Kötet, Fejezet
1 1, 1 | vadászember volt Nimród, s akármerre ûzte-kergette
2 1, 1 | szökkent a gyönyörû állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban
3 1, 1 | meg Magyar.~Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak
4 1, 1 | fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti
5 1, 1 | jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték
6 1, 2 | elszaporodtak, mint fûszál a réten, s alig fértek el egymástól.
7 1, 2 | szolgál - mondta kevélyen, s megüzente a hunok királyának,
8 1, 2 | küldöm, hanem magam viszem.~S amit ígért, állta is. Úgy
9 1, 2 | a római, gyõzött a hun, s véres csaták után megdobbantotta
10 1, 3 | belõle egy õsz öregember, s egy kardot kötött a király
11 1, 3 | volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb,
12 1, 3 | rettentõ hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a kardot
13 1, 3 | jelenthet? - tûnõdött a király, s magához parancsolta tanácsadó
14 1, 3 | kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod
15 1, 3 | szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt álló vitézek egy
16 1, 3 | aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint
17 1, 4 | akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza, újra
18 1, 4 | építeni a sátor helyett, s azt mondta nekik:~Meddig
19 1, 4 | lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen
20 1, 4 | visszafordultak a hunok, s mind levágták az ellenséget,
21 1, 4 | is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették õket
22 1, 4 | föld a nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:~-
23 1, 4 | hetedhét ország földjén, s megrezzentette a halott
24 1, 4 | tapostak, megmaradt az égen, s ma is ott világít. A Tejút
25 1, 5 | főhatalmat. Elindultak, s el is jutottak hegyeken,
26 1, 5 | táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva,
27 1, 6 | Pereszka csak mosolygott, s nekiindult a Tisza gázlójának.
28 1, 7 | Istennek, házat magának, s hazájának hívta a földet,
29 1, 7 | had fölprédálta Erdélyt, s már a bihari hegyeken gyújtogatta
30 1, 7 | kérdezte megint a szent király, s elszántan vezette kis seregét
31 1, 7 | napszállat idején értek oda, s a király át akart úsztatni
32 1, 7 | hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat borzalom
33 1, 7 | kivált egy marcona harcos, s kezébe ragadva egy égõ fenyõszálat,
34 1, 7 | a király bíborköntösén, s apró lábaival fölkúszva
35 1, 7 | csúfondárosan a besenyõ, s visszament az üzenettel
36 1, 7 | király a csillagos égre, s azzal kieresztette tenyerébõl
37 1, 7 | megindult volna az egész mezõ, s millió apró láb tipegése
38 1, 7 | feje alól a nyílfegyverét, s mind megriadtan dobta el
39 1, 8 | Az is nagyon megörült, s azt kérdezte a követtõl,
40 1, 8 | állított be vendégségbe, s a vendégek kardot, buzogányt
41 1, 9 | Lajos király udvarában, s késnél, villánál egyébbel
42 1, 9 | kemence rétest is megevett rá, s egy tarisznya diót azon
43 1, 9 | gömbölyödött, mint a duda, s mikor az olasz hadjáratba
44 1, 9 | úgy a körme közül ebédelt, s bizony a jámbor kuktának
45 1, 9 | hánytak, kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû
46 1, 9 | fölkapta a legerõsebb ökröt, s odatette Lajos király elé.~-
47 1, 9 | szedett az istenadta a mezõn, s átkozta az olasz földet,
48 1, 9 | csak az ebéd készen legyen. S addig is, míg elkészül,
49 1, 9 | szórta kifelé a csontot, s mire mindent leeresztgetett
50 1, 9 | takarodtak vissza Nápolyba, s kinyitották a város kapuit
51 1, 9 | ökröt eszik meg együltében, s még akkor azt kérdezi, hogy
52 1, 9 | étkû Kórogyi tudományának, s volt rá gondja, hogy többet
53 1, 10| nagy csetepaté támadt, s a vajda emberei véres fejjel
54 1, 10| berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában olyan garázdálkodást
55 1, 10| minden birtokát elszedték, s körülvették a várat is,
56 1, 10| szétverték Zsigmond hadait, s elborították az egész Dráva
57 1, 10| tették sok vármegye népét, s ezerszámra hurcolták ki
58 1, 10| kitakarodtak az országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák
59 1, 10| keresztül. Vadállatokkal lakott, s maga is egészen vadállat
60 1, 10| kerülte a tájat mindenki, s a nép közt szájról szájra
61 1, 10| Sírva kelt, sírva feküdt, s viaszsárga orcával, mint
62 1, 10| országot, mint az árvíz, s csak Hunyadi seregei bírtak
63 1, 10| Mosolygott, mintha élne, s halott kezével szorította
64 1, 10| szakállú, törõdött öregember, s az ég felé emelt fejjel
65 1, 10| Abban a percben elvágódott, s többé föl se kelt. Az öreg
66 1, 10| Azon a helyen temették el, s azon a helyen, az erdõk
67 1, 10| fölfakadt szelíd csobogással, s kihajtottak a fák és bokrok,
