bold = Main text
     Kötet,  Fejezet                                           grey = Comment text

   1     1        |                                       REGE A CSODASZARVASRÓL~
   2     1,  1    |                                       REGE A CSODASZARVASRÓL~Száll a
   3     1,  1    |                    A CSODASZARVASRÓL~Száll a madár ágrul ágra,~Száll
   4     1,  1    |                   szájrul szájra...1~Ahogy a madár száll ágról ágra,
   5     1,  1    |                   úgy száll szájról szájra a magyarok származásának mondája.
   6     1,  1    |                  hogyan kerültünk ide ebbe a szép országba.~Hallgassátok
   7     1,  1    |                   nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De õ nem azokra
   8     1,  1    |                  az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán
   9     1,  1    |                    növésû legény volt mind a kettõ. Sas a szemük, villám
  10     1,  1    |              legény volt mind a kettõ. Sas a szemük, villám a kezük.~
  11     1,  1    |                kettõ. Sas a szemük, villám a kezük.~Nagy vadászember
  12     1,  1    |                    akármerre ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte
  13     1,  1    |                vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.~Mondta is neki
  14     1,  1    |                    két fia.~Mondta is neki a felesége, Enéh királynõ:~-
  15     1,  1    |              királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~-
  16     1,  1    |                 úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~- Ahogy az isten
  17     1,  1    |                    kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal
  18     1,  1    |                  azzal is elbánnak.~Késõbb a fiúk apjuk nélkül is elmentek
  19     1,  1    |             Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel.
  20     1,  1    |                számtalan vadat leterített.~A két testvér már éppen hazafelé
  21     1,  1    |                   még sohase láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog
  22     1,  1    |                láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint
  23     1,  1    |                   szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas
  24     1,  1    |                   hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két
  25     1,  1    |               egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.~- Ezt már csak
  26     1,  1    |               Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron
  27     1,  1    |               voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy
  28     1,  1    |                  elfogják, nagyot szökkent a gyönyörû állat, s egy locsogós,
  29     1,  1    |              ingoványban végképp elveszett a szemük elõl.~A daliák egymásra
  30     1,  1    |                   elveszett a szemük elõl.~A daliák egymásra néztek.~-
  31     1,  1    |                 láttak maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes
  32     1,  1    |                 maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes a gyümölcse
  33     1,  1    |                   füve a legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben
  34     1,  1    |              legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben seregestül
  35     1,  1    |                  seregestül az õz, nyüzsög a folyóban a hal.~- Hej, öcsém,
  36     1,  1    |                  az õz, nyüzsög a folyóban a hal.~- Hej, öcsém, szeretnék
  37     1,  1    |                  fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez
  38     1,  1    |                áldást kérünk!~Haza is ment a két testvér az öregekhez.
  39     1,  1    |                     mi lesz belõletek azon a vadon helyen? Ki fõz nektek
  40     1,  1    |                 biztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott
  41     1,  1    |                   Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel
  42     1,  1    |                  is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek
  43     1,  1    |                 száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messzirõl
  44     1,  1    |                fejedelemnek, Dúl királynak a két lánya mulatott, mind
  45     1,  1    |                   két lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven lánypajtásával.
  46     1,  1    |            bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok
  47     1,  1    |            holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.~Hunor és Magyar
  48     1,  1    |                Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.~- No, fiúk,
  49     1,  1    |                   vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt,
  50     1,  1    |                      Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon
  51     1,  1    |           egymástól.~Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A
  52     1,  1    |                   a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték
  53     1,  1    |               Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott
  54     1,  1    |                     s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar
  55     1,  1    |              országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon
  56     1,  2    |                                            A HUNOK HAZÁT KERESNEK~Sok-sok
  57     1,  2    |                 elszaporodtak, mint fûszál a réten, s alig fértek el
  58     1,  2    |                    fértek el egymástól. Ha a hun halász ki akarta vetni
  59     1,  2    |                    ki akarta vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar
  60     1,  2    |                hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:~- Ez az én
  61     1,  2    |                   halat máshol!~Máskor meg a hun pásztor kergette el
  62     1,  2    |                    hun pásztor kergette el a magyar pásztor barmát a
  63     1,  2    |                    a magyar pásztor barmát a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak
  64     1,  2    |                  terem fû, szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer aztán
  65     1,  2    |                  Egyszer aztán azt mondták a hunok vezérei a magyarok
  66     1,  2    |                    mondták a hunok vezérei a magyarok vezéreinek:~- Az
  67     1,  2    |              magyarok vezéreinek:~- Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny
  68     1,  2    |                 Nem úgy lesz az - felelték a magyarok. - Ha megint közös
  69     1,  2    |                     Igazatok van - mondták a hunok, és fölszedve sátraikat,
  70     1,  2    |           fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték
  71     1,  2    |                  hírt adnak magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek tartott
  72     1,  2    |                   tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött
  73     1,  2    |              bejártak, sok népet legyõztek a hunok, míg elértek a Duna
  74     1,  2    |             legyõztek a hunok, míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra.
