Kötet,  Fejezet

 1     1,  1 |            egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak.
 2     1,  1 |              felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök,
 3     1,  1 |           testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat,
 4     1,  1 |             valakit - biztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott
 5     1,  1 |             Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek
 6     1,  5 |             nép bölcsei, nekünk is egy fejedelem kell, akinek mindenki szót
 7     1,  5 |             meghalt, eltemették; Árpád fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás
 8     1,  6 |           Abban az időben, mikor Árpád fejedelem a hazát kereső magyarokkal
 9     1,  6 |                előtt.~- Uram, hatalmas fejedelem, átvezetlek én minden népestül,
10     1,  6 |               Az ígéret szép szó, nagy fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~-
11     1,  8 |              mondja a rege, hogy Árpád fejedelem aranyos nyerget, gyémántos
12     1,  10|                csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában olyan
13     2,  7 |     beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt
14     4,  2 |          horgas inú, de azért a jámbor fejedelem nemigen örült meg neki.~-
15     4,  2 |         bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára. Ott aztán úgy
16     4,  2 |                volna magát kelletni.~A fejedelem most már jobb kedvûen veregette
17     4,  2 |              urak? - fordult nevetve a fejedelem a tanácsosaihoz. - Melyiktek
18     4,  2 |             hasított fülû szerecsen!~A fejedelem maga egész komolyan hitelt
19     4,  2 |                 intette el maga elõl a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán
20     4,  2 |            tanácsosnak.~Amire a jámbor fejedelem mindig filozófiai nyugalommal
21     4,  2 |                reggel alig lépett be a fejedelem a tanácsházba, mindjárt
22     4,  2 |             ugrott hátra megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó
23     4,  2 |            ugrott neki a gazdájának. A fejedelem egyik sarokból a másikba
24     4,  2 |            kapott két nagy nyúlfület a fejedelem henyedolmányának hátáról. (
25     4,  2 |               a Berzenczey fiú tûzte a fejedelem köntösére, s most lesütött
26     4,  2 |           szemmel várta a büntetést. A fejedelem azonban nem haragudott meg,
27     4,  3 |                az idegen királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen
28     4,  3 |                ember - köszöntött rá a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj
29     4,  3 |         hûsében, egyszer csak elõhúz a fejedelem a vadásztarisznyájából egy
30     4,  3 |             csak meg volnék - mondja a fejedelem -, s azt hiszem, a fejedelem
31     4,  3 |           fejedelem -, s azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve az enyémmel.
32     4,  3 |               háznál, csak én volnék a fejedelem!~Közben kiértek a bodolai
33     4,  3 |        elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem, nagyon rossz kedvben találta
34     4,  3 |           kacagva fordult hozzá:~- No, fejedelem uram, nekünk ugyan megadták!
35     5,  1 |                is mindjárt a táborba a fejedelem elé.~Csikalónak egyszerre
36     5,  1 |        Saladjváron sülettem, naccságos fejedelem - pislogott sebesen Csikaló.~-
37     5,  1 |                  mondta barátságosan a fejedelem, s kiadta a parancsot, hogy
38     5,  1 |               elül harap, hátul rúg.~A fejedelem egyre jobban megkedvelte
39     5,  1 |                 De alig fogott bele, a fejedelem megint elnevette magát,
40     5,  1 |          cigány legelõször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan elõszedte
41     5,  1 |                 és a legjobb katona. A fejedelem azonban, mikor egyszer véletlenül
42     5,  1 |          okosan tetted - ment tovább a fejedelem.~Akkoriban valahol a Mátra
43     5,  1 |            álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem sátorában égett legtovább