68 1, 11| nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette
69 1, 11| csikorgatta a fogát, s tehetetlen dühében nagyot
70 1, 11| percben felpattant az ajtó, s a rab király szemben találta
71 1, 11| ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyrõl válaszolt,
72 1, 11| királyában, mikor fogollyá teszi.~S amit mondott, állta is Zsigmond
73 2, 1 | sóhajtotta keserû szívvel, s indult kifelé a fegyveres
74 2, 1 | mordult rá haragosan Kamuti, s bekiáltott az õrszobára: -
75 2, 1 | megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve a karján,
76 2, 1 | elporlott gazdáját keresné, s olyankor hány a Duna haragos
77 2, 2 | erdõn, mezõn sohase látni. S éppen azért nem kívánkoztak
78 2, 2 | szerette a keze munkáját s arannyal váltotta be a királyi
79 2, 2 | be a királyi könyvtárba. S megengedte neki, hogy mind
80 2, 2 | ember volt Hendók mester, s csakugyan zörögtek a csontjai,
81 2, 2 | éppen a király mellett. S ott fogadta meg a király,
82 2, 2 | kedve ehhez a pepecseléshez. S bizony, ilyenkor megesett,
83 2, 2 | végébe a nagy eperfák alá, s azzal mulatta magát, hogy
84 2, 2 | mester - nevetett a deák, s leguggolt az asztal alá,
85 2, 2 | festett nagy buzgalommal. S addig-addig nézte a mester
86 2, 2 | festette volna a harag. S lett volna drága dolga a
87 2, 2 | elõ az asztal alól a deák, s odatartotta a király elé
88 2, 2 | odaszaladt a vakablakhoz, s elejbe szórt a királynak
89 2, 2 | mérgében a két lúdtoll le s fel a füle mellett, mintha
90 2, 2 | gácsérfarkút a fekete festékbe, s egy szempillantás alatt
91 2, 2 | be saját királyi kezével, s azt nyomogatta oda velük
92 2, 2 | a parancsoló tekintetet.~S nem telt bele egy hét, úgy
93 2, 3 | virágtengert.~Megkerülték a halmot, s a másik oldalon csakugyan
94 2, 3 | meg a palotaiak csizmáját, s õk tartanak el engem kenyérrel.
95 2, 3 | Csak egyet hunyorítok, s nyoma se marad a gunyhódnak.
96 2, 3 | gunyhódnak. Másodikat hunyorítok, s olyan palota lesz a helyén,
97 2, 3 | palotai varga házát jó szóért. S építtetett a helyére olyan
98 2, 3 | Mátyás király kastélyának. S tövükben ma is virágzanak
99 2, 3 | kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak bokrétás
100 2, 4 | embernek” - gondolta Mátyás, s nem kérette magát tovább,
101 2, 4 | Márton kovács a vendéget, s jó példaadás okáért úgy
102 2, 4 | halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva mondogatta:~-
103 2, 4 | lépett be Márton kovácsné, s megszólalt nagy ájtatosan,
104 2, 4 | nevetett Márton kovácsné, s úgy meghintette még egyszer
105 2, 4 | a mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt a
106 2, 4 | fölkapaszkodott a szamarára, s megindultak a királyhoz
107 2, 4 | felelte a király vitéze, s vezette a kovácsot márványlépcsõkön,
108 2, 4 | karra kapta a kovácsot, s vitte befelé egy kis benyílóba,
109 2, 4 | szolgám? - kérdezte a király, s intett a királynénak, aki
110 2, 4 | A király elmosolyodott, s maga is segített telerakni
111 2, 4 | is - nevetett a királyné, s megint telehintette arannyal
112 2, 4 | felkészülõdött a jámbor, s nagy hálálkodva elköszönt
113 2, 4 | kamrában a királyné csizmáit, s még a komaasszonyának is
114 2, 5 | feleli a vendég rendesen, s azt gondolja magában, hogy
115 2, 5 | merülve az ország gondjaiban, s tán föl se emelte volna
116 2, 5 | érzékenykedett, meg is indult, s egy vadonatúj aranyat hajított
117 2, 6 | kisbíró kapta a süveget, s bekopogtatott vele minden
118 2, 6 | hevert a szép kövér gyepen, s olyan hegyesen fütyörészett,
119 2, 6 | akasztotta a tarisznyáját, s napáldozat táján már a budai
120 2, 6 | tollászkodni a kökénybokrok közt, s egyszerre meglassította
121 2, 6 | kapta le a bírósüveget, s hirtelen ráborította a madárra. -
122 2, 6 | betarisznyálta a csókát, s most már csakugyan meg se
123 2, 6 | súgtak össze az udvari népek, s bevezették a solymári legényt
124 2, 6 | billent be az ajtón, s mindjárt megkérdezte a madaras
125 2, 6 | csakugyan megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos
126 2, 6 | megneszelte a szándékát, s egyszerre kiugrott a madaras
127 2, 6 | alkudott a solymári bíró, s nagy jókedvében olyan fütyülést
128 2, 6 | hitte, valami ritka madár, s megbékülve kiabált ki a
129 2, 6 | egyezett bele a bojtár, s egyszerre eleresztette a
130 2, 6 | fütyül, mint a feketerigó. S üzengethetett ezután a kincstartó
131 2, 7 | kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral
132 2, 7 | mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba
133 2, 7 | mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben mozgatta,
134 2, 7 | bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve a dudaemberhez. -
