Kötet, Fejezet
1 1, 1 | elmeséli fiának, az késõbb az õ fiának. Egyszer majd ti
2 1, 1 | ennek a fejedelemnek. De õ nem azokra volt büszke,
3 1, 8 | kérdezte a követtõl, mit adjon õ ezért.~- Nem kíván az én
4 1, 9 | fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak,
5 1, 9 | mondta rá Péter kukta, hogy õ arra mindig készen van,
6 1, 10| követelték a vadat, mert az õ földjükön esett el. Az udvari
7 1, 10| egyre várta, jön-e már az õ fia, akinek hírét se hallotta
8 1, 11| Zsigmondnak: tartson velük õ is!~- Nekem nem lehet -
9 2, 1 | kergessétek ki a várból!~Õ maga pedig kiment a bástyafokra,
10 2, 2 | voltak, igen nagy volt az õ becsületük. Különösen nagy
11 2, 2 | szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet.
12 2, 2 | De csusszanhatott volna õ a föld alá is, még tán oda
13 2, 2 | deák, mint a parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász
14 2, 2 | vallotta, hogy igazában õ találta ki a könyvnyomtatást.
15 2, 2 | könyvnyomtatást. Mert ha õ nem festegetett volna, Busa
16 2, 2 | mégiscsak azt hiszem, hogy az õ esze találta ki igazán a
17 2, 3 | volt fehér szakálla, mint õ maga. Bõrkötõ elõtte, tátott
18 2, 3 | én adok neki tanácsot, õ ad nekem kalácsot.~- Az
19 2, 4 | Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva,
20 2, 4 | hozzám az inasát: hogy hát az õ templombajáró csizmácskája
21 2, 7 | ember pünkösd napján az õ vendége legyen!~- Kivéve
22 2, 10| kis ember, hogy nem adna õ még magának Mátyás királynak
23 2, 10| ebédlõszobába. Azt mondja, hivatalos õ oda régen.~A király csupa
24 2, 10| király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta észrevenni
25 2, 11| keze volt a leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele
26 2, 12| a három azt mondta, hogy õ valami nevezetes dolgot
27 2, 15| Étvágyat kapott a többitõl, õ is akar harapni egy darabot
28 2, 15| aranyalmát égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~
29 2, 16| Mátyásnak. Gyönge kezében õ igazgatta valamikor az írónádat.~-
30 2, 17| körül vadászgatott, pedig õ nemigen szokott észért a
31 2, 17| ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin
32 2, 17| Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet - felelte
33 2, 17| szájról látta. Arra aztán õ is elnevette magát, kétfelé
34 2, 18| Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára
35 2, 19| hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el köztük. Mentõl
36 2, 19| nem ijedt Mátyás. Aludt õ máskor is harmatos derékaljon,
37 2, 19| derékaljon, takaródzott õ máskor is a csillagos éggel.
38 2, 19| az országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra,
39 3, 1 | utolsó étekfogóig. Bánta is õ. Csak õt ne bántsák. A nép
40 3, 2 | hogy esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még örült
41 3, 2 | csak annyit mondott, hogy õ meg beéri a másik két borjúcombbal.
42 3, 6 | õt veri meg a másik, vagy õ veri meg a másikat - ezzel
43 3, 6 | Nem is borotvált volna õ mást, csak a fõbírót, a
44 3, 6 | szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan jól
45 3, 6 | egyszer neked is ilyen.~Azzal õ is bebújt az ágy alá Jakab
46 3, 7 | hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat erõs kõfallal
47 3, 7 | helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár,
48 3, 7 | tûzvérû legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is szólt
49 3, 8 | az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor visszakerül.~
50 3, 8 | egy vászontarisznyába, s õ is a Tiszaparton keresett
51 3, 8 | gazda is hazakerült. Bizony õ sem találta meg malmát a
52 3, 8 | mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója! Megint belenyúlt,
53 3, 8 | pénzt, vissza is jön érte. Õ se vitte el a tiedet, te
54 4 | vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~- Vár
55 4 | világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
56 4, 1 | tizenharmadik kérdezõsködõ, õ azzal csúfot tesz, ha addig
57 4, 1 | kutyával együtt, akinek õ mindjárt ki akarja adatni
58 4, 1 | elmondta, miképpen szólította õ meg emberséges szívvel ezt
59 4, 1 | az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék
60 4, 1 | többi igazhivõvel együtt õ is igyekezett a földet érinteni
61 4, 1 | az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - kiáltotta Móra
62 4, 1 | az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - mondta el Balázs
63 4, 2 | megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat is.~Másnap
64 4, 3 | nem ártotta volna magát. Õ kezelte az ország pénzét,
65 4, 3 | kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett törökkel, némettel -
66 4, 3 | csúnya világ volt akkor -, õ mondta meg, melyik követtõl
67 4, 3 | a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a jámbor
68 4, 4 | találjon itt közületek. Õ maga is majd utánatok mén,
69 4, 5 | megkuszálta, hanem azért õ oda se nézett semminek.
70 4, 5 | kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának orvosságot? Az
71 4, 5 | virágot, ha le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska
72 4, 5 | meghal ‑ hogy számoljon õ be apácskának, ha találkozik
73 5, 1 | fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott, s
74 5, 2 | vadmadarak tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak
75 5, 3 | akkor - elõször az életben - õ maga ijedt meg.~Úgy történt
76 5, 3 | egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját
77 5, 5 | Bizonyosan jobban vigyázott, mint õ, aki feléjük se nézett annyi
78 5, 5 | körül: éppen mintha csak az õ édes vérei volnának. Azt
79 5, 6 | bízta.: várják meg, míg õ visszatér a lengyel segedelemmel,
80 6, 1 | kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám,
81 6, 1 | Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet tartani
82 6, 2 | a nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember
83 6, 2 | garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát
84 6, 3 | azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett
85 6, 4 | csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó
86 6, 5 | repül a világba! Akkor pedig õ nem kerülhet többé az asszony
87 6, 6 | igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára
88 6, 7 | Édesapám szûcsmester volt, õ szabta az arany csillagot
89 6, 7 | szépet, mint amilyeneket õ mondott, ha esténként körülvettük
90 6, 8 | ünneplõ koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~-
91 6, 8 | végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a
92 6, 8 | már az édesapámra maradt. Õ is csakúgy megbecsülte,
|