Kötet,  Fejezet

1001     4,  2 |                 elvesztése miatt. Hanem az erdélyi ügyes-bajos emberek
1002     4,  2 |                nemsokára visszakívánták az agár tanácsost.~
1003     4,  3 |                 szól, akirõl azt mondja az írás, hogy nagyon jókedvû
1004     4,  3 |             pedig õkegyelme haragos, ha az ország dolgát kellett intézni.~-
1005     4,  3 |              Bornemissza Anna. Nem volt az országnak olyan dolga, amibe
1006     4,  3 |          ártotta volna magát. Õ kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett
1007     4,  3 |             melyik követtõl mit üzenjen az idegen királyoknak a fejedelem.
1008     4,  3 |         királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen is akárhányszor
1009     4,  3 |                is akárhányszor megmosta az erdélyi nemesurak fejét:~-
1010     4,  3 |             erdélyi urak. Bor, vadászat az egész életetek. A cigány-hideg
1011     4,  3 |           munkától.~Zúgtak, morogtak is az urak eleget, hogy így az
1012     4,  3 |                az urak eleget, hogy így az asszonykirály, amúgy az
1013     4,  3 |                 az asszonykirály, amúgy az asszonykirály, de hangosan
1014     4,  3 |             szegény székely favágó volt az, aki utoljára megmondta
1015     4,  3 |                  aki utoljára megmondta az igazságot fejedelemnek,
1016     4,  3 |          fejedelemasszonynak.~Úgy esett az, hogy egyszer vadászat közben
1017     4,  3 |                Mentõl tovább keresgélte az utat, annál jobban belekeveredett
1018     4,  3 |             belõle kitalálni. Vezess el az útra, adok a fáradságodért
1019     4,  3 |                tudom, mindjárt kiláttam az ábrázatából, hogy valami
1020     4,  3 |      ábrázatából, hogy valami olyasféle az úr. Aztán legalább meg van-e
1021     4,  3 |           fejedelem is meg van elégedve az enyémmel. Nem olyan rossz
1022     4,  3 |                Nem olyan rossz ember ám az, mint ahogy mondják - tette
1023     4,  3 |         teremtett annál jobb szívû urat az isten, csak az a sárkány
1024     4,  3 |               szívû urat az isten, csak az a sárkány felesége ne volna.~-
1025     4,  3 |               jó ura helyett. Hát illik az, hát való az ilyen munka
1026     4,  3 |                  Hát illik az, hát való az ilyen munka asszonyszemélynek?
1027     4,  3 |                asszonyszemélynek? Attól az áldott fejedelemtõl úgy
1028     4,  3 |                 majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én volnék
1029     4,  3 |            mondta a favágó -, itt lakom az erdõszélen. Nézzen be az
1030     4,  3 |                az erdõszélen. Nézzen be az úr hozzám, ha erre jár még
1031     4,  3 |                 legyen, asszony - ütött az asztalra Apafi -, mától
1032     4,  3 |              neved: hallgass! Én vagyok az úr a háznál, ahogy Csûr
1033     4,  3 |     istenteremtése megint?~- Favágó itt az erdõszélen. Az csak az okos
1034     4,  3 |               Favágó itt az erdõszélen. Az csak az okos ember, igaz
1035     4,  3 |              itt az erdõszélen. Az csak az okos ember, igaz ember.~
1036     4,  3 |               küldte érte Anna királyné az udvari hajdúkat.~Se eleven,
1037     4,  3 |         fejedelemasszony -, hát te vagy az a híres okos ember, igaz
1038     4,  3 |       igazmondás nem emberszólás.~- Hát az igazság lesz-e, ha én most
1039     4,  4 |                                         AZ UTOLSÓ SZEGEDI BÉG~Azt beszéli
1040     4,  4 |                 SZEGEDI BÉG~Azt beszéli az írás, hogy a régi világban
1041     4,  4 |         világban Szegeden is török volt az úr másfél száz esztendeig.
1042     4,  4 |               dögönyöz döbörögve.~Hanem az írás azt is mondja, hogy
1043     4,  4 |              Csõsz István másképp tudja az igazságot. Az pedig már
1044     4,  4 |             másképp tudja az igazságot. Az pedig már csak okos ember,
1045     4,  4 |         kukoricacsõsz volt. Olyan ember az, hogy ha a kezébe veszi
1046     4,  4 |              megpróbálhatja.~- Úgy volt az - beszéli Seregbíró Csõsz
1047     4,  4 |     gyémántboglár se kisebb rajta, mint az öklöm.~Többet is lehetett
1048     4,  4 |                bukik be hozzája egyszer az inasa -, gyere, láss csudát!~
1049     4,  4 |                a gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott
1050     4,  4 |              hogy káprázik bele a szeme az embernek.~Báli bég leült
1051     4,  4 |                  s hirtelen felé bökött az ujjával:~- Kukk, szegény
1052     4,  5 |              Tiborc várának ma már csak az omladékát lehet látni az
1053     4,  5 |                az omladékát lehet látni az erdélyi havasokon, azon
1054     4,  5 |           havasokon, azon a tájon, ahol az Aranyos vize ered. Körös-körül
1055     4,  5 |                a tájon tengõdtek.~Abban az idõben vetõdött erre a tájékra
1056     4,  5 |             vágyakozásba. Halálos ágyán az volt az utolsó szava:~-
1057     4,  5 |     vágyakozásba. Halálos ágyán az volt az utolsó szava:~- Asszony
1058     4,  5 |                 itt hagylak benneteket?~Az lett abból, hogy most már
1059     4,  5 |                nyájat, s mikor estenden az anyja ölébe hajtotta a fejét,
1060     4,  5 |            subáján, mindig föltekintett az égre, mintha az édesapja
1061     4,  5 |            föltekintett az égre, mintha az édesapja szemét keresné
1062     4,  5 |               mikor hazatért, nem várta az ajtóban ölelõ anyai kar.