135 2, 7 | megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett
136 2, 7 | betakarta magát a fülével, s világéletében ki nem bújt
137 2, 8 | arcán csak úgy omlottak a s könnyei, eltört a mécsese
138 2, 8 | semmit, csak mosolygott, s kiadta a parancsot, hogy
139 2, 8 | Vendel vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. -
140 2, 8 | sárba mindentudó Vendel, s úgy dugta bele az eleven
141 2, 8 | emberektõl? - nevetett a király, s jókedvében rákoppantott
142 2, 8 | is maradt halála napjáig, s könnyû volt a mestersége,
143 2, 9 | csörgõ hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság semmiben
144 2, 9 | ugrott talpra Mátyás, s kezébe kapva a puskáját,
145 2, 9 | közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak,
146 2, 9 | szétlebbentette magán a köpenyeget, s kicsillantotta alóla az
147 2, 9 | legénynek összevillant a szeme, s mindjárt közelebb hívták
148 2, 9 | legény? - riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme haragjában
149 2, 9 | mit álmodott az éjszaka, s annak ha törik, ha szakad,
150 2, 9 | én oldalamon ragyogott, s ezzel álltam be katonának
151 2, 9 | katonának Mátyás királyhoz.~S már akkor csakugyan oldalára
152 2, 9 | szólt a középsõ testvér, s már akkor csakugyan illegette
153 2, 9 | helyen tartotta az eszét, s nagyon vidáman mosolyodott
154 2, 9 | kapott a szón a legény, s akkorát harsantott a kürttel,
155 2, 9 | ott, mint a jégverte búza, s alig hittek a fülüknek,
156 2, 10| gubát kerített a vállára, s karon kapta Magyar Balázst,
157 2, 10| megkerülték az egész tábort, s visszatérõben voltak, mikor
158 2, 10| Lassan-lassan kivált a sötétségbõl, s közeledett a táborhoz. Õszbe
159 2, 10| tartotta, hanem a kezében, s ez mindjárt szemet szúrt
160 2, 10| felségednek - szólt a fõvezér, s odament a kis emberhez.
161 2, 10| mondta Mátyás kedvetelten, s még összébb húzta magán
162 2, 10| Aztán megint összegörnyedt, s alázatosan adta ki a szót:~-
163 2, 10| visszaült a körte mellé, s nyugodtan folytatta: - Látod,
164 2, 10| aludt egyet a medvebõrön, s másnap csakugyan elfoglalta
165 2, 10| annak rendje-módja szerint, s várta, míg megszólítják.~-
166 2, 10| a király a furcsa néven, s valami homályos emlék elevenedett
167 2, 10| ni! - örvendett Mátyás, s odaszólt a fölszolgáló inasoknak: -
168 2, 10| az igazság beszél belõle.~S így esett az, hogy a fekete
169 2, 10| hívem - kacagott a király, s abban a percben megtette
170 2, 11| mint a tyúk a búzában, s nem is szólt addig, míg
171 2, 11| megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal az
172 2, 11| meggyszín bársonyruhába, s aranyos lúdtollat dugtak
173 2, 11| ki nekik Mátyás az utat, s még akkor is nevette õket,
174 2, 12| Szabadon járhatott rajta ki s be a szegény jobbágy csakúgy,
175 2, 12| híre Mátyás bõkezûségének, s külsõ országokból is özönlött
176 2, 12| is, volt világcsaló is, s a Mátyás éles szeme a szívébe
177 2, 12| nevette el magát a király, s hátraintett a kincstárnokjának: ‑
178 2, 12| csinálni - felelte az kevélyen, s akkorát ütött a mellére,
179 2, 12| magában az aranycsináló, s még jobban felfújta magát.
180 2, 13| mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult a lapátfülûhöz: ‑
181 2, 13| meglegyezgette magát a füleivel, s kevélyen jelentette:~- Olyan
182 2, 13| megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát szippantott a takaros
183 2, 14| ember, mint õsszel a légy, s fölhallatszott a nagy jajszó
184 2, 14| király útra kerekedett, s bejárta kíséretével az ínséges
185 2, 14| biztatgatta a föld népét, s nyújtotta a tanács mellé
186 2, 14| Harangzúgás fogadta, amerre járt, s csókolgatták a köntöse szélét!~-
187 2, 14| ünneplõ nadrágom van rajtam, s csupa harmat lenne a térde
188 2, 14| A király szavának állt, s egész életében gondot viselt
189 2, 14| lett belõle, címeres nemes, s olyan furcsa címer nem volt
190 2, 15| az egyik sarkánál fogva, s addig göngyölgette befelé,
191 2, 15| fölvette az almát a tenyerére, s térden állva tartotta oda
192 2, 16| csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét múlva már megint
193 2, 16| az?! - ugrott oda hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki
194 2, 16| mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta a törvényt
195 2, 16| Mátyás egész háza népével, s az volt az elsõ szava, hogy
196 2, 16| az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan szekér aranyat
197 2, 17| biztatásra sem mert föltekinteni, s a nagy tudományú udvari
198 2, 17| enni a nagy nevetéstõl, s attól fogva senki se vetette
199 2, 18| király. Ûzték a szarvast, s dél idején terebélyes fák
200 2, 18| mester olasz tudós volt, s az eszével szolgálta a királyt.
