1-500 | 501-1000 | 1001-1474
Kötet, Fejezet
1 1, 1 | madár ágrul ágra,~Száll az ének szájrul szájra...1~
2 1, 1 | magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli fiának, az
3 1, 1 | Az apa elmeséli fiának, az késõbb az õ fiának. Egyszer
4 1, 1 | elmeséli fiának, az késõbb az õ fiának. Egyszer majd ti
5 1, 1 | két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a
6 1, 1 | gyerekeket a vadászatra.~- Ahogy az isten akarja - felelt mosolyogva
7 1, 1 | akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már
8 1, 1 | mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben seregestül az õz,
9 1, 1 | fáknak, az erdõben seregestül az õz, nyüzsög a folyóban a
10 1, 1 | Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem
11 1, 1 | gyolcsruhátokat?~- Majd csak ad az isten arra is valakit -
12 1, 1 | arra is valakit - biztatta az öreg fejedelem a feleségét.
13 1, 1 | és azt mondta neki:~- Én az urad leszek, te a feleségem.
14 1, 1 | utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak.
15 1, 2 | rátámadt a magyar halász:~- Ez az én folyóm, keress magadnak
16 1, 2 | barmát a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak terem fû, szedd
17 1, 2 | a magyarok vezéreinek:~- Az itt a hiba, testvérek, hogy
18 1, 2 | elférünk.~- Nem úgy lesz az - felelték a magyarok. -
19 1, 2 | sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött elõttük, az utat
20 1, 2 | turulmadár. Az röpködött elõttük, az utat mutatva, mikor megindultak
21 1, 2 | Itt a római nép volt akkor az úr, mégpedig igen nagy úr.
22 1, 2 | hogy aranyban fizesse neki az adót.~A hunok királya pedig
23 1, 2 | azt üzente vissza:~- Én az adót nem arannyal fizetem,
24 1, 2 | Ez a föld pedig most már az én fajtámé marad a világ
25 1, 3 | AZ ISTEN KARDJA~Attila már
26 1, 3 | ISTEN KARDJA~Attila már az új hazában volt, mikor egyszer
27 1, 3 | álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belõle egy
28 1, 3 | nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az
29 1, 3 | az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy
30 1, 3 | egyszerre maga elõtt látta az egész világot, rengeteg
31 1, 3 | világ négy tája felé, hát az erdõk meghajoltak, a tengerek
32 1, 3 | azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.~Abban a szempillantásban
33 1, 3 | a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt álló
34 1, 3 | suhog az ajtófüggöny, s az õrt álló vitézek egy pásztorfiút
35 1, 3 | már kint volt a földbõl az egész kard, ott feküdt a
36 1, 3 | mert téged illet!~- Ez az Isten kardja! - kiáltották
37 1, 3 | Attila pedig felnézett az égre, suhintott a karddal
38 1, 4 | derül,~meddig égből jön az áldás,~addig, jó népem,
39 1, 4 | szél zúgatta körülöttük az erdõt, hozta az üzenetet
40 1, 4 | körülöttük az erdõt, hozta az üzenetet a levegõ:~- Vissza,
41 1, 4 | a hunok, s mind levágták az ellenséget, amely megtámadta
42 1, 4 | állta útjukat. Víz hozta az üzenetet:~- Vissza, Csaba,
43 1, 4 | megmentették a székely véreiket az ellenségtõl. Azután már
44 1, 4 | székely, de hiába! Sok volt az ellenség!~Sötét éjszakán
45 1, 4 | csörgés-csattogás támadt az égboltozaton. Zabla csörgött,
46 1, 4 | ragyogó lovasai tûntek föl az égen a csillagok között.~-
47 1, 4 | Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre kaptak
48 1, 4 | erõre kaptak a székelyek.~Az ellenséget pedig megvette
49 1, 4 | visszatértek a zöld halom alá azon az úton, amelyiken jöttek.
50 1, 4 | úton, amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban,
51 1, 4 | patkói tapostak, megmaradt az égen, s ma is ott világít.
52 1, 4 | is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely ember
53 1, 4 | útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha fölnéztek
54 1, 5 | között terelgették a szolgák az óriási nyájakat, marhákat,
55 1, 6 | PERESZKA FUTÁSA~Abban az időben, mikor Árpád fejedelem
56 1, 6 | örvényeket vetett, hogy az is elszédült, aki messziről
57 1, 6 | átúszni pedig nem lehetett az örvények sötét torkán keresztül.
58 1, 6 | töprenkedett a sátrában, mikor az emberei két tót parasztot
59 1, 6 | parasztot vittek elébe. Az egyik fehér hajú, dacos
60 1, 6 | akármilyen kívánságát megadom.~Az öreg tót összeszorította
61 1, 6 | nyomorultnak!~Árpádnak tetszett az öregember bátorsága, szabadon
62 1, 6 | értek a tótok.~El is indult az öreg, de még futtában is
63 1, 6 | Pereszka, akkor is verjen meg az Isten, mikor meg akar áldani!~
64 1, 6 | voltak, másnap délre már az alpári csatának is vége
65 1, 6 | odaállt Pereszka Árpád elé.~- Az ígéret szép szó, nagy fejedelem!