1063     4,  5 |                a kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának orvosságot? Az
1064     4,  5 |               az õ anyjának orvosságot? Az utolsó kunyhóban azt mondotta
1065     4,  5 |           fûben-fában rejtette el Isten az orvosságot. Az Átok-szikla
1066     4,  5 |                 el Isten az orvosságot. Az Átok-szikla tetején terem
1067     4,  5 |               Átok-szikla tetején terem az arany levelû szívvirág.
1068     4,  5 |                 arca s meg se állt, míg az Átok-sziklához nem ért.
1069     4,  5 |              rátekinteni is. Úgy meredt az ég felé, mint valami mutatóujj,
1070     4,  5 |             rémítõ szakadékok tátongtak az oldalain, mint fekete sebek,
1071     4,  5 |             szirmai.~A fiú föltekintett az égre, fohászkodott egyet,
1072     4,  5 |                megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt, mindig
1073     4,  5 |         sikoltott olyat, hogy lehallott az anyja kunyhójáig. Ugrásával
1074     4,  5 |           helyébõl a nagy ingó követ, s az most mennydörögve gurult
1075     4,  5 |          apácskának, ha találkozik vele az égi mezõkön?~Nem sokáig
1076     4,  5 |             neki. Jó szívéért vele volt az Isten. A pásztorok közt
1077     4,  5 |             csodát tett: meggyógyította az anyját. Az Átok-sziklát
1078     4,  5 |               meggyógyította az anyját. Az Átok-sziklát azóta Fiúk
1079     4,  5 |                 mert vizében annyi volt az aranypor, hogy az egész
1080     4,  5 |            annyi volt az aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott
1081     4,  5 |                sokáig szülõjével együtt az egész vidék szeretetében.~
1082     5,  1 |         dicsõséges kuruc királynak volt az udvari muzsikása. Az írás
1083     5,  1 |               volt az udvari muzsikása. Az írás csak annyit jegyzett
1084     5,  1 |               Csikaló, azt beszéli róla az aranyszájú monda, és szép
1085     5,  1 |                annyit incselkedtek vele az atyafiai, hogy egyszer kapta
1086     5,  1 |                 kuruc királyt meglátta. Az pedig nevetve ütött a vállára
1087     5,  1 |                 keresztüllopódzott vele az alvó õrszemeken.~- Drágám,
1088     5,  1 |                a tábortól, valahol bent az erdõ mélyén sírva, nevetve
1089     5,  1 |            attól fogva akármerre jártak az országban, valahányszor
1090     5,  1 |                jártak, ott is érte õket az éjszaka. Nemsokára kigyulladtak
1091     5,  1 |                  Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára.
1092     5,  1 |         legtovább a mécses, mikor aztán az is kialudt, Csikaló fogta
1093     5,  1 |                 lábujjhegyen végigosont az alvó katonák közt, és lehajtott
1094     5,  1 |         lehajtott fõvel ballagott elõre az erdõk felé.~Ezen az éjszakán
1095     5,  1 |               elõre az erdõk felé.~Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel
1096     5,  1 |            fölött, de furcsa felhõ volt az nagyon, mert a suhogását
1097     5,  1 |                  harmadik felhõ is jött az erdõ felõl, s az utolsó
1098     5,  1 |                is jött az erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt.
1099     5,  1 |              seregestül. Ezeket valahol az erdõk mélyén álmukból verték
1100     5,  1 |            bizton érezték magukat, mint az édesanyjuk ölében. Még a
1101     5,  1 |           jönnek a labancsok!~Tudta, mi az illendõség s nem is akarta
1102     5,  1 |              nem is akarta megijeszteni az elsõ álomba merült fejedelmet,
1103     5,  1 |          zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában a bujdosó kurucok
1104     5,  1 |               égett a szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos
1105     5,  1 |             egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Fél óra múlva
1106     5,  1 |           Rabutin labancai előbukkantak az erdőből, s egy óra múlva
1107     5,  1 |            hajnal szép piros kendőjével az ég ablakán, mikor a kuruc
1108     5,  1 |           ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára
1109     5,  1 |             holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy halálig
1110     5,  2 |                 Labanc kézen volt akkor az öreg szegedi vár, németek,
1111     5,  2 |           fészkeltek benne, nagy bajára az alföldi városoknak. A pogány
1112     5,  2 |              várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar városok ártatlan
1113     5,  2 |           várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz
1114     5,  2 |              hogy mentse meg őket ettől az istentelen népségtől. Nagy
1115     5,  2 |           szegedi várat. De lassan ment az ostrom, nem akartak engedni
1116     5,  2 |             ostrom, nem akartak engedni az erõs kõfalak, keményen tartották
1117     5,  2 |         eleséggel.~A legnagyobb baj meg az volt, hogy a fejedelem megbetegedett.
