1-500 | 501-638
Kötet, Fejezet
1 1, 1 | Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni
2 1, 1 | szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot
3 1, 2 | Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország
4 1, 2 | testvérektõl. Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára találnak,
5 1, 2 | császár, mikor meghallotta, hogy jönnek a hunok.~- Legalább
6 1, 2 | megüzente a hunok királyának, hogy aranyban fizesse neki az
7 1, 2 | római császár hadinépére, hogy lehetetlen volt elõttük
8 1, 3 | különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt
9 1, 3 | az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette,
10 1, 3 | tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.~- Nem
11 1, 3 | táltos. - Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását
12 1, 3 | uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és
13 1, 3 | és csak messzirõl néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre
14 1, 4 | lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a
15 1, 4 | megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul
16 1, 4 | segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak.~- Üzenhettek
17 1, 4 | még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget.
18 1, 5 | Ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól,
19 1, 5 | erősnek érezték magukat arra, hogy Attila örökét meghódítsák.~
20 1, 5 | folyatta, annak jeléül, hogy amit fogadnak, vérükkel,
21 1, 5 | vagdalkozva, kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak észak felé,
22 1, 6 | mint amilyen ma. Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza
23 1, 6 | úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig se lehetett látni
24 1, 6 | Máshol meg úgy összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya
25 1, 6 | Olyan örvényeket vetett, hogy az is elszédült, aki messziről
26 1, 6 | Csónak nem volt annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot,
27 1, 6 | csak a fejével integetett, hogy ő azt se tudja, mit kérdeznek
28 1, 6 | én minden népestül, úgy, hogy még a leghitványabb csikónak
29 1, 6 | Még lovat is adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen,
30 1, 6 | A szája akkorára tátva, hogy majd elnyelte a fejét, mégis
31 1, 6 | Pereszka is megállt, de úgy, hogy meg se mozdult többé. Holtan
32 1, 7 | fel a napszállat csendjét, hogy maga László király is riadtan
33 1, 7 | üzeni neked az én királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! -
34 1, 7 | üzenem a te királyodnak, hogy ha olyan nagyon szeretné
35 1, 7 | csatabárdjáért, azt gondolták, hogy ráérnek arra reggel is.
36 1, 7 | A magyarok is érezték, hogy a halál árnyékában vannak.
37 1, 7 | egerecskét. Örült neki, hogy olyan hamar hozzáédesedett.
38 1, 7 | elé. Engedelmet kért tõle, hogy közelebb lopódzhasson a
39 1, 7 | nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem lehet tõlük járni. Mintha
40 1, 8 | bolgár.~Azt mondja a rege, hogy Árpád fejedelem aranyos
41 1, 8 | gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát.
42 1, 8 | ajándékát. Azt látom belõle, hogy engedelmes szolgám akar
43 1, 8 | fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból,
44 1, 8 | országodból, ha eladtad nekünk.~- Hogy adtam volna el?~- Bizony
45 1, 8 | A magyarok azt felelték, hogy az országot akarják, amelybõl
46 1, 8 | igazság azonban van benne, hogy Árpád ésszel és karddal
47 1, 9 | Akkor aztán azt mondta, hogy most már elverte az éhét.~
48 1, 9 | Megjelentette a királynak, hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi
49 1, 9 | udvara. Viseljétek gondját, hogy panasza ne lehessen ránk.
50 1, 9 | Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ otthon
51 1, 9 | Mutogatni akarták a magyaroknak, hogy nincs nekik mit félni a
52 1, 9 | átkozta az olasz földet, hogy különb húst nem terem.~-
53 1, 9 | Azt mondta rá Péter kukta, hogy õ arra mindig készen van,
54 1, 9 | kiment a konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt.
55 1, 9 | nagy étkû Kórogyi mellé, hogy ugyan hova teszi azt a tenger
56 1, 9 | olyan jóízûen nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele,
57 1, 9 | s még akkor azt kérdezi, hogy hol van a többi.~Így vette
58 1, 9 | tudományának, s volt rá gondja, hogy többet ne kelljen neki tücskön,
59 1, 10| nézz engem, uram király, hogy a te trónusodat az én vállam
60 1, 10| garázdálkodást vitt benne véghez, hogy ezt már Zsigmond se hagyhatta
61 1, 10| a dölyfös nagyúr ellen, hogy láncra verve vigyék eléje.
