan 5930 II, 2| nagy, oszt miúta a Pali elveszött, mink mán csak olyanok vagyunk, 5931 I, 2| szerencsére a tósztok mind elvesztek, s így nem írhatom ide õket 5932 I, 2| panaszkodott régi rangja elvesztése miatt. Hanem az erdélyi 5933 II, 2| csempésztörténetek most már elvesztették minden érdekességüket. Az 5934 I, 2| Kiesett a tankönyvem belõle,~Elvesztettem könyvem, az olvasót,~Nem 5935 II, 1| áll, de röptében mindjárt elveszti a fejét.~Szerencsére a kardcsiszár 5936 II, 3| Imre a fülemögit. - Egyször elvesztöttem a halbicskámat itt a szõlõben. 5937 II, 3| elõtt, aki a tekintélyi elvet ilyen tökéletesen érvényesíti 5938 II, 1| majompör mutatja, hogy az elvetett mag nem hullott kõsziklára, 5939 I, 2| felséges Isten számunkra elvetette. És ne bántsuk ezt a földet, 5940 II, 1| hogy az idõbeosztást is elvétette, s kiderült róla az is, 5941 II, 3| van. De a paraszt, akitõl elvettem, be fogja érni kétszázötven 5942 II, 3| szólt közbe Cuci:~- Majd elvezetem én egy darabig az igazgató 5943 II, 4| megszerzésére, amelyek bizonyára élvezetesebbé teszik elõttük a kanászi 5944 II, 3| Hát ha mög akar tisztölni, elvezetöm a tötthelyre.~- A majsi 5945 II, 2| fogja ellopni, amelyik több élvezködést eszközöl?~Ennél bölcsebb 5946 I, 1| amit a nemzet útkaparói élveznek. Azt se kértük életfogytiglan, 5947 II, 1| de a jelentéseket mindig élvezte.~A rendõrminiszterhez, aki 5948 I, 2| az Isten, egyikünket is elviheti, másikunkat is, aztán kinek 5949 I, 1| esztendõvel:~- Édesapám, elvihetném-e én ezt a kaszaszéket haza 5950 I, 1| felelni, Vas Matyi megint elvihogta magát a hátam mögött:~- 5951 II, 4| mindig magános kis szív az elvilágtalanodott anyaszívre?~Modol magához 5952 I, 2| ha mind összeszedné, és elvinné Pestre. Vagy legalább azt 5953 II, 4| mikor a gyerek elõször elvirdította magát.~- No, hát nem úgy 5954 II, 4| Addig seppegte, míg a csõsz elvirginált valami olasz éneket. Két 5955 I, 2| amely nem is látszott olyan elviselhetetlennek. Fölséges volt a malacpörkölt, 5956 I, 1| hiszem, sok ember is egészen elviselhetõvé szépülne, ha megnémulna.~ 5957 I, 1| Azért, mert tanárkoromban elviseltem szakállnak.)~A szakállviselésre 5958 I, 1| a malac torkaszakadtából elvisította magát:~- Ki-i-i! Ki-i-i! - 5959 II, 2| kutyahitû ember kend. Akkor elvisszük Félegyházára. Oda már csak 5960 II, 4| pengõt köll megfizetnem, vagy elviszik a tehenem. De hát mibül 5961 II, 3| edények, Máder bácsi?~- Azok elvittek tõlem, hogy majd adjak múzeomba.~ 5962 II, 4| nyugodtan mondta:~- Pali elvönne.~- El? - kapta föl az anya 5963 II, 4| megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtõl, és orrcimpái 5964 II, 4| lefordult az ágyról.~- De csak elvöttem tûle - mutatta kérkedve 5965 I, 2| megértettük egymást, pedig igen elvont témákról társalogtunk.~- 5966 I, 2| rendelték ki õket, és a törvény elvonta elõlük a kocsist, akkor 5967 II, 1| az Isten. Kapzsi szolgáid elvontak az igazságszolgáltatás elõl 5968 II, 2| hóbortoknak él a magas kõfalakkal elzárt kastélyban, amelynek padlása 5969 II, 1| az, hogy van egy Viktor Emánuel-szobra, amelyrõl a közhit azt tartja, 5970 II, 4| tárgyi zavaromat, ez az embarras de richesse, a témám gazdagságának 5971 II, 4| nyomoztak neki a magaformájú kis emberbogarak, akik elõtte haladtak azon 5972 II, 3| mindig maradt annyi a városi emberbõl, hogy fölkaptam a fejem.~- 5973 I, 1| közt a leginfernálisabb emberbûz. Negyven inasom volt mindenféle 5974 I, 2| miniszterelnökhöz, úgy is mint régi jó emberéhez. Tudniillik a Kossuth amnesztia-levelét 5975 I, 2| akarta kivárni, míg a császár emberei mint árulót jelentik föl 5976 I, 2| rablót.~- Tartsd kordában az embereidet, Sándor. Hiszen azért kaptad 5977 II, 3| destruktív ember vagyok. De az embereimet néhány esztendõvel ezelõtt 5978 II, 3| magyaráztattam magamnak az utat az embereimmel, s akkor szólt közbe Cuci:~- 5979 II, 3| el magam, és rákiáltok az embereimre. - Káprázik a maga szeme, 5980 II, 4| megtanultam ásatás közben az embereimtõl, hogy pipának mindig kellett 5981 I, 2| Egyrészt nem akarta az embereit bekeverni a vallomásával - 5982 I, 2| örvendtetek? Kik voltak a nagy embereitek, mik voltak azoknak a tarka 5983 II, 1| már ott volt Xanthosz az embereivel a Csillagos Éjszaka székvárosában, 5984 I, 2| mondd meg nekem, becsületes emberek-e ezek, vagy nem! Odamén a 5985 II, 4| nemcsak a hallgatóság áll okos emberekbõl - hiszen akik hallgatnak, 5986 I, 2| életében se volt olyan közel az emberekhez, ahogy tett-vett, jött-ment 5987 II, 1| évvel ezelõtt telhetett az emberektõl. Azt mondták, ki kell keresni, 5988 I, 2| iskola tanított bennünket, az emberélet útjának felén túl csellengõ 5989 I, 2| konok ember volt törvény emberének, mint Sándor a törvény csúffá 5990 II, 4| városi urak, mint Isten emberétõl. Most már az ellenségei 5991 II, 3| lehet összetéveszteni más emberével.~- Nem is idevaló nemzet 5992 I, 1| Csengettyûzött a szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké 5993 II, 2| mint ahogy a népek gyakran emberfejnek nézik a tököt. Nem sok ügyet 5994 I, 2| nem vesztegetheti senki emberfia.~Erre aztán az urak is jobbnak 5995 II, 4| és ugrál a puli, csak az emberhangra nézett föl. De nem ijedt 5996 I, 2| hogy az õ magyar barátja emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott 5997 II, 5| mégiscsak elõbbre vitte az emberiséget. Még sokan vannak, akik 5998 II, 3| szalámit ajándékozta az emberiségnek.~Meg is találtam a négylábú 5999 II, 2| mondta, s hogy a személyzet emberismeret dolgában nem maradt mögötte 6000 I, 1| aranykrajcár.~De hát megcsalt az emberismeretem. Nem az aranykrajcár jött. 6001 II, 4| támassz nekünk megváltót, aki emberivé és élni érdemessé teszi 6002 II, 4| Csak akkor esküdött meg az emberivel, mikor a gyerek iskolás 6003 II, 4| a lábát öltöztette a kis emberizinknek, én megráztam a vállát.~- 6004 I, 2| igazodhatott. Ahol néma maradt az emberkupac, ott tótok bújtak össze. 6005 II, 4| esztendeig, még a gyerekek embermunkára valóvá serdülnek. Akkor 6006 I, 1| egyéniség dolga, mint az embernél. Persze, a tanulságot aztán 6007 I, 1| öreg asszonynak. Már akkor embernyi ember volt, fehér csíkok 6008 II, 3| mekekukának, de itt szándékos emberölés számba ment volna az ugrándozás. 6009 II, 4| ijedtséget nem lehet egy-két emberöltõ alatt kiheverni. Hetedíziglen 6010 II, 1| Mohabimot a máglyától a király embersége, ami bizony elég elhamarkodott 6011 II, 1| selyemtakács, és a hozzám való emberségedért megtömi a zsákod selyemnyesedékkel, 6012 II, 3| pörnyésgödörbe, és fabrikált magának emberségesebb új istent, kõ helyett csontból.