1118     5,  2 |           elment a hadakozástól. Mit ér az nekik, hogy az egész világot
1119     5,  2 |     hadakozástól. Mit ér az nekik, hogy az egész világot meggyõzik,
1120     5,  2 |               Beállnék hozzád kurucnak.~Az urak közt megint kitört
1121     5,  2 |         nevettében.~- Katona volt nekem az apám is, míg a német le
1122     5,  2 |                leszek, megfizet a német az apám haláláért! - akaratoskodott
1123     5,  2 |    akaratoskodott a fiú.~Rákóczi intett az egyik hajdúnak:~- Akaszd
1124     5,  2 |                 a nehéz fegyver után, s az úgy rántotta le mind a két
1125     5,  2 |              beleroppant. Térdre bukott az istenadta, s olyan sápadt
1126     5,  2 |          istenadta, s olyan sápadt lett az arca, mint a viasz. Elszégyellte
1127     5,  2 |             nélkül távozott a sátorból. Az õrt álló hajdúk utánakiabáltak:~-
1128     5,  2 |               látott, se hallott semmit az egész világból nagy elkeseredésében.
1129     5,  2 |                valami haragos sasmadár. Az se vissza csalogatta, inkább
1130     5,  2 |                 vele a németet, elvette az ellenség zászlaját. Diadalmas
1131     5,  2 |          aranycsónakja úszkálgatott már az égen, mikor fölriadt valami
1132     5,  2 |             beszélgetett ott egymással. Az egyiket sokszor látta már,
1133     5,  2 |                itt a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag föltetszik,
1134     5,  2 |                föltetszik, körülvesszük az alvó kuruc tábort. Ti velünk
1135     5,  2 |     visszalopódzom a várba, s megviszem az örömhírt. Hanem megállj
1136     5,  2 |                 a nád közt!~- Róka lesz az vagy borzfiók - legyintett
1137     5,  2 |                Arcát, égõ sebét lemosta az ér hûs vizével, s megint
1138     5,  2 |                kis kuruc! - kiáltott rá az õrszem. - Fogtál-e labancot
1139     5,  2 |             õrszem. - Fogtál-e labancot az éjszaka?~- Vigyetek a fejedelem
1140     5,  2 |                 sátrába. Fehér volt már az arca is, mikor letették
1141     5,  2 |                 arca is, mikor letették az ágyra, s csak annyi erõ
1142     5,  2 |             mentsd meg magad! - Ez volt az utolsó szava, ezzel lefogta
1143     5,  2 |            katonát illet.~Beteljesedett az álma. Koporsóját vállra
1144     5,  3 |               le akarta harapni a fejét az egész világnak.~Egyszer
1145     5,  3 |              igaz, hogy akkor - elõször az életben - õ maga ijedt meg.~
1146     5,  3 |             maga ijedt meg.~Úgy történt az, hogy a gorbói csatában
1147     5,  3 |              lett háromnapos kuruc volt az istenadta, nemigen ismerte
1148     5,  3 |               Haragos Kengyela elsápadt az örömtõl, mint a gyerek,
1149     5,  3 |        tudományokban, hogy Kengyela már az õrállást is rá merte bízni.
1150     5,  3 |              hogy meglépett a lóstrázsa az õrhelyrõl. Elveszett szõrén-szálán.