62 1, 10| Nézte a vár bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak
63 1, 10| országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák ég felé emelt
64 1, 10| Senki nem bízott abban, hogy teljesedjék a jóslat. Az
65 1, 10| erdõ vad lakója úgy eltûnt, hogy senki se látta többet. Hiába
66 1, 10| töltött ablaka könyöklõjén, hogy minél elõbb láthassa jövetelét.~
67 1, 10| rajta semmi.~A föld érzi, hogy keblében hazaáruló porlad.~
68 1, 10| kihajtottak a fák és bokrok, hogy még nagyobb legyen a temetési
69 1, 11| jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal különb
70 1, 11| talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig eszébe se
71 1, 11| is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér
72 1, 11| rég nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~
73 1, 11| se tehetett egyebet, mint hogy a kardjára ütött nagy mérgesen.~-
74 1, 11| legyenek egyek a rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés,
75 1, 11| volt az elsõ gondolata, hogy lehetne ebbõl a kalickából
76 1, 11| bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették
77 1, 11| király azt kérdezte tõle, hogy ki õrzi õket ebben a záratlan
78 1, 11| is! El is nyargaltak úgy, hogy csak futtukban kiabáltak
79 1, 11| vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon vitték ki
80 2, 1 | ékesség. Meg nehéz is volt, hogy két kézzel alig lehetett
81 2, 2 | betûket pingált lúdtollal, hogy majd legurultak onnan. De
82 2, 2 | könyvtárba. S megengedte neki, hogy mind a két füle mellett
83 2, 2 | Bizony, Busa deák, látszik, hogy nem jártál ott, ahol a tudományt
84 2, 2 | pedig a király a kezem alá, hogy írástudót neveljek belõled!
85 2, 2 | ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet hû katonája
86 2, 2 | bizony, ilyenkor megesett, hogy Hendók mester haragjában
87 2, 2 | a lúdtollal bánni. Igaz, hogy nem is igen törte magát
88 2, 2 | s azzal mulatta magát, hogy mindenféle dirib-darab fából
89 2, 2 | mester nyolclábú szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta
90 2, 2 | a jámbor a kutyabõrökbe, hogy se látott, se hallott szegény
91 2, 2 | be akarsz állni Mihóknak, hogy ilyen cifra gúnyába öltöztél
92 2, 2 | annak a végére faragva, hogy Hendók mester se rajzolt
93 2, 2 | udvari könyvnyomtató mester~- Hogy lehessen ez - csóválta Hendók
94 2, 2 | Busa deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte a fejét,
95 2, 2 | halála napjáig azt vallotta, hogy igazában õ találta ki a
96 2, 2 | én mégiscsak azt hiszem, hogy az õ esze találta ki igazán
97 2, 3 | sûrûn, úgy egymásba fonódva, hogy nem eresztették maguk közé
98 2, 3 | szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet
99 2, 3 | Isten is arra teremtette, hogy én itt palotát építtessek
100 2, 3 | Abból olyan úr leszel, hogy mindennap kakastejes cipót
101 2, 3 | olyan palota lesz a helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire
102 2, 3 | Azt szeretném én látni, hogy ki merne csak egy ujjal
103 2, 3 | király pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes
104 2, 3 | csapott a király tenyerébe, hogy csak úgy hajladozott bele
105 2, 3 | atyámfia? Csak az a kár, hogy mindjárt az elején nem azon
106 2, 3 | helyére olyan kastélyt, hogy nem volt párja az országban.
107 2, 4 | Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva,
108 2, 4 | belekanalazott a tálba, hogy öröm volt nézni.~Mátyás
109 2, 4 | kovács -, majd megijedtem, hogy tán valami elõkelõség vagy,
110 2, 4 | a vendégtõl:~- Hát aztán hogy mondja a szolgálat? Van-e
111 2, 4 | fejemhez egy fejelés csizmát, hogy mind kihullott belõle az
112 2, 4 | zavarta hozzám az inasát: hogy hát az õ templombajáró csizmácskája
113 2, 4 | Márton kovács meg a felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket
114 2, 4 | meghintette még egyszer a tálat, hogy több volt már benne a mazsola,
115 2, 4 | annyit mondhatok gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha fölkeresi
116 2, 4 | kovács zsebét arannyal, hogy csak úgy dagadt bele. Aztán
117 2, 5 | fordulhat nálunk anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk neki.~-
118 2, 5 | s azt gondolja magában, hogy nincs biz azon semmi különös
119 2, 5 | Mégpedig arról nevezetes, hogy már egynapos korában aranyalmát
120 2, 5 | Akkor történt egyszer, hogy a királynak dolga volt mifelénk.