66 1, 6 | formája a telhetetlennek. Az arca, mint a fõtt rák, még
67 1, 6 | elnyelte a fejét, mégis csak az orrán keresztül bírt még
68 1, 6 | Egész teste remegett, mint az agyonnyargalt lóé, de azért
69 1, 6 | utolsó csíkja is lecsúszott az égrõl, akkorra Pereszka
70 1, 6 | darab földnek még ma is az a neve: Pereszka futása.~
71 1, 7 | bihari hegyek közül kiszalad az Alföldre. Áldott búzatermõ
72 1, 7 | Alföldre. Áldott búzatermõ föld az, csak fölszántani nehéz.
73 1, 7 | páncéldarabokba akadozik az eke.~- Nagy temetõ lehetett
74 1, 7 | szántóvetõ ember.~Nagy volt biz az: egy egész nemzet temetkezett
75 1, 7 | akkor templomot épített az Istennek, házat magának,
76 1, 7 | mezítelen kard képében imádta az Istent. Nevét rettegte minden
77 1, 7 | bihari hegyeken gyújtogatta az erdõket. A föld népe jajveszékelve
78 1, 7 | monostorban megcsendült az esti harangszó. A király
79 1, 7 | könyörögve emelte fel szemeit az égre.~- Urunk, Istenünk,
80 1, 7 | hatalmas csatabárdjához. Az imádságban megriasztott
81 1, 7 | körös-körül kigyulladtak az erdõk, és vérvörös világot
82 1, 7 | közül.~- Azt üzeni neked az én királyom, hogy rakd a
83 1, 7 | Isten velünk, ki ellenünk?~- Az Isten messzebb van ám, mint
84 1, 7 | Isten messzebb van ám, mint az egerek - nevetett csúfondárosan
85 1, 7 | a besenyõ, s visszament az üzenettel a többiekhez.~
86 1, 7 | és kedvtelve simogatta az egerecskét. Örült neki,
87 1, 7 | elcsendesedtek, királyom. Csak az õrök virrasztanak a tábortüzeknél.
88 1, 7 | kieresztette tenyerébõl az egerecskét.~A kis állat
89 1, 7 | Uramkirály, úgy nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem lehet tõlük
90 1, 7 | mintha megindult volna az egész mezõ, s millió apró
91 1, 7 | már bukdácsolni a hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök
92 1, 7 | és a magyarok nekivágtak az ellennek.~- Fegyverre, fegyverre! -
93 1, 7 | Abban a percben talpon volt az egész tábor. Minden besenyõ
94 1, 7 | Hiába kapkodtak fûhöz-fához: az egész besenyõtáborban nem
95 1, 7 | látott. A megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette
96 1, 8 | megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta
97 1, 8 | hogy most már tisztulj az országodból, ha eladtad
98 1, 8 | eladtad. Megvettük tõled az aranyos nyergû, gyémántos
99 1, 8 | legyintett a követ. - Az agyonütött ló húsát a mi
100 1, 8 | a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget a mi halászaink
101 1, 8 | morva király, de nem ért az semmit. Seregét úgy szétkergették
102 1, 8 | küldött Árpád dús ajándékokat. Az is nagyon megörült, s azt
103 1, 8 | adjon õ ezért.~- Nem kíván az én uram semmit - felelte
104 1, 8 | magyarok azt felelték, hogy az országot akarják, amelybõl
105 1, 8 | fû képében. El is vették az országot az alpári csatában.~
106 1, 8 | El is vették az országot az alpári csatában.~Ez mind
107 1, 8 | nekik, amellyel megtarthassa az új hazát a világ végezetéig.
108 1, 8 | Pusztaszer síkján tartották az elsõ országgyûlést, amely
109 1, 8 | érdem szerint felosztotta az országot a honfoglalók közt.~
110 1, 9 | mondta, hogy most már elverte az éhét.~Az udvari apródok
111 1, 9 | most már elverte az éhét.~Az udvari apródok sokat elévõdtek
112 1, 9 | Péter étvágyát.~- Föleszi az egész udvari konyhát, királyom -
113 1, 9 | békességes, jó fiú?~- Nem vét az a légynek se, uram király,
114 1, 9 | uram király, csak éppen az étvágyával nem bír. Semmit
115 1, 9 | lehessen ránk. Ritka tudomány az övé, hátha még hasznát is
116 1, 9 | Kórogyinak. Most már nemcsak az éhét verhette el, hanem
117 1, 9 | gömbölyödött, mint a duda, s mikor az olasz hadjáratba indult
118 1, 9 | szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot, mint a
119 1, 9 | bevehette magát. Úgy ette az aranyalmát, mint más ember
120 1, 9 | húsféléhez nemigen jutott az istenadta, hacsak varjút,
121 1, 9 | Ilyen legényeket nevel az olasz föld, magyar urak! -
122 1, 9 | legkisebb kuktám is megeszi azt az ökröt, amit ti megemeltetek!~
123 1, 9 | ökröt, amit ti megemeltetek!~Az olaszok nevettek a tréfán,
124 1, 9 | Éppen sáskákat szedett az istenadta a mezõn, s átkozta
125 1, 9 | istenadta a mezõn, s átkozta az olasz földet, hogy különb
126 1, 9 | húst nem terem.~- Készülj az ebédre, Péter fiam - mondta
127 1, 9 | becsületet. Meg kell enned az ökröt.~Azt mondta rá Péter
128 1, 9 | mindig készen van, csak az ebéd készen legyen. S addig