1151     5,  3 |         Messzirõl meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára,
1152     5,  3 |               nyakát.~- Kit bolondít ez az állat? - húzódott meg Kengyela
1153     5,  3 |                 meg Kengyela kíváncsian az árokban.~Biz az valami kóborló
1154     5,  3 |              kíváncsian az árokban.~Biz az valami kóborló labancot
1155     5,  3 |        csalogatta, ahol a kuruc megbújt az árokban, ott aztán nagyon
1156     5,  3 |                 nyakánál fogva húzta be az istenadtát a táborba. Ott
1157     5,  3 |           fogadták a vitézek, csörgetve az erszényüket:~- No, Kengyela,
1158     5,  4 |               Rákóczi fejedelemnek. Tûz az esze, villám a kardja. Nekiszilajodott
1159     5,  4 |          mindenki a fejedelemtõl kezdve az utolsó kurucig. (Ámbár hiszen
1160     5,  4 |           Támadit, hanem a labancok is. Az újvári csatában ejtették
1161     5,  4 |                 labanc vezér volt abban az idõben.~- Mi is szeretjük
1162     5,  4 |            ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk a nevetésbe.~- Sohase
1163     5,  4 |            kuruc táborban. Ott, ha éhes az ember, azt mondják neki:
1164     5,  4 |                 tisztelgett a labanc. - Az imént vette száz aranyon
1165     5,  4 |                  A lovat pedig kössétek az istállómba.~A lovat még
1166     5,  4 |              Doria generális, csörgetve az aranyakat az erszényben.~-
1167     5,  4 |                  csörgetve az aranyakat az erszényben.~- Szavamra mondom,
1168     5,  4 |                 ne fogadtam volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám,
1169     5,  4 |             akkor erre fölülhetek, mert az enyém - pattant nyeregbe
1170     5,  4 |                   nyújtotta oda Heister az erszényt. - Te pedig nekem
1171     5,  4 |       akasztotta a kuruc a nyeregkapára az erszényt, azzal sarkantyúba
1172     5,  5 |         mindjárt jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára, aki úgy állt
1173     5,  5 |          kegyesen megveregette a vállát az öregnek.~- Sok ilyen vitéz
1174     5,  5 |               fejedelem majd csak megél az öreg Czötkény nélkül is -
1175     5,  5 |               lenne a kis Czötkényekbõl az öreg Czötkény nélkül?~Hatan
1176     5,  5 |                hatan? Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten?
1177     5,  5 |                 esztendõ óta. Lám, lám: az aprajának már a nevét se
1178     5,  5 |                 Bizony sírhatnékja volt az öreg Czötkénynek, mikor
1179     5,  5 |            alatt. Nem is azért vette le az iszákját a hátáról, hogy
1180     5,  5 |                  Tamás, Benedek, Gergõ. Az bizony, Gergelyke odamászott
1181     5,  5 |            bizony, Gergelyke odamászott az ölébe, s ugyan megrángatta
1182     5,  5 |                körül: éppen mintha csak az õ édes vérei volnának. Azt
1183     5,  5 |                akarta a fejét ereszteni az iszákra.~- Ohó, bátya -
1184     5,  5 |           táborának!~De már erre fölült az öreg Czötkény, de még föl
1185     5,  5 |            akartok szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy így szélnek
1186     5,  5 |             velem.~- Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta lángba
1187     5,  5 |             borult képpel a fiú. S mire az öreg Czötkény észrevette
1188     5,  5 |             hogy rám ne ismernének ezek az ördögfiókák!~De hiszen nem
1189     5,  5 |                nem kellett attól félni. Az édes szülõanyja se ismerhetett
1190     5,  5 |               volt irkálva sebhelyekkel az ábrázata. S így esett meg,
1191     5,  5 |         ábrázata. S így esett meg, hogy az édesapát a saját fiai fogoly
1192     5,  5 |              kötés, bácsi? Lám, így jáj az, aki a kujucsokat bántja!~
1193     5,  5 |              csapatot meglátta:~- Nini, az öreg Czötkény-e ez, vagy
1194     5,  6 |                a Beszkidek bércei közül az 1702. esztendõ tavaszán.~
1195     5,  6 |             olyan sokszor megszabdosták az irháját a mieink, idegen
1196     5,  6 |              tudott a karddal bánni, de az ügyes, ravasz szóbeszédnek
1197     5,  6 |             Magyarország adja meg ennek az árát. Elárad rajta a nyomorúság,
1198     5,  6 |          Béküljünk meg, Károlyi Sándor!~Az isten tudja, hogy mint vette
1199     5,  6 |             véteti fejét a császár.~Míg az urak ilyen szép egyezséget
1200     5,  6 |                 a tárogató, és csengett az ének a kuruc táborban:~Majd
1201     5,  6 |                 szép Magyarország!~Majd az a búbánatos ének zengett
1202     5,  6 |                lobogókat szedje most el az a német, aki annyiszor megszaladt
1203     5,  6 |             vizébe.~Pálffy János intett az étekfogónak, s az belemerített
1204     5,  6 |                intett az étekfogónak, s az belemerített egy talpas
1205     5,  6 |           száraz lábbal mentek át rajta az oszladozó kurucok, szomorúan
1206     5,  6 |            kurucok, szomorúan énekelvén az új nótát:~Édes hazám, szánjad
1207     5,  6 |          majtényi síkon vinne keresztül az utatok, úgy járjatok azon
1208     5,  7 |                 ember nem haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért.
