Kötet,  Fejezet

 1     1,  6|        valahol a Tisza partján.~- Emberek - mondta nekik Árpád -,
 2     2,  2|         szép könyvet, azt a tudós emberek szépen lekörmölgették ízrõl
 3     2,  2|           Mivel pedig ilyen tudós emberek abban az idõben kevesen
 4     2,  3|          Mátyás király!~Az udvari emberek elmosolyodtak, a király
 5     2,  7|  holdvilág úszkált az égen, ráérõ emberek beszélgettek a leveles kapukban.
 6     2,  7|           deákok valami csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé
 7     2,  9|           fényben.~- Jó estét, jó emberek - lépett oda hozzájuk Mátyás -,
 8     2,  9|           no, mire végzitek?~A jó emberek nagyon szûken eresztgették
 9     3,  4|       ment belõle többé. Mikor az emberek azt kérdezték tõle, hogy
10     3,  4|           leveskére.~- Nem lehet, emberek - hadarta sebesen. - Sietni
11     3,  5|     szolgálni:~- Nem úgy lesz az, emberek! Sült tököt vigyetek a Perec
12     3,  5|           legelöl.~- Ne féljetek, emberek, van a töröknek annyi esze,
13     4,  1|       különbséget tenni a szegény emberek közt: mind mezítláb járt
14     4,  2|      Hanem az erdélyi ügyes-bajos emberek nemsokára visszakívánták
15     4,  5|           fehér lelkû, nyájas, jó emberek laknak a fehér házakban.
16     4,  5|   lekiáltott a pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom innen,
17     5,  6|          a lakóiról, akik szegény emberek. Onnan van a híre-neve ennek
18     5,  7|       régi muladi halászok különb emberek voltak. Azok labancot fogtak
19     5,  7|       akkor be a fejedelemnek?~Az emberek megzavarodva hallgattak,
20     5,  7|          fölfér, jöjjön velem.~Az emberek betódultak, és kieveztek
21     6,  1|      éppen úgy akadtak becsületes emberek, mint most, s ezek közé
22     6,  1|          nem ér ez így semmit se, emberek - csóválta meg a fejét Miller
23     6,  1|            hanem mert a hivatalos emberek közül neki volt legjobban
24     6,  2|     tanakodtak szegény kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket,
25     6,  3|     ellensége támadt, a járásbeli emberek mind a két faluból elmentek
26     6,  3|    utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, égett
27     6,  3|          Szanádon is leszedték az emberek a padlásablakból a kaszát,
28     6,  3| pitypalattyszó mind ezt mondta:~- Emberek, szeressétek egymást, mint
29     6,  3|        szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták vállukról a
30     6,  4|      kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya
31     6,  4|           Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya nem
32     6,  8|         incselkedtek vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta az