Kötet, Fejezet
1 1, 4 | elfoglalni Attila apánk országát.~Föl is kerekedett erre a hun
2 1, 4 | vezér ragyogó lovasai tûntek föl az égen a csillagok között.~-
3 1, 10| percben elvágódott, s többé föl se kelt. Az öreg Hervoja
4 1, 11| Zsigmond magyar királyról föl van jegyezve a történelemben,
5 2, 2 | szegény feje. Csak arra riadt föl, mikor Busa deák meglebegtette
6 2, 3 | fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végzõdött
7 2, 4 | kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a gazdát Budavárába:
8 2, 4 | bíborszõnyegeken keresztül föl a Várba. A szemét se merte
9 2, 5 | ország gondjaiban, s tán föl se emelte volna a fejét,
10 2, 5 | tiszt úr, ennek e! - emelte föl az öreg a földrõl a vastag
11 2, 9 | csinálsz, te legény? - riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme
12 2, 11| volt a leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta
13 2, 12| volt, huszonnégy ökör húzta föl a budai Várba. Világra is
14 2, 12| csövet, királyom, és nézz föl a vár tornyára - tanította
15 2, 16| elõtt, aranytálcán hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszra
16 2, 18| napáldozat táján a király föl nem ébredt, és össze nem
17 2, 18| hegyében, arra mutatott föl a pásztor, Tóbiás mester
18 2, 18| keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd meg
19 3, 1 | szedte a lábát, s nyargalt föl a királyhoz. Elmesélte neki
20 3, 2 | siralmas dolgokat jegyezett föl a történelem arról az Ulászló
21 3, 4 | nagy az ereje, hogy addig föl nem bír kelni az ember az
22 3, 5 | tenyerén, úgy ballagtak föl a márványlépcsõn a basa
23 3, 6 | megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak
24 3, 7 | a berényi várba kocogott föl Bezzegh uram. Ott már német
25 4 | prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit az önérzete a
26 4 | pogánnyal?~- Te?! - gerjedt föl a mesterben az ürmös. -
27 4, 1 | Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni az ágyból,
28 4, 1 | kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk
29 4, 1 | fogd az írónádad, és írd föl ennek a kutyazsírral megkent
30 4, 2 | kijárást nem most találták föl, ismerték azt már Erdély
31 5, 1 | holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre.
32 5, 1 | erdõk mélyén álmukból verték föl!~- Talpra, kurucsok, hátunkon
33 5, 1 | hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s a másik
34 5, 2 | azt a labancot! - pattant föl piros képpel a gyerek, s
35 5, 2 | nádrengetegeiben. Úgy megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig.
36 5, 4 | Harminc labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek neki?~
37 5, 5 | bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött
38 5, 5 | az öreg Czötkény, de még föl is ugrott:~- Mi keresetetek
39 5, 7 | olyan hely, ahol a német föl ne kutatná. Földbõl fölássa,
40 5, 7 | úgy is lesz - csillant föl a szeme Lõrinc úrnak.~S
41 5, 7 | fenekén. Keserves búgás szakad föl a vízbõl, ha baj éri a magyart,
42 5, 7 | csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van.~
43 6, 1 | mert ez nem hallatszik föl Bécsbe. Márpedig a királyasszony
44 6, 1 | legyen ez, jóember? - kapta föl a fejét haragosan Mária
45 6, 5 | ebadta kölykei! - csattant föl a nagyasszony, s közéjük
46 6, 5 | van!~- Mi baj, mi? - riadt föl az öregúr, s marokra fogta
47 6, 6 | Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül nézte
48 6, 6 | elaludt szép derülten, s föl se ébredt többet. A tábornok
49 6, 6 | A tábornok maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében
50 6, 7 | beletemetkezve, megrettenve ütötte föl belõle buksi fejét, ahogy
51 6, 8 | vele, hogy hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem
52 6, 8 | mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem, még ha két széket
|