1209     5,  7 |                 Hadd tanulják meg tõlük az angyalok is a szép magyar
1210     5,  7 |            hazaért, s onnan hordta tele az Alföldet a szél a csodálatos
1211     5,  7 |                 megélednek tõle. Szerte az országban azért hányatott
1212     5,  7 |              Lõrinc, a muladi földesúr. Az is a fejedelem embere volt
1213     5,  7 |              vele mind a kettõ, s azóta az öreg úr megbújt kastélyában,
1214     5,  7 |             mint a megvénhedt oroszlán. Az ablakát is csak azért nyitotta
1215     5,  7 |              mikor nagy ijedten beesett az ajtón a muladi bíró.~- Uram -
1216     5,  7 |                szorítva, dacosan néztek az öreg úrra.~- A tárogatót
1217     5,  7 |                a német. A tárogatót is, az életeteket is. Hogy számoltok
1218     5,  7 |                akkor be a fejedelemnek?~Az emberek megzavarodva hallgattak,
1219     5,  7 |               Aki fölfér, jöjjön velem.~Az emberek betódultak, és kieveztek
1220     5,  7 |             vízre. Akkor Árkai fölvette az elsõ tárogatót, és belecsúsztatta
1221     5,  7 |            egyik-másik a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót kellett
1222     6,  1 |             egyetlen lúdjuknál. Nyilván az is csak azért maradt meg,
1223     6,  1 |       városgazda hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belõle minden héten
1224     6,  1 |               azt a kis névelõt, ha már az õseink úgyis életüket és
1225     6,  1 |         ajánlották neki. Hiszen nem név az, hanem fogalom, akár a Holofernes
1226     6,  1 |             király vagy a Ferenc Jóska. Az is csak névelõvel járatos
1227     6,  1 |               történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte
1228     6,  1 |        Ferdinánd már nem vitte annyira, az már névelõtlenül egyszerûen
1229     6,  1 |             sebten maga elé parancsolta az íródeákját.~- Fiam, deák,
1230     6,  1 |                aranyat, s futtatta vele az inasát az udvari futárhoz.~
1231     6,  1 |                 futtatta vele az inasát az udvari futárhoz.~Az inas
1232     6,  1 |              inasát az udvari futárhoz.~Az inas tudta, mi az illendõség,
1233     6,  1 |             futárhoz.~Az inas tudta, mi az illendõség, s a huszonöt
1234     6,  1 |         levelének volt ideje kilyukadni az úton, s még szerencse, hogy
1235     6,  1 |             úton, s még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút porába
1236     6,  1 |                 futár tarsolyába.~Abban az idõben azonban éppen úgy
1237     6,  1 |       királyasszony gömbölyû képe, mint az aranyforinton.~No, azért
1238     6,  1 |               kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk, Miller Sebestyén
1239     6,  1 |              megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen ludat, annál nagyobb
1240     6,  1 |           ritkaság most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki
1241     6,  1 |                   Ez a leghihetetlenebb az egész történetben, ugye?)
1242     6,  1 |                 kell oda, nem is kicsi, az pedig hol találkozik most
1243     6,  1 |           nyelve. (Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet tartani
1244     6,  1 |               követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet a
1245     6,  1 |       ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet a karóhoz:~- Nem köll
1246     6,  1 |                 azt a Bécsöt. Jobb lösz az, ha én tégöd a hónom alá
1247     6,  1 |                 mire a nap tüzet rakott az alkonyati felhõkben, akkorra
1248     6,  1 |                 kisbíró is tüzet rakott az erdõszélben. Persze mire
1249     6,  1 |             észre, hogy álmában megette az egyik combját a város madarának.~-
1250     6,  1 |                ejnye, de csak csúnya is az egycombú lúd - búsulta el
1251     6,  1 |        fölöstökömre a másik combját is.~Az lett biz ebbõl, hogy mire
1252     6,  1 |               maradt meg a ludacskának, az is szép fehérre kapargatva
1253     6,  1 |                csontja.~- Lúdnak indult az el Szögedébõl, ha csontnak
1254     6,  1 |             vissza a nagyeszû Mátyás. - Az is aranynak indult el Bécsbõl,
1255     6,  1 |                hogy belecsendült a füle az egész udvarnak, az íródeáktól
1256     6,  1 |                 füle az egész udvarnak, az íródeáktól a futárig. S
1257     6,  1 |           tanúbizonyság, mert úgy látta az egészet, mint most látja,
1258     6,  2 |           Négylovas hintón járt tán még az udvarra is, aranyból volt
1259     6,  2 |                akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ is
1260     6,  2 |              mindig járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni
1261     6,  2 |                a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment ott?! -
1262     6,  2 |                megemelni?~- Nem ismerem az urat - felelte csöndesen
1263     6,  2 |                hogy megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még
1264     6,  2 |               megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény diák?~A szegény
1265     6,  2 |              megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta
1266     6,  2 |                fogadja el tõlem még ezt az ötven aranyat, és tiszteljen
1267     6,  2 |             mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza?!