129 1, 9 | kukoricakenyeret. A követek közül pedig az egyik kiment a konyhába,
130 1, 9 | vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt. A másik meg
131 1, 9 | csinált vagy harminc fogást az ökörbõl. Sütötte pecsenyének,
132 1, 9 | pedig ette lélegzet nélkül, az egyik szája végén tömte
133 1, 9 | Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a sok mindenféle
134 1, 9 | pósz-pász majd el találja venni az étvágyamat!~Lajos király
135 1, 10| magas hegy ormán meredt az égnek Hervoja vára. Most
136 1, 10| nem volt pompásabb vára az országnak Hervoja váránál,
137 1, 10| Örökös dínomdánom volt ott az élet. Hébe-hóba Zsigmond
138 1, 10| király, hogy a te trónusodat az én vállam tartja. Ha én
139 1, 10| barátságára. Kívül-belül sok volt az ellensége. Hanem azért csak
140 1, 10| követelték a vadat, mert az õ földjükön esett el. Az
141 1, 10| az õ földjükön esett el. Az udvari vadászok nem engedtek,
142 1, 10| Zsigmond hadait, s elborították az egész Dráva mentét. Égettek,
143 1, 10| török hadak kitakarodtak az országból, s mikor látta,
144 1, 10| erdõkerülõk, ha olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig
145 1, 10| szomszéd erdõk, elfonnyadt az utolsó fûszál is. Kiapadt
146 1, 10| alatt csörgõ kis patak. Az Isten sújtó keze nehezedett
147 1, 10| közt szájról szájra járt az a jóslat, amit egy remete
148 1, 10| hogy teljesedjék a jóslat. Az erdõ vad lakója úgy eltûnt,
149 1, 10| Apa nélkül kellett felnõni az istenadtának, és öröm nélkül.
150 1, 10| Nem állt vele szóba még az utolsó szolgagyerek se.
151 1, 10| viaszsárga orcával, mint az árnyék, bolyongott az elhagyatott
152 1, 10| mint az árnyék, bolyongott az elhagyatott várban.~Mikor
153 1, 10| elhagyatott várban.~Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé
154 1, 10| cseperedett, egy reggel odaállt az édesanyja elé kigyulladt
155 1, 10| látsz, míg le nem mosom az apám gyalázatát.~Az anyja
156 1, 10| mosom az apám gyalázatát.~Az anyja ráborult, szerette
157 1, 10| marad a nagy üres várban, az egész világon, ha a fia
158 1, 10| mondott neki:~- Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az Isten!~
159 1, 10| meg az Isten! Segítsen meg az Isten!~Az ifjú Hervoja elment.
160 1, 10| Segítsen meg az Isten!~Az ifjú Hervoja elment. Névtelenül
161 1, 10| ezt a szép országot, mint az árvíz, s csak Hunyadi seregei
162 1, 10| ijedelme nem volt a töröknek az ifjú Hervojánál. Haragos
163 1, 10| Hervoja fia vagyok. Jóvátettem az apám bûnét.~Az elhagyatott
164 1, 10| Jóvátettem az apám bûnét.~Az elhagyatott várban pedig
165 1, 10| öregasszony egyre várta, jön-e már az õ fia, akinek hírét se hallotta
166 1, 10| rajta nehéz koporsóban az ifjú Hervoja. Mosolygott,
167 1, 10| menet a várútra kanyarodott, az erdõbõl lihegve törtetett
168 1, 10| szakállú, törõdött öregember, s az ég felé emelt fejjel fölkiáltott:~-
169 1, 10| elvágódott, s többé föl se kelt. Az öreg Hervoja volt. Azon
170 1, 10| temették el, s azon a helyen, az erdõk sûrûjében ma is kopár,
171 1, 10| ahogy a kapun befordult az ifjú Hervoja diadalszekere.
172 1, 10| legyen a temetési pompa.~Az ifjú hõs után nemsokára
173 1, 10| hõs után nemsokára meghalt az anya is. Oda temették a
174 1, 10| mint azon a helyen, ahová az utolsó Hervoját temették.
175 1, 11| jutott eszébe, mert elfogyott az aprópénze. Szalajtotta is
176 1, 11| látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~
177 1, 11| grófot. Meg se állt velük az ország határáig, ott is
178 1, 11| fel méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek nádor.~- Ítéletet
179 1, 11| zászlós bajuszú országbíró.~- Az ország már meg is hozta
180 1, 11| ország már meg is hozta az ítéletét, királyom-uram -
181 1, 11| bíborbársony köntöse alól az ítéletet, mely kutyabõr
182 1, 11| de már ekkorra nem volt az oldalán. Elvették tõle,
183 1, 11| vár legbelsõ szobájának az ajtaját. Az elõtte való
184 1, 11| legbelsõ szobájának az ajtaját. Az elõtte való szobába a cseh
185 1, 11| magyar urak, Zsigmondnak az volt az elsõ gondolata,
186 1, 11| urak, Zsigmondnak az volt az elsõ gondolata, hogy lehetne
187 1, 11| tehetetlen dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére.~Abban a
188 1, 11| Abban a percben felpattant az ajtó, s a rab király szemben
189 1, 11| rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették bezárni!
