Kötet, Fejezet
1 1, 1 | bukkant fel elõttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak.
2 1, 1 | felelte Magyar.~- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor
3 1, 7 | Az Isten messzebb van ám, mint az egerek - nevetett
4 2, 1 | én jutalmam hol van?~- Az ám, majd el is felejtettem! -
5 2, 2 | keze ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a király -,
6 2, 2 | király a Busa deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte a
7 2, 3 | megtaníttatom én az emberségre! Van ám még ebben az országban tenálad
8 2, 4 | dolgozgat, egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos
9 2, 5 | katonásan. De olyan katonásan ám, hogy még a királynak is
10 2, 6 | mert nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta a tarisznyát
11 2, 7 | gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint
12 2, 7 | tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!~
13 2, 8 | fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
14 2, 10| megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred, uram
15 2, 10| A vadkörtés ember!~- Az ám, ni! - örvendett Mátyás,
16 2, 11| márványfalba veri a fejét?~- Tudom ám, fölség - nevette el magát
17 2, 12| mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden foga kilátszott.
18 2, 13| köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott
19 2, 14| Térdre, Béni!~- Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret
20 2, 16| már akkor nem egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát
21 2, 17| megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény János, ha kanala
22 2, 18| igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna -
23 2, 18| a pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
24 3, 1 | csizmáit. Egyszer meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar
25 3, 3 | odafönt a bakancs!~- Szorít ám, bolond - igengetett a király -,
26 3, 3 | Ohó, atyámfia, nem repült ám még a szarka a vízre, se
27 3, 4 | s elvitte a süvegét. El ám, ami benne volt is: az aranyát
28 3, 6 | a gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom
29 3, 7 | szorul bástyára.~- De van ám olyan sas is, amelyiknek
30 3, 7 | szaladtak egymásnak. De úgy ám, hogy itt-ott maradt csak
31 3, 8 | Hát ahogy megfordul, megy ám szembe vele Tahir bég. Szakad
32 3, 8 | adta meg a választ:~- Meg ám, te magyar!~Mikor Pál meglátta,
33 4 | török testvér, sajnálnának ám én tégöd, ha egyször három
34 4 | állat, főzni-sütni úgy tud ám, hogy olyat nem öszik a
35 4 | hogy „aztán ügyeközzön ám kend haza, mert én be nem
36 4 | méltatlan barátját?~- Vár ám, jó embör, mert már nagyon
37 4, 1 | Balázs azt mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly
38 4, 3 | Hanem akkor szedhetjük ám a lábunkat, mert nem macskaugrás
39 4, 3 | enyémmel. Nem olyan rossz ember ám az, mint ahogy mondják -
40 4, 3 | hüledezett Apafi.~- De arról ám, arról a minden lében kanálról.
41 5, 2 | gyerek? Látod, fiam, erõ kell ám a kuruc katonának.~Pap Illés
42 5, 3 | fejedelem -, azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem
43 5, 4 | idõben.~- Mi is szeretjük ám a tréfát - mondta mosolyogva. -
44 5, 5 | hát csakugyan rángatja ám egy öklömnyi kis legényke,
45 5, 6 | Bercsényi Miklós is!~Jön ám Pálffy János meg Károlyi
46 5, 7 | Ennek pedig fele se tréfa ám. A kuruc világban a muladi
47 5, 7 | egyik-másik a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót kellett
48 6, 1 | Szegedet.~De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat
49 6, 1 | most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se
50 6, 2 | Kereki.~Hej, sietett is ám mindenki lekapni a süvegét
51 6, 3 | kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~-
52 6, 3 | akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~A
53 6, 4 | állják. De útjukat állták ám tyúkkal, kaláccsal. A Templom
54 6, 6 | tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, akkor egy esztendõre hõs
55 6, 7 | voltam, mégis csak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája,
56 6, 8 | szaladt a szája:~- Kényes ám, de van is neki mire! Öreg
57 6, 8 | volt, ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó - integetett
58 6, 8 | zsák árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros
59 6, 8 | a markomba nyomta: - Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj
|