Kötet, Fejezet
1 1, 7 | szántóvetõ ember.~Nagy volt biz az: egy egész nemzet temetkezett
2 1, 9 | teszi azt a tenger húst.~Hát biz azt nézhette egész estig,
3 2, 1 | drágakõ, mint a márvány, de biz az mind elkallódott a régi
4 2, 2 | ember, Hendók mester?~- Soha biz abból, uram királyom. Úgy
5 2, 3 | szobája.~Azazhogy száz volt biz annak: a századikban Tamás
6 2, 4 | csizmájára.~- Szó, ami szó, biz én elnagyjáztam rajta az
7 2, 4 | lelkem Mátyás varga?~- Biz azon van mit nézni; hanem
8 2, 5 | gondolja magában, hogy nincs biz azon semmi különös szépség
9 2, 5 | hogy mi lesz abból.~- Gödör biz ebbõl, tiszt úr.~- Hát aztán
10 2, 9 | mint eligazodni.~Megesett biz az egyszer Mátyás királyon
11 2, 9 | foguk közül. Nem csinálnak biz õk egyebet, mint feketét
12 2, 10| jó vitézeim a holnapot.~Biz azok nagyon nyugodtan várták.
13 2, 10| király.~- Találdki Máté.~- Biz én ki nem találom, ha meg
14 2, 10| a király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta észrevenni
15 2, 11| mivel mulatja ott magát?~- Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~-
16 2, 16| tudnak sütni az asszonyok.~- Biz ezt, királyom, Göröngyösnek
17 2, 17| mindent megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök atyám - vágott
18 2, 18| elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb egy
19 3, 2 | megkapja a maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte
20 3, 4 | Savanyú Mézes Gergely volt biz az. Hátán a drágasága: két
21 3, 4 | a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok
22 3, 7 | Inkább még kapott is rajta.~- Biz igaz az, öcsémuram. Szilaj
23 3, 7 | meg a hajdúk értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek
24 5, 3 | Kengyela kíváncsian az árokban.~Biz az valami kóborló labancot
25 5, 5 | is ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból
26 6, 1 | másik combját is.~Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért
27 6, 4 | lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem - mosolygott
28 6, 6 | osztrákok mentek tûzbe, de biz azokat hamar megszabdosták,
29 6, 8 | TITULÁSZ BANKÓJA~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor
|