~ 6013 II, 5| szépséget, a kegyetlenségbõl emberséget, az erõszakból szeretetet 6014 I, 2| felebarátjának megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában, 6015 I, 2| gyere velem - kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig 6016 I, 2| nagy baj lehet, mert ekkora embersokadalmat itt csak temetésen szoktak 6017 II, 3| amire a nap süt, s aminek emberszagát érzik. A gödörben guggoló 6018 I, 2| de hát igazmondás nem emberszólás.~- Nem ám. De az is igazság 6019 I, 2| metódusa szerint diskurál embertársaival: nem a szájával, hanem a 6020 I, 2| súgtak-búgtak a vallató módszerek embertelenségérõl is. Ugyan beszéltek hangosan 6021 II, 1| mondja valaki mellettem. Az embertenger nagy harsanással köszönti 6022 I, 2| gyûlölködés hatalmasodik el az embertestvérek között, akkor alacsony a 6023 II, 4| De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit 6024 I, 1| tanító úrékhoz, mindig jó emberünk volt az nekünk.~Bajáki tanító 6025 I, 2| kiszaggatott volna már az alföldi embervetések tisztabúzájából. Valahol 6026 II, 2| olyan „célszörû szögény emböre” vagyok az irodalomnak, 6027 I, 2| böcsületöm. Kutyába se vösznek az emböreim.~Most megint tapasztalhatta 6028 II, 2| Ugyebár belátják, hogy az emböriség azt fogja ellopni, amelyik 6029 II, 3| tenyerei tölcsérén keresztül.~- Embörööök! Gyeék kendtök hamar, Döncõt 6030 I, 2| érdemöltem én mög ezt az embörségöt?~- Ne búsulj, fiam, majd 6031 I, 2| hogy azért az urak is csak embörszámot tösznek.~Sõt esetleg más 6032 II, 3| deszkával a malacok számára emelendõ ólban. Ha az ilyen úrféle 6033 II, 4| gyakorlati célért, a mezõgazdaság emeléséért küzd, de amelynek igazi 6034 II, 4| gyerök, úgy mögszaladja az emeletöket is, mint a pocok, csak abbul 6035 II, 5| nemzedék tovább rakja egy emelettel az emberiség házát, amely 6036 I, 1| valami nehéz márványkõfejfát emelgessen.~Hát én is úgy ismertem 6037 II, 3| Csecse bácsi, csottja - emelgetett fel vékony kis karjával 6038 I, 1| hogy az édesapám a szeméhez emelgeti a kezefejét. Felnõtt embert 6039 I, 2| Csak legalább az egyiket! - emelgette a bicskát a gyaúr, amint 6040 II, 2| Az enyim nem. Éntûlem emelheti kend, ha mög akarja özvegyíteni 6041 II, 2| diadalmas világnézet gyanánt emelhettem volna fel a fejemet. De 6042 II, 4| meghökkent. A házbért is most emelik, az ebédlõt is újítani kell, 6043 II, 3| rögtön a helyzet magaslatára emelkedem, és nevetve visszavonulok. 6044 I, 2| európai tartományok közé emelkedjék.~Udvari fogat várta a palatinust 6045 II, 4| ismerek olyant, akinek szobrot emelnék, mint akinek a kezére nem 6046 I, 2| egy-két tárca pajzsára akarok emelni, nem olyan akárki Sándor. 6047 I, 2| városházánk mellett, akkor emeltük ki a vaslapot, amelyen nagyurunk 6048 I, 2| dülcsászával, dondurmával és egyéb émelyítõkkel kínálgatják a leendõ hitsorsost, 6049 II, 2| tengörbe mén le, hanem átmén az Emerikába. Ezt Antal csak félhangon 6050 II, 3| tudom, kinek mi dukál.~- Emerre kerüljünk vissza, nézze, 6051 II, 1| Erippe a nyakába borult.