Kötet, Fejezet
1 1, 1 | akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak
2 1, 1 | is valakit - biztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan
3 1, 6 | akármilyen kívánságát megadom.~Az öreg tót összeszorította a száját,
4 1, 6 | a tótok.~El is indult az öreg, de még futtában is azt
5 1, 10| s többé föl se kelt. Az öreg Hervoja volt. Azon a helyen
6 1, 11| méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek nádor.~- Ítéletet
7 2, 3 | zöld bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös sátra.~- Térdig
8 2, 3 | szaladt oda lihegve egy öreg csatlós. ‑ Gyere, uram király,
9 2, 3 | azért csak megindult az öreg csatlós nyomában csodát
10 2, 3 | hóval.~Azzal lehajolt az öreg, belemarkolt a szép fehér
11 2, 5 | FÁJA~A király fájának egy öreg almafát neveznek a mi falunk
12 2, 5 | se. Olyan, mint a többi öreg fa. Mohos a dereka, ritkás
13 2, 5 | dolga volt mifelénk. Az öreg harangozó azt mondja, hogy
14 2, 5 | ennek e! - emelte föl az öreg a földrõl a vastag facsemetét.~-
15 2, 5 | énnekem is! - törölte le az öreg inge ujjával homloka verejtékét. -
16 2, 5 | a kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban akkorát
17 2, 5 | egy aranyat hajított le az öreg huszárnak, aki hálálkodva
18 2, 6 | nagyon kocogott, mert egy öreg csókát látott tollászkodni
19 2, 10| hogy valami ütött-kopott öreg katona erõnek erejével be
20 2, 12| eresztette. Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek, aki az elsõ
21 2, 12| elmosolyodott a király.~- No, öreg, mi tudományt árulsz?~-
22 2, 12| Dicsérem az eszedet, öreg - bólintott a király -,
23 2, 12| katonáim csizmáját. Hej, öreg, ha ilyen öreg nem volnál,
24 2, 12| csizmáját. Hej, öreg, ha ilyen öreg nem volnál, magadat is bevennélek
25 2, 12| nem vagyok én még olyan öreg, mert még ma is harminckettõnek
26 2, 12| enni - mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden
27 2, 15| csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta
28 2, 16| Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~-
29 2, 16| király - borult eléje az öreg. - Én még csak arra kérlek,
30 2, 18| esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök
31 2, 18| csak közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán,
32 3, 2 | elajándékoznivaló, nótárius uram?~Az öreg nótárius szomorúan csóválta
33 3, 5 | szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is, aki egyszeribe
34 3, 5 | sült tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott legelöl.~-
35 3, 7 | csendesen -, mégiscsak jó az öreg a háznál. Ezt csináld utánam,
36 3, 8 | csak nekiment egy odvas, öreg fûzfának. Töve a vízben
37 3, 8 | csak a pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával
38 4, 3 | CSŰR ISTÓK~Százesztendõs öreg könyvben olvastam ezt a
39 5, 1 | tõle a haláláig.~Szegedi öreg mesemondók azonban többet
40 5, 2 | Labanc kézen volt akkor az öreg szegedi vár, németek, rácok
41 5, 5 | jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára, aki úgy állt a
42 5, 5 | sírva fakadjon!~Szegény öreg Czötkény csak tátogatta
43 5, 5 | fejedelem majd csak megél az öreg Czötkény nélkül is - vigasztalta
44 5, 5 | lenne a kis Czötkényekbõl az öreg Czötkény nélkül?~Hatan voltak,
45 5, 5 | hatan? Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten?
46 5, 5 | Bizony sírhatnékja volt az öreg Czötkénynek, mikor éjszakai
47 5, 5 | lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei alatt. Nem is azért
48 5, 5 | táborának!~De már erre fölült az öreg Czötkény, de még föl is
49 5, 5 | büszkén a gyereklevente.~Öreg Czötkénynek a lelke is nevetett
50 5, 5 | képpel a fiú. S mire az öreg Czötkény észrevette magát,
51 5, 5 | csapatot meglátta:~- Nini, az öreg Czötkény-e ez, vagy csak
52 5, 7 | szívvel-lélekkel. Maga ugyan öreg volt már, nem harcra való,
53 5, 7 | mind a kettõ, s azóta az öreg úr megbújt kastélyában,
54 5, 7 | szorítva, dacosan néztek az öreg úrra.~- A tárogatót nem
55 6, 3 | lelték se hírét, se hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverõdtek
56 6, 3 | szanádi bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát
57 6, 4 | elijesztik az ellenséget, ha az öreg bíró rájuk nem parancsol:~-
58 6, 4 | kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró is leakasztotta a szögrül
59 6, 4 | meg nem nevetteti valami.~Öreg vak koldus botorkált hozzája
60 6, 4 | belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni vörös
61 6, 4 | Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe
62 6, 4 | Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután,
63 6, 5 | meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes
64 6, 5 | lesz - gyõzõdött bele az öreg úr az igazságba. - S ha
65 6, 5 | feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott érte.
66 6, 5 | volna, akkorra már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~-
67 6, 5 | Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~- Majd
68 6, 7 | leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
69 6, 7 | hozzá? - morgott mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés
70 6, 8 | hátán.~- Jaj de kényes ez az öreg Titulász! - incselkedtek
71 6, 8 | ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak nagy a becsülete,
72 6, 8 | Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak? Azt mondja
73 6, 8 | az mind utánarikoltozott:~Öreg Titulász~összefurulyáz~ringyet-rongyot,~
74 6, 8 | tőled, mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~No,
75 6, 8 | Lett is nagy becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem mindig
76 6, 8 | kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. Ágynak esett szegény
77 6, 8 | alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére.
78 6, 8 | citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette magát.~-
79 6, 8 | Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott
80 6, 8 | sarokban roskadozott egy öreg tulipántos láda. Odavánszorgott,
81 6, 8 | ez, bankó - integetett az öreg -, csakhogy ez százforintos
82 6, 8 | eszedbe jusson róla mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem
83 6, 8 | amiért így elámított az öreg Titulász. Nem is mertem
84 6, 8 | hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem a cifra
85 6, 8 | magaformájú fehér szakállas öreg bácsik mentek hozzá, szinte
86 6, 8 | elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg bácsik olyan tûzbe jöttek,
87 6, 8 | lám, mégis igaza volt az öreg Titulásznak, akinek sírja
|