  75     1,  2    |                  míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra. Itt
  76     1,  2    |                    mai Magyarországra. Itt a római nép volt akkor az
  77     1,  2    |                     mégpedig igen nagy úr. A világ egyik szélétõl a másikig
  78     1,  2    |                     A világ egyik szélétõl a másikig ért a római császár
  79     1,  2    |               egyik szélétõl a másikig ért a római császár hatalma.~Nem
  80     1,  2    |                    Nem is nagyon ijedt meg a római császár, mikor meghallotta,
  81     1,  2    |                   meghallotta, hogy jönnek a hunok.~- Legalább egy néppel
  82     1,  2    |               mondta kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy aranyban
  83     1,  2    |             aranyban fizesse neki az adót.~A hunok királya pedig azt
  84     1,  2    |                ígért, állta is. Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a
  85     1,  2    |                    a hun lovasok förgetege a római császár hadinépére,
  86     1,  2    |                   elõttük megállni. Futott a római, gyõzött a hun, s
  87     1,  2    |                    Futott a római, gyõzött a hun, s véres csaták után
  88     1,  2    |                 csaták után megdobbantotta a hunok királya lábával a
  89     1,  2    |                    a hunok királya lábával a földet:~- Ez a föld pedig
  90     1,  2    |             királya lábával a földet:~- Ez a föld pedig most már az én
  91     1,  2    |                    már az én fajtámé marad a világ végeztéig!~Ezt a hun
  92     1,  2    |               marad a világ végeztéig!~Ezt a hun királyt, aki népének
  93     1,  2    |                  népének új hazát szerzett a Duna-Tisza mentén, Attilának
  94     1,  3    |             öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon
  95     1,  3    |                különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb,
  96     1,  3    |               Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint
  97     1,  3    |                  legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre
  98     1,  3    |        hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája
  99     1,  3    |               ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát
 100     1,  3    |                  hát az erdõk meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a
 101     1,  3    |                    a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a
 102     1,  3    |                   a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.~-
 103     1,  3    |                  mit jelenthet? - tûnõdött a király, s magához parancsolta
 104     1,  3    |             parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék
 105     1,  3    |                megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb táltos. - Azt
 106     1,  3    |                 Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja
 107     1,  3    |                    az egész világot.~Abban a szempillantásban suhog az
 108     1,  3    |                   egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös kard
 109     1,  3    |                   elébe. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú.
 110     1,  3    |               aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak.~- Hol vetted
 111     1,  3    |               kérdi ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre,
 112     1,  3    |                    Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.~-
 113     1,  3    |                   észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot
 114     1,  3    |                 üszõ, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta
 115     1,  3    |          Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a
 116     1,  3    |                   a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki
 117     1,  3    |           selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földbõl.
 118     1,  3    |                    kardnak a hegye állt ki a földbõl. Odamegyek, ki akarom
 119     1,  3    |                 néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre aztán ellobbant
 120     1,  3    |                  Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már
 121     1,  3    |                    odaértem, már kint volt a földbõl az egész kard, ott
 122     1,  3    |                  az egész kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam
 123     1,  3    |                 Isten kardja! - kiáltották a táltosok.~Attila pedig felnézett
 124     1,  3    |               felnézett az égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra,
 125     1,  3    |                    világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~Nincs
 126     1,  3    |                   nemzeteket hajtom:~Nincs a kerek földnek ura, kívül
 127     1,  4    |                                            A HADAK ÚTJA~Ha a fej meghal,
 128     1,  4    |                            A HADAK ÚTJA~Ha a fej meghal, utána vész a
 129     1,  4    |                   a fej meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott
 130     1,  4    |             széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak,
 131     1,  4    |             meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen
 132     1,  4    |                   egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban
 133     1,  4    |                    maradt közülük életben, a legkisebb, legkedvesebb:
 134     1,  4    |           legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak
 135     1,  4    |                 Csaba vezér összegyûjtötte a megmaradt hunokat, és azt
 136     1,  4    |                       Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország
 137     1,  4    |                Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar
 138     1,  4    |                     Föl is kerekedett erre a hun sereg, mindössze néhány
 139     1,  4    |                   nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak,
 140     1,  4    |           megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~- Egyik
 141     1,  4    |                Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele
 142     1,  4    |         testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár
 143     1,  4    |                 kõbõl, fából házat építeni a sátor helyett, s azt mondta
 144     1,  4    |                   azt mondta nekik:~Meddig a tűz hideg nem lesz,~meddig
 145     1,  4    |                 tűz hideg nem lesz,~meddig a folyó le nem foly,~meddig
 146     1,  4    |                 hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni,
 147     1,  4    |                  vízzel, hírmondótok lehet a levegõ vagy akár maga földanyánk
 148     1,  4    |                   erdõt, hozta az üzenetet a levegõ:~- Vissza, Csaba,
 149     1,  4    |                  Csaba, vissza, bajban van a székely!~Rögtön visszafordultak
 150     1,  4    |                     Rögtön visszafordultak a hunok, s mind levágták az
 151     1,  4    |               ellenséget, amely megtámadta a székelyeket.~Aztán újra
 152     1,  4    |                  Csaba, vissza, bajban van a székely!~Harmadszorra már
 153     1,  4    |       Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtõl.
 154     1,  4    |                elérkeztek Szittyaországba.~A magyarok nagy szeretettel
 155     1,  4    |                  nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották
 156     1,  4    |                   Le is telepedtek Csabáék a magyarok közt. Szépen meg
 157     1,  4    |                   lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették õket
 158     1,  4    |                megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még
 159     1,  4    |                     Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt
 160     1,  4    |           Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban,
 161     1,  4    |                dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, s a székelyek
 162     1,  4    |                föld a nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:~-
 163     1,  4    |                  földjén, s megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok
 164     1,  4    |            megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt:~- Ébredj,
 165     1,  4    |                  Csaba, ébredj, bajban van a székely!~Abban a pillanatban
 166     1,  4    |                bajban van a székely!~Abban a pillanatban Erdélyország
 167     1,  4    |                 lovasai tûntek föl az égen a csillagok között.~- Ne hagyd
 168     1,  4    |                    élõt! - Új erõre kaptak a székelyek.~Az ellenséget
 169     1,  4    |                  ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét,
 170     1,  4    |               lelkekkel ki tudna csatázni?~A székelyek megszabadultak.
 171     1,  4    |                 vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton,
 172     1,  4    |                 úton, amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban,
 173     1,  4    |                 égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely
 174     1,  4    |               világít. A Tejút az, amelyet a székely ember ma is Hadak
 175     1,  5    |                                            A MAGYAROK ÚTRA KELNEK~Ötszáz
 176     1,  5    |                  esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól,
 177     1,  5    |                 már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak
 178     1,  5    |             keresni. Ötszáz esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak
 179     1,  5    |                   Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép öregjei,
 180     1,  5    |              elindultak volna a nagy útra, a nép öregjei, vezérei, táltosai
 181     1,  5    |                    Hét törzsből állt akkor a magyarság. Mindegyiknek
 182     1,  5    |            magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére, és egyik
 183     1,  5    |                     és egyik se avatkozott a másik dolgába. Bizony, ez
 184     1,  5    |                   akart új hazát szerezni.~A darumadarak is vezért választanak
 185     1,  5    |                 mikor útra kelnek, mondták a nép bölcsei, nekünk is egy
 186     1,  5    |                  mindenki szót fogadjon. - A hét törzs hét vezére közül
 187     1,  5    |                    Álmost választották meg a magyarok fejének, aki legöregebb
 188     1,  5    |                   legbölcsebb volt köztük. A hét vezér aztán megvágta
 189     1,  5    |                 miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak,
 190     1,  5    |                   keresztül, egészen addig a földig, amely Attiláé volt
 191     1,  5    |                   volt ez. Elöl lovagoltak a fegyveres vitézek, utánuk
 192     1,  5    |                vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken
 193     1,  5    |                négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek
 194     1,  5    |                  ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között terelgették
 195     1,  5    |                    Ezek között terelgették a szolgák az óriási nyájakat,
 196     1,  5    |                 tejjel és hússal látták el a vándorló népet.~Amely ország
 197     1,  5    |                utat maguknak.~Így értek el a sok harc és hosszú pihenők
 198     1,  5    |                harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~A rege
 199     1,  5    |                  közt a Vereckei-szorosig.~A rege szerint, mikor odáig
 200     1,  5    |                seregestül csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak,
 201     1,  5    |            kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson át nyomuljanak
 202     1,  5    |             Munkács váránál ereszkedtek le a síkra, ott tartottak pihenőt.
 203     1,  5    |                  fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját.
 204     1,  5    |                   és népét, erről nevezték a helyet Munkácsnak.~
 205     1,  6    |              időben, mikor Árpád fejedelem a hazát kereső magyarokkal
 206     1,  6    |                kereső magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza
 207     1,  6    |                 eljutott a Tisza partjáig, a Tisza még nem volt olyan
 208     1,  6    |                 amilyen ma. Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza
 209     1,  6    |                   olyan kényelmesen ballag a Tisza, mint valami öregember.~
 210     1,  6    |                  volt. Néhol úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig
 211     1,  6    |                 kicsapott a medréből, hogy a közepéig se lehetett látni
 212     1,  6    |                 közepéig se lehetett látni a szélétől. Máshol meg úgy
 213     1,  6    |                 meg úgy összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya
 214     1,  6    |            parittya nélkül is áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik
 215     1,  6    |                   kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert tótok lakták
 216     1,  6    |                    Mert tótok lakták akkor a Duna-Tisza síkját.) Hanem
 217     1,  6    |               Árpád tábora éppen ezért már a harmadik napja türelmetlenkedett
 218     1,  6    |                 türelmetlenkedett Alpárnál a Tisza-parton. Csónak nem
 219     1,  6    |                 volt annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot, lovastul
 220     1,  6    |                vizet, amit átlábolhatnának a lovak.~Árpád vezér kedvetlenül
 221     1,  6    |                   kedvetlenül töprenkedett a sátrában, mikor az emberei
 222     1,  6    |               dacos nézésű öregember volt, a másik hosszú nyakú, hosszú
 223     1,  6    |                 Ott fogták el őket valahol a Tisza partján.~- Emberek -
 224     1,  6    |               tudna valami alkalmas gázlót a Tiszán, ahol átmehetnénk
 225     1,  6    |                   Tiszán, ahol átmehetnénk a másik partra a népemmel?