190 1, 11| szoba sarkában ott törte az ijedség a német grófot,
191 1, 11| termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban egy lelket
192 1, 11| mert már ki se férek tõle az ajtón.~No, a Zsigmond rabtársainak
193 1, 11| várkapura: hát nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy,
194 1, 11| tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt.~
195 2, 1 | mint a márvány, de biz az mind elkallódott a régi
196 2, 1 | lábához volt támasztva. Az nem kellett senkinek, mert
197 2, 1 | alig lehetett megemelni. Az volt Hunyadi kardja.~Egyszer
198 2, 1 | volt. Ez a Privoda volt az, aki fölkapta a halott hõsnek
199 2, 1 | fegyverét.~- Minek lesz az neked, Privoda? - incselkedtek
200 2, 1 | vele a cimborái -, elhúzza az azt a káposztatorzsából
201 2, 1 | Hunyadi kardját. Nem illet az mást most nagy Magyarországon,
202 2, 1 | Ohó, vitéz uram, hát az én jutalmam hol van?~- Az
203 2, 1 | az én jutalmam hol van?~- Az ám, majd el is felejtettem! -
204 2, 1 | haragosan Kamuti, s bekiáltott az õrszobára: - Hé, hajdúk,
205 2, 1 | Privodára ‑, mert nem illet az ilyen gonosztevõt. Öltöztessétek
206 2, 2 | feje, abban meg szétszaladt az a kis ész is, ami kerülközött
207 2, 2 | ilyen tudós emberek abban az idõben kevesen voltak, igen
208 2, 2 | kevesen voltak, igen nagy volt az õ becsületük. Különösen
209 2, 2 | volt Hendók mester.~- No, az nem nagy sor - pittyesztette
210 2, 2 | csetlõ-botló katona lenni, mint az apád volt?~Busa deáknak
211 2, 2 | apád volt?~Busa deáknak az apja Mátyás király katonája
212 2, 2 | állta is a fogadást, hanem az csak nem akart ember lenni.
213 2, 2 | mindig csak a játékon járt az esze. Nagy, barna szeme
214 2, 2 | olyankor homályosodott el, ha az apját emlegették.~Hendók
215 2, 2 | Hendók mester nagyon kapott az ilyen ritka percen. Odaszólt
216 2, 2 | nem a papirost festette ki az ecsettel tili-tarkára, hanem
217 2, 2 | Megeszem a fejemet, ha az ecsetnek is olyan mestere
218 2, 2 | nevetett a deák, s leguggolt az asztal alá, amelyiken Hendók
219 2, 2 | utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet. Nem is tette le
220 2, 2 | már kelmed a fejét.~Nincs az a piros festék, amelyiknél
221 2, 2 | percben egy nagy orrnak az árnyéka nem vetõdik a fehér
222 2, 2 | a király! - serdült ki az ajtón Hendók mester, Busa
223 2, 2 | bicskáját, és becsusszant az asztal alá.~De csusszanhatott
224 2, 2 | uram király! Csúffá tenné az még a te királyi palástod
225 2, 2 | a keze ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a király -,
226 2, 2 | gácsérfarkú betût is - futott elõ az asztal alól a deák, s odatartotta
227 2, 2 | faragott betût. Megvolt ott az egész ábécé, csakhogy Busa
228 2, 2 | formájú.~A kerekképû volt az o betû, az m a háromlábú,
229 2, 2 | kerekképû volt az o betû, az m a háromlábú, az i a kis
230 2, 2 | betû, az m a háromlábú, az i a kis egyenes, a b a nagyhasú,
231 2, 2 | egyenes, a b a nagyhasú, az f a félnyakú, az x meg a
232 2, 2 | nagyhasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók mester formájú.~
233 2, 2 | mester formájú.~Különösen ez az utolsó esett zokon Hendók
234 2, 2 | füle mellett, mintha csak az udvari hegedûs húzta volna
235 2, 2 | csak, mester: sebes munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott
236 2, 2 | mester: sebes munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott
237 2, 2 | százszor sebesebben megy az írás.~Azzal fogta a somfabotot,
238 2, 2 | vele a papirosra. Aztán hol az egyik, hol a másik fabetût
239 2, 2 | mint a parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász Magyarországon.~-
240 2, 2 | Magyarországon.~- Nem sokat ér az a sebes mesterség - vélte
241 2, 2 | gyönyörûségére pingálta az ecsettel a szép gömbölyû
242 2, 2 | mégiscsak azt hiszem, hogy az õ esze találta ki igazán
243 2, 3 | uram király - jelentette az egyik vadász -, mert itt
244 2, 3 | mert itt zöld bársony az abrosz.~- Jobb helyet tudok
245 2, 3 | Mindnyájánál különb hely az, amit én találtam! - szaladt
246 2, 3 | de azért csak megindult az öreg csatlós nyomában csodát
247 2, 3 | friss hóval.~Azzal lehajolt az öreg, belemarkolt a szép
248 2, 3 | meg kökénybokrok nõtték be az egész halmot, de olyan sûrûn,
249 2, 3 | nem eresztették maguk közé az embert.~Mátyás úgy rajta
250 2, 3 | többet a délebéd. Pedig az udvari szakács a nefelejcses
251 2, 3 | a tájon. - Ezt a helyet az Isten is arra teremtette,
