Kötet,  Fejezet

 1     2,  4|  Otthon parancsolgass, öcsém! Márton kovács csak olyan úr a maga
 2     2,  4|          kínálkozott szívesen Márton kovácsné.~- Jó étel ez annak,
 3     2,  4|        aki szereti - biztatta Márton kovács a vendéget, s jó
 4     2,  4|     az az odafönt? - kérdezte Márton kovács.~- Hát Budavárban,
 5     2,  4| Budavárban, a király házában.~Márton kovácsnak torkán akadt a
 6     2