 226     1,  6    |                 átmehetnénk a másik partra a népemmel? Aki kisegít a
 227     1,  6    |                    a népemmel? Aki kisegít a bajból, annak akármilyen
 228     1,  6    |                   öreg tót összeszorította a száját, csak a fejével integetett,
 229     1,  6    |             összeszorította a száját, csak a fejével integetett, hogy
 230     1,  6    |                  mit kérdeznek tőle. Hanem a hosszú lábú térdre borult
 231     1,  6    |                    népestül, úgy, hogy még a leghitványabb csikónak sem
 232     1,  6    |                    csikónak sem esik baja.~A fehér hajú öregember kékült-zöldült
 233     1,  6    |              Pereszkának, magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek
 234     1,  6    |              magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~
 235     1,  6    |                 hite, pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~Árpádnak tetszett
 236     1,  6    |                     amilyent még nem értek a tótok.~El is indult az öreg,
 237     1,  6    |                   mosolygott, s nekiindult a Tisza gázlójának. Nyomában
 238     1,  6    |                 Tisza gázlójának. Nyomában a magyar tábor. Alkonyatra
 239     1,  6    |               magyar tábor. Alkonyatra már a túlsó parton voltak, másnap
 240     1,  6    |                 vége volt.~Úgy szétszórták a magyarok Zalán király tótjait,
 241     1,  6    |                  tótjait, bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt
 242     1,  6    |                    bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt a csata
 243     1,  6    |                   szél a polyvát.~Mindjárt a csata után odaállt Pereszka
 244     1,  6    |                 szó, nagy fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~- Minden
 245     1,  6    |                állom. Kezdheted, Pereszka!~A hosszú nyakú nem kérette
 246     1,  6    |              elkezdett szaladni, keresztül a véres csatamezõn. Nem is
 247     1,  6    |                    is futott: repült, mint a kilõtt nyíl. Nemsokára eltûnt
 248     1,  6    |                Nemsokára eltûnt szem elõl.~A magyarok fejcsóválva mondogatták
 249     1,  6    |              Estélig fél országot beszalad a gólyalábával. A mai csatában
 250     1,  6    |                   beszalad a gólyalábával. A mai csatában Pereszkának
 251     1,  6    |                  csatában Pereszkának lesz a legtöbb nyeresége.~Mire
 252     1,  6    |                    legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt, akkorra
 253     1,  6    |                 akkor semmi emberi formája a telhetetlennek. Az arca,
 254     1,  6    |              telhetetlennek. Az arca, mint a fõtt rák, még a szeme fehérje
 255     1,  6    |                 arca, mint a fõtt rák, még a szeme fehérje is véres volt
 256     1,  6    |                szeme fehérje is véres volt a kimerültségtõl. A szája
 257     1,  6    |               véres volt a kimerültségtõl. A szája akkorára tátva, hogy
 258     1,  6    |                  tátva, hogy majd elnyelte a fejét, mégis csak az orrán
 259     1,  6    |                   azért nem állt meg, mert a napnak egy keskeny karaja
 260     1,  6    |              napnak egy keskeny karaja még a föld színe fölött piroslott.~
 261     1,  6    |                    színe fölött piroslott.~A magyarok integettek, kiabáltak
 262     1,  6    |                  hallott, se látott. Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott
 263     1,  6    |              bukott Árpád lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~
 264     1,  6    |                     megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ
 265     1,  6    |                 darab földnek még ma is az a neve: Pereszka futása.~
 266     1,  7    |                MEZEJE~Egerek mezejének azt a tájat hívják, ahol a Berettyó
 267     1,  7    |                   azt a tájat hívják, ahol a Berettyó a bihari hegyek
 268     1,  7    |                    hívják, ahol a Berettyó a bihari hegyek közül kiszalad
 269     1,  7    |                valaha - emeli meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ ember.~
 270     1,  7    |                    meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ ember.~Nagy volt
 271     1,  7    |                  vitéz és hatalmas nemzet: a nyilazó besenyõké.~A besenyõ
 272     1,  7    |               nemzet: a nyilazó besenyõké.~A besenyõ nép atyafi volt
 273     1,  7    |                    besenyõ nép atyafi volt a magyarral, de nagyon rossz
 274     1,  7    |                  nagyon rossz atyafi. Csak a nyelve volt rokon a két
 275     1,  7    |                   Csak a nyelve volt rokon a két népnek, a lelke nem.