1268     6,  2 |                akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le süvegét
1269     6,  2 |              hogy legyen kit áldani még az unokáinknak is!~- Petõfi
1270     6,  3 |         szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem berek, tenger az, nem
1271     6,  3 |              Erdõ az, nem berek, tenger az, nem patak, vagy legalább
1272     6,  3 |                nem patak, vagy legalább az lehetett, míg újabb zord
1273     6,  3 |                mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett
1274     6,  3 |             mind a két faluból elmentek az egy hazát szolgálni. Akik
1275     6,  3 |                igaz szívvel könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb
1276     6,  3 |                volt, aki learassa õket. Az embereknek eszükbe se jutott
1277     6,  3 |             utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a szemük,
1278     6,  3 |                 lángolt a szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok
1279     6,  3 |             arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! - rázták
1280     6,  3 |            ellenséghez álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. -
1281     6,  3 |           akarnak kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~-
1282     6,  3 |              akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~
1283     6,  3 |               is, Szanádon is leszedték az emberek a padlásablakból
1284     6,  3 |          könnyét a csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette
1285     6,  3 |             csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette az isten
1286     6,  3 |              ura az oldalára kötözgette az isten tudja hol szerzett
1287     6,  3 |                 búcsúzott volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre
1288     6,  3 |            szaladtak keresni, elszéledt az egész falu, de nem lelték
1289     6,  3 |                a bíró. - Hanem most már az Isten legyen nekik irgalmas!~
1290     6,  3 |        szanádiaknak sem volt álmuk azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk
1291     6,  3 |            álmuk azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett
1292     6,  3 |          törülgette verejtékes homlokát az apa. S egész éjszaka talpon
1293     6,  3 |         hajnalsugarak vidáman táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban
1294     6,  3 |            egymásnak kedves egészségére az éjszakai nyugodalmat, s
1295     6,  3 |          Teremtõ mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban nem fogott
1296     6,  3 |                feketéllik-e már elõttük az ellenség.~Éppen a határdomb
1297     6,  3 |                 szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták vállukról
1298     6,  3 |              haragos ember odalépkedett az árokpartra, s hirtelen visszahökkent
1299     6,  3 |             visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek
1300     6,  3 |         eltévedtek a vetések közt.~Ahol az este rájuk borult, el is
1301     6,  3 |                  egymásra borulva, mint az oltáron az írott angyalok.
1302     6,  3 |                borulva, mint az oltáron az írott angyalok. Marika szanádi
1303     6,  3 |                apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind a
1304     6,  3 |              bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye,
1305     6,  3 |             szanádi bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette
1306     6,  3 |               és helyette Marikát kapta az ölébe. A csókai bíró meg
1307     6,  4 |                Aki magabíró ember volt, az beállt honvédnak. Asszonyokon,
1308     6,  4 |        házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedség, mikor egy reggel
1309     6,  4 |         kanászgyerekek a mezõrõl:~- Jön az ellenség! A vezérüknek rettentõ
1310     6,  4 |                 szélben, mint a zászló.~Az asszonyok jajveszékelve
1311     6,  4 |                jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öreg bíró
1312     6,  4 |            elijesztik az ellenséget, ha az öreg bíró rájuk nem parancsol:~-
1313     6,  4 |              kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró is leakasztotta
1314     6,  4 |        kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat, mikor egyszerre
1315     6,  4 |              felé. Oda várták vacsorára az osztrákot, s ugyan igyekeztek,
1316     6,  4 |           Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~-
1317     6,  4 |            odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda kelmednek
1318     6,  4 |         osztráknak.~- Micsoda kelmednek az apai öröksége? - nézett
1319     6,  4 |                Mi járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt,
1320     6,  4 |            közelrõl megnézhetné: igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyét
1321     6,  4 |               bele fél óra, vagyont ért az a rossz köpenyeg. Teleszórták
1322     6,  4 |             adjuk, fegyverre, katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen
1323     6,  4 |            kezében bot, avval tapogatta az utat. A szájában furulya,
1324     6,  4 |      belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni
1325     6,  4 |                  Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe
1326     6,  4 |                 tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott
1327     6,  4 |            hangja is úgy csengett, mint az ezüst:~- Nem alamizsnáért
1328     6,  4 |               kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj
1329     6,  4 |       zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya
1330     6,  4 |            hasadva, de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon
1331     6,  4 |                 megdördült Bicske felõl az ágyú. Damjanich kigyulladt
1332     6,  4 |            Adott is.~A bicskei csatában az ellenség elsõ golyója Damjanich
1333     6,  4 |              tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb
1334     6,  4 |           tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb kárt
1335     6,  4 |                volt a bicskei csatának. Az osztrák fûbe harapott, vagy
1336     6,  4 |                  érzi, hogy valami töri az oldalát.~- Ugyan mi lehet
1337     6,  4 |                 benne a megakadt golyó. Az mentette meg aznap a hadak
1338     6,  5 |               nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarára
1339     6,  5 |                 meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes
1340     6,  5 |               is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt, még a
1341     6,  5 |       szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó vizsgát tette a nemesi
1342     6,  5 |           nemesi inszurrekció.~„Mindegy az - sóhajtozott magában a
1343     6,  5 |             abból, ha háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról
1344     6,  5 |             akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely
1345     6,  5 |            kanállal. De el is szeleltek az ifjú inszurgensek úgy, hogy
1346     6,  5 |               mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan édesen
1347     6,  5 |                 Mi baj, mi? - riadt föl az öregúr, s marokra fogta
1348     6,  5 |             rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg
1349     6,  5 |            mondta ártatlan ravaszsággal az asszony. - Attól félek,
1350     6,  5 |            odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem
1351     6,  5 |           legjobb lesz - gyõzõdött bele az öreg úr az igazságba. -
1352     6,  5 |               gyõzõdött bele az öreg úr az igazságba. - S ha odahozná
1353     6,  5 |              igazságba. - S ha odahozná az ördög, akkor is majd megtanítom
1354     6,  5 |               tanyára ki nem hallatszik az, hírt meg nem visz abba
1355     6,  5 |          vadonba a madár se.~Hát hiszen az nem is vitt, hanem vitt
1356     6,  5 |                 fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg
1357     6,  5 |               feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott érte.
