Kötet,  Fejezet

 1     1,  1 |   feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz
 2     1,  3 |        aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint volt
 3     1,  6 |        lesz a legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt, akkorra
 4     1,  7 |   összekürtöltette fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a magyarok,
 5     1,  7 |       õket a magyar fegyverekbe.~Mire a nap fölkelt, akkorra csak
 6     1,  9 |       Minden gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád rájuk
 7     1,  9 |  cseresznyét szokta. Hanem azért mire Nápolyig leértek, csak úgy
 8     1,  9 |       szórta kifelé a csontot, s mire mindent leeresztgetett a
 9     1,  10|      vadászok utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra ott
10     2,  1 |        buggyant a könnye.~- Jaj, mire jutottál, szegény Magyarország! -
11     2,  3 |      nagy karaj fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát:~-
12     2,  3 |        hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára.~
13     2,  4 |        könnyüket törülgetni. Hát mire egészen szárazra törülköznek,
14     2,  4 |          mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt a vacsorának,
15     2,  7 |      bíró. - Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra,
16     2,  8 |       Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire a tûz lobogott, minden tojást
17     2,  9 |       oda hozzájuk Mátyás -, no, mire végzitek?~A jó emberek nagyon
18     2,  9 |  vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat harsantott,
19     2,  18|        köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt mondja. -
20     2,  19|           mondja a király.~- Már mire mennél te azzal a kõvel,
21     2,  19|          jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe
22     3,  3 |         az is benne legyen, hogy mire a bíbic a fára száll, akkorra
23     3,  5 |       ebben a feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét se
24     3,  7 |      kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna? A sasok fészke
25     4,  3 | köszöntött rá a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj isten,
26     4,  5 |      csúcsra. Behunyta szemét, s mire kinyitotta, már akkor ott
27     5,  1 |      végig a lószõrt a juhbélen.~Mire harmadszorra húzta végig,
28     5,  2 |        Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre kapott volna,
29     5,  2 |      magukat itt a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag föltetszik,
30     5,  2 |        Fahegyben járt már a nap, mire elért a kuruc táborhoz.
31     5,  5 |    lángba borult képpel a fiú. S mire az öreg Czötkény észrevette
32     5,  7 |       megint csinált egy vágást. Mire mind a száz tárogatót leeresztette,
33     6,  1 |     Mária Terézia õfölséginek!~S mire a nap tüzet rakott az alkonyati
34     6,  1 |    rakott az erdõszélben. Persze mire a ludacska pirosra sült,
35     6,  1 |          Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja
36     6,  3 |    mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire azonban kalászok aranyát
37     6,  3 |       szemû, mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok legszebben
38     6,  3 |          hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverõdtek a népek,
39     6,  4 |          halk, fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt
40     6,  4 |          fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután, szegény
41     6,  4 |   szegény világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom, míg élek:
42     6,  5 |       elõször az arcába kapott - mire a kardjához kapott volna,
43     6,  5 |      nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu,
44     6,  5 |     számolunk, apókám!~Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt az
45     6,  7 |         gyepre, aki igaz magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára
46     6,  7 |        se vették, hová jutottak, mire összecsapott fejük fölött
47     6,  8 |        Kényes ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak nagy a