201 2, 18| bújt vissza a könyvébe, s ki se gubódzott belõle,
202 2, 18| nyakát erre a nagy tudós, s alázatosan elsompolygott
203 2, 18| megvallatott minden levelet, s utoljára is összekarmolászva,
204 2, 18| lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni a fának.~
205 2, 18| egykettõre fönt termett, s le is kiáltott csúfolódva:~-
206 2, 19| lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag is ott
207 2, 19| valót - azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából
208 2, 19| ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan letette Mátyás
209 2, 19| majd megette a kíváncsiság, s egy-kettõre olyan tûz lobogott
210 2, 19| kivette belõle a kavicsot, s becsúsztatta helyette azt
211 2, 19| király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltûnt, mint
212 2, 19| nyomtalanul eltûnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak kisebb
213 2, 19| a bográcsot katlanostól, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott
214 3, 1 | dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem törõdött többet
215 3, 1 | szundikálásra való a trónus, s akármilyen rossz hírrel
216 3, 1 | helyesel megint a király, s azzal karonkapja az oláh
217 3, 1 | is az ország fõvárosában, s a barátságos sár ugyancsak
218 3, 1 | már a foltozó varga után, s azt mondja neki nagy szégyenkezéssel:~-
219 3, 1 | fölhajtotta a kristálybillikomot, s elmosolyogta magát.~- Bizony
220 3, 1 | megsokallta a dicsekvést, s odaszól szép csendesen az
221 3, 1 | tenyeribe szedte a lábát, s nyargalt föl a királyhoz.
222 3, 1 | keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában meg se
223 3, 2 | volt szegény Ulászlónak. S bizony volt úgy, hogy nem
224 3, 2 | keress - mormogta Ulászló, s odafordult az udvari cselédséghez. -
225 3, 2 | csakugyan szavának állt, s hûségesen beszolgáltatta
226 3, 2 | is szemet szúrt a dolog, s fülön csípte Lécz Pétert.~-
227 3, 2 | megköszönte a kitüntetést, s ahogy a király odébbment,
228 3, 3 | becigánykerekezett a királyhoz, s csak akkor esett le az álla,
229 3, 3 | fényesebb, mint a másik, s egyik jobban csikorgatta
230 3, 3 | öklözni, kardot csörgetni, s amikor elmentek, úgy csapni
231 3, 3 | koronáját, királyi palástját, s elballagott az ágyasházába
232 3, 3 | kimászott a kárpitok mögül, s bizony az volt neki az elsõ
233 3, 3 | vállára kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen a
234 3, 3 | begurult rajta egy nagy hordó, s meg se állt a királyi trónusig.
235 3, 3 | fejébe nyomta a koronát, s szép szelíden kérdezte a
236 3, 3 | Odaálltak az ablakhoz, s körülnéztek a tájon. A lebukó
237 3, 3 | három ujját a tintatartóba, s rányomta a papirosra.~-
238 3, 3 | ablakhoz, kinézett rajta, s csak annyit mondott nagy
239 3, 3 | Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~- Meg
240 3, 3 | kis hordót a nagy hordón, s nem tette be többé a lábát
241 3, 3 | maga elé hívatta Mujkót, s megszorította a kezét.~-
242 3, 4 | Ötven aranyat kapott érte, s azt mindjárt belerejtette
243 3, 4 | gondolta Mézes Gergely, s lehajolt egy mákfejért,
244 3, 4 | lecsapott rá valami bolond sas, s elvitte a süvegét. El ám,
245 3, 4 | visszaballagott Karcagra, s ki se ment belõle többé.
246 3, 4 | szórta el a talált mákot, s leste a termést szívszakadva.
