Kötet,  Fejezet

501     5,  2 |    vadmadarak tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak mennek
502     5,  2 |            annyira meg volt rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat.
503     5,  2 |         Minden tíz lépésnél megállt, hogy új erõre kapjon. A sebe
504     5,  2 |            annyi erõ volt még benne, hogy elsusoghatta, amit a nádasban
505     5,  2 |   nádrengetegeiben. Úgy megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig.
506     5,  3 |            nevet azzal érdemelte ki, hogy legjobb kedvében is úgy
507     5,  3 |             azzal ijesztgette, igaz, hogy akkor - elõször az életben -
508     5,  3 |           ijedt meg.~Úgy történt az, hogy a gorbói csatában kilõtték
509     5,  3 |               harapd le. Hadd látom, hogy fogsz hozzá.~Hullámos üstökû
510     5,  3 |              örömtõl, mint a gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez
511     5,  3 |         Morcos a hadi tudományokban, hogy Kengyela már az õrállást
512     5,  3 |         Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a
513     5,  3 |              azonban mégis megesett, hogy meglépett a lóstrázsa az
514     5,  3 |              Kuruc szavamra fogadom, hogy odaadom egy petákért azt
515     5,  3 |             Morcost keresni. Tudták, hogy Kengyela állja a szavát,
516     5,  3 |         táborba, mint a nyíl. Tudta, hogy Kengyela most már majd elbánik
517     5,  3 |        megveszi!~Lett olyan kacagás, hogy csak úgy dongott bele a
518     5,  3 |           szabadon eresztelek, fiam, hogy hadd legyen olyan labanc
519     5,  4 |               s úgy megörültek neki, hogy tán akkor sem örültek volna
520     5,  4 |             õket bohókás ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk a
521     5,  4 |           szemébe húzta a kucsmáját, hogy könnybe borulását meg ne
522     5,  4 |           mondott:~- Megmondtam már, hogy ingyen nem megyek. Ezt üzenje
523     5,  4 |              Én meg szavamra mondom, hogy enyim lesz a ló! - ütötte
524     5,  4 |              többre mentek, annyira, hogy már maguk is megbánták,
525     5,  4 |          szavamra ne fogadtam volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám,
526     5,  4 |          szavamra ne fogadtam volna, hogy nem adom neked - nevette
527     5,  4 |          Kegyelmed azt mondta, ugye, hogy Heister õkegyelmének nem
528     5,  4 |        mondtam.~- De azt nem mondta, hogy nekem nem adja - hunyorított
529     5,  4 |         erõsítette Doria, aki örült, hogy se a jó barátját nem kell
530     5,  4 |         lovat, s úgy elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig. A két
531     5,  4 |           össze:~- Megmondta a kópé, hogy ingyen el nem mén innen!~
532     5,  5 |             mert nem akarom megérni, hogy egy kuruc szemem láttára
533     5,  5 |             Czötkény, dehogy! Örült, hogy gyalogszerrel kisurranhatott
534     5,  5 |      fordulni minden lépésnél. Igaz, hogy abban a nyomban visszakapta
535     5,  5 |            elmaradt mögötte a tábor, hogy már nem is látszott, egészen
536     5,  5 |            le az iszákját a hátáról, hogy ennivalót keressen benne,
537     5,  5 |             benne, hanem csak azért, hogy a feje alá tegye vánkosnak.
538     5,  5 |         álmodott rajta olyan szépet, hogy nem gyõzött mosolyogni.
539     5,  5 |           ülni Czötkénynek a földre, hogy jobban nevethessen.~- Jaj,
540     5,  5 |      szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy így szélnek eresztett benneteket?~-
541     5,  5 |             szikrázó szemmel.~- Azt, hogy bolond ember, Rákóczit szolgálja,
542     5,  5 |          saját tarisznyája szíjával, hogy jobban se kellett.~- Ej,
543     5,  5 |             a szememre húztam volna, hogy rám ne ismernének ezek az
544     5,  5 |           ábrázata. S így esett meg, hogy az édesapát a saját fiai
545     5,  5 |           vadonatúj körmöci aranyat, hogy legyen mibõl kuruc gúnyába
546     5,  6 |       híre-neve ennek a kis falunak, hogy itt temették el jó kétszáz
547     5,  6 |               most rajta volt a sor, hogy megszolgálja a segítséget.~
548     5,  6 |              Sándor!~Az isten tudja, hogy mint vette meg ez a beszéd
549     5,  6 |        tekegyelmed Szatmár városába, hogy megegyesüljünk a békesség
550     5,  6 |     fönnszóval mindjárt kihirdették, hogy a kegyelmes császár kegyelmet
551     5,  6 |         olyan óriás lángokat vetett, hogy el nem olthatta a kurucok
552     5,  6 |             ivott a kis patakvízből.~Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát,
553     5,  6 |           mezőben: azt mondja a nép, hogy ez annak a pataknak a medre,
554     5,  7 |              levélbe. Tudta a német, hogy annak a szavára fölriad
555     5,  7 |          sikoltoztatták a tárogatót, hogy csak úgy reszketett bele
556     5,  7 |              csak azért nyitotta ki, hogy jobban hallja a tárogatószót.~
557     5,  7 |      tárogatót is, az életeteket is. Hogy számoltok akkor be a fejedelemnek?~
558     6,  1 |             De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat beleveszett
559     6,  1 |             való írástudó embernek. (Hogy félreértés ne legyen a dologból:
560     6,  1 |          lojalitás a filológusokban, hogy ne sajnálják tõle azt a
561     6,  1 |             volt ez a Mária Terézia, hogy sebten maga elé parancsolta
562     6,  1 |            az úton, s még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút
563     6,  1 |      megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak úgy zengett bele a
564     6,  1 |             úgy kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám,
565     6,  1 |            akkorra úgy elálmosodott, hogy azt se tudta, mit csinál.
