Kötet, Fejezet
1 2, 3 | Mátyás úgy rajta felejtette a szemét a virágtengeren, hogy eszibe
2 2, 3 | meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa a palotai varga.
3 2, 4 | keresztül föl a Várba. A szemét se merte fölvetni szegény
4 2, 6 | Én vagyok - szögezte rá a szemét a madaras ember. - Hát te
5 2, 13| ennél is különbet - forgatta szemét a findzsaszemû. - Olyan
6 2, 14| elé, és rászögezte szúrós szemét.~- Mi nem lehet, te gyerek?~
7 2, 14| sütötte le a fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot,
8 2, 17| szénaszál is bujkált, a szemét pedig ijedten sütötte le,
9 2, 18| könyvet, és megdörzsölte a szemét:~- Mehetünk, királyom, mehetünk.~
10 2, 19| csak körül-körül hordozta szemét a szobában.~- Mit vizslálkodsz,
11 3, 3 | hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~-
12 4, 2 | pedig morogva, csaholva, szemét szikráztatva, fogát csattogtatva
13 4, 4 | a bicskát, s rávetette a szemét a törökre.~- Mért ijesztgeted
14 4, 5 | égre, mintha az édesapja szemét keresné a csillagok közt.~-
15 4, 5 | felugrani a csúcsra. Behunyta szemét, s mire kinyitotta, már
16 5, 2 | Egyik-másik kuruc már a szemét törölgette nevettében.~-
17 5, 2 | gyerek, s lefogta tüzelõ szemét. A puha nádbugák lehajoltak
18 5, 2 | utolsó szava, ezzel lefogta a szemét, és elaludt örökre. A fejedelemnek
19 5, 5 | apó, s ahogy felnyitja a szemét, hát csakugyan rángatja
20 5, 5 | nehezen nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött a kisgyerek.~
21 6, 3 | Mind a kettõ felnyitotta a szemét, s még összébb bújtak álmosan
22 6, 7 | meresztette ránk a nagy kék szemét. Sohase arattunk ennél könnyebb
23 6, 7 | akkor megtörülgette könnyes szemét a dolmánykája ujjával, vállára
24 6, 7 | lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét, úgy tett, mintha aludna.
|