121 2, 5 | öreg harangozó azt mondja, hogy csak a mi templomunk harangjának
122 2, 5 | meghallgatni.~Elég az hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer
123 2, 5 | Mégpedig annak örült nagyon, hogy odaállt elejbe egy kis ember,
124 2, 5 | De olyan katonásan ám, hogy még a királynak is öröme
125 2, 5 | tudakolta tõle a király, hogy mi lesz abból.~- Gödör biz
126 2, 5 | úr, de bizonyosan tudom, hogy csak arról a fáról szedi
127 2, 5 | azonban akkorát rikkantott, hogy megint csak vissza kellett
128 2, 5 | aranyat -, nem megmondtam, hogy teremhet még ez az almafa
129 2, 5 | fájáról. Az igazság pedig az, hogy minden fa aranyat terem,
130 2, 6 | Mátyás királyról tudnivaló, hogy úrtól, szegénytõl egyformán
131 2, 6 | róluk a kincstartójától, hogy három esztendeje nem fizettek
132 2, 6 | üzente urunk királyunk, hogy nyomban fölmenjen hozzá,
133 2, 6 | Márpedig most az a törvény, hogy azt választjuk bírónak,
134 2, 6 | ne mondják a solymáriak, hogy üres kézzel tértem meg Budáról.~
135 2, 6 | a madaras szobába.~Mert hogy szavam ne felejtsem, élt-halt
136 2, 6 | fölemelte az aranygombos botját, hogy a nyaka közé szedjen a követnek;
137 2, 6 | megkapta a két markával, hogy Mátyás ki nem bírt szaladni
138 2, 6 | hanem csóka!~- Hát persze hogy az volt - hagyta helyben
139 2, 6 | helyben a bojtár. - Tudnivaló, hogy Solymáron úgy fütyül a csóka,
140 2, 6 | másképp el nem hiszik otthon, hogy ilyen bölcs parancsot adtál
141 2, 6 | tarisznyában a nagy pecsétes írást, hogy solymári embernek nem szabad
142 2, 7 | Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja,
143 2, 7 | huncutság lehetett abban is, hogy Algyõ Gyevinek nevezte el
144 2, 7 | nevezte el magát. Gondolta, hogy így majd nem találják meg
145 2, 7 | én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi
146 2, 7 | többen is.)~Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett
147 2, 7 | hová bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú
148 2, 7 | eszébe jutott hozzátenni, hogy: - kivéve a gyevi bírót.~-
149 2, 7 | gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak
150 2, 7 | Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenbõl ki kell
151 2, 7 | kendnek.~Az lett ebbõl, hogy a gyevi bíró mindjárt elõrikkantotta
152 2, 7 | szeppent a bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok
153 2, 7 | Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többé senki porciót
154 2, 7 | No, gyevi bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi
155 2, 7 | annak a bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet nem
156 2, 8 | örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta
157 2, 8 | válla, piros az orcája, hogy alig lehet ráismerni.~-
158 2, 8 | mosolygott, s kiadta a parancsot, hogy a cseh Vendel most már ne
159 2, 8 | megsült hajában a tojás, hogy öröm volt nézni.~Hát még
160 2, 9 | bizonyosan nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük
161 2, 9 | egy cseppet se változtak, hogy ma is könnyebb köztük eltévedni,
162 2, 9 | egyszer Mátyás királyon is, hogy akárhogy tudakozta kifelé
163 2, 9 | lepte az éjszaka. Szerencse, hogy szép, csillagos nyáréj volt,
164 2, 9 | hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság semmiben se legyen,
165 2, 9 | is a csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok mind
166 2, 9 | hanem horkantott akkorát, hogy a király a kardjához kapott.~-
167 2, 9 | utoljára úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is beleröppentek.~-
168 2, 9 | adja a fegyvert! Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített
169 2, 9 | Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás király.~
170 2, 9 | is a király olyan jóízût, hogy még a feketerigók költögetésére
171 2, 9 | tifelétek az igazság?~- Az, hogy reggel ki-ki elmondja, mit
172 2, 9 | nevetett a legöregebb legény -, hogy ez az aranyos kard az én
173 2, 9 | legkisebb fiú elszontyolodott, hogy így kisemmizték a bátyjai,
174 2, 9 | akkorát harsantott a kürttel, hogy az tán Budaváráig is elhallatszott.
175 2, 9 | kötöttem a nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg többet.~
176 2, 9 | Olyan feketék vagytok, hogy nem tehetek veletek mást,
177 2, 9 | tehetek veletek mást, mint hogy beveszlek benneteket katonának
178 2, 10| körül a táborban. Hadd lám, hogy várják jó vitézeim a holnapot.~
179 2, 10| volt. A gúnyája mutatta, hogy a fekete seregbõl való vitéz,
180 2, 10| magát.~- Hiszed-e, Balázs, hogy magam is megkívántam a vadkörtét?~-
181 2, 10| Azt mondta az a kis ember, hogy nem adna õ még magának Mátyás
182 2, 10| vendégeltél meg.~- Hát te tudod, hogy én ki vagyok? - hökkent
183 2, 10| elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz.
