Kötet, Fejezet
1 1, 6 | akar áldani!~Pereszka csak mosolygott, s nekiindult a Tisza gázlójának.
2 1, 8 | lenni.~- Megmondom, uram - mosolygott a követ. Hamarosan azonban
3 1, 10| koporsóban az ifjú Hervoja. Mosolygott, mintha élne, s halott kezével
4 2, 2 | ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a király -, régen nem hallottam
5 2, 2 | munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott boldogan a mester -, ha
6 2, 4 | ez annak, aki szereti - mosolygott a király a kovácsra, akinek
7 2, 5 | nevem.~- Vitézhez illõ név - mosolygott a király.~- Huszár voltam -
8 2, 8 | ember.~- No, azt látom - mosolygott Mátyás -, hát aztán mit
9 2, 8 | szólt Mátyás semmit, csak mosolygott, s kiadta a parancsot, hogy
10 2, 10| tartani a fejét.~- Hm - mosolygott Mátyás -, hát most már csak
11 2, 12| ez derék dolog, mester - mosolygott a király. - Ekkora tudományt
12 2, 13| Megnézzük, hány zsákkal telik - mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult
13 2, 15| császárt megtartom magamnak - mosolygott jókedvûen. - Az ellenségnek
14 3, 1 | fõurak.~- Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem
15 3, 7 | teremteni az Úristen.~- Nono - mosolygott a fõbíró. - Más is kell
16 3, 7 | támaszkodva.~- Lám, lám - mosolygott csendesen -, mégiscsak jó
17 4 | gazda frissebb volt, és mosolygott, mint a tót rózsa, mert
18 5, 4 | ha értik kegyelmetek - mosolygott a bajusza alatt a hadnagy. -
19 5, 5 | labancok?~- Azok ugyan nem - mosolygott Czötkény a bajusza alatt. -
20 5, 7 | helyen, ahol leeresztettük - mosolygott Árkai a bozontos bajusza
21 6, 2 | megzavarodott Kereki.~- Nini - mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk
22 6, 4 | golyók?~- Biz igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek
23 6, 4 | már hadi kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy
24 6, 4 | falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát,
25 6, 6 | volt Szegesdi Béni is, s mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája
26 6, 8 | megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt
|