1-500 | 501-1000 | 1001-1474
Kötet, Fejezet
501 2, 14| tavasz, éhhalál, nyomorúság az egész vármegyében. Hullott
502 2, 14| egész vármegyében. Hullott az ember, mint õsszel a légy,
503 2, 14| kerekedett, s bejárta kíséretével az ínséges tájakat. Vigasztalta,
504 2, 14| is jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát. Harangzúgás
505 2, 14| köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát is!~
506 2, 14| fogadni. Ahogy kiugratott az erdõbõl aranycsótáros lovon
507 2, 14| hogy megreszketett bele az egész falu.~Pedig nem is
508 2, 14| Pedig nem is a király volt az a bársonydolmányos, csak
509 2, 14| a bársonydolmányos, csak az inasa. A király gyalog jött,
510 2, 14| meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte a
511 2, 14| a karját, és odamutatott az országútra, ahol a búzás
512 2, 14| Örömében egyszerre térdre borul az egész falu a harmatos zöld
513 2, 14| visszanézte a nagy urat.~- Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~-
514 2, 14| letérdeljek.~- Miért nem lehet az, te gyerek?~- Azért, mert
515 2, 14| te gyerek?~- Azért, mert az ünneplõ nadrágom van rajtam,
516 2, 14| fiacskám?~- Birinkei Béni.~- Mi az édesanyád?~- Gyapjúnyíró
517 2, 14| fiam, Béni, tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg
518 2, 14| furcsa címer nem volt több az országban, amilyen az övé.
519 2, 14| több az országban, amilyen az övé. Harmatos zöld fûbe
520 2, 15| AZ ARANYALMA~Mátyás király
521 2, 15| van három fogásra való. Az övét eltesszük csemegének.~
522 2, 15| Háromfelõl is fenyegette ellenség az országot, éppen azokon osztozott
523 2, 15| mosolygott jókedvûen. - Az ellenségnek csak a nagyját
524 2, 15| csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta
525 2, 15| mond fogadjistent?~Erre meg az erdélyi vajda ugrott fel
526 2, 15| Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel
527 2, 15| villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb
528 2, 15| Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég
529 2, 15| lengyel határra.~Macskáknak az apródjait hívta Mátyás.
530 2, 15| lengyelt! - fogadkozott az egyik.~- Makká töröm! -
531 2, 15| aranyalma.~- No, úrfiak, az lesz a vezér, aki fölveszi
532 2, 15| lesz a vezér, aki fölveszi az almát a szõnyegrõl - intett
533 2, 15| szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl
534 2, 15| Ohó, lassan a testtel! Az almát úgy kell fölvenni,
535 2, 15| horogért, de mind nem ért az semmit, egy sem ért el az
536 2, 15| az semmit, egy sem ért el az almáig.~- Lehetetlen, amit
537 2, 15| csüggesztették le szomorúan a fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak
538 2, 15| a fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak nem szabad
539 2, 15| Ész kell ide, hamar kész.~Az egyik fiúnak - hosszú szõke
540 2, 15| lehajolt, fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál fogva, s
541 2, 15| ért. Akkor aztán fölvette az almát a tenyerére, s térden
542 2, 15| is úgy helyén van, mint az eszed, szerencsével jársz.~
543 2, 15| égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~
544 2, 15| égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~
545 2, 16| város ma is híres városa az országnak, de a Mátyás király
546 2, 16| arról volt híres, hogy sehol az országban olyan foszló bélû
547 2, 16| kalácscipót tudnak sütni az asszonyok.~- Biz ezt, királyom,
548 2, 16| kenyér sose kerüljön többé az asztalra.~Maga gyúrta, maga
549 2, 16| azért csak nem olyan volt az, mint a gyöngyösi cipó.~-
550 2, 16| együtt kergette a Mátrában az õzeket.~- Gyertek, urak,
551 2, 16| Bálint tanítómester, te vagy az?! - ugrott oda hozzá, s
552 2, 16| kezében õ igazgatta valamikor az írónádat.~- Bizony, neked
553 2, 16| kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy
554 2, 16| falról egy aranyláncot.~- Nem az kell nekem, uram - szabódott
555 2, 16| maga kenyerét egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott
556 2, 16| mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával, arany papírra,
557 2, 16| Mátyás egész háza népével, s az volt az elsõ szava, hogy
558 2, 16| háza népével, s az volt az elsõ szava, hogy kisült-e
559 2, 16| királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt
560 2, 16| Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak
561 2, 16| kérette magát. Fölvette az ünneplõ ruháját, és kiballagott
562 2, 16| uram király - borult eléje az öreg. - Én még csak arra
563 2, 16| kifogtál rajtam! - emelte fel az öreget. - Ne félj, nem teszek
564 2, 16| lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S
565 2, 16| Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ
566 2, 17| nagy úrnak a nevét elnyelte az idõ, aki a Mátyás király
567 2, 17| remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony nem sokat koptatta
568 2, 17| Afféle mezítlábas remete volt az a János, mégis fél ország
569 2, 17| a szemére is térítették az udvari urak a János remetéhez
570 2, 17| jóindulatát.~- Miért van az, urunk, hogy mindnyájunknál
571 2, 17| király. Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak.