247 3, 4 | tarisznyájában hordozta, s titkolódzva csörgette meg,
248 3, 4 | Lótott-futott szegény, s be nem tért volna sehová,
249 3, 4 | holmiját odahurcolta mindenki, s ájtatos énekszóval várták,
250 3, 4 | dicsekedett jobbra-balra, s odatette a két tarisznyát
251 3, 4 | betódultak a templomba, s Kilicsárnak legelõször is
252 3, 4 | Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok innen,
253 3, 4 | Gergelynek, mint a gyertyája, s a bégnek reszketés állt
254 3, 4 | ember! - rikoltotta ijedten, s vak rémületében úgy lódult
255 3, 4 | katonái utána porzottak, s tán Szolnokig se mertek
256 3, 4 | Mézes Gergellyé változott, s a fõbíró mellett kapott
257 3, 5 | megivott rá egy vödör bort, s mikor ettõl jókedve kerekedett,
258 3, 5 | a tíz körmérõl a gazdát, s vonószakadtig hegedült rajta
259 3, 5 | húszassal a szõregi bíró, s ettõl egyszerre nekinyájasodott
260 3, 5 | nagy nyugalommal a csõsz.~S amikor másnap reggel megindult
261 3, 5 | márványpadlón, mint a béka, s mind a két kezébõl kiejtette
262 3, 5 | lehajolt egy darab sült tökért, s úgy vágta a saját kegyelmes
263 3, 5 | felkapkodták a sült tököt, s úgy odacsapkodták a szõregi
264 3, 5 | belesüketült a fél szegedi vár. S nagy jókedvében úgy eleresztette
265 3, 5 | zúgták rá a többi követek, s egyszerre szõregi bírót
266 3, 5 | csináltak a szõregi csõszbõl. S ahogy Perec basának a fülébe
267 3, 6 | akkorában a borbélyság, s nagyobb ember a borbély,
268 3, 6 | a borbélyi tudományhoz.~S mivel mindezekben a dolgokban
269 3, 6 | csizmadiák, a szabók, a szûcsök s egyéb közrendû népek: azoknak
270 3, 6 | annyian vannak, mint a sáskák, s úgy bekvártélyozták magukat
271 3, 6 | hármat is lépett egy nyomba, s egyszeriben ott termett
272 3, 6 | zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal Recsep basa:~-
273 3, 6 | mint a sólyomnak a szárnya.~S nem telt bele egy szempillantás,
274 3, 6 | otthagyott az öreglegény, s csak úgy futtában kiáltott
275 3, 6 | fülön fogta a kisinast, s keményen rámordult:~- Lódulj,
276 3, 6 | bácsi - felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is
277 3, 6 | felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak.
278 3, 7 | is érkezett mind a kettõ, s éppen Szalonta kapujában
279 3, 8 | hányta ami pénzecskéje volt, s elindult a Tiszaparton,
280 3, 8 | pénzét egy vászontarisznyába, s õ is a Tiszaparton keresett
281 3, 8 | fában. Belenyúlt az odúba, s kihúzta a magyar molnár
282 3, 8 | összecsattantotta a papucsát, s úgy megindult, hogy meg
283 3, 8 | zacskója! Megint belenyúlt, s addig kotorászott benne,
284 3, 8 | vasárnapi kalácsnak valóját.”~S már nyúlt a pénzért, de
285 3, 8 | Hóna alá csapta a magáét, s elindult hazafelé. Hát ahogy
286 4 | hogy már azt vállalja, s azzal szíves búcsút vettek
287 4 | el magát az asszony is, s erre Pali papucsos is kiugrott
288 4, 1 | influenzára van ítélve, s különben is egészen biztos
289 4, 1 | az alsóvárosi barátoktól, s Balázs még a Palánkig se
290 4, 1 | egyik tenyerével a másikba, s belépett a fülig hasadt
291 4, 2 | ott lakatta maga körül, s ha jókedve volt, még tanácsot
292 4, 2 | veszettebben vonított és ugrált, s nem is csöndesedett el addig,
293 4, 2 | tûzte a fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel várta
294 4, 3 | vadásztarisznyájából egy kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat.
295 4, 3 | mondja a fejedelem -, s azt hiszem, a fejedelem
296 4, 3 | favágónak.~Meg is tették, s Igazmondó Csûr Istók halálig
297 4, 4 | küldözgette ki még a parancsot is. S hogy nagyobb legyen a parancsa
298 4, 4 | szélén egy szegény ember, s eszi a szõlõt a szegedi
299 4, 4 | a gerezdrõl a szõlõnek, s hirtelen felé bökött az
300 4, 4 | ember letette a bicskát, s rávetette a szemét a törökre.~-
301 4, 5 | fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas, jó
302 4, 5 | kerekített egy kis tanyát, s hamarosan úgy beleszokott
303 4, 5 | Egész nap õrizte a nyájat, s mikor estenden az anyja
304 4, 5 | emberszámot teszek én már!~S imádkozás után, mikor végigheveredett
305 4, 5 | velem elégedve, apácskám?~S mintha apja szava felelt
306 4, 5 | pirult ki a gyerek arca s meg se állt, míg az Átok-sziklához
307 4, 5 | oldalain, mint fekete sebek, s csúcsán szinte világítottak
308 4, 5 | égre, fohászkodott egyet, s nekiindult a bércnek, amit
309 4, 5 | csúcsra. Behunyta szemét, s mire kinyitotta, már akkor
310 4, 5 | helyébõl a nagy ingó követ, s az most mennydörögve gurult
311 4, 5 | Helyébõl forrás fakadt, s csattogva-csörögve zuhogott
312 4, 5 | elõfutottak a pásztorok, s ijedten csapták össze a
313 4, 5 | szél föl-fölkapta a hangot, s Tiborc halálsápadtan hallgatta
314 4, 5 | kihajolt a szikla szélére, s meglengetve kezében a szívvirág
315 4, 5 | akárhová esem, keressetek meg, s vegyétek ki kezembõl a virágot!
