Kötet, Fejezet
1 1, 2 | római nép volt akkor az úr, mégpedig igen nagy úr.
2 1, 2 | az úr, mégpedig igen nagy úr. A világ egyik szélétõl
3 2, 3 | helyére.~- Hohó, vadász úr - dörmögött vissza valami
4 2, 3 | Már itt csak én leszek az úr.~Azzal nagy csikorogva kinyílik
5 2, 3 | száz aranyat. Abból olyan úr leszel, hogy mindennap kakastejes
6 2, 3 | országban tenálad nagyobb úr is, Mátyás vadász!~- Ugyan
7 2, 4 | Márton kovács csak olyan úr a maga viskójában, akár
8 2, 4 | kovács?~- Én vagyok az, vitéz úr. Szolgálhatok valami rangos
9 2, 5 | kettõt. Mégpedig olyan nagy úr szeme láttára, mint amilyen
10 2, 5 | Gödör biz ebbõl, tiszt úr.~- Hát aztán minek lesz
11 2, 5 | Balázs?~- Ennek e, tiszt úr, ennek e! - emelte föl az
12 2, 5 | veszõdsz vele?~- Nono, tiszt úr, teremhet az még énnekem
13 2, 5 | tudom, kiféle lehet a tiszt úr, de bizonyosan tudom, hogy
14 2, 5 | a Pejkót.~- Hohó, tiszt úr - kapta fel ujjongva az
15 2, 14| meg valamikor olyan nagy úr, mint Mátyás király.~Úgy
16 2, 14| Térdre, Béni!~- Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret
17 2, 14| viselt Birinkei Bénire. Nagy úr lett belõle, címeres nemes,
18 2, 17| hátrahúzódott erre a püspök úr, mint aki nagyon szeretné,
19 2, 17| olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült, meg a tudós
20 2, 19| vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is letette a görbe szögeit,
21 3, 1 | bólingatott mindezekre a fölséges úr. Egyszer fölkereste a budai
22 3, 1 | hirtelen-hamar jó harapnivaló.~Nagy úr volt az oláh vajda maga
23 3, 1 | mégiscsak én vagyok akkora úr, hogy nekem még a kutyáim
24 3, 1 | kemencém, hogy ez a három úr minden birtokostul, jobbágyostul
25 3, 3 | Magyarországon, hogy minden nagy úr tartott az udvarában valami
26 3, 4 | várták, hogy teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak
27 3, 5 | idõben, mikor a török volt az úr Magyarországon, Peresz basának
28 3, 7 | basához.~- Nagyságos basa úr! - borult elejbe nagy alázatosan. -
29 3, 7 | uram. Ott már német volt az úr. Teufelnak hívták a várkapitányt,
30 4, 3 | Fogadj isten, vadász úr - felelt rá a favágó -,
31 4, 3 | Angyal szól belõled, vadász úr - örvendezett a szegény
32 4, 3 | életemben. Ugyan, vadász úr, illendõen megkövetem, kiféle
33 4, 3 | hogy valami olyasféle az úr. Aztán legalább meg van-e
34 4, 3 | majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én volnék
35 4, 3 | erdõszélen. Nézzen be az úr hozzám, ha erre jár még
36 4, 3 | hallgass! Én vagyok az úr a háznál, ahogy Csûr Istók
37 4, 4 | Szegeden is török volt az úr másfél száz esztendeig.
38 4, 5 | volna kardforgató nemes úr.~Hanem azért a székely havasok
39 5, 1 | lesek én még olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból
40 5, 3 | Elvitte valami nyalka kuruc úr - hebegte ijedten a legénye.
41 5, 7 | a kettõ, s azóta az öreg úr megbújt kastélyában, mint
42 5, 7 | tárogatót talál.~Lõrinc úr eltûnõdött egy kicsinyég,
43 5, 7 | juthat - suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el a legnagyobb
44 5, 7 | eveztetett vissza Lõrinc úr a partra.~Egy-két nap múlva
45 5, 7 | Elámított bennünket Lõrinc úr.~Akkorra Lõrinc úr is odavitette
46 5, 7 | Lõrinc úr.~Akkorra Lõrinc úr is odavitette magát egy
47 6, 2 | lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja
48 6, 2 | mondja meg legalább, diák úr - rimánkodtak neki -, hogy
49 6, 4 | a vak koldus.~- Tábornok úr - mondta reszketõ hangon -,
50 6, 4 | sírva könyörgött:~- Tábornok úr, legalább a furulyámat fogadja
51 6, 5 | nyílt kerekre a Gergely úr mély ráncba húzódott szeme.~-
52 6, 5 | gyõzõdött bele az öreg úr az igazságba. - S ha odahozná
53 6, 5 | a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott érte. Ha
54 6, 5 | piros hajnalban Gergely úr csakugyan ott szunyókált
55 6, 7 | honvéddicsõségnek. Német lett az úr az országban, bujdosott
56 6, 8 | fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -,
57 6, 8 | Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -,
|