252 2, 3 | Már itt csak én leszek az úr.~Azzal nagy csikorogva
253 2, 3 | királynak Budavára, atyámfia!~Az udvari cselédek már a kardjukhoz
254 2, 3 | õ ad nekem kalácsot.~- Az is szép mesterség - vonogatta
255 2, 3 | a tekinteted a tornyára.~Az egyik vadász csakugyan emelte
256 2, 3 | hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám még ebben
257 2, 3 | emberségre! Van ám még ebben az országban tenálad nagyobb
258 2, 3 | Ugyan úgy-e? Ki volna az, te földhözragadt varga?~
259 2, 3 | Igazságos Mátyás király!~Az udvari emberek elmosolyodtak,
260 2, 3 | jó szóért, atyámfia? Csak az a kár, hogy mindjárt az
261 2, 3 | az a kár, hogy mindjárt az elején nem azon kezdted.~
262 2, 3 | kastélyt, hogy nem volt párja az országban. Márványoszlopai,
263 2, 3 | szabta Mátyás királynak az ünneplõ csizmákat. Mert
264 2, 3 | bokrétás fejükkel, mikor az erdõk szellõje mesélget
265 2, 3 | szellõje mesélget nekik az igazságos Mátyásról.~
266 2, 4 | vándorlegénynek öltözve járta az országot, jó napszállat
267 2, 4 | téli zimankó bekergette az embereket a tûzhely mellé,
268 2, 4 | király, fázott is kegyetlen, az éhség is elcsigázta: ugyan
269 2, 4 | odabent kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés jó estét -
270 2, 4 | vándorló vagyok, rám szakadt az este, nincsen hova lennem.
271 2, 4 | lennem. Megáldaná kelmedet az Isten, ha juttatna szegény
272 2, 4 | Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva,
273 2, 4 | tovább, hanem letelepedett az asztal mellé, amely már
274 2, 4 | péntek napokon.~- Hol légyen az az odafönt? - kérdezte Márton
275 2, 4 | napokon.~- Hol légyen az az odafönt? - kérdezte Márton
276 2, 4 | munkájából élõ szegény ember.~- Az már más - nyugodott meg
277 2, 4 | szegény ember vagy, éltessen az isten mazsolaszõlõvel! Hintsd
278 2, 4 | ezt a kását, anyjuk!~Ahogy az asszony kiperdül a konyhára,
279 2, 4 | hogy mind kihullott belõle az aranypatkó.~- Nono, öcsém,
280 2, 4 | volt akkor is a hiba! Nem az az ember Mátyás király,
281 2, 4 | akkor is a hiba! Nem az az ember Mátyás király, aki
282 2, 4 | biz én elnagyjáztam rajta az öltést. De nem csuda, mikor
283 2, 4 | is egyre zavarta hozzám az inasát: hogy hát az õ templombajáró
284 2, 4 | hozzám az inasát: hogy hát az õ templombajáró csizmácskája
285 2, 4 | látni! Valami szépség lehet az, ugye, lelkem Mátyás varga?~-
286 2, 4 | ne fossza ki énmiattam az éléskamráját!~- Jut is,
287 2, 4 | ki nem verte a szemébõl az álmot egy nagy libazsíros
288 2, 4 | lángossal.~- Ezt majd elviszem az útra - mondta Mátyás -,
289 2, 4 | idõzhetek tovább. Sietõs az utam, nagyon várnak már
290 2, 4 | volna. Nem adhat hitelt az ember minden jöttment vándorló
291 2, 4 | Márton kovács?~- Én vagyok az, vitéz úr. Szolgálhatok
292 2, 4 | ahol már meg volt terítve az asztal szép fehér abrosszal,
293 2, 4 | királynénak, aki kivitte az üres tálat, meg visszahozta
294 2, 4 | elköszönt királyi gazdájától, az ajtóból visszaintetté Mátyás:~-
295 2, 4 | kovács! Mit szól otthon az asszony, ha itt felejted
296 2, 5 | királynak dolga volt mifelénk. Az öreg harangozó azt mondja,
297 2, 5 | akarta meghallgatni.~Elég az hozzá, hogy ott lovagolt
298 2, 5 | Nagyon el volt merülve az ország gondjaiban, s tán
299 2, 5 | Pejkónak semmi baja, csak az öröme volt nagy. Mégpedig
300 2, 5 | vincellérember vagyok - szúrta az ásóját a földbe Támadi Balázs,
301 2, 5 | hantot, mint huszár korában az ellenséget.~Meg is tudakolta
302 2, 5 | úr, ennek e! - emelte föl az öreg a földrõl a vastag
303 2, 5 | facsemetét.~- Nem terem már az teneked, Támadi Balázs -
304 2, 5 | Nono, tiszt úr, teremhet az még énnekem is! - törölte
305 2, 5 | énnekem is! - törölte le az öreg inge ujjával homloka
306 2, 5 | legjobb ízû almát, amit az apja ültetett.~Egyik szeme
307 2, 5 | emelte a kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban akkorát
308 2, 5 | úr - kapta fel ujjongva az aranyat -, nem megmondtam,
309 2, 5 | megmondtam, hogy teremhet még ez az almafa énnekem magamnak
310 2, 5 | egy aranyat hajított le az öreg huszárnak, aki hálálkodva
311 2, 5 | egynapos korában párjával termi az aranyat!~Eddig van a mese
312 2, 5 | a mese a király fájáról. Az igazság pedig az, hogy minden
313 2, 5 | fájáról. Az igazság pedig az, hogy minden fa aranyat
314 2, 6 | toppant elé a kisbíró -, téged az isten is solymári bírónak
315 2, 6 | fütyülni. Márpedig most az a törvény, hogy azt választjuk