572 2, 17| fogni rajta!~El is ment az aranyos hintó János remetéért,
573 2, 17| remetéért, vissza is jött az aranyos hintó, de János
574 2, 17| ha csúffá nem tesszük ezt az együgyû embert - súgta oda
575 2, 17| együgyû embert - súgta oda az udvari kapitány az udvari
576 2, 17| súgta oda az udvari kapitány az udvari könyvtárosnak, ahogy
577 2, 17| azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~
578 2, 17| tudod, ugye, atyámfia, hogy az Úristen mindent megtehet?~-
579 2, 17| megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök atyám - vágott közbe
580 2, 17| Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy
581 2, 17| biztosabb volt a dolgában az udvari könyvtáros. Az olyan
582 2, 17| dolgában az udvari könyvtáros. Az olyan kérdést adott, amire
583 2, 17| Annál hányavetibben állt elõ az udvari kapitány.~- No, remete,
584 2, 17| forgassuk helyette.~Azzal az egész udvar bevonult a nagy
585 2, 17| Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -, minden becsületes
586 2, 17| készen lett, mint a többi az aranykanállal. Akkor aztán
587 2, 18| mester olasz tudós volt, s az eszével szolgálta a királyt.
588 2, 18| kukorékol a szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert
589 2, 18| szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert minden benne
590 2, 18| Most is úgy belemerült az olvasásba a galagonyabokrok
591 2, 18| akkora igent bólintott, hogy az orrára csúszott a hegyes
592 2, 18| ebben a szép zöld mezõben.~Az urak elnevették magukat,
593 2, 18| ébredt, és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk, urak,
594 2, 18| a malackörmös bableves.~Az urak talpra ugráltak, Tóbiás
595 2, 18| Engedelmet kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás
596 2, 18| Tóbiás mester -, nem veszett az el. Azt mondja az írás,
597 2, 18| veszett az el. Azt mondja az írás, hogy a világon semmi
598 2, 18| semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~- Süsd meg
599 2, 18| esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd
600 2, 18| a nádor lovára, a nádor az országbíróéra, az országbíró
601 2, 18| nádor az országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére,
602 2, 18| pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
603 2, 18| a fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik erdõszélen!~
604 2, 18| tandíjat elõre.~Azzal elõvette az erszényét, de biz abban
605 2, 19| Mentõl jobban igyekezett ki az erdõkbõl, annál jobban közéjük
606 2, 19| napocska is lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag
607 2, 19| János-hegy tetejében.~No, az éjszakától meg nem ijedt
608 2, 19| Hanem annál jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb
609 2, 19| mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta õ,
610 2, 19| csak vacsorához jusson.~Az országút meg egyenesen Kalázra
611 2, 19| akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta
612 2, 19| másik végén is hideg rázta az egereket. A kalázi bíró
613 2, 19| szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~- Meg is
614 2, 19| király -, mert dél óta nyelem az éhkoppot.~Erre már a kalázi
615 2, 19| kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt.~- Azt nézem,
616 2, 19| halbicskáját.~Hozott is az asszony a kamrából akkora
617 2, 19| Nem lehet úgy prédálni az eleséget ebben a drága világban.
618 2, 19| jó ember.~Azzal keresett az udvaron egy szép kerek kavicsot,
619 2, 19| betevõ falatot.~- No, ezt az isten is levesnek teremtette -
620 2, 19| Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette
621 2, 19| egy tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~
622 2, 19| tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki se
623 2, 19| kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt,
624 2, 19| emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül
625 2, 19| lesz annak a köve is!~- Az még puhul egy kicsit, mert
626 2, 19| õket a király.~Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt
627 2, 19| becsúsztatta helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik
628 2, 19| bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltûnt,
629 2, 19| ragyogása! ‑ lelkendezett az asszony.~A kalázi bíró akkorára
630 2, 19| kérdezte ijedten a bíróné.~- Az lelt, hogyha a káposztáskövet
631 2, 19| káposztáskövet fõzte volna meg az a vándorló legény, most
632 2, 19| mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon,
633 2, 19| kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se
634 2, 19| nélkül, tûvé tették érte az egész határt, de máig se
635 3, 1 | királya a magyarnak, mint ez az istenadta cseh ember. Mikor
636 3, 1 | emlegeti örökétig.~Zsarolta az országot mindenki, aki hozzáfért,
637 3, 1 | mindenki, aki hozzáfért, az ország nádorától az utolsó
638 3, 1 | hozzáfért, az ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta
639 3, 1 | fölkereste a budai várban az oláh vajda. Segítséget kért
640 3, 1 | magyar hadak egyesülnek az oláh hadakkal, meg se mer
641 3, 1 | király, s azzal karonkapja az oláh vajdát. - Gyerünk át
642 3, 1 | találkozott a deszkapalló is az ország fõvárosában, s a
643 3, 1 | csizmáit. Egyszer meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar
644 3, 1 | fegyverét elhányta. Minek az neki, mikor nincs vele kit
645 3, 1 | ha nem. Olyan szegény ez az ország, hogy még egere sincs,
646 3, 1 | hogy még egere sincs, mert az se talál benne ennivalót
647 3, 1 | Tamás érsekhez.~El is ment az oláh vajda, pedig ehetnékje
648 3, 1 | harapnivaló.~Nagy úr volt az oláh vajda maga is, hanem
649 3, 1 | érseknél nagy hamarsággal az asztalra kerültek. Volt
650 3, 1 | mindenkinek van olyan kára az országban, mint nekem: ma
651 3, 1 | mezeivel, szõleivel együtt.~- Az már igaz - ütött az asztalra
652 3, 1 | együtt.~- Az már igaz - ütött az asztalra Ország bán -, de
653 3, 1 | aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó
654 3, 1 | s odaszól szép csendesen az oláh vajdának:~- Hanem azért
655 3, 1 | hívták Kemencének.~Hanem az oláh vajda egyszerre ellökte
656 3, 1 | fõuraidat! - köszönt el keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában
657 3, 2 | jegyezett föl a történelem arról az Ulászló királyról, aki a
658 3, 2 | nem vettethetett rá foltot az udvari csizmadiával, mert
659 3, 2 | kölcsön egy-két aranyat az erdélyi vajda õkegyelmétõl,
660 3, 2 | kamatostul, ha több lesz az ország kincstárában.~Nem
661 3, 2 | hiszen sehogy se tudott bánni az emberekkel. A nagyurak hamar
662 3, 2 | esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még örült neki,
663 3, 2 | jeléül küldi ezt fölségednek az én városom - jelentette
664 3, 2 | ijedten kapott a koronájához az udvari népség savanyú mosolygása
665 3, 2 | juttatok egy kövér borjút az oroszlán részére.~A király
666 3, 2 | elajándékoznivaló, nótárius uram?~Az öreg nótárius szomorúan
667 3, 2 | mormogta Ulászló, s odafordult az udvari cselédséghez. - Hát
668 3, 2 | udvari cselédséghez. - Hát az oroszlánetetõi méltóságot
669 3, 2 | Nemigen törte magát senki az új méltóságért. Tudták,
670 3, 2 | mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~- Hej, te csúnya
671 3, 2 | borjút, aminek meg is felelt az oroszlán emberséggel. Déltájban,
672 3, 2 | Péter hordta is le hûségesen az ebédet, hanem hogy esett,
673 3, 2 | esett, hogy se: egyszer csak az oroszlán elkezdett soványodni,
674 3, 2 | oroszlán elkezdett soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni.
675 3, 2 | látom, egész leromlik már az oroszlán a kezed alatt!~-
676 3, 2 | te ugyancsak gyarapszol az oroszlán mellett. Igazi
677 3, 2 | munkáját. Mától fogva te vagy az oroszlánetetõ felvigyázója.~
678 3, 2 | odébbment, a vállára ütött az oroszlánetetõnek.~- Komám,
679 3, 2 | Péter készséggel -, én csak az elsõ két combra tartok számot
680 3, 2 | másik két borjúcombbal. Az oroszlán pedig köszönje
681 3, 2 | nem nagyon köszönte meg az árva. Egy-két hét alatt
682 3, 2 | hét alatt úgy lefogyott az állatok királya, hogy szánalom
683 3, 2 | harcsa lett már a keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya.
684 3, 2 | Czinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl
685 3, 2 | inasi sorból. Te ezentúl az oroszlánetetõ fölvigyázójának
686 3, 2 | oroszlánetetõ fölvigyázójának az ellenõrzõje leszel. Legyen
687 3, 2 | ugyancsak szót fogadott. Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ
688 3, 2 | Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ felvigyázója
689 3, 2 | Pál fogta pártját, mint az oroszlánetetõ fölvigyázójának
690 3, 2 | oroszlánetetõ fölvigyázójának az ellenõrzõje. Az oroszlánnak
691 3, 2 | fölvigyázójának az ellenõrzõje. Az oroszlánnak nem maradt belõle
692 3, 2 | mikor Czinege Pál beszámolt az oroszlán bõrével. Ijedten
693 3, 2 | találni, mért unhatta meg az életét ez az istenadta oroszlán.~
694 3, 2 | unhatta meg az életét ez az istenadta oroszlán.~A velencei
695 3, 3 | hogy minden nagy úr tartott az udvarában valami jó eszû
696 3, 3 | valami jó eszû embert, akinek az volt a kötelessége, hogy
697 3, 3 | kötelessége, hogy szép tréfaszóban az olyan igazságot is szemébe
698 3, 3 | bolond. Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos. Ételben,
699 3, 3 | Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos. Ételben, italban
700 3, 3 | hordhatta a csörgõsapkát - az szent igaz. Hanem az is
701 3, 3 | csörgõsapkát - az szent igaz. Hanem az is igaz, hogy ha zokon esett
702 3, 3 | zokon esett a gazdájának az igazmondás, nem ért a bolondnak
703 3, 3 | igazmondás, nem ért a bolondnak az élete egy fületlen gombot.
704 3, 3 | a róka, de hûséges, mint az eb, az esze villám, a nyelve
705 3, 3 | de hûséges, mint az eb, az esze villám, a nyelve borotva.~
706 3, 3 | hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú a képe,
707 3, 3 | királyhoz, s csak akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda
708 3, 3 | cseppent bele. Mind ott voltak az ország nagyurai, egyik fényesebb,
709 3, 3 | basát, hogy adjam át neki az országot.~Mujkó akkorát
710 3, 3 | bolond, ne avatkozzál te az ország dolgába! - förmedt
711 3, 3 | Azzal aztán behúzódott az ablakfülkébe, a nagy rojtos
712 3, 3 | kárpitok mögé, onnan hallgatta az okos szót, ha hallott volna
713 3, 3 | bizony egyebet se tudtak az urak, csak szitkozódni,
714 3, 3 | úgy csapni be maguk után az ajtót, hogy hullott bele
715 3, 3 | ajtót, hogy hullott bele az aranyos vakolat.~Szegény
716 3, 3 | hajtotta a fejét, úgy kérdezte az országtanácsot:~- Mondjátok
717 3, 3 | palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába,
718 3, 3 | nincs szebb ország annál az álomországnál, ott nem bántják
719 3, 3 | álomországnál, ott nem bántják az embert török császárok,
720 3, 3 | kárpitok mögül, s bizony az volt neki az elsõ dolga,
721 3, 3 | mögül, s bizony az volt neki az elsõ dolga, hogy a fejébe
722 3, 3 | Mujkó, elbírna-e téged az a trónus?~Belevetette magát
723 3, 3 | már nem bírt belõle. Nyílt az ajtó, begurult rajta egy
724 3, 3 | törököt:~- Hát eljöttél az országért, fiam, basa? Jól
725 3, 3 | egy kicsinyég.~Odaálltak az ablakhoz, s körülnéztek
726 3, 3 | hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos
727 3, 3 | ugye, mikor adom neked az országot?~A töröknek nevetett
728 3, 3 | neki:~- Holnap nektek adom az országot. Én még az éjszaka
729 3, 3 | adom az országot. Én még az éjszaka kihurcolkodom belõle,
730 3, 3 | hordón.~- De nem addig van az, fiam, basa, tegyük írásba
731 3, 3 | fiam, basa, tegyük írásba az egyezséget, hogy meg ne
732 3, 3 | bánom - mondta a török -, de az is benne legyen, hogy mire
733 3, 3 | fára száll, akkorra enyém az ország.~- Írd alá, fiam,
734 3, 3 | fiam, basa - kínálta Mujkó az egyezséglevelet a basának.
735 3, 3 | szaladt János királyhoz az írással, Muhar basa pedig
736 3, 3 | király -, tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha nem
737 3, 3 | odébb?~János király elõhúzta az írást köntöse alól.~- Ohó,
738 3, 3 | fára!~Muhar basa odalépett az ablakhoz, kinézett rajta,
739 3, 3 | száll a vízre.~- Úgy igaz az - bizonygatta az egész udvar,
740 3, 3 | Úgy igaz az - bizonygatta az egész udvar, Muhar basa
741 3, 3 | a király ott lobogtatta az orra elõtt a pecsétes levelet.
