Kötet,  Fejezet

 1     1,  7 |     róka, gyors, mint a sólyom.~Utoljára László király idejében látogatták
 2     1,  9 |          verebet nem nyilazott. Utoljára pedig azok is kerülték a
 3     1,  9 |       hánytak, kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû olasz
 4     2,  2 |      nyolclábú szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet.
 5     2,  6 | Solymáron senki sem bíró lenni.~Utoljára aztán a falu végén talált
 6     2,  7 |      akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király. Az
 7     2,  9 | közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak, hogy
 8     2,  11|        híre, se hamva nem volt. Utoljára a király az ajtónálló apródját
 9     2,  14|         a térdén a nadrágot, de utoljára mégiscsak azt mondta:~-
10     2,  16|      össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez fordultak
11     2,  18|  megvallatott minden levelet, s utoljára is összekarmolászva, megtépett
12     2,  19|         a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el köztük.
13     3,  1 |        termõ, vize halat termõ.~Utoljára Tamás érsek megsokallta
14     3,  2 |       sok, de a fizetség semmi. Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~-
15     4,  3 |     székely favágó volt az, aki utoljára megmondta az igazságot fejedelemnek,
16     4,  5 |  sóvárgott vissza közéjük, hogy utoljára is beleszakadt a szíve a
17     5,  3 |  dörgött, morgott, toporzékolt, utoljára kiadta a parancsot:~- Le
18     5,  3 |      sajnált volna egy petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája találta
19     5,  6 |       felül - ezt üzente vissza utoljára Károlyi Sándor Pálffy Jánosnak.~
20     5,  7 |  búgását, sikoltó sírását akkor utoljára verték vissza a Kárpátok
21     5,  7 |      fûhöz-fához a muladi bíró. Utoljára eszébe jutott neki Árkai
22     6,  1 |     mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró ajánlotta fel
23     6,  6 |      sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a
24     6,  8 |          zörgette, forgatta, de utoljára neki se kellett. Belesodorta