316 2, 6 | most már tudni: mi lesz az én hivatalom?~- Kerek e
317 2, 6 | keresztbe nem fektette elõtte az ásóját.~- Ki vagy, mit akarsz?~-
318 2, 6 | megösmerkedni.~- Bizonyosan az adót hozza a tarisznyában -
319 2, 6 | tarisznyában - súgtak össze az udvari népek, s bevezették
320 2, 6 | Szép jó estét! - billent be az ajtón, s mindjárt megkérdezte
321 2, 6 | úgy-e, hát csakugyan kelmed az? - mosolyodott el a solymári
322 2, 6 | bíró vagyok.~- Úgy, te vagy az a híres?! - rebbentette
323 2, 6 | Hát mért nem szoktátok ti az adót elküldeni?~- Micsoda? -
324 2, 6 | csinálunk három esztendeje, csak az adót küldjük: eredj adó,
325 2, 6 | megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos botját, hogy
326 2, 6 | közé szedjen a követnek; de az megneszelte a szándékát,
327 2, 6 | utána, akárhogy rángatta az ajtót.~- Eressz ki, te ember! -
328 2, 6 | Megállj, te ember, még az adót is elengedem, ha azt
329 2, 6 | hiszen nem is rigó volt az, hanem csóka!~- Hát persze
330 2, 6 | csóka!~- Hát persze hogy az volt - hagyta helyben a
331 2, 6 | fenyegette meg Mátyás az ujjával a bojtárt. - A színem
332 2, 6 | üzengethetett ezután a kincstartó az adóért, mindjárt a király
333 2, 6 | Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete azonban máig
334 2, 7 | a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik
335 2, 7 | utoljára járt benne a király. Az pedig igen régen volt, mert
336 2, 7 | pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne
337 2, 7 | járt, Mátyás király volt. („Az pedig még Kossuth atyánknál
338 2, 7 | volt, hallja!” - így mondja az én gyevi emberem, akinek
339 2, 7 | ezzel így többen is.)~Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer
340 2, 7 | amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi õrgróf
341 2, 7 | Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Valahogy
342 2, 7 | kíséretétõl, nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt
343 2, 7 | miatyánkra - emelte meg a süvegét az ispán -, ott meghálhatunk,
344 2, 7 | volna - mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.~-
345 2, 7 | mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.~- No, annál
346 2, 7 | bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérõ emberek beszélgettek
347 2, 7 | alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták
348 2, 7 | magát büszkén a király.~Az ispán még meg se mukkanhatott,
349 2, 7 | Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
350 2, 7 | Csárda ez, atyafiak?~- Az ez.~- Van-e benne fehér
351 2, 7 | népek a fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni,
352 2, 7 | mint a farkas!~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát
353 2, 7 | elfutotta a méreg. ‑ Gyeviben az a törvény, hogy a bírót
354 2, 7 | Mátyás deák mondja kendnek.~Az lett ebbõl, hogy a gyevi
355 2, 7 | vissza a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát, mint
356 2, 7 | összeszorított markát, mint az égett sebet.~- Hát te tán
357 2, 7 | volt. Szent László képe az egyik felén, gyûrûs holló
358 2, 7 | középen a két deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb,
359 2, 7 | gyevi ember pünkösd napján az õ vendége legyen!~- Kivéve
360 2, 7 | kapjon! - hajtogatta össze az ispán az írást.~- Kivéve
361 2, 7 | hajtogatta össze az ispán az írást.~- Kivéve a gyevi
362 2, 8 | kevélyen a mellét Vendel.~- No, az nem sokat ér - legyintett
363 2, 8 | Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! - faggatta a király.~-
364 2, 8 | tudok visszafelé mondani az ábécét, tudok mondani, hány
365 2, 8 | tudok mondani, hány foga van az egérnek, tudom pipaszárát
366 2, 8 | azt tudod-e, mennyire van az ég a földtõl?~- Aztat csak
367 2, 8 | a mindentudó. - Nem volt az benne a nagy könyvekben.~-
368 2, 8 | teste, széles a válla, piros az orcája, hogy alig lehet
369 2, 8 | lehet ráismerni.~- Te vagy-e az, Vendel? - felejtkezett
370 2, 8 | Mával is kevesebb.~- Hát az ég mennyire van a földtõl?~-
371 2, 8 | földtõl?~- Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél,
372 2, 8 | No, ugye, csak jó iskola az a szegedi juhászoké?~- Uram
373 2, 8 | Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
374 2, 8 | falat harapnivaló, mindössze az egyik csatlós szedett össze
375 2, 8 | Vendel, s úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva
376 2, 8 | udvari tojásgyûjtögetõjének. Az is maradt halála napjáig,
