Kötet,  Fejezet

 1     1,  1 |  hirtelen egy gímszarvas bukkant fel elõttük. De olyan ám, amilyent
 2     1,  1 |    keresztül, hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl tisztásra, mezõrõl
 3     1,  2 |        marhámnak terem fû, szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer
 4     1,  7 |           ki ellenünk? - öltötte fel páncélját nyugodtan a szent
 5     1,  7 |    vitézeinek, könyörögve emelte fel szemeit az égre.~- Urunk,
 6     1,  7 |          rémületes üvöltés verte fel a napszállat csendjét, hogy
 7     1,  7 |          itt a mi óránk - nézett fel a király a csillagos égre,
 8     1,  10|  magyarok, kétségbeesve kiáltott fel:~- Jaj nekem, jaj nekem,
 9     1,  11|          is fölségeddel - emelte fel méltóságosan õsz fejét az
10     2,  2 |      mérgében a két lúdtoll le s fel a füle mellett, mintha csak
11     2,  4 |  tulipántos subán. Nem is ébredt fel addig, míg a kovács másnap
12     2,  5 |         Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból a király,
13     2,  5 |           Hohó, tiszt úr - kapta fel ujjongva az aranyat -, nem
14     2,  9 |          költögetésére se ébredt fel hajnalban. Hanem arra felébredt,
15     2,  10| vendégedet.~- Micsoda?! - ugrott fel a kis ember, mint a hörcsög.
16     2,  11|         nem tudott.~Azon nyomban fel is öltöztették Zsombor deákot
17     2,  15|          az erdélyi vajda ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát
18     2,  16|        kifogtál rajtam! - emelte fel az öreget. - Ne félj, nem
19     3,  1 |     koronáját, ijedten sóhajtott fel:~- Hej, urak, nehéz nekem
20     5,  1 |        írás csak annyit jegyzett fel róla, hogy együtt ette a
21     5,  5 |     bûnét tudod, hé?! - csattant fel a gyerek szikrázó szemmel.~-
22     6,  1 |     Utoljára a kisbíró ajánlotta fel magát a „közért”, ahogy
23     6,  5 |        méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~-
24     6,  8 |  furulyaszó, nem kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász.
25     6,  8 |           mert úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~Titulász