184 2, 10| megígéred, uram király, hogy megvendégelsz egyszer, ha
185 2, 10| olyan fojtós, fanyar volt, hogy csupa becsületbõl evett
186 2, 10| jelentették neki a budai Várban, hogy valami ütött-kopott öreg
187 2, 10| belõle.~S így esett az, hogy a fekete sereg legrongyosabb
188 2, 10| király, tán nem is illik az, hogy én szegény közember létemre
189 2, 11| király.~A deákok azt mondták, hogy szolgálatot keresnek. Szeretnének
190 2, 11| leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult a cédrusfa asztal
191 2, 11| fejét az asztal sarkába, hogy csak úgy kongott.~- Fájt-e,
192 2, 11| melyiktek tudná azt megmondani, hogy hát az miért nem fáj az
193 2, 11| fölokosít. Megtudod belõle, hogy a márványba olaj van belekövesedve,
194 2, 11| ajtónálló apródját kérdezte meg, hogy tudja-e, hova lett Zsombor
195 2, 11| a palotád márványfalán, hogy fényes délben is Fiastyúk-csillagot
196 2, 11| irigyen settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most mi lesz?~-
197 2, 11| amit nem tud, megérdemli, hogy kinevessék.~
198 2, 12| Mind a három azt mondta, hogy õ valami nevezetes dolgot
199 2, 12| királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart a csizma,
200 2, 12| mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden foga kilátszott.
201 2, 12| közel láttam benne a Dunát, hogy éppen csak a locsogása nem
202 2, 12| magát:~- Olyan kicsike lett, hogy a tenyeremmel eltakarhatom!
203 2, 12| akkorát ütött a mellére, hogy csak úgy dongott bele.~A
204 2, 12| az aranycsináló mester, hogy képpel se fordult többet
205 2, 13| olyan hosszú volt az orra, hogy két araszttal elõtte járt
206 2, 13| diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte isten a dolgukat.
207 2, 13| jelentette:~- Olyan fülem van, hogy még a fû növését is meghallom
208 2, 13| érdemelsz. Megengedem neked, hogy ott hallgasd az országban
209 2, 13| beletakaródzott a fülébe, hogy azt se hallotta, mikor a
210 2, 13| Olyan éles a szemem, hogy még annak a hangyának a
211 2, 13| megzavarodott az az istenadta, hogy az ajtót se látta meg az
212 2, 13| szemével. - Olyan orrom van, hogy a hetedik határból is megérzi
213 2, 13| szippantott a takaros orrával, hogy csak úgy lebegtek bele a
214 2, 14| tudja gondolni az ember, hogy ebben a szegény kis faluban
215 2, 14| ebben a szegény kis faluban hogy fért meg valamikor olyan
216 2, 14| Mátyás király.~Úgy volt az, hogy akkoriban nagyon gonosz
217 2, 14| udvarába is.~Így esett aztán, hogy Mátyás király útra kerekedett,
218 2, 14| éljent kurjantottak neki, hogy megreszketett bele az egész
219 2, 14| akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte
220 2, 14| kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság érte a falut.
221 2, 14| olyan keményen kimondta, hogy meghallotta a király is.
222 2, 14| nagy urat.~- Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~- Miért
223 2, 14| nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rá, mint a két
224 2, 14| már úgy nyögött a gyerek, hogy a király meg nem állhatta
225 2, 14| le a fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot,
226 2, 14| király olyan jóízût nevetett, hogy a könnye is kicsordult.
227 2, 15| ajtónállója jelentette, hogy hírnök jött a lengyel határról.~-
228 2, 15| hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba
229 2, 15| csúfot a lengyel királlyal, hogy csakugyan macskát küldött
230 2, 15| almát úgy kell fölvenni, hogy nem szabad a szõnyegre lépni.~
231 2, 16| Mégpedig arról volt híres, hogy sehol az országban olyan
232 2, 16| Meg is kérdezte a bírót, hogy minek hívják azt a várost,
233 2, 16| otthon oda a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön
234 2, 16| biztatta õket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek kitettek magukért.
235 2, 16| a kerítés mellõl nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.~
236 2, 16| No, azt meg kell adni, hogy azok is kitettek magukért.
237 2, 16| hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.~
238 2, 16| Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok
239 2, 16| Úgy felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni
240 2, 16| mondta a gyöngyösieknek, hogy nem lesz semmi baj se, csak
241 2, 16| törvény?~- Olyan törvény, hogy Gyöngyösön mindenki a maga
242 2, 16| s az volt az elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi
243 2, 16| Azt mondja a törvény, hogy mindenki a maga kenyerét
244 2, 16| mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét
245 2, 16| és kiadta a parancsot, hogy kõ kövön ne maradjon benne,
246 2, 16| Királyi szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~-
247 2, 16| pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön ne maradjon benne!~
248 2, 16| aztán olyant kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak
249 2, 16| kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete
250 2, 16| Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott
251 2, 16| szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön,
252 2, 17| hírével. Azt tartották róla, hogy ésszel van tele a feje búbjától
253 2, 17| Miért van az, urunk, hogy mindnyájunknál többre tartod
254 2, 17| mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem
255 2, 17| azt tudod, ugye, atyámfia, hogy az Úristen mindent megtehet?~-
256 2, 17| mint aki nagyon szeretné, hogy senki se lássa meg. Annál
257 2, 17| Lett erre olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült,
258 2, 17| bekanalazta a drága jó levest, hogy öröm volt nézni.~Hamarább
259 2, 17| vetette szemére Mátyásnak, hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû
260 2, 18| ember nem beszél. Megmondta, hogy ezer esztendõvel ezelõtt
261 2, 18| vagy esõ esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog, és
262 2, 18| a galagonyabokrok alatt, hogy egy szót se hallott a király
263 2, 18| akkora igent bólintott, hogy az orrára csúszott a hegyes
264 2, 18| pedig meg nem tudta érteni, hogy mit nevetnek most õrajta.