1358     6,  5 |               ahány méhecske van benne, az annyi felé repül a világba!
1359     6,  5 |              pedig õ nem kerülhet többé az asszony szeme elé.~De hát
1360     6,  5 |                 csak nagy por keveredik az országúton.~- Nini, tán
1361     6,  5 |                Haynau? - húzódott félre az árokba Gergely apó a rajjal.~
1362     6,  5 |               méhes öregembert meglátta az árokparton. Hátra is fordult
1363     6,  5 |                 vetett a képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta
1364     6,  5 |                és elkáromkodta magát:~- Az erre-arráját annak a krumplis
1365     6,  5 |                 pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt
1366     6,  5 |                 a föld.~A német elõször az arcába kapott - mire a kardjához
1367     6,  5 |                volna, akkorra már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~-
1368     6,  5 |             beszélhetett. Vállra kapták az öreget, s vitték haza olyan
1369     6,  5 |            vágni. Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~-
1370     6,  5 |              Mire hazaértek, annyi volt az ámbituson hordóban, csöbörben,
1371     6,  5 |           számon kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott rajt.~
1372     6,  6 |           tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, akkor egy esztendõre
1373     6,  6 |             szabadság tüze, hogy amikor az egyik helyen eltapossák,
1374     6,  6 |            csendes volt, mint a temetõ, az olaszok álltak talpra a
1375     6,  6 |      szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész olasz föld, mint a
1376     6,  6 |            olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák ugyancsak
1377     6,  6 |               katonák ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek
1378     6,  6 |          ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek elõl.~Az osztrák
1379     6,  6 |          irhájukat az olasz méhek elõl.~Az osztrák hadak vezérét Benedeknek
1380     6,  6 |          Benedeknek hívták. Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz
1381     6,  6 |             támadt az a gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal
1382     6,  6 |              Majd agyon is szorongatták az ifjú vezért ölelésükkel
1383     6,  6 |                 ugyan kardot nem rántok az olasz ellen. Neki csak olyan
1384     6,  6 |         nemhiába fogta pártját Szegesdi az olaszoknak. A magyar ezredek
1385     6,  6 |               hogy sok kárt ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig ezt
1386     6,  6 |              magyarokért állnak bosszút az olaszok - mondogatták egymás
1387     6,  6 |              határában összetalálkoztak az olasz táborral. Elõször
1388     6,  6 |                 olasz táborral. Elõször az osztrákok mentek tûzbe,
1389     6,  6 |                 õk is hátat fordítottak az olaszoknak. Volt is ott
1390     6,  6 |            Azzal sarkon fordult, szembe az olaszokkal, akik meghökkenve
1391     6,  6 |                 hogy miért olyan becses az a kétfejû sasos csákó, de
1392     6,  6 |             után fordult vissza, õtõlük az ellenség is bátorságra kapott,
1393     6,  6 |                 fél óra múlva nyúl lett az agárból. Olasz katonának
1394     6,  6 |              volt a híres gajtói csata, az elsõ, amit megnyertek az
1395     6,  6 |                az elsõ, amit megnyertek az osztrákok az olasz háborúban.
1396     6,  6 |                 megnyertek az osztrákok az olasz háborúban. A csata
1397     6,  6 |              közember vászonzubbonyára. Az pedig minderrõl nem tudott
1398     6,  6 |                  Magyar föld van benne. Az édesanyám sírjáról...~Ez
1399     6,  6 |           édesanyám sírjáról...~Ez volt az utolsó szava, azzal elaludt
1400     6,  7 |              szûcsmester volt, õ szabta az arany csillagot piros irhából.~
1401     6,  7 |         épkézláb ember volt a falumban, az mind elment honvédnek. Csak
1402     6,  7 |                sok lelkes katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol
1403     6,  7 |            egyszerre csak elejbem ugrik az egyik kapitányom.~- Generális
1404     6,  7 |              Alacsony kis házacska volt az övéké, mégse ütöttem a fejemet
1405     6,  7 |                 mégse ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba, pedig le
1406     6,  7 |         hiányzol még.~- Nem szeretem én az ilyen játékot - mondta Palkó
1407     6,  7 |             kedvetlenül.~- De nem játék az, hékás! Pokolra kergetjük
1408     6,  7 |                pedig úgy megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma
1409     6,  7 |              tán ma is szaladnak. Nincs az a német, amelyik olyan sebesen
1410     6,  7 |                sebesen el tudná hordani az irháját.~Abban az esztendõben
1411     6,  7 |               hordani az irháját.~Abban az esztendõben nem esett jól
1412     6,  7 |                 a vézna teste. Megriadt az istenadta, ahogy meglátott
1413     6,  7 |            Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~Szegény
1414     6,  7 |              Kuckó király nagyon sokáig az utcára se mert kilépni.