316 4, 5 | Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem temessetek apácska
317 4, 5 | Istennek ajánlotta lelkét, s leugrott a tátongó mélységbe.
318 4, 5 | leugrott a tátongó mélységbe. S úgy esett le, hogy egy hajszála
319 4, 5 | várat építtetett a sziklán, s ott élt sokáig szülõjével
320 5, 1 | fejedelemmel a bujdosók kenyerét, s el nem maradt tõle a haláláig.~
321 5, 1 | a szúnyog-muzsikásoknak, s visszahemperedett a szép,
322 5, 1 | barátságosan a fejedelem, s kiadta a parancsot, hogy
323 5, 1 | gügyögött neki, mint a gyereknek s messze ellopódzva a tábortól,
324 5, 1 | fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott,
325 5, 1 | õ még mindig cincogott, s a fülemülék újra megszólaltak,
326 5, 1 | visszalopódzott a táborba.~S attól fogva akármerre jártak
327 5, 1 | kiszökött a pajtásai közül, s nádasok közt, erdõk mélyén,
328 5, 1 | bocsánatkérõen a kincsét, s már elõhúzta a vonót is,
329 5, 1 | felhõ is jött az erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt.
330 5, 1 | aztán hirtelen észbe kapott, s elkezdett ész nélkül nyargalni
331 5, 1 | Tudta, mi az illendõség s nem is akarta megijeszteni
332 5, 1 | mindkét kezével a cigány, s kiejtette a hóna alól a
333 5, 1 | De föl is kapta mindjárt, s a másik pillanatban már
334 5, 1 | szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos zengése
335 5, 1 | előbukkantak az erdőből, s egy óra múlva véres fejjel
336 5, 2 | Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre kapott
337 5, 2 | lelte, forróság gyújtogatta, s csak a fejüket csóválgatták
338 5, 2 | Megrémültek a kurucok, s minden kedvük elment a hadakozástól.
339 5, 2 | vékony hang sipított odakint, s mentül jobban sipított,
340 5, 2 | a fejedelem ágya elõtt, s összetette sovány kezeit.~-
341 5, 2 | föl piros képpel a gyerek, s még nevetnivalóbb volt,
342 5, 2 | kapott a nehéz fegyver után, s az úgy rántotta le mind
343 5, 2 | Térdre bukott az istenadta, s olyan sápadt lett az arca,
344 5, 2 | Szemére húzta rongyos süvegét, s ment arra, amerre senki
345 5, 2 | villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent a magasba
346 5, 2 | kismadarak! - sóhajtott a gyerek, s lefogta tüzelõ szemét. A
347 5, 2 | nádbugák lehajoltak hozzá, s vigasztaló susogással addig
348 5, 2 | kapták Rákóczi katonái, s úgy hurcolták körül a táborban
349 5, 2 | elõrecsúszott a nád közt, s kitekintett a tisztásra.
350 5, 2 | magukat itt a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag
351 5, 2 | egyszerre kirohantok a várból, s két tûz közé szorítjuk a
352 5, 2 | visszalopódzom a várba, s megviszem az örömhírt. Hanem
353 5, 2 | messzirõl. Elment a két katona, s csak most kezdett észhez
354 5, 2 | megsebesültem - lihegte fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé.
355 5, 2 | lemosta az ér hûs vizével, s megint csak megindult. Hírt
356 5, 2 | elé - rebegte a gyerek, s a vitézek csak akkor szörnyûködtek
357 5, 2 | mikor letették az ágyra, s csak annyi erõ volt még
358 5, 2 | kapták a síró kuruc vitézek, s amerre körülvitték a táborban,
359 5, 2 | érkeztek a becsei rácok, s megpihentek a Maty-ér nádrengetegeiben.
360 5, 2 | kurucok ott lepték õket, s elvesztek a labancok a maguk
361 5, 3 | akkor térdelt a porban, s vasöklével a saját deres
362 5, 3 | híre szaladt a táborban, s heten nyolc felé futottak
363 5, 3 | Kengyela állja a szavát, s olyan lóért senki se sajnált
364 5, 3 | Messzirõl meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára,
365 5, 3 | nagyon vígan röhentett egyet, s vágtatott be a kuruc táborba,
366 5, 4 | csatában ejtették foglyul, s úgy megörültek neki, hogy
367 5, 4 | érkezett Rákóczi táborából, s pecsétes levelet mutatott
368 5, 4 | Heister nekilelkesedve, s el nem eresztette addig
369 5, 4 | sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott vele, hogy
370 5, 5 | a vastag nyaka engedte, s olyan sebesre vette a szót,
371 5, 5 | menjen kelmed isten hírével. S emlékül válasszon magának
372 5, 5 | feje alá tegye vánkosnak. S álmodott rajta olyan szépet,
373 5, 5 | Gergelyke odamászott az ölébe, s ugyan megrángatta a bajusza
374 5, 5 | kiáltott rá Czötkény apó, s ahogy felnyitja a szemét,
375 5, 5 | Czötkény fél könyökre dõlt, s hunyorgó szemmel nézett
376 5, 5 | hitte, még most is álmodik, s vissza akarta a fejét ereszteni
377 5, 5 | átszökõfélben vagyok a labancokhoz, s azt mondom nektek, tartsatok
378 5, 5 | lángba borult képpel a fiú. S mire az öreg Czötkény észrevette
379 5, 5 | sebhelyekkel az ábrázata. S így esett meg, hogy az édesapát
380 5, 5 | Bercsényivel a vár tövében, s csodálkozva kiáltotta el
381 5, 5 | szétfeszítette izmos karján a kötést, s térdre borult a fejedelem
382 5, 5 | csipkedtek - nevetett Bercsényi.~S azzal kihalászott tarsolyából
383 5, 6 | idegen segítséget kaptak, s elnyomták a szegény kurucokat.
384 5, 6 | majtényi síkon táboroztak, s egyre tekingettek észak
385 5, 6 | csapatra jártak a dragonyosok, s elszedték a szent lobogókat.
386 5, 6 | máglya, mintha jajgatna, s olyan óriás lángokat vetett,
387 5, 6 | János intett az étekfogónak, s az belemerített egy talpas
388 5, 7 | egész század kitelt belõlük, s a fejedelem mellõl soha
389 5, 7 | tárogatós század, ahogy hazaért, s onnan hordta tele az Alföldet
390 5, 7 | bujdosott vele mind a kettõ, s azóta az öreg úr megbújt
391 5, 7 | megbiccentette szép fehér fejét, s karjára támaszkodva a bírónak,
392 5, 7 | egyszerre elhallgattak, s a tárogatót a hónuk alá
393 5, 7 | bozontos bajusza alatt, s bevágta egy kicsit a kardjával
394 5, 7 | másodikat, azt is leeresztette, s megint csinált egy vágást.
395 5, 7 | föl a szeme Lõrinc úrnak.~S csakugyan úgy is lett. A
396 6, 1 | személy volt: a város lúdja, s mint ilyen, a városgazda
397 6, 1 | levélbe huszonöt aranyat, s futtatta vele az inasát
398 6, 1 | tudta, mi az illendõség, s a huszonöt aranyból nem
399 6, 1 | ideje kilyukadni az úton, s még szerencse, hogy az öt
400 6, 1 | becsületes emberek, mint most, s ezek közé tartozott a futár
401 6, 1 | a királyasszony levelét, s hiába ürgette-forgatta a
402 6, 1 | Mária Terézia õfölséginek!~S mire a nap tüzet rakott
403 6, 1 | lúd - búsulta el magát, s lekanyarította fölöstökömre
404 6, 1 | az íródeáktól a futárig. S azt is mondják, a kisbíró
405 6, 2 | ez volt a szavajárása, s ugyancsak tartotta is magát
406 6, 2 | hátat is fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt
407 6, 3 | meghitelesítette a történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen
408 6, 3 | füzesbe jártak át szedrezni. S mikor a fiatal magyar szabadságnak
409 6, 3 | szántogattak-vetegettek szép békességben, s amikor pihenõre tértek,
410 6, 3 | karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, égett
411 6, 3 | nagyon forró volt a nyár. S a csókai gyerekek nem mentek
412 6, 3 | kislányuk a csókai bíróéknak, s búcsúzott volna is tõle
413 6, 3 | megint összeverõdtek a népek, s akkorra beesteledett a csatának
414 6, 3 | verejtékes homlokát az apa. S egész éjszaka talpon állva
415 6, 3 | sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem tudták érteni, miért
416 6, 3 | az éjszakai nyugodalmat, s hajnali pirosság, gólyakelepelés,
417 6, 3 | léptekkel marsoltak elõre, s összehúzott szemöldökkel
418 6, 3 | csókai meg a szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták
419 6, 3 | odalépkedett az árokpartra, s hirtelen visszahökkent mind
420 6, 3 | csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos
421 6, 3 | kettõ felnyitotta a szemét, s még összébb bújtak álmosan
422 6, 3 | Milicát ölelte magához, s egymás kezét fogva állt
423 6, 4 | jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal
424 6, 4 | leakasztotta a szögrül a kaszát s kegyetlen haraggal vagdosta
425 6, 4 | vacsorára az osztrákot, s ugyan igyekeztek, hogy le
426 6, 4 | nevetett a furcsa ötleten, s odafordult egy öregasszonyhoz,
427 6, 4 | mosolygott a tábornok, s poros, kerek köpenyét szétterítette
428 6, 4 | mosolygott a tábornok, s érezte, hogy könnybe lábad
429 6, 4 | hogy könnybe lábad a szeme. S bizony még sírva fakad a
430 6, 4 | Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz
431 6, 4 | motyogta zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül.