265 2, 18| el. Azt mondja az írás, hogy a világon semmi se vész
266 2, 18| pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
267 2, 18| Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára
268 2, 18| keményen biztatta a szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni a
269 2, 19| vadat a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el
270 2, 19| ma se lehet azt mondani, hogy ott van a világ közepe:
271 2, 19| csak akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta
272 2, 19| olyan alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a
273 2, 19| szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta.~-
274 2, 19| azon szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált
275 2, 19| szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye,
276 2, 19| ejnye, jó ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor nem jöttél!
277 2, 19| bíró ijedten. Attól félt, hogy valami kenyérmorzsa maradhatott
278 2, 19| azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kõbõl levest fõzni.~-
279 2, 19| kamrából akkora káposztáskövet, hogy csak úgy nyögött bele a
280 2, 19| verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot,
281 2, 19| szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ
282 2, 19| lobogott a bogrács alatt, hogy ökröt lehetett volna nála
283 2, 19| olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem látott a kalázi
284 2, 19| gondjuk is nagyobb volt annál, hogy utánaszaladjanak.~- Nini,
285 2, 19| akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot
286 2, 19| katlanostól, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik
287 2, 19| most akkora aranyam volna, hogy nem férne a szobában!~Azzal
288 2, 19| aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig.
289 3, 1 | országgal. Azt tartotta, hogy csak szundikálásra való
290 3, 1 | magyarul egyebet, mint azt, hogy: jól van, jól, ne bántsatok,
291 3, 1 | leszedjük a töröknek a kontyát, hogy sose nõl ki többé.~- Dobzse! -
292 3, 1 | meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája
293 3, 1 | Mind hazaszéledt a sereg, hogy zsoldot nem kapott, hanem
294 3, 1 | Olyan szegény ez az ország, hogy még egere sincs, mert az
295 3, 1 | is.~- Engedelmet kérek, hogy csak ilyen szegényesen traktálhatom
296 3, 1 | Somogyban. Azt úgy hívják, hogy Kár. Van rajta vagy tizenöt
297 3, 1 | mégiscsak én vagyok akkora úr, hogy nekem még a kutyáim is gyöngyösen
298 3, 1 | Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó úrnak a Dráva menti
299 3, 1 | nekem van akkora kemencém, hogy ez a három úr minden birtokostul,
300 3, 1 | érseknek akkora birtoka, hogy három nap mindig a maga
301 3, 1 | magatokat, ti magyar urak, hogy így dúskáltok a vagyonban,
302 3, 1 | érsekhez! Mondjad neki, hogy nem adnak már hitelbe a
303 3, 2 | Ulászlónak. S bizony volt úgy, hogy nem vettethetett rá foltot
304 3, 2 | kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett a jámbor
305 3, 2 | ki fenyegetéssel, kinek hogy esett könnyebbségére. Õ
306 3, 2 | istenadta, még örült neki, hogy szívességet tehetett ezeknek
307 3, 2 | tenyerébe.~- Mindig mondtam én, hogy te vagy a leghívebb emberem.
308 3, 2 | elkomorodott, mert tudta, hogy a temesi gróf éppen a koronára
309 3, 2 | új méltóságért. Tudták, hogy csak a baj lesz vele sok,
310 3, 2 | mert te olyan sovány vagy, hogy te beléd nem kívánkozik
311 3, 2 | hûségesen az ebédet, hanem hogy esett, hogy se: egyszer
312 3, 2 | ebédet, hanem hogy esett, hogy se: egyszer csak az oroszlán
313 3, 2 | Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd szemmel a munkáját.
