Kötet,  Fejezet

 1     1,  7 |       legsûrûbb!~László király azonban mintha megfelejtette volna a veszedelmet.
 2     1,  7 |           fészkében. Még cincogott is, mintha csak a cimboráit hívogatná.~
 3     1,  7 |       Körös-körül futkosták a királyt, mintha csak biztatni akarták volna,
 4     1,  7 |            hogy nem lehet tõlük járni. Mintha lába nõtt volna minden göröngynek.~
 5     1,  7 |        látszott a csillagok világánál, mintha megindult volna az egész
 6     1,  10|              ifjú Hervoja. Mosolygott, mintha élne, s halott kezével szorította
 7     2,  1 |             bántják, mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját keresné,
 8     2,  2 |               le s fel a füle mellett, mintha csak az udvari hegedûs húzta
 9     2,  3 |               aztán úgy nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el,
10     2,  4 |            elfelejtette Mátyás vargát, mintha soha hírét se hallotta volna.
11     2,  6 |               kirepült belõle a csóka, mintha soha benne se lett volna.~-
12     2,  7 |                 akinek valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendõ
13     2,  9 |             erdõ közepén úgy lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami
14     2,  10|               nagyon nyugodtan várták. Mintha nem is ellenséget kellene
15     2,  10|             nagy huppanás hallatszott. Mintha tele zsákot hajítottak volna
16     2,  10|               úgy elfelejtette Mátyás, mintha sose látta volna.~De még
17     2,  15|           harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris csehet enne.~- De
18     2,  17|            könyvtáros úgy ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni
19     3,  5 |              törültek bennünket képen, mintha azokat a nagy mázsás tököket
20     3,  6 | bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sose akarnának többé elmenni.
21     3,  8 |             lebegett le a hosszú moha, mintha szakáll volna. A fehér szakáll
22     3,  8 |                bólogatott a vízszélen, mintha elmondaná:~- Ne búsulj,
23     4,  2 |               Az ajándék agár azonban, mintha csak megértette volna a
24     4,  3 |        ügyefogyott ábrázata volt neki, mintha háromig se tudna olvasni.~
25     4,  4 |         süveget a szerecsen inasnak.~- Mintha csak engem látnátok, ha
26     4,  5 |           beleszokott a pásztoréletbe, mintha sohase lett volna kardforgató
27     4,  5 |           mindig föltekintett az égre, mintha az édesapja szemét keresné
28     4,  5 |            velem elégedve, apácskám?~S mintha apja szava felelt volna
29     5,  2 |              megállj csak, te Milutin, mintha zörgött volna valami itt
30     5,  5 |            olyan sebesre vette a szót, mintha avval is ellenséget kergetne:~-
31     5,  5 |              gyerek fogta körül: éppen mintha csak az õ édes vérei volnának.
32     5,  6 |             alájuk. Ropogott a máglya, mintha jajgatna, s olyan óriás
33     5,  6 |              azon a porcfüves legelőn, mintha temetőben járnátok. És nézzétek
34     6,  1 |              ahogy most mondanánk. Nem mintha ész dolgában kiruházottabbnak
35     6,  5 |             kas oldalán a méhecskék. S mintha mind azt zsibongták volna:~-
36     6,  7 |              nem sokat tudott a világ. Mintha csak eltemették volna, aki
37     6,  7 |            lefogta a szemét, úgy tett, mintha aludna. Alig bírták fölrázni
38     6,  8 |             bácsik olyan tûzbe jöttek, mintha csak csatába mennének a