 276     1,  7    |                   volt rokon a két népnek, a lelke nem. A magyar már
 277     1,  7    |                   két népnek, a lelke nem. A magyar már akkor templomot
 278     1,  7    |                 magának, s hazájának hívta a földet, mely kenyeret adott
 279     1,  7    |                  mely kenyeret adott neki.~A besenyõnek nem volt hazája,
 280     1,  7    |                    minden szomszédja, mert a besenyõ szilaj volt, mint
 281     1,  7    |                  besenyõ szilaj volt, mint a pusztai farkas, ravasz,
 282     1,  7    |               pusztai farkas, ravasz, mint a róka, gyors, mint a sólyom.~
 283     1,  7    |                   mint a róka, gyors, mint a sólyom.~Utoljára László
 284     1,  7    |                    idejében látogatták meg a magyar földet a besenyõ
 285     1,  7    |             látogatták meg a magyar földet a besenyõ atyafiak. Véres
 286     1,  7    |             lihegve jelentette érkezésüket a királynak.~- Ha Isten velünk,
 287     1,  7    |                    fel páncélját nyugodtan a szent király, és összekürtöltette
 288     1,  7    |         fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a magyarok, akkorra a martalóc
 289     1,  7    |                  értek a magyarok, akkorra a martalóc had fölprédálta
 290     1,  7    |                 fölprédálta Erdélyt, s már a bihari hegyeken gyújtogatta
 291     1,  7    |                    gyújtogatta az erdõket. A föld népe jajveszékelve
 292     1,  7    |                    jajveszékelve bujdokolt a vad harcosok elõl, és térden
 293     1,  7    |                 királyunk! Csekély erõddel a halál torkába igyekszel.
 294     1,  7    |                   halál torkába igyekszel. A besenyõk annyian vannak,
 295     1,  7    |              besenyõk annyian vannak, mint a sáskák.~- Ha Isten velünk,
 296     1,  7    |                ellenünk? - kérdezte megint a szent király, s elszántan
 297     1,  7    |              elszántan vezette kis seregét a Berettyó völgyéig.~Éppen
 298     1,  7    |             napszállat idején értek oda, s a király át akart úsztatni
 299     1,  7    |                   király át akart úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi
 300     1,  7    |               úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban
 301     1,  7    |             megcsendült az esti harangszó. A király leszökkent paripájáról,
 302     1,  7    |                   Urunk, Istenünk, te vagy a mi kardunk, te vagy a mi
 303     1,  7    |                 vagy a mi kardunk, te vagy a mi kelevézünk3!~Abban a
 304     1,  7    |                    a mi kelevézünk3!~Abban a pillanatban olyan rémületes
 305     1,  7    |                rémületes üvöltés verte fel a napszállat csendjét, hogy
 306     1,  7    |                   pedig ijedten rebegte:~- A besenyõk!~Hirtelen körös-körül
 307     1,  7    |                  vérvörös világot vetettek a besenyõ csordára, amely
 308     1,  7    |                   amely lopva kerítette be a magyarokat. Tenger sokan
 309     1,  7    |                 szinte hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat
 310     1,  7    |                   borzalom volt hallgatni.~A besenyõk fekete tömegébõl
 311     1,  7    |                   fenyõszálat, odadobogott a magyarokhoz. Azok pedig
 312     1,  7    |                  pedig utat nyitottak neki a királyhoz, mint követnek
 313     1,  7    |           királyhoz, mint követnek szokás.~A besenyõ vitéznek könnyû
 314     1,  7    |             vitéznek könnyû volt ráismerni a magyarok közt a királyra.
 315     1,  7    |                  ráismerni a magyarok közt a királyra. Kimagaslott egy
 316     1,  7    |                  az én királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! - mondta
 317     1,  7    |              fegyveredet! - mondta gõgösen a besenyõ.~Szent László pedig
 318     1,  7    |            mosolyogva felelt:~- Azt üzenem a te királyodnak, hogy ha
 319     1,  7    |                   ha olyan nagyon szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben
 320     1,  7    |               fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben egy egérke szaladt
 321     1,  7    |                   egy egérke szaladt végig a király bíborköntösén, s
 322     1,  7    |                    apró lábaival fölkúszva a csatabárdra, megtelepedett
 323     1,  7    |           csatabárdra, megtelepedett annak a hegyében.~- Rossz jel! -
 324     1,  7    |                   össze László vitézei, de a király megint csak azzal
 325     1,  7    |                     nevetett csúfondárosan a besenyõ, s visszament az
 326     1,  7    |                    visszament az üzenettel a többiekhez.~Azoknak azonban
 327     1,  7    |               semmi kedvük se volt elmenni a magyar király híres csatabárdjáért,
 328     1,  7    |              ráérnek arra reggel is. Addig a magyarok meg nem szökhetnek,
 329     1,  7    |                  lenyilazhatják õket, mint a verebet.~A magyarok is érezték,
 330     1,  7    |       lenyilazhatják õket, mint a verebet.~A magyarok is érezték, hogy
 331     1,  7    |                  magyarok is érezték, hogy a halál árnyékában vannak.