377 2, 9 | Mátyás király kergette bennük az õzet meg a szarvast. Abban
378 2, 9 | õzet meg a szarvast. Abban az egyben bizonyosan nagyon
379 2, 9 | eligazodni.~Megesett biz az egyszer Mátyás királyon
380 2, 9 | akárhogy tudakozta kifelé az utat a rengetegbõl, ott
381 2, 9 | a rengetegbõl, ott lepte az éjszaka. Szerencse, hogy
382 2, 9 | rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari vadászok mindjárt
383 2, 9 | odatelepedett a király lábához, az udvari csillagász.~- No,
384 2, 9 | csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok mind elaludtak
385 2, 9 | tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?~Nekemiás
386 2, 9 | ütött a mester vállára, de az még összébb görnyedt, olyan
387 2, 9 | táncoltak kifelé, amely az erdõ közepén úgy lobogott,
388 2, 9 | Mivel, atyafi? - mordult rá az egyik legény. - Fejszével-e
389 2, 9 | s kicsillantotta alóla az aranyos kardot, az elefántcsontos
390 2, 9 | alóla az aranyos kardot, az elefántcsontos puskát. A
391 2, 9 | bizony legjobb lesz, ha az éjszakát itt tölti, katona
392 2, 9 | húzzuk le egymásról.~No, az igaz is volt, mert a derékalj
393 2, 9 | Hanem arra felébredt, mikor az egyik kormos képû legény
394 2, 9 | képû legény oldozgatta le az oldaláról az aranyos kardot.~-
395 2, 9 | oldozgatta le az oldaláról az aranyos kardot.~- Mit csinálsz,
396 2, 9 | szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert a három legény
397 2, 9 | aztán micsoda tifelétek az igazság?~- Az, hogy reggel
398 2, 9 | tifelétek az igazság?~- Az, hogy reggel ki-ki elmondja,
399 2, 9 | ki-ki elmondja, mit álmodott az éjszaka, s annak ha törik,
400 2, 9 | legöregebb legény -, hogy ez az aranyos kard az én oldalamon
401 2, 9 | hogy ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott,
402 2, 9 | ezzel a kürttel álmodtam az éjszaka! Még a zsinórja
403 2, 9 | mindig jó helyen tartotta az eszét, s nagyon vidáman
404 2, 9 | harsantott a kürttel, hogy az tán Budaváráig is elhallatszott.
405 2, 9 | ti is hallgassátok meg az enyémet! Azt álmodtam, olyan
406 2, 10| fuvarosok.~Mátyásék megkerülték az egész tábort, s visszatérõben
407 2, 10| Nem zsák volt pediglen az, hanem ember. Lassan-lassan
408 2, 10| vezérnek -, lessük meg ezt az embert, miben töri a fejét.~
409 2, 10| töri a fejét.~Nem törte az a jámbor semmiben sem. Leült
410 2, 10| szélén hamvadó tûz mellé, az ölébe vette a sisakját,
411 2, 10| csemegézel vadkörtét. Azt mondta az a kis ember, hogy nem adna
412 2, 10| királynak se.~- No, ennek az embernek már magam is a
413 2, 10| köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg csak annyit mondott
414 2, 10| én oda - játszotta Mátyás az ijedtet -, még a fejemre
415 2, 10| nagyon sokszor jártam már az udvarodon, de egyszer se
416 2, 10| Hát a király. Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél,
417 2, 10| erõnek erejével be akar jutni az ebédlõszobába. Azt mondja,
418 2, 10| püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál, de azért bebocsátotta
419 2, 10| asztalnál, de azért bebocsátotta az embert. Az pedig megállt
420 2, 10| bebocsátotta az embert. Az pedig megállt mereven, mint
421 2, 10| homályos emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés ember!~-
422 2, 10| A vadkörtés ember!~- Az ám, ni! - örvendett Mátyás,
423 2, 10| téged vendégeltelek meg, nem az inasaidat.~Igazságos Mátyás
424 2, 10| énmellettem helyet ennek az embernek, mert csakugyan
425 2, 10| embernek, mert csakugyan az igazság beszél belõle.~S
426 2, 10| beszél belõle.~S így esett az, hogy a fekete sereg legrongyosabb
427 2, 10| akarta észrevenni egész az ebéd végéig. Csak akkor
428 2, 10| király, tán nem is illik az, hogy én szegény közember
429 2, 11| királyhoz a budai Várba. Az egyiknek az orra volt vastag,
430 2, 11| budai Várba. Az egyiknek az orra volt vastag, a másiknak
431 2, 11| mint én vagyok.~- No, én az vagyok - tolta elõre magát
432 2, 11| de bele is vágta a fejét az asztal sarkába, hogy csak
433 2, 11| azt megmondani, hogy hát az miért nem fáj az embernek,
434 2, 11| hogy hát az miért nem fáj az embernek, ha márványfalba
435 2, 11| efelül fölokosít engem, az lesz az íródeákom.~- No,
436 2, 11| fölokosít engem, az lesz az íródeákom.~- No, ez könnyû
437 2, 11| íródeákja - gondolta magában. - Az öregapám se tudná ezt megmondani,
438 2, 11| azért nem törik be rajta az ember feje.~- Én elhiszem,
