Kötet, Fejezet
1 1, 3 | kezébe vette, egyszerre maga elõtt látta az egész világot,
2 1, 9 | város kapuit a magyarok elõtt. Olyan emberekkel nem lehet
3 2, 1 | mégis térdet kell ezek elõtt a törött, kopott kõdarabok
4 2, 1 | törött, kopott kõdarabok elõtt hajtani minden magyar embernek.~
5 2, 3 | rettentõ mérgesen a király elõtt.~- Míg én élek, egy nádszálat
6 2, 7 | sürögtek-forogtak a háza elõtt, középen a két deák. Fogja
7 2, 8 | nagy égimeszelõ a király elõtt.~- Elhiszem, fiam - biccentett
8 2, 10| Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén. A király túri
9 2, 12| becsületet ország-világ elõtt.~De már ezt a cseh tudós
10 2, 16| húztak sátrat a nagy templom elõtt, aranytálcán hordták föl
11 2, 16| sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~-
12 3, 3 | illegjen-billegjen a tükör elõtt.~- Csak takaros legény ez
13 3, 3 | király ott lobogtatta az orra elõtt a pecsétes levelet. Mit
14 3, 6 | féltiben, ahogy leborult a basa elõtt.~- Kegyelmes basa, inkább
15 3, 6 | Jakab mester az öreglegény elõtt:~- Szaladj csak, fiam, borotváld
16 4, 4 | vitéz török katonák a süveg elõtt eszük nélkül. Mert kegyetlen
17 5, 1 | ölében. Még a fejedelem sátra elõtt is aludtak a strázsák. Nem
18 5, 2 | nevetést hallott a sátra elõtt. Valami vékony hang sipított
19 5, 2 | Leborult a fejedelem ágya elõtt, s összetette sovány kezeit.~-
20 5, 4 | várban szabadon. Ha a várkapu elõtt gyakorlatoztak a katonák
21 5, 5 | térdre borult a fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem,
22 6, 2 | lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja a jó
23 6, 2 | magamformájú módos ember elõtt.~Lett erre olyan kacagás,
24 6, 3 | elveszett éppen a hadba indulás elõtt. Ég nyelte-e, föld nyelte-e,
25 6, 4 | kézzel megállott Damjanich elõtt.~- Szegény koldus vagyok -
26 6, 5 | szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó vizsgát tette
27 6, 8 | becsülete, még a sárgarigó elõtt is. Mit mond a sárgarigó
28 6, 8 | becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem mindig kétakkora
|