742 3, 3 | tette be többé a lábát abba az országba, ahol estétõl reggelig
743 3, 3 | király, ki menti meg máskor az országot, ha már én is beállok
744 3, 4 | amit valaki elejthetett az úton.~Abban a percben lecsapott
745 3, 4 | El ám, ami benne volt is: az aranyát is meg az eszét
746 3, 4 | volt is: az aranyát is meg az eszét is szegény Gergelynek.~-
747 3, 4 | ment belõle többé. Mikor az emberek azt kérdezték tõle,
748 3, 4 | lesz ezután a nevem.~Nem az lett, hanem Savanyú Mézes
749 3, 4 | Gergely, így hívták ezentúl az istenadtát a karcagiak.
750 3, 4 | nyaranta, mikor a mákot aratta az árokparton. Lótott-futott
751 3, 4 | várták, hogy teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak
752 3, 4 | teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak akkor fagyott
753 3, 4 | énekszó csak akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan
754 3, 4 | templomajtót:~- Ohó, adjatok helyet az én vagyonomnak is! Én is
755 3, 4 | Savanyú Mézes Gergely volt biz az. Hátán a drágasága: két
756 3, 4 | micsoda bõ termés volt az idén! - dicsekedett jobbra-balra,
757 3, 4 | odatette a két tarisznyát az aranyos oltárra. Senki se
758 3, 4 | csakugyan a török döngette az ajtót.~- Szép jó napot,
759 3, 4 | karcagiak, kinyitjátok-e az ajtót, vagy lakatost hívassunk?~
760 3, 4 | Három teve hozta onnan az aranyat, ezüstöt. A karcagiakkal
761 3, 4 | karcagiakkal is hamar megvolt az egyezség. Ötszáz arany,
762 3, 4 | száz tinó, száz paripa: ez az egész.~- Valami szép ráadást
763 3, 4 | karcagiak tehát siettek az ajtónyitással. A martalócok
764 3, 4 | ahogy ott feketéllettek az aranyos oltáron.~- Nini -
765 3, 4 | Savanyú Mézes Gergely lekapott az oltárról egy égõ gyertyát,
766 3, 4 | kotródtok innen, úgy csapom bele az égõ gyertyát, hogy a hetedik
767 3, 4 | õkegyelmének adni, ha már az eszét megtalálta - mondták
768 3, 4 | beleköltözködik a rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy addig föl nem
769 3, 4 | addig föl nem bír kelni az ember az asztaltól, míg
770 3, 4 | föl nem bír kelni az ember az asztaltól, míg csak mákos
771 3, 5 | A SZŐREGI KÖVETEK~Abban az idõben, mikor a török volt
772 3, 5 | idõben, mikor a török volt az úr Magyarországon, Peresz
773 3, 5 | senki se hívta. Akkor aztán az ültõ helyében megevett egy
774 3, 5 | kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~- Holnap ilyenkorra
775 3, 5 | Holnap ilyenkorra mind az egész Szõreg fél lábon álljon,
776 3, 5 | milyen volt a termés ebben az esztendõben.~- Alássan köszönjük
777 3, 5 | megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel
778 3, 5 | sarat.~- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel látom? -
779 3, 5 | hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom
780 3, 5 | hogy színét-javát hozzátok az idei termésnek.~Alig porzott
781 3, 5 | porzott el a kengyelfutó az országúton, a szõregi tanács
782 3, 5 | õgyelgett a földeken. Összetette az eszét öregbíró, kisbíró,
783 3, 5 | udvaroljunk neki - vélte az öregbíró.~- De apró a szeme -
784 3, 5 | nélkül:~- Még azt gondolná az a lószemû török, hogy csúfolni
785 3, 5 | jobbat is. Semmi se nõtt az idén akkorára a határban,
786 3, 5 | kieszelted, kisbíró - mondja az öregbíró -, csak azt nem
787 3, 5 | szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is, aki
788 3, 5 | szolgálni:~- Nem úgy lesz az, emberek! Sült tököt vigyetek
789 3, 5 | nagyon okos beszéd volt, hogy az öregbírót egyszerre elfogta
790 3, 5 | öregbírót egyszerre elfogta az irigység.~- Ejnye, bátya,
791 3, 5 | bátya, ha olyan jól szolgál az eszed, tán még segítenél
792 3, 5 | szekér sült tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott
793 3, 5 | elé kerülni! - sóhajtozott az öregbíró.~- Sebaj, bíró
794 3, 5 | jelentette kevélyen a csõsz az ajtónállónak, aki alig tudott
795 3, 5 | bársonylócán. Körülötte az udvari tisztjei, ki ezüstben,
796 3, 5 | a Perec basa papucsának az orrára.~- Itt van, amit
797 3, 5 | tengelicekké változtak tõle az istenadták.~Nevetett is
798 3, 5 | mormogott hazafelé menet az öregbíró, kapargatva le
799 3, 5 | öregbíró, kapargatva le az ünneplõ gúnyájáról a sült
800 3, 5 | mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült tökkel törültek
801 3, 5 | volna a fejünkhöz.~- Ez az igaz! - zúgták rá a többi
802 3, 6 | BORBÉLYAI~Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor
803 3, 6 | milyen kicsi volt abban az idõben a híres város, azt
804 3, 6 | nagyobb ezermester volt abban az idõben a borbély. Piócázni,
805 3, 6 | csörgött borravaló gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek
806 3, 6 | gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak a
807 3, 6 | Nagyot nõj, öcskös, ebben az esztendõben!~Hej, ette is
808 3, 6 | szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan
809 3, 6 | borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért
810 3, 6 | öreglegényében! De nem ért az semmit, még a vargainasoknak
811 3, 6 | borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény annyit töltöztek
812 3, 6 | ebbül, teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak
813 3, 6 | nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.~- Szedd össze
814 3, 6 | borbély.~Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó aranyat -
815 3, 6 | szolga a zacskó aranyat - az van a zacskóban, hallik
816 3, 6 | Kegyelmes basa, inkább az öreglegényemet küldöm el
817 3, 6 | lelkendezett Jakab mester az öreglegény elõtt:~- Szaladj
818 3, 6 | Jakab mester azzal bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig
819 3, 6 | azzal bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig egy ugrással
820 3, 6 | Szappant, borotvát otthagyott az öreglegény, s csak úgy futtában
821 3, 6 | ilyen.~Azzal õ is bebújt az ágy alá Jakab mester mellé,
822 3, 6 | gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja,
823 3, 6 | a basa a bokáját -, tied az arany. Hanem most már azt
824 3, 6 | percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam
825 3, 6 | a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
826 3, 6 | nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
827 3, 6 | Fölsegítette a kisinas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt
828 3, 6 | odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel bolondozni,
829 3, 6 | töröktõl. Jakab mester meg az öreglegény elõ se mertek
830 3, 6 | öreglegény elõ se mertek bújni az ágy alól, míg a török el
831 3, 6 | beszegõdött hozzá öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.~
832 3, 7 | A török világban egyszer az jutott az eszükbe a szalontai
833 3, 7 | világban egyszer az jutott az eszükbe a szalontai hajdúknak,
834 3, 7 | hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat erõs kõfallal
835 3, 7 | csörgették a kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna?
836 3, 7 | helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár,
837 3, 7 | kapott is rajta.~- Biz igaz az, öcsémuram. Szilaj sasoknak
838 3, 7 | Szalonta. Olyan világ volt az, hogy a harc volt akkor
839 3, 7 | épkézláb embernek. Csak az öregek maradtak otthon meg
840 3, 7 | otthon meg a gyerekek meg az asszonyok. Azokra bizony
841 3, 7 | mifelénk elfelejtett teremteni az Úristen.~- Nono - mosolygott
842 3, 7 | Szalontáról, hogy meg se álltak az ország sarkáig.~Bezzegh
843 3, 7 | tûzvérû legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is szólt
844 3, 7 | nagyon a szívére szolgált ez az alázatosság. Nemigen szoktatta
845 3, 7 | mert én is ott akarok lenni az avatásán.~Tele voltak a
846 3, 7 | uram. Ott már német volt az úr. Teufelnak hívták a várkapitányt,
847 3, 7 | fölrakathatod a falat. Csak aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~
848 3, 7 | csendesen -, mégiscsak jó az öreg a háznál. Ezt csináld
849 3, 8 | Egyik a felvégen, a másik az alvégen. Csendes, szelíd
850 3, 8 | csendesen visszakattogott az alvégi:~- Magyar Pál, Magyar
851 3, 8 | avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban fészkelték
852 3, 8 | kenyérnekvalót.~Tahir bégnek hívták az öreget. Katona volt valamikor,
853 3, 8 | annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~A magyar molnárt
854 3, 8 | meg nem szidta volna még az inasát sem. Hanem amikor
855 3, 8 | szorult a keze.~- Hej, ha az a török molnár nem volna
856 3, 8 | malmok éjjel-nappal. Ha az egyik elhagyta, a másik
857 3, 8 | tudta, aztán mentek világgá. Az ellenség nem talált egyebet
858 3, 8 | rajta a bosszúját, mert az egészet fölégette.~Pál gazda
859 3, 8 | helyre, ahol nem találja meg az ellenség, de rátalál õ,
860 3, 8 | gondolkozott: beledugta az odúba a pénzes zacskóját.~„
861 3, 8 | a pénzes zacskóját.~„Ezt az isten is arra teremtette,
862 3, 8 | helyet. Nem talált jobbat az odvas fûzfánál, belecsúsztatta
863 3, 8 | lehet a fában. Belenyúlt az odúba, s kihúzta a magyar
864 3, 8 | okos ember is ide tette az övét, nagyon alkalmas helynek
865 3, 8 | szépen visszaeresztette az odúba mind a két zacskót,
866 3, 8 | állt Belgrádig. Ott laktak az atyafiai, azoknál húzta
867 3, 8 | Becsébõl. Újra kellett építeni az egészet.~Egy mosolygó hajnalon
868 3, 8 | felvégen. Elpusztította azt az ellenség az alvégivel együtt.
869 3, 8 | Elpusztította azt az ellenség az alvégivel együtt. Nem sokat
870 3, 8 | csak a pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával
871 3, 8 | pénzed!~Benyúlt a molnár az odúba. Úgy megörült, mikor
872 3, 8 | el, mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója! Megint belenyúlt,
873 3, 8 | mitévõ legyek most ezzel az idegen pénzzel? Talált jószág,
874 3, 8 | Talált jószág, nekem szánta az isten. Csináltatok rajta
875 3, 8 | el a tiedet, te se bántsd az övét!”~Elszégyellte magát
876 3, 8 | molnár, visszatette helyére az idegen zacskót. Hóna alá
877 3, 8 | Tahir bég?~- Hát a tied volt az egyik, Pál gazda?~- Hát
878 4 | AZ ASSZONYOK TÜKÖRÉBŐL~Abban
879 4 | ASSZONYOK TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt basa
880 4 | volt mind a kettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta
881 4 | török kadinoknak4.~Mert az mindig úgy volt, hogy minden
882 4 | két mestert, sőt inkább az tette őket igaz szívű barátokká
883 4 | kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál
884 4 | szaktársát:~- De bizony te vagy az a mestör, atyámfia, hogy
885 4 | fertályotokban, hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta
886 4 | hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek
887 4 | énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta maga tanított
888 4 | András-nap után.~- Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt -
889 4 | Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott
890 4 | beleragadt volt a csirizestálba.~Az asszonyi állatok oktalansága
891 4 | állatok oktalansága volt az eszmecserék állandó tárgya,
892 4 | állandó tárgya, és ezek az eszmecserék vagy a várbeli
893 4 | ürmöskóstolgatás közben. Az pedig egyformán tilalmas
894 4 | pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs,
895 4 | én addig nem okosodhatnék az ékes beszédödtül.~- Bizony,
896 4 | beszédödtül.~- Bizony, atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna,
897 4 | bírátok odaméretné neked az igazságot, ahol a leggömbölyűbb
898 4 | egy kis hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán
899 4 | közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül
900 4 | közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül a
901 4 | zsíros zacskóba kötötte az eszét, oszt a macska mögötte.~-
902 4 | szúrát.~- De ha tökéletlen is az asszonyi állat, főzni-sütni
903 4 | kavarodott föl egy kicsit az önérzete a Latrán utcai
904 4 | sárkánykígyóból lett-e az asszony, vagy asszonyból
905 4 | Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy
906 4 | utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap
907 4 | fölött kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszőlővel
908 4 | kímélve a törökborsot, mert az úgy kívánkozik a magyar
909 4 | tette a kezét csípőre az asszony. - Hát én tán éhön
910 4 | gerjedt föl a mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz,
911 4 | olyan nagyeszű ember, mint az Ali mög a Pali.~A hüvelykujjával
912 4 | nyomtatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalatból,
913 4 | csak annyit mondott, mikor az ember elment a vasárnapi
914 4 | vasárnapi tanácsba, beleadni az eszét a város dolgába, hogy „
915 4 | barátja.~A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes ember
916 4 | harmadik szomszédot is eszi az irigység amiatt, amit azzal
917 4 | nagyon ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott tõle
918 4 | mikor odasuhogott a ház elé az ünneplõ kaftánjában.~- Jó
919 4 | Jó asszony, itt lakik-e az én barátom, a becsületes
920 4 | vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~-
921 4 | mert már nagyon éhös, még az idén nem övött török pecsenyét.~-
922 4 | kurjantotta el magát az asszony is, s erre Pali
923 4 | Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta barátjával
924 4 | szurokrágónak! - eredt inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva
925 4 | a kezében a kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte,
926 4 | fejét, hátha csak figurázik az a kótyagos gyaur?~- Csak
927 4 | kótyagos gyaur?~- Csak legalább az egyiköt! - emelgette a bicskát
928 4 | vidd haza békességben, de az egyiköt én öszöm mög, ha
929 4 | már világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
930 4 | maradt mind a mai napig, hogy az asszony lett-e a sárkánykígyóból,
931 4 | a sárkánykígyóból, vagy az asszonyból lesz-e a sárkánykígyó.~
932 4, 1 | BALÁZS A BÜRGÉVEL~Ez az a bizonyos nevezetû Móra
933 4, 1 | azért föl kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról
934 4, 1 | hidegvizes borogatást, fölvenni az éjszakára való subát, átmenni
935 4, 1 | könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ sor könyvet; akkor
936 4, 1 | fordítva végigcsinálni, egészen az ágyba való visszagubódzásig.
