Kötet, Fejezet
1 1, 1 | amilyent még sohase láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog
2 1, 3 | észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy
3 1, 4 | amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban, amit paripáik
4 1, 6 | parasztot vittek elébe. Az egyik fehér hajú, dacos nézésű öregember
5 1, 6 | csikónak sem esik baja.~A fehér hajú öregember kékült-zöldült
6 1, 7 | játszadozó királyt, végre a fehér hajú Bese nádor odaállt
7 1, 8 | nyerget, gyémántos fékû fehér paripát küldött ajándékba
8 1, 8 | aranyos nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.~Felingerült erre
9 1, 8 | király, és azt felelte:~- A fehér lovat agyonüttetem, aranyos
10 1, 10| lihegve törtetett elõ egy fehér hajú, fehér szakállú, törõdött
11 1, 10| törtetett elõ egy fehér hajú, fehér szakállú, törõdött öregember,
12 1, 11| álltak elejbe a magyar urak, fehér szakállú országtanácsosok,
13 2, 2 | nem pingálta a mester szép fehér palástját mindenféle tarkabarka
14 2, 2 | az árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~- Jaj, a
15 2, 3 | öreg, belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta
16 2, 3 | akinek majd nagyobb volt fehér szakálla, mint õ maga. Bõrkötõ
17 2, 4 | le is volt terítve szép fehér abrosszal. Szép fehér abroszon
18 2, 4 | szép fehér abrosszal. Szép fehér abroszon nagy mázas cseréptál,
19 2, 4 | volt terítve az asztal szép fehér abrosszal, szép fehér abroszon
20 2, 4 | szép fehér abrosszal, szép fehér abroszon nagy mázas cseréptál,
21 2, 5 | húzta ki magát kevélyen a fehér hajú kis ember.~- Hát most
22 2, 7 | Kivéve a gyevi bírót.~Szép, fehér hajú öregember volt, aki
23 2, 7 | Az ez.~- Van-e benne fehér cipó?~- A váci püspök se
24 2, 9 | fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~- No, ennél
25 2, 13| kamarásainak. - Hozzatok egy fehér cipót ennek a tudós embernek
26 2, 14| hordták szét a piros búzát, a fehér lisztet, amilyent azon a
27 2, 19| volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna
28 3, 8 | vándorlónak mindig öntött egy kis fehér lisztecskét a tarisznyájába,
29 3, 8 | mintha szakáll volna. A fehér szakáll közt tántorgott
30 3, 8 | örvendezett a török, hosszú fehér szakállát simogatva. - Csakugyan
31 4, 5 | fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas, jó emberek
32 4, 5 | nyájas, jó emberek laknak a fehér házakban. Akármelyikük szívesen
33 4, 5 | esõ verte, vihar tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge lábát
34 5, 2 | vitték a fejedelem sátrába. Fehér volt már az arca is, mikor
35 5, 6 | homokos árkot, mely hosszú fehér szalag gyanánt kanyarog
36 5, 7 | aztán megbiccentette szép fehér fejét, s karjára támaszkodva
37 6, 8 | piros legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az
38 6, 8 | tekintete. Mikor magaformájú fehér szakállas öreg bácsik mentek
|