566     6,  1 |           másnap reggel vette észre, hogy álmában megette az egyik
567     6,  1 |       combját is.~Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért Bécsbe, csak
568     6,  1 |              nevetett Mária Terézia, hogy belecsendült a füle az egész
569     6,  2 |      süvegelt, hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja
570     6,  2 |          szegény kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket,
571     6,  2 |             tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem
572     6,  2 |             lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok?! -
573     6,  2 |         Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak.~
574     6,  2 |         Különösen, mikor észrevette, hogy a falu népének bánatában
575     6,  2 |             Lett erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély
576     6,  2 |             úr - rimánkodtak neki -, hogy legyen kit áldani még az
577     6,  3 |       történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek
578     6,  3 |             könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen haza
579     6,  3 |          tûvé tettek érte.~- Biztos, hogy a csókai magyarok csalták
580     6,  3 |            is erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a
581     6,  4 |       osztrákot, s ugyan igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy
582     6,  4 |             engedelmet Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai örökségét
583     6,  4 |             nem egyebet kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné: igaz-e
584     6,  4 |              megnézhetné: igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyét rostává
585     6,  4 |     mosolygott a tábornok, s érezte, hogy könnybe lábad a szeme. S
586     6,  4 |            Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok a
587     6,  4 |            Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri az oldalát.~-
588     6,  5 |             kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre,
589     6,  5 |          Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse õket
590     6,  5 |            az ifjú inszurgensek úgy, hogy meg se álltak Pákáig. Már
591     6,  5 |            lócán a nagy diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni.~-
592     6,  5 |              asszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni
593     6,  5 |          valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes méz
594     6,  5 |              odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor
595     6,  5 |            is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak a kardomat
596     6,  5 |    nagyasszony. - Hát nem tudja már, hogy régen dohányvágót csináltatott
597     6,  5 |         hanem inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen
598     6,  5 |     madárnyelven. De azt megértette, hogy õrajta mulatnak, s ettõl
599     6,  5 |         hízott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni?! -
600     6,  5 |         méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt
601     6,  5 |         vitték haza olyan diadallal, hogy fölébredt rá álmából a Nagy
602     6,  5 |              de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se
603     6,  5 |           csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak tõle beférni.
604     6,  6 |           meg a piruló fiú vállát -, hogy mához egy évre tebelõled
605     6,  6 |          olyan tûz a szabadság tüze, hogy amikor az egyik helyen eltapossák,
606     6,  6 |          Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal
607     6,  6 |              hadonásztak egy kicsit, hogy sok kárt ne tegyenek az
608     6,  6 |             Volt is ott olyan futás, hogy Benedek tábornoknak minden
609     6,  6 |       cimborái ugyan nemigen tudták, hogy miért olyan becses az a
610     6,  7 |              kis legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos mindig
611     6,  7 |        akkorára úgy megszaporodtunk, hogy kitelt volna belõlünk egy
612     6,  7 |              katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol se találtunk.
613     6,  7 |       helybehagytuk a fûzfabokrokat, hogy némelyik tán még azóta se
614     6,  7 |           megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma is szaladnak.
615     6,  7 |         galambfiókra. Örültünk neki, hogy valahára igazi ellenségre
616     6,  7 |             volna eszébe? Különösen, hogy a fényes tiszti ruháját
617     6,  7 |          Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen a szabad
618     6,  7 |         magukkal a Kuckó királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy.
619     6,  7 |           leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
620     6,  8 |           szemöldöke olyan bozontos, hogy bõven kitelt volna belõle
621     6,  8 |      kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~-
622     6,  8 |              haraptam volna le, mint hogy valami csúfolódó szó miatt
623     6,  8 |          árpacukrot.~- Ne mondjátok, hogy a Titulász elvitte magával
624     6,  8 |         Tudom hát. Pénz. Úgy hívják, hogy bankó. Láttam már én ilyent
625     6,  8 |            árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros legyen,
626     6,  8 |            otthon eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az
627     6,  8 |              eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az öreg:
628     6,  8 |              olyan ráérõ ember volt, hogy egész nap egyebet se csinált,
629     6,  8 |        üldögélt a tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk
630     6,  8 |            úszkál a vízen! Nemhiába, hogy a Kossuth katonája volt
631     6,  8 |          vízbõl, úgy megtántorodott, hogy meg kellett neki fogódzni
632     6,  8 |           csak a kezével integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott
633     6,  8 |         lehet ez a Titulász bankója, hogy még nagyapót is megríkatja.”~
634     6,  8 |          néha félnap elüldögélt úgy, hogy egyre csak a bankót nézegette,
635     6,  8 |    templomban, aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba.
636     6,  8 |       akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél se szólt nagyobbat
637     6,  8 |       keltegettük: mert úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~
638     6,  8 |         Kossuth-bankót, eszembe jut, hogy lám, mégis igaza volt az