314 3, 2 | Illés csak annyit mondott, hogy õ meg beéri a másik két
315 3, 2 | oroszlán pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De
316 3, 2 | lefogyott az állatok királya, hogy szánalom volt látni. Majd
317 3, 3 | divat volt Magyarországon, hogy minden nagy úr tartott az
318 3, 3 | akinek az volt a kötelessége, hogy szép tréfaszóban az olyan
319 3, 3 | kenyere, azt úgy hívták, hogy udvari bolond. Furcsa hivatal
320 3, 3 | igaz. Hanem az is igaz, hogy ha zokon esett a gazdájának
321 3, 3 | csörgõsapkájával, látja, hogy János király kinéz az ablakon,
322 3, 3 | Ide küldte Muhar basát, hogy adjam át neki az országot.~
323 3, 3 | akkorát csóvált a fején, hogy minden gombja csörgött a
324 3, 3 | komám, akkor is mondtam, hogy ne cseresznyézz te egy tálból
325 3, 3 | be maguk után az ajtót, hogy hullott bele az aranyos
326 3, 3 | annyira búnak adta magát, hogy észre se vette, mikor egyedül
327 3, 3 | akkor vette észre a király, hogy bizony egyedül hagyták bölcs
328 3, 3 | volt neki az elsõ dolga, hogy a fejébe nyomja a koronát,
329 3, 3 | tegyük írásba az egyezséget, hogy meg ne csalj.~- Nem bánom -
330 3, 3 | de az is benne legyen, hogy mire a bíbic a fára száll,
331 3, 3 | már a magyar király. De hogy hiába leste, korán reggel
332 3, 3 | cigánykereket vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a
333 3, 4 | Arról volt pedig nevezetes, hogy a sasok elvitték a sapkáját.~
334 3, 4 | utánuk Mézes Gergely:~- Hogy a sasok mondanák a szemeteknek:
335 3, 4 | emberek azt kérdezték tõle, hogy mitévõ lesz most már, azt
336 3, 4 | ájtatos énekszóval várták, hogy teljesedjék az Úr akarata.
337 3, 4 | Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk
338 3, 4 | odatartotta a mákos tarisznyához, hogy csak úgy csillogtak a mákszemek.~-
339 3, 4 | csapom bele az égõ gyertyát, hogy a hetedik határban se szedjük
340 3, 4 | lódult ki a templomból, hogy meg se állt, míg a paripájára
341 3, 4 | pedig azóta is arról híres, hogy igen nagy ereje van neki,
342 3, 4 | rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy addig föl nem bír kelni
343 3, 5 | ami abból is megtetszik, hogy olyan helyre is elment látogatóba,
344 3, 5 | lehet rajta csodálkozni, hogy a szõregieket a forró hideg
345 3, 5 | jobban kinyisd a szemedet, hogy megláthasd a nagy sarat.~-
346 3, 5 | No - azt mondja -, látom, hogy jó helyen tartjátok az eszeteket.
347 3, 5 | megnyugtatom a kegyelmes basát, hogy helyébe hozzátok a drága
348 3, 5 | vacsorát; hanem azt megmondom, hogy színét-javát hozzátok az
349 3, 5 | gondolná az a lószemû török, hogy csúfolni akarjuk vele. Vigyünk
350 3, 5 | neki zsákot.~Jó szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz
351 3, 5 | basának, annak úgy megörül, hogy aranyba foglal benneteket
352 3, 5 | nagyon okos beszéd volt, hogy az öregbírót egyszerre elfogta
353 3, 5 | van a töröknek annyi esze, hogy nem minket esz meg, mikor
354 3, 5 | reszket a basa szakálla, hogy ahány, annyifelé minden
355 3, 5 | olyan nagyot talált hajolni, hogy elterült a márványpadlón,
356 3, 5 | szõregi csõsz ábrázatához, hogy annak egyszerre tele lett
357 3, 5 | odacsapkodták a szõregi követekhez, hogy egyszerre csupa tengelicekké
358 3, 5 | is a Perec basa akkorát, hogy belesüketült a fél szegedi
359 3, 5 | eleresztette a szõregi követeket, hogy még csak a talpukat se kenette
360 3, 5 | mond, mégiscsak jobb az, hogy sült tökkel törültek bennünket
361 3, 5 | neki olyan bíródolmányt, hogy azóta se láttak olyant Szõregen.~
362 3, 6 | darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi volt abban
363 3, 6 | abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély lakott
364 3, 6 | mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták. Éppen
365 3, 6 | Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak, mint a sáskák,
366 3, 6 | teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak beállít Jakab
367 3, 6 | õkegyelmessége méltónak talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg
368 3, 6 | Bezzeg ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba,
369 3, 6 | talpad mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab
370 3, 6 | tied, barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled
371 3, 6 | Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll a bál?~- Semmit
372 3, 6 | Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll a bál?~- Semmit se szólt,
373 3, 6 | Recsep basa állat a szakáll, hogy rossz volt látni; de úgy
374 3, 6 | letisztította azt róla a kisinas, hogy öröm volt nézni. Még csak
375 3, 6 | már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál?