44     5,  1 |               édesanyjuk ölében. Még a fejedelem sátra elõtt is aludtak a
45     5,  1 |                bekiáltott:~- Naccságos fejedelem, jönnek a labancsok!~Tudta,
46     5,  2 |               vitéz kurucaival Rákóczi fejedelem. Labanc kézen volt akkor
47     5,  2 |                baj meg az volt, hogy a fejedelem megbetegedett. Megrontotta
48     5,  2 |                világot meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~Nagy szomorúság
49     5,  2 |             jobban meglepõdött a beteg fejedelem, mikor egy reggel harsogó
50     5,  2 |            hangosabb lett a kacagás. A fejedelem kíváncsi lett, kiszalajtotta
51     5,  2 |         Eresszétek be! - parancsolta a fejedelem.~A kuruc uraktól körülfogva
52     5,  2 |               kanászgyerek. Leborult a fejedelem ágya elõtt, s összetette
53     5,  2 |               kitört a kacagás, maga a fejedelem is elmosolyodott, ahogy
54     5,  2 |              kis kuruc, nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~Nem
55     5,  2 |               az éjszaka?~- Vigyetek a fejedelem elé - rebegte a gyerek,
56     5,  2 |              Ölbe kapták, úgy vitték a fejedelem sátrába. Fehér volt már
57     5,  3 |             elejbe toppan mosolyogva a fejedelem.~- No, Kengyela - azt mondja -,
58     5,  3 |             Nono, hívem - csitította a fejedelem -, azért ne edd ám meg a
59     5,  3 |        gyönyörû paripát vezetett elé a fejedelem két õrt álló legénye.~-
60     5,  3 |               veregette meg a vállát a fejedelem. - Olyan kurucot nevelj
61     5,  4 |             Haza kívánja kegyelmedet a fejedelem. Harminc labanc foglyot
62     5,  4 |            üzenje meg generális uram a fejedelem õnagyságának is.~Ettõl fogva
63     5,  5 |        állított be Rákóczi sátorába. A fejedelem éppen Bercsényi Miklóssal
64     5,  5 |               meg - felelte a kuruc. A fejedelem előrelépett, és kegyesen
65     5,  5 |                esztendő óta, nagyságos fejedelem. Azért szeretnék már most
66     5,  5 |             már most hazaszabadulni.~A fejedelem nagyot nézett.~- Micsoda?
67     5,  5 |              uram?~- Nem én, nagyságos fejedelem - szégyenkezett a kuruc. -
68     5,  5 |           nyakamba csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan hallgatott, de
69     5,  5 |              mérgeskedett Bercsényi, a fejedelem pedig csak annyit mondott
70     5,  5 |                a szíve. Nini, hiszen a fejedelem majd csak megél az öreg
71     5,  5 |           Napáldozat táján értek be. A fejedelem éppen ott nyargalászott
72     5,  5 |              kötést, s térdre borult a fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem,
73     5,  5 |          fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem, mégpedig hetedmagammal.
74     5,  6 |             kezdett a szárnya. Rákóczi fejedelem katonáit, a nyalka kurucokat
75     5,  6 |                beszéd a szívét Rákóczi fejedelem urunk vezérének, de megvette.~-
76     5,  6 | békességlevelet a császár vezére is, a fejedelem úré is. Vége a háborúnak,
77     5,  6 |               még egyszer hazajöjjön a fejedelem! Lesz még drága dolga a
78     5,  6 |              vezéri!~Jön-e már Rákóczi fejedelem aranypatkós szögparipáján?
79     5,  7 |             század kitelt belõlük, s a fejedelem mellõl soha el nem maradtak.~-
80     5,  7 |                  mondogatta tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók
81     5,  7 |               el is vitte volna õket a fejedelem, hanem a számkivetésbe nem
82     5,  7 |                 sóhajtotta ki lelkét a fejedelem után, akinek piros csizmája
83     5,  7 |               muladi földesúr. Az is a fejedelem embere volt szívvel-lélekkel.
84     5,  7 |               mogorván. - Azt mondta a fejedelem, szüksége lesz még erre
85     5,  7 |          népnek.~- Úgy legyen, amint a fejedelem mondta - emelte meg a süvegét
86     5,  7 |          ladikon, és lecsillapította a fejedelem tárogatósait.~- Nem ámítottalak
87     5,  7 |    elszomorodva a muladiak. - Hiszen a fejedelem azzal biztatott bennünket.~-
88     5,  7 |            biztatott bennünket.~- Ha a fejedelem mondta, úgy is lesz - csillant