Kötet, Fejezet
1 2, 4| A SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor
2 2, 4| való idõben? - biccentett a kovács.~- Szegény vándorló vagyok,
3 2, 4| valami kis zugot éjszakára.~A kovács letette a kalapácsot, beletörülte
4 2, 4| egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan a vállára ütött
5 2, 4| parancsolgass, öcsém! Márton kovács csak olyan úr a maga viskójában,
6 2, 4| szereti - biztatta Márton kovács a vendéget, s jó példaadás
7 2, 4| odafönt? - kérdezte Márton kovács.~- Hát Budavárban, a király
8 2, 4| már más - nyugodott meg a kovács -, majd megijedtem, hogy
9 2, 4| a konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~- Hát aztán
10 2, 4| erre a tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége, hogy alig
11 2, 4| asszony - mondja megint a kovács -, ne éhezzék ez a szegény
12 2, 4| asszony a kuckóban, a Márton kovács subájára. Nem is álmodott
13 2, 4| ébredt fel addig, míg a kovács másnap reggel ki nem verte
14 2, 4| Várban.~Kezet adott rá Márton kovács, hanem azért harmadnapra
15 2, 4| járása.~- Itt lakik-e Márton kovács?~- Én vagyok az, vitéz úr.
16 2, 4| kellesz te magad, Márton kovács! Mátyás király hívat magához
17 2, 4| akkor szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek Budára:~-
18 2, 4| se merte fölvetni szegény kovács, csak mikor a vitéz a fülébe
19 2, 4| Isten hozott, Márton kovács! Hát csak nem jöttél volna
20 2, 4| mazsolája.~- Láss hozzá, Márton kovács - unszolta a király a vendéget -,
21 2, 4| mazsolája is - felelte a kovács -, ilyet nem minden pénteken
22 2, 4| is segített telerakni a kovács zsebét arannyal, hogy csak
23 2, 4| asszonyom - szabódott a kovács -, ne fossza ki énmiattam
24 2, 4| eszefelejti ember lettél, Márton kovács! Mit szól otthon az asszony,
25 2, 4| Tisztelem a feleséged, Márton kovács! Egészséggel szaggassa el
26 3, 5| a borbély.~Ezt meg már a kovács nem állhatta szó nélkül:~-
|