 332     1,  7    |               szánták már rá magukat, csak a király parancsát várták.
 333     1,  7    |                   várták. Akkor aztán neki a besenyõ tengernek, ahol
 334     1,  7    |                 mintha megfelejtette volna a veszedelmet. Végighevert
 335     1,  7    |                   veszedelmet. Végighevert a fûben, és kedvtelve simogatta
 336     1,  7    |                  Olyan otthon érezte magát a király tenyerében, akár
 337     1,  7    |                    király tenyerében, akár a fészkében. Még cincogott
 338     1,  7    |                  cincogott is, mintha csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek
 339     1,  7    |                csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték
 340     1,  7    |                 vezérek csudálkozva nézték a játszadozó királyt, végre
 341     1,  7    |                  játszadozó királyt, végre a fehér hajú Bese nádor odaállt
 342     1,  7    |                Bese nádor odaállt elébe:~- A besenyõk elcsendesedtek,
 343     1,  7    |                  Csak az õrök virrasztanak a tábortüzeknél. Hátha keresztülvághatnánk
 344     1,  7    |                  magunkat!~- Nincs még itt a mi óránk - nézett fel a
 345     1,  7    |                    a mi óránk - nézett fel a király a csillagos égre,
 346     1,  7    |                óránk - nézett fel a király a csillagos égre, s azzal
 347     1,  7    |                  tenyerébõl az egerecskét.~A kis állat cincogva tûnt
 348     1,  7    |                 kis állat cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva megint
 349     1,  7    |        másodmagával. Körös-körül futkosták a királyt, mintha csak biztatni
 350     1,  7    |                    volna, aztán nekivágtak a tücsökmuzsikától hangos
 351     1,  7    |                   nemsokára megint odaállt a király elé. Engedelmet kért
 352     1,  7    |                 hogy közelebb lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta
 353     1,  7    |                       Eredj! - intett neki a király.~A nádor meg is indult,
 354     1,  7    |                      intett neki a király.~A nádor meg is indult, de
 355     1,  7    |                    Uramkirály, úgy nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem
 356     1,  7    |                     Csakugyan úgy látszott a csillagok világánál, mintha
 357     1,  7    |                apró láb tipegése nyomta el a tücsökszót.~- Ha Isten velünk,
 358     1,  7    |                       emelte ég felé kezét a király, aztán paripájára
 359     1,  7    |                    Kezdett már bukdácsolni a hajnal az ég ablakán, mikor
 360     1,  7    |                hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és
 361     1,  7    |                    kürtök megharsantak, és a magyarok nekivágtak az ellennek.~-
 362     1,  7    |                   fegyverre! - rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a percben
 363     1,  7    |          rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a percben talpon volt az egész
 364     1,  7    |              Minden besenyõ vitéz elõkapta a feje alól a nyílfegyverét,
 365     1,  7    |                 vitéz elõkapta a feje alól a nyílfegyverét, s mind megriadtan
 366     1,  7    |                    el magától.~- Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába
 367     1,  7    |                      Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába kapkodtak fûhöz-fához:
 368     1,  7    |                 Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei
 369     1,  7    |            valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~Nyíl nélkül
 370     1,  7    |                  mezei egerek.~Nyíl nélkül a besenyõ nem tudott harcolni.