376 3, 6 | sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy amelyik percben megkarcoltam
377 3, 6 | volna a fejedet a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl
378 3, 7 | eszükbe a szalontai hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat
379 3, 7 | kard helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár,
380 3, 7 | Szalonta. Olyan világ volt az, hogy a harc volt akkor a kenyérkeresete
381 3, 7 | méhek a füsttõl. Micsoda, hogy õk követ hordjanak, meszet
382 3, 7 | eltisztultak Szalontáról, hogy meg se álltak az ország
383 3, 7 | ezt akarta. Attól tartott, hogy ezek a tûzvérû legények
384 3, 7 | alázatosan. - Engedd meg, hogy a te palástodba fogódzhasson
385 3, 7 | jöjjenek nagy jó uraimék, hogy annál nagyobb legyen a parádé.~
386 3, 7 | Lett is olyan nagy parádé, hogy országra szólt a híre. Volt
387 3, 7 | a fõbírónak annyi esze, hogy ugyanarra a napra hívta
388 3, 7 | szaladtak egymásnak. De úgy ám, hogy itt-ott maradt csak belõlük
389 3, 8 | liszteszsák!~Nagy oka volt annak, hogy így feleselgettek egymással
390 3, 8 | elindult a Tiszaparton, hogy elrejtse valahová. Olyan
391 3, 8 | isten is arra teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet,
392 3, 8 | papucsát, s úgy megindult, hogy meg se állt Belgrádig. Ott
393 3, 8 | Csináltatok rajta olyan malmot, hogy a király se õrleti különben
394 4 | Istvánnak. Azt mondani se kell, hogy Ali Patlidzsán a magyar
395 4 | Mert az mindig úgy volt, hogy minden rendes nemzetnek
396 4 | előtt.~- Büszke vagyok rá, hogy abban a városban tette le
397 4 | él, aki méltó volna rá, hogy minden huri5 lábáról ő vegyen
398 4 | aki már akkor is tudta, hogy szép beszéd illik ahhoz,
399 4 | vagy az a mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal volnék
400 4 | fehérnépet a ti fertályotokban, hogy mért köti az rá magát az
401 4 | szép hosszú szakálla volt, hogy munka közben hátra kellett
402 4 | kidoboltatta a delállal, hogy aki igazhitű férfiút boritalon
403 4 | is érdemes meghallgatni, hogy miképpen lett a mészároscéh
404 4 | Markalf próféta azt mondja, hogy zsíros zacskóba kötötte
405 4 | főzni-sütni úgy tud ám, hogy olyat nem öszik a római
406 4 | amelyet ti is csak úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem a
407 4 | A török azt mondta rá, hogy már azt vállalja, s azzal
408 4 | egymástól, megállapodván abban, hogy majd karlócai mellett döntik
409 4 | az ordrét az asszonynak, hogy másnap délre meg kell sütni
410 4 | Teneköd? Hát ki kérdözte azt, hogy mi köll teneköd?~- U-úgy? -
411 4 | úgy hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást
412 4 | hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást két olyan
413 4 | tudta már tapasztalatból, hogy ilyenkor legokosabb hallgatni.~
414 4 | az eszét a város dolgába, hogy „aztán ügyeközzön ám kend
415 4 | Balázs azt javasolta neki, hogy drótoztassa be a fejét idejekorán,
416 4 | csattogtatni a kést a fenõkövön, hogy a harmadik szomszédot is
417 4 | nagyon ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott tõle
418 4 | Nem hallod, te bolond, hogy köszörüli a kést a kamrában?
419 4 | együtt! Hát nem látta kend, hogy fölkapta a konyhán a két
420 4 | gyaur7, amint észrevette, hogy a töröknek egyezkedõ szándéka
421 4 | most már világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
422 4 | maradt mind a mai napig, hogy az asszony lett-e a sárkánykígyóból,
423 4, 1 | Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene
424 4, 1 | könyvet; akkor rájönni, hogy Szeged története nem is
425 4, 1 | kiszabadítani, megnézni benne, hogy mitõl meddig uralkodott
426 4, 1 | is egészen biztos benne, hogy a könyvszekrénytõl az ágyig
427 4, 1 | évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten sokáig köhögtet,
428 4, 1 | mozlemineknél8. Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi
429 4, 1 | Amire Balázs azt mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint
430 4, 1 | csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár.~- Vötte kend?~-
431 4, 1 | akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik
432 4, 1 | szegény Móra Balázsnak, hogy a tizenharmadik kíváncsi
433 4, 1 | fültövön a jámbor Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra borulva
434 4, 1 | és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe, de
435 4, 1 | Balázs.~Tudván tudta pedig, hogy a Hóbajárt basa a valódi
436 4, 1 | csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált erre rá.~
437 4, 1 | törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa nem volt egészen
438 4, 1 | õneki olyan goromba választ, hogy kiesett mind a két papucsából.~-
439 4, 1 | már aztán mondd el, fiam: hogy történt a dolog?~- Egy az
440 4, 1 | lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy volt azzal a bürgével?~-
441 4, 1 | számolj be!~Úgy ordított, hogy mindenki megkushadt bele,
442 4, 1 | éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymás után hallottál
443 4, 1 | tudhatott mindenki, aki nem vak: hogy bürgét viszek-e a nyakamban?~
444 4, 1 | nevetett a Hóbajárt basa, hogy csak úgy recsegett alatta
445 4, 1 | alatta a bársonykanapé.~- Hogy hívnak téged, gyaur barátom?~-
446 4, 2 | megszólítás az volt rajta, hogy „te kutyaházi”!)~Takaros
447 4, 2 | Ott aztán úgy nyúlt végig, hogy Apafi alig bírta kiszabadítani
448 4, 2 | tanácsosaihoz. - Melyiktek vállalja, hogy õrajta tétessek exámentet12
449 4, 2 | Mit tehetek én arról, hogy ez a leghívebb szolgám?