439 2, 11| hajdú a sok irkafirkát.~- Ez az igaz, amit én írtam - bizonykodott
440 2, 11| bizonykodott erõsen. - Az emberi ész az, ami meglágyítja
441 2, 11| erõsen. - Az emberi ész az, ami meglágyítja a márványt.~-
442 2, 11| volt. Utoljára a király az ajtónálló apródját kérdezte
443 2, 11| csapta össze a bokáját az apród. - Odalent van az
444 2, 11| az apród. - Odalent van az apródszobában.~- Hát aztán
445 2, 11| mulatja ott magát?~- Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~-
446 2, 11| s lement a két deákkal az apródszobába. Hát Zsombor
447 2, 11| tudod-e már, miért nem fáj az embernek, ha márványfalba
448 2, 11| Fiastyúk-csillagot láttam az égen.~- Jól van, fiú - veregette
449 2, 11| vállát a király -, te vagy az íródeákom. Ilyen ember kell
450 2, 11| tudományotokkal - adta ki nekik Mátyás az utat, s még akkor is nevette
451 2, 12| AZ ARANYCSINÁLÓ~Mátyás király
452 2, 12| mint a zászlósúr.~- Nem az én házam ez, hanem az országé -
453 2, 12| Nem az én házam ez, hanem az országé - mondogatta a nagy
454 2, 12| becsülete volt pedig elõtte az olyan embernek, aki valami
455 2, 12| el nem eresztette. Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek,
456 2, 12| öreg puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte, annyi
457 2, 12| annyi aranyat adott, amennyi az ágyú szájába belefért. Az
458 2, 12| az ágyú szájába belefért. Az pedig bolond nagy állat
459 2, 12| eredt beszédbe Mátyás, mert az volt köztük a legöregebb.
460 2, 12| a csizma, ha rezet ütnek az orrára.~- Dicsérem az eszedet,
461 2, 12| ütnek az orrára.~- Dicsérem az eszedet, öreg - bólintott
462 2, 12| adok enni - mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden
463 2, 12| kilátszott. Harminckettõ volt az csakugyan.~- Ember vagy,
464 2, 12| mester nagy tudománya!~Míg az urak a messzelátóval mulatták
465 2, 12| mesternek. Holtig való ellátást az udvaromnál. Tiszteletet,
466 2, 12| karját.~- Megállj, király! Ha az ilyen dibdáb dolgokat így
467 2, 12| megjutalmazod, mit adsz az én tudományomért?~- Mit
468 2, 12| aranyat csinálni - felelte az kevélyen, s akkorát ütött
469 2, 12| balgatag ember kereste abban az idõben az aranycsinálás
470 2, 12| kereste abban az idõben az aranycsinálás titkát, a
471 2, 12| azonban nem hitt benne.~- No, az is szép mesterség - intett
472 2, 12| Hát aztán mibõl csinálod az aranyat?~- Akármibõl, uram.
473 2, 12| tele” - gondolta magában az aranycsináló, s még jobban
474 2, 12| Mátyás odaborította vállára az üres zsákot.~- Nesze, mester,
475 2, 12| király - hebegett megütõdve az aranycsináló -, miért ûzöl
476 2, 12| Hát mit csináljak én ezzel az üres zsákkal?~- Nini, mester -
477 2, 12| király -, hát rakd bele azt az aranyat, amit magad csinálsz!~
478 2, 12| csinálsz!~De úgy elkotródott az aranycsináló mester, hogy
479 2, 13| Jeles három szerzet volt: az egyiknek szép nagy, szélfogó
480 2, 13| harmadiknak olyan hosszú volt az orra, hogy két araszttal
481 2, 13| mosolyodott el Mátyás az érdemes társaság láttára.~-
482 2, 13| eteted õket.~- Úgy igaz az - bólintott a király. -
483 2, 13| mi tudományunknak. Erdõ az, nem berek, tenger az, nem
484 2, 13| Erdõ az, nem berek, tenger az, nem patak, mint a pesti
485 2, 13| neked, hogy ott hallgasd az országban a fû növését,
486 2, 13| bécsi diák úgy ballagott ki az ajtón, mint akit leforráztak.~
487 2, 13| köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott
488 2, 13| Bizonyosan a kertben hullott rám az elõbb. Nesze, fiam, megjutalmazlak
489 2, 13| findzsaszemûnek. De úgy megzavarodott az az istenadta, hogy az ajtót
490 2, 13| De úgy megzavarodott az az istenadta, hogy az ajtót
491 2, 13| megzavarodott az az istenadta, hogy az ajtót se látta meg az éles
492 2, 13| hogy az ajtót se látta meg az éles szemével, hanem mindenáron
493 2, 13| szemével, hanem mindenáron az ablakon akart kimenni.~Annál
494 2, 13| Annál vígabban táncoltatta az orrát a harmadik bécsi diák.~-
495 2, 13| a harmadik bécsi diák.~- Az ér a legtöbbet, amit én
496 2, 13| meg benne!~De nem várta az a cipót, hanem esze nélkül
497 2, 13| kisomfordált a palotából. Hanem az orra még egyszer olyan hosszúra
498 2, 14| viskóban is hideg rázza az egereket. El se tudja gondolni
499 2, 14| egereket. El se tudja gondolni az ember, hogy ebben a szegény
500 2, 14| Mátyás király.~Úgy volt az, hogy akkoriban nagyon gonosz
1-500 | 501-1000 | 1001-1474 |