 371     1,  7    |                  és futott, amerre látott. A megdöbbenés elvette az eszüket,
 372     1,  7    |              eszüket, és belekergette õket a magyar fegyverekbe.~Mire
 373     1,  7    |                   magyar fegyverekbe.~Mire a nap fölkelt, akkorra csak
 374     1,  7    |                 fölkelt, akkorra csak volt a besenyõ nemzet. Akik kegyelemre
 375     1,  7    |              magukat, azokat László király a Mátra völgyeiben telepítette
 376     1,  7    |                  le. Ott aztán elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek
 377     1,  7    |              magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~Híre-neve se
 378     1,  7    |             tengerben.~Híre-neve se maradt a besenyõ nemzetnek. Hanem
 379     1,  7    |                  is Egerek mezejének hívja a nép.~
 380     1,  8    |                                     ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta
 381     1,  8    |               HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar földet ezer esztendõvel
 382     1,  8    |                 Legtöbbet számított köztük a morva nép meg a bolgár.~
 383     1,  8    |           számított köztük a morva nép meg a bolgár.~Azt mondja a rege,
 384     1,  8    |                   meg a bolgár.~Azt mondja a rege, hogy Árpád fejedelem
 385     1,  8    |                  paripát küldött ajándékba a morva királynak. Nagyon
 386     1,  8    |                 királynak. Nagyon megörült a morva király az ajándéknak,
 387     1,  8    |               Megmondom, uram - mosolygott a követ. Hamarosan azonban
 388     1,  8    |                  megint? - kíváncsiskodott a morva király.~- Üzenetet
 389     1,  8    |                  király.~- Üzenetet hoztam a magyarok fejedelmétõl. Azt
 390     1,  8    |                  paripán.~Felingerült erre a morva király, és azt felelte:~-
 391     1,  8    |                  király, és azt felelte:~- A fehér lovat agyonüttetem,
 392     1,  8    |                    nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket fûbe rejtetem.~-
 393     1,  8    |                   tesz semmit - legyintett a követ. - Az agyonütött ló
 394     1,  8    |                     Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az
 395     1,  8    |                    meg, az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák
 396     1,  8    |                   halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink
 397     1,  8    |            halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink találják meg.~
 398     1,  8    |              találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de
 399     1,  8    |                   Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért
 400     1,  8    |                  Seregét úgy szétkergették a magyarok, mint a forgószél
 401     1,  8    |             szétkergették a magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután
 402     1,  8    |                 magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután a bolgár
 403     1,  8    |                forgószél a szalmát.~Azután a bolgár királynak küldött
 404     1,  8    |                   megörült, s azt kérdezte a követtõl, mit adjon õ ezért.~-
 405     1,  8    |                   én uram semmit - felelte a követ -, csak egy kulacs
 406     1,  8    |                      csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék földet
 407     1,  8    |                 Tiszából, egy marék földet a mezõbõl meg egy marék füvet
 408     1,  8    |                mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad
 409     1,  8    |                marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad nagyon szerény ember -
 410     1,  8    |              nagyon szerény ember - mondta a bolgár király -, szívesen
 411     1,  8    |                 állított be vendégségbe, s a vendégek kardot, buzogányt
 412     1,  8    |               akartok? - kérdezte ijedten.~A magyarok azt felelték, hogy
 413     1,  8    |                 ésszel és karddal szerezte a hazát.~De nemcsak földet
 414     1,  8    |                    nemcsak földet szerzett a népének, hanem törvényt
 415     1,  8    |                   megtarthassa az új hazát a világ végezetéig. Pusztaszer
 416     1,  8    |                    felosztotta az országot a honfoglalók közt.~
 417     1,  9    |                   volna. Jámbor kukta volt a Nagy Lajos király udvarában,
 418     1,  9    |               Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó
 419     1,  9    |                    apródok sokat elévõdtek a nagy étkû kuktával, hanem
 420     1,  9    |                  nagy étkû kuktával, hanem a fõszakács egyszer megunta
 421     1,  9    |                  fõszakács egyszer megunta a tudományát. Megjelentette
 422     1,  9    |                  tudományát. Megjelentette a királynak, hogy nem lehet
 423     1,  9    |                   hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi Péter étvágyát.~-
 424     1,  9    |                    nem szerette maga körül a sok léhûtõ népet, de a nagy
 425     1,  9    |               körül a sok léhûtõ népet, de a nagy étkû Kórogyi dolgán
 426     1,  9    |           békességes, jó fiú?~- Nem vét az a légynek se, uram király,
 427     1,  9    |                     Semmit rá nem bízhatok a konyhán, mert amit süt-fõz,
 428     1,  9    |                 éli el.~- Sebaj - nevetett a király -, ennyit csak elbír
 429     1,  9    |                      ennyit csak elbír még a magyar király udvara. Viseljétek
 430     1,  9    |                    igazán gyöngyélete volt a nagy étkû Kórogyinak. Most
 431     1,  9    |                   Ki is gömbölyödött, mint a duda, s mikor az olasz hadjáratba
 432     1,  9    |                   király, gurítani kellett a táborban a nagy étkû Kórogyit,
 433     1,  9    |                gurítani kellett a táborban a nagy étkû Kórogyit, mint
 434     1,  9    |                   nagy étkû Kórogyit, mint a hordót. Rimánkodott is a
 435     1,  9    |                   a hordót. Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy hadd
 436     1,  9    |                   de azt meg nem indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat
 437     1,  9    |               hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét! Gyere velünk,
 438     1,  9    |                     böjtöld meg egy kicsit a sok dínomdánomot.~Nem is
 439     1,  9    |                  az olasz hadjáratot, mint a nagy étkû Kórogyi. Maga
 440     1,  9    |                    nagy étkû Kórogyi. Maga a király is akárhányszor csak
 441     1,  9    |                   is akárhányszor csak úgy a körme közül ebédelt, s bizony
 442     1,  9    |                    közül ebédelt, s bizony a jámbor kuktának se igen
 443     1,  9    |                 aranyalmát, mint más ember a cseresznyét szokta. Hanem
 444     1,  9    |             leértek, csak úgy csörgött már a csontja. Egyéb húsféléhez
 445     1,  9    |            Utoljára pedig azok is kerülték a magyar tábort, annyit riasztgatta
 446     1,  9    |              tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott olaszok követeket
 447     1,  9    |                     Nagy kísérettel jöttek a követek, válogatott hadinéppel,
 448     1,  9    |              vitézekkel. Mutogatni akarták a magyaroknak, hogy nincs
 449     1,  9    |                 hogy nincs nekik mit félni a magyaroktól.~Maguk fitogtatására
 450     1,  9    |                vitézi tornát is játszottak a mezõn, dárdát hánytak, kopját
 451     1,  9    |                   olasz levente nekiugrott a tábor mellett legelészõ
 452     1,  9    |               legelészõ gulyának, fölkapta a legerõsebb ökröt, s odatette
 453     1,  9    |                     fordultak oda kérkedve a nápolyi követek a királyhoz.~
 454     1,  9    |                 kérkedve a nápolyi követek a királyhoz.~Csudálkozó morgás
 455     1,  9    |             Csudálkozó morgás futott végig a magyar urakon, Lajos király
 456     1,  9    |                    kicsinylõleg legyintett a kezével.~- Különbet tudnak
 457     1,  9    |                      Különbet tudnak ennél a magyar legények! A legkisebb
 458     1,  9    |                   ennél a magyar legények! A legkisebb kuktám is megeszi
 459     1,  9    |          megemeltetek!~Az olaszok nevettek a tréfán, azonban Lajos király
 460     1,  9    |                    komolyan elõparancsolta a nagy étkû Kórogyit. Éppen
 461     1,  9    |              sáskákat szedett az istenadta a mezõn, s átkozta az olasz
 462     1,  9    |                ebédre, Péter fiam - mondta a fõszakács -, meg kell mentened
 463     1,  9    |             fõszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet. Meg kell
 464     1,  9    |           elüljáróba két kukoricakenyeret. A követek közül pedig az egyik
 465     1,  9    |                közül pedig az egyik kiment a konyhába, vigyázni, hogy
 466     1,  9    |               elkészítik-e az egész ökröt. A másik meg odaült a nagy
 467     1,  9    |                  ökröt. A másik meg odaült a nagy étkû Kórogyi mellé,
 468     1,  9    |                  hogy ugyan hova teszi azt a tenger húst.~Hát biz azt
 469     1,  9    |                   egész estig, ahogy Péter a gallérja mögé hajigálja.
 470     1,  9    |                   mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált vagy
 471     1,  9    |                   szája végén tömte befelé a húst, a másikon szórta kifelé
 472     1,  9    |                 végén tömte befelé a húst, a másikon szórta kifelé a
 473     1,  9    |                    a másikon szórta kifelé a csontot, s mire mindent
 474     1,  9    |                mire mindent leeresztgetett a horpaszába, alig látszott
 475     1,  9    |               horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek közül. Akkor
 476     1,  9    |                  már azt az ökröt, mert ez a sok mindenféle pósz-pász
 477     1,  9    |               olyan jóízûen nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele,
 478     1,  9    |                 könnye is kicsordult bele, a követek pedig ész nélkül
 479     1,  9    |                    Nápolyba, s kinyitották a város kapuit a magyarok
 480     1,  9    |                 kinyitották a város kapuit a magyarok elõtt. Olyan emberekkel
 481     1,  9    |                 lehet harcolni, akik közül a legalábbvaló is egy ökröt
 482     1,  9    |                  azt kérdezi, hogy hol van a többi.~Így vette hasznát
 483     1,  9    |                 vette hasznát Lajos király a nagy étkû Kórogyi tudományának,
 484     1,  10   |                   HERVOJA HAZATÉRÉSE~Közel a Dráva vizéhez, rengeteg
 485     1,  10   |                     Most már jóformán csak a helye meg a neve van meg.
 486     1,  10   |                  jóformán csak a helye meg a neve van meg. Egy-két omladékfal,
 487     1,  10   |          Kökénybokrok sûrû bozótja aljában a téli zöld kövér indái futnak.
 488     1,  10   |                nagyra nem nõnek, mint ezen a vad helyen. Ember soha nem
 489     1,  10   |                 jár erre, madárnak is csak a legvadabbja vetõdik ide:
 490     1,  10   |                   legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen
 491     1,  10   |               vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen sólyom.~Sok száz
 492     1,  10   |                    Tíz vármegye hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld
 493     1,  10   |                  Várából sohase fogyott ki a vendég. Örökös dínomdánom
 494     1,  10   |              Zsigmond király is megfordult a nagyúrnál, aki nagy szívességgel
 495     1,  10   |                    magabíztában azt mondta a királynak:~- Úgy nézz engem,
 496     1,  10   |                   engem, uram király, hogy a te trónusodat az én vállam
 497     1,  10   |                 megrázom magamat, összedõl a trónod.~Zsigmond király
 498     1,  10   |                   Zsigmond király elnyelte a sértést, mert csakugyan
 499     1,  10   |                azért csak nem soká tartott a barátság.~A Dráva mentén
 500     1,  10   |                   soká tartott a barátság.~A Dráva mentén a fejedelmi