450 4, 2 | No, hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is,
451 4, 2 | mestert, az udvari doktort, hogy adjon a kutyának valami
452 4, 2 | apród megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat is.~Másnap
453 4, 2 | jelenti, nagyságos uram, hogy kettõnk közül valamelyikünk
454 4, 2 | csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek még a kutyájuknak
455 4, 3 | akirõl azt mondja az írás, hogy nagyon jókedvû ember volt,
456 4, 3 | morogtak is az urak eleget, hogy így az asszonykirály, amúgy
457 4, 3 | fejedelemasszonynak.~Úgy esett az, hogy egyszer vadászat közben
458 4, 3 | kiláttam az ábrázatából, hogy valami olyasféle az úr.
459 4, 3 | Mi is a becsületes neved, hogy megemlegethesselek róla?~-
460 4, 3 | azt mondom a hajdúknak, hogy kenegessenek meg mogyorófa
461 4, 4 | BÉG~Azt beszéli az írás, hogy a régi világban Szegeden
462 4, 4 | Hanem az írás azt is mondja, hogy a német kergette ki ebbõl
463 4, 4 | várból a törököt. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem
464 4, 4 | Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem így volt. Én bizony
465 4, 4 | Annyit azonban mondhatok, hogy Seregbíró Csõsz István másképp
466 4, 4 | csak okos ember, nem hiába, hogy a nagyapja is kukoricacsõsz
467 4, 4 | kukoricacsõsz volt. Olyan ember az, hogy ha a kezébe veszi a paprikás
468 4, 4 | Seregbíró Csõsz István -, hogy Báli bégnek hívták a kapitányt.
469 4, 4 | volna magát. Feje akkora, hogy sütni való tököt nem látni
470 4, 4 | ki még a parancsot is. S hogy nagyobb legyen a parancsa
471 4, 4 | hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik bele a szeme az
472 4, 4 | úgy eltátotta a száját, hogy majd kiesett rajta a feje,
473 4, 4 | nézte a szegény embert, hogy majd felét leette már a
474 4, 4 | úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a Tisza
475 4, 4 | üzente a nagyságos Pali bég, hogy nyomban hazatakarodjatok
476 4, 5 | sóvárgott vissza közéjük, hogy utoljára is beleszakadt
477 4, 5 | benneteket?~Az lett abból, hogy most már Tiborc vette kis
478 4, 5 | visszafordult, és sikoltott olyat, hogy lehallott az anyja kunyhójáig.
479 4, 5 | idefönt, anyácska meghal ‑ hogy számoljon õ be apácskának,
480 4, 5 | mélységbe. S úgy esett le, hogy egy hajszála sem görbült
481 4, 5 | közt akadtak, akik látták, hogy angyalok terjesztették alája
482 4, 5 | annyi volt az aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott
483 5, 1 | annyit jegyzett fel róla, hogy együtt ette a fejedelemmel
484 5, 1 | nádasokból. Azokkal is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat,
485 5, 1 | letenni a hegedût.~- Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok -
486 5, 1 | Tudta a jámbor maga is, hogy nem hegedûre termett, azért
487 5, 1 | annyi volt még akkor a hal, hogy kalappal lehetett fogni.~-
488 5, 1 | lesek én még olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból les
489 5, 1 | incselkedtek vele az atyafiai, hogy egyszer kapta magát Csikaló,
490 5, 1 | fordított a Lajtorján utcának, hogy még csak a kapufélfától
491 5, 1 | fejedelem, s kiadta a parancsot, hogy ültessék lóra a cigányt.~-
492 5, 1 | olyan ügyesen csinálta, hogy sohse gyanakodott rá senki.
493 5, 1 | kurucok el is felejtették már, hogy került közéjük a cigány,
494 5, 1 | cigány, csak azt tudták róla, hogy a legjobb pajtás, és a legjobb
495 5, 1 | el. Az írás följegyezte, hogy halálig együtt ették a bujdosók
496 5, 2 | gyülevész népség. Abból éltek, hogy föl-fölkerekedtek a szegedi
497 5, 2 | küldtek hozzá, a Felvidékre, hogy mentse meg őket ettől az
498 5, 2 | legnagyobb baj meg az volt, hogy a fejedelem megbetegedett.
499 5, 2 | hadakozástól. Mit ér az nekik, hogy az egész világot meggyõzik,
500 5, 2 | rántotta le mind a két karját, hogy a gyönge dereka is beleroppant.
1-500 | 501-638 |