937 4, 1 | igazán nem lehet kívánni az ilyen göthös embertõl, aki
938 4, 1 | hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat,
939 4, 1 | könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy
940 4, 1 | nagy becsületben állt úgy az igazhitû keresztényeknél,
941 4, 1 | meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbe
942 4, 1 | Balázs azt mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint
943 4, 1 | kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk
944 4, 1 | felsõvárosi Jerikó utca messze van az alsóvárosi barátoktól, s
945 4, 1 | állította meg a kérdés:~- Bürge az, igaz-e? Vötte kend, lopta
946 4, 1 | felebarátom, ugye bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz?~-
947 4, 1 | Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött bürgét, megcsóválta
948 4, 1 | jámbor Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra borulva
949 4, 1 | várárok vizében, amitõl az egyszerre magához tért,
950 4, 1 | közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~-
951 4, 1 | melyitek a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes basa - hajlongott
952 4, 1 | gyaurt, és miképp adott az õneki olyan goromba választ,
953 4, 1 | basa a jámbor magyarhoz.~Az pedig égnek emelte a szemeit,
954 4, 1 | szemeit, és azt felelte:~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~-
955 4, 1 | Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék
956 4, 1 | igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a
957 4, 1 | hogy történt a dolog?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
958 4, 1 | Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - kiáltotta
959 4, 1 | azzal a bürgével?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
960 4, 1 | Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - mondta el
961 4, 1 | Móra Balázs állta nyugodtan az egy helyet.~- Látod, kegyelmes
962 4, 1 | éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymás után
963 4, 1 | pedig, fiam, molláh10, fogd az írónádad, és írd föl ennek
964 4, 2 | nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor
965 4, 2 | küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt írva
966 4, 2 | betûkkel. A megszólítás az volt rajta, hogy „te kutyaházi”!)~
967 4, 2 | mondta kelletlenül.~Az ajándék agár azonban, mintha
968 4, 2 | kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben
969 4, 2 | kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben
970 4, 2 | jobb kedvûen veregette meg az agár fejét.~- No, ez ugyan
971 4, 2 | szolga, aki a levelet hozta az ajándék mellé. - Körüludvarolja,
972 4, 2 | õrajta tétessek exámentet12 az okos kutyával?~Ezen a tanácsnokok
973 4, 2 | és õk is körülcirógatták az ebet. Persze csak úgy óvatosan,
974 4, 2 | tudni, hátha igazat mondott az a hasított fülû szerecsen!~
975 4, 2 | különös pártfogásba vette az agarat. Mindig ott lakatta
976 4, 2 | kért tõle. Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját,
977 4, 2 | mondókáját, aztán odahunyorított az ajtónálló apródnak, a huncut
978 4, 2 | Tartsunk tanácsot, fiam!~Az apród kinyitotta a benyíló
979 4, 2 | ajtaját, és beeresztette az agarat. Akit az barátságosan
980 4, 2 | beeresztette az agarat. Akit az barátságosan körülviháncolt,
981 4, 2 | barátságosan körülviháncolt, az megkapta, amit kért, de
982 4, 2 | de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta a küszöböt.~-
983 4, 2 | el maga elõl a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán sok
984 4, 2 | protekció se használt, ha az agár jóvá nem hagyta.~-
985 4, 2 | már becsülete másnak, csak az agár tanácsosnak.~Amire
986 4, 2 | senki emberfia.~Erre aztán az urak is jobbnak látták elhallgatni.
987 4, 2 | elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával
988 4, 2 | Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával kínálhatták
989 4, 2 | megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem akar
990 4, 2 | szemû Berzenczey fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~
991 4, 2 | rábeszélni Tofelius mestert, az udvari doktort, hogy adjon
992 4, 2 | kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta õket,
993 4, 2 | követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón, nagyságos uram -
994 4, 2 | nagyságos uram - mondta az apród, és beeresztette az
995 4, 2 | az apród, és beeresztette az agarat.~Az pedig abban a
996 4, 2 | beeresztette az agarat.~Az pedig abban a percben olyan
997 4, 2 | megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó meghajlással
998 4, 2 | valamelyikünk nem igaz ember.~Az agár pedig morogva, csaholva,
999 4, 2 | se hihetnek.~Attól fogva az agár tanácsosból közönséges
1000 4, 2 | közönséges agárkutya lett, az apródnak segített nyulászni,
1-500 | 501-1000 | 1001-1474 |