432 6, 4 | kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre a vak
433 6, 4 | dugta, éppen a szíve fölé. S egy-két perc múlva már Bicske
434 6, 5 | ház most is megvan még, s ma is a legméltóságosabb
435 6, 5 | Nagyothallott mind a két fülére, s amúgy se forgolódott már
436 6, 5 | Elõkeresi a padlásról a kardját, s le se teszi addig, míg azt
437 6, 5 | akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely
438 6, 5 | csattant föl a nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ
439 6, 5 | riadt föl az öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez
440 6, 5 | öreg úr az igazságba. - S ha odahozná az ördög, akkor
441 6, 5 | fejét a néhai inszurgens, s körülnézett a fokosa után.
442 6, 5 | szeretett volna Gergely apó, s nekilódult a kecskeméti
443 6, 5 | kas oldalán a méhecskék. S mintha mind azt zsibongták
444 6, 5 | orrú kiskun legényeket, s hajtotta õket fütyörészve.
445 6, 5 | megértette, hogy õrajta mulatnak, s ettõl egyszerre lángot vetett
446 6, 5 | tik engem kinevetni?! - S azzal úgy vágta a méhkast
447 6, 5 | elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták mind a hatot,
448 6, 5 | összevagdosták mind a hatot, s mindjárt el is kaparták
449 6, 5 | Vállra kapták az öreget, s vitték haza olyan diadallal,
450 6, 5 | odagyûlt a Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput szörnyû
451 6, 5 | azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje a
452 6, 5 | Halálra rémült a nagyasszony, s csak akkor mosolyodott el,
453 6, 5 | hajnalon ért ki a nagyasszony, s a szép piros hajnalban Gergely
454 6, 5 | mikor fölébresztettek.~S Gergely apó úgy, de úgy
455 6, 5 | termette a mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak nem volt
456 6, 6 | csákót nyomtak a fejébe, s elküldték vitézkedni a szép
457 6, 6 | olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák ugyancsak
458 6, 6 | honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi
459 6, 6 | mondogatták egymás közt, s könnybe borult szemmel fordultak
460 6, 6 | gondolták a magyar ezredek, s õk is hátat fordítottak
461 6, 6 | közt volt Szegesdi Béni is, s mosolygott szép csendesen
462 6, 6 | ellenség is bátorságra kapott, s fél óra múlva nyúl lett
463 6, 6 | égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta a szemébe
464 6, 6 | gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára.
465 6, 6 | Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül nézte
466 6, 6 | Ebbõl mindent megértett, s arcán pirosság gyulladt
467 6, 6 | letépte a gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek
468 6, 6 | Odaadták neki a csákóját, s egyszerre elcsendesedett,
469 6, 6 | azzal elaludt szép derülten, s föl se ébredt többet. A
470 6, 7 | király. Meg is tanultam, s most úgy adom, ahogy vettem.
471 6, 7 | nem gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot osztogatnak
472 6, 7 | két-három jó pajtásommal, s nyakunkba vettük a falut.
473 6, 7 | megtettem magamat generálisnak, s hadi rendbe állítottam a
474 6, 7 | rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam
475 6, 7 | vállára kapta a zsákot, s csak a kapujokból mert visszaszólni:~-
476 6, 7 | szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek Galambos
477 6, 8 | megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát, hogy
478 6, 8 | árpacukor a köpenyege zsebében, s azt mind miköztünk osztogatta
479 6, 8 | neked is, ne neked is - s lobogott mosolyogtában a
480 6, 8 | furulyaszó, nem kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász.
481 6, 8 | Ágynak esett szegény feje, s a vánkosa alá tette az árpacukrot
482 6, 8 | árpacukrot meg a furulyát. S ha egy-egy gyerek elment
483 6, 8 | mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére.
484 6, 8 | mint aki citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette
485 6, 8 | látott. Ezt megbecsüld, fiam, s eszedbe jusson róla mindig
486 6, 8 | vele a Mitetszik boltjába, s nagy kényesen odadobtam
487 6, 8 | akinek az orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem,
488 6, 8 | csak üldögélt a tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást
489 6, 8 | volt nagyapó valamikor. S amikor kihalászta a bankót
490 6, 8 | volna” - gondoltam magamban, s ijedten ugrottam oda.~-
491 6, 8 | integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott a könnye a
492 6, 8 | nagyapót is megríkatja.”~S Titulász bankójának csakugyan
493 6, 8 | szagos mentalevelek közé, s nagyapó néha félnap elüldögélt
494 6, 8 | csak a bankót nézegette, s hol elborult, hol ragyogott
495 6, 8 | a nemzeti lobogó alatt, s reszketõ kezükkel akkorákat
496 6, 8 | bankójának - tûnõdtem magamban, s most már nagyon szerettem
497 6, 8 | tartom itt az asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót,
|