1415     6,  7 |           honvéddicsõségnek. Német lett az úr az országban, bujdosott
1416     6,  7 |     honvéddicsõségnek. Német lett az úr az országban, bujdosott elõle
1417     6,  7 |            tiszt urunk. Halálra kereste az ellenség - de nálunk keresni
1418     6,  7 |                király is, majd megvette az isten hidege, de azért váltig
1419     6,  7 |                jár a faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak!~
1420     6,  7 |          kamraajtón, már akkor ott volt az ellenség. Három tollas csákójú,
1421     6,  7 |                 Kuckó király maradt ott az udvar közepén. Moccanni
1422     6,  7 |              Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik katona egy aranypénzt
1423     6,  7 |            valahogy. Esze ágába se volt az a szegény fiúnak. Csak azért
1424     6,  7 |               Csak azért leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert
1425     6,  7 |         leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
1426     6,  7 |               hozzá? - morgott mérgesen az öreg halász. - A makkosi
1427     6,  7 |               gyereket, úgy vágtak neki az éjszakának. Hullott a hó
1428     6,  7 |                 kiverte a szeme világát az embernek. Mikor a Tisza
1429     6,  7 |        összecsapott fejük fölött a víz.~Az aranypénzt ott találták
1430     6,  7 |              lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség pénzét még a halálba
1431     6,  8 |        mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén
1432     6,  8 |              aki olyan büszkén hordozná az ünneplõ koronáját, mint
1433     6,  8 |               hátán.~- Jaj de kényes ez az öreg Titulász! - incselkedtek
1434     6,  8 |          emberek, mikor végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette
1435     6,  8 |              bíró. Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak? Azt mondja
1436     6,  8 |             hanem ahány gyerek meglátta az utcán, az mind utánarikoltozott:~
1437     6,  8 |               gyerek meglátta az utcán, az mind utánarikoltozott:~Öreg
1438     6,  8 |                tőled, mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~
1439     6,  8 |                 Lett is nagy becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem
1440     6,  8 |                  Hanem egyszer elmaradt az árpacukor, elmaradt a furulyaszó,
1441     6,  8 |                 nem kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász.
1442     6,  8 |          kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. Ágynak esett
1443     6,  8 |             feje, s a vánkosa alá tette az árpacukrot meg a furulyát.
1444     6,  8 |                ha egy-egy gyerek elment az ablaka alatt, mindig rázörgetett
1445     6,  8 |               alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya
1446     6,  8 |       rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére. Furulyázott
1447     6,  8 |        pajtásaid. Nincs már furulya se. Az elõbb vitte el a Késik Jani,
1448     6,  8 |               citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette
1449     6,  8 |                Ne félj, fiam, többet ér az, amit neked szántam. Arról
1450     6,  8 |               Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban
1451     6,  8 |                édesapámnál is, csakhogy az kék volt, ez meg piros.~-
1452     6,  8 |               kék volt, ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó - integetett
1453     6,  8 |                  ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó - integetett az
1454     6,  8 |               az ez, bankó - integetett az öreg -, csakhogy ez százforintos
1455     6,  8 |              eszedbe jusson róla mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem
1456     6,  8 |          árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros legyen,
1457     6,  8 |              fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -,
1458     6,  8 |                 és a markomba nyomta: - Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj
1459     6,  8 |             mentem én haza, mint akinek az orra vére folyik, s még
1460     6,  8 |       pityeredtem, amiért így elámított az öreg Titulász. Nem is mertem
1461     6,  8 |               hogy hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem
1462     6,  8 |              eresztettem a cifra bankót az udvaron:~- Vidd el, szél,
1463     6,  8 |         kergetik egymást a bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát
1464     6,  8 |               csakugyan nagyon fölvitte az isten a dolgát. Belekerült
1465     6,  8 |              kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél
1466     6,  8 |           Isaszegnél se szólt nagyobbat az ágyú.~- Ej, ej, valami csodálatos
1467     6,  8 |                Titulász kincse most már az édesapámra maradt. Õ is
1468     6,  8 |             csak sátoros ünnepen: akkor az ölébe szedett bennünket
1469     6,  8 |            elmesélte, milyen világ volt az, mikor a Kossuth-bankót
1470     6,  8 |        csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyerekeim - kötötte
1471     6,  8 |                 kézben megfordult. Csak az látszik belõle tisztán,
1472     6,  8 |                tétettem, úgy tartom itt az asztalomon. S ahogy most
1473     6,  8 |              hogy lám, mégis igaza volt az öreg Titulásznak, akinek
1474     6,  8 |        Titulásznak, akinek sírja fölött az akácfákon még most is fütyörésznek