~- Ne emészd magad, édes uram, tudok 6052 I, 2| tették meg fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna 6053 II, 4| fillért kap darabonként, emezért egy pengõt nevenként. Különben 6054 II, 3| a csíkokat? Ezt ni, meg emezt, ni! Hát ez az arany!~- 6055 II, 2| asztalomat a négy ajtó vidékén.~- Emide tettük - magyarázta kedvesen 6056 I, 2| nyomtatásban.~~A „renegátok”: az emigrációs irodalomban állandóan így 6057 I, 2| kikötve, hogy túlságosan ne emigrálhasson. Ez meg már négyezeréves 6058 I, 2| városkapitányhoz ment volna hajdúkért, emigrált a szomszéd vármegyébe, Imre 6059 I, 2| Kossuthéktól, s több magyar emigránssal Bemhez csatlakozott, aki 6060 I, 2| az Isten szándéka szerint eminenciád se ülne most az ország tanácsában, 6061 II, 1| volt az utolsó granadai emír.~Don Guzman lehorgasztotta 6062 I, 1| aminek az ótestamentum emlegeti a hetiták és filiszteusok 6063 II, 1| illuminátusok vagytok, azért emlegetitek mindig a világosságot. No 6064 I, 2| de már mink csak basának emlegetjük, mert ezzel is nagyobb a 6065 I, 2| úr is csak vasas-németnek emlegetõdött olyankor, mikor kiprédikálta 6066 II, 4| Hirtelen megsajnáltam. Nem emlegettem többet az apámat, és tájára 6067 II, 4| hívott a Petõfi Társaság, emlékbeszédet, vagy mit kellett tartanom. 6068 II, 2| kellemes az elmúlt bajoknak emléke, másrészt, mert jólesik 6069 I, 1| mondhatom, hogy kísértenének az emlékei. Fák, füvek, felhõk, patakok 6070 II, 2| az abbáziai és velencei emlékeket mindig valamelyik pesti 6071 I, 2| tökéletlenségek maradtak meg az emlékezetében az osztrák örökös tartományokból - 6072 I, 2| papíron, amelyet a mi fiunk emlékezetének óhajtok szentelni.~Sokat 6073 I, 1| nagyobbat puffan.~Nem is ezért emlékezetes nekem ez a télvégi nap, 6074 I, 2| nem terhelte meg magát az emlékezetével), nem tartozott a parádés 6075 I, 2| aki Murád basa korában emlékezett meg a fiatal Bemrõl mint 6076 II, 4| a sehol föl nem jegyzett emlékezetû Jánosok, akiket ezer esztendõ 6077 II, 4| barbárnak, aki felújítja az emlékezetünket, mikor már a kakas se kukorít 6078 II, 2| összeír az ember, hogy nem emlékezhet mindenre. Mindegy az, gyerekek, 6079 II, 4| A fehérhátú bankóra is emlékezhettek, hogy azért nem volt gilt, 6080 II, 1| hátha úgy jobban szolgál az emlékezõtehetsége. Bouret szót is fogadott, 6081 I, 1| úgy lesz.~Már nem nagyon emlékeztem a képre, fölmentem megnézni. 6082 I, 1| Kedélyes, kövér kanonokokra emlékeztetnek az öreg füzek, ám cingár 6083 II, 4| görög szobrászok hermáira emlékeztetõ öregember. A történet az 6084 II, 4| sok írástól, olvasástól. Emlékezz meg akkor róla, hogy milyen 6085 II, 1| Szokolov hercegnõ egykorú emlékiratai napvilágra kerültek.~ 6086 I, 2| legnagyobb magyar a kaszinó emlékkönyvébe. Három rovata volt az emlékkönyvnek: 6087 I, 2| emlékkönyvébe. Három rovata volt az emlékkönyvnek: a vendég neve, karaktere, 6088 I, 2| amilyennek az Andrássy úti emlékmû képzelteti a hét vezért. 6089 II, 3| magának egy kis ásatási „emléköt”, és már akkor mégiscsak 6090 I, 2| Emlékszök én arra, Jóska. Te is emléközhetsz rá, mert jó helyben hagyattalak, 6091 I, 2| ez, Ihnatyik Tamásé, ha emlékszel a nevire. A te adjutánsaid 6092 I, 2| össze az öregrõl, azokból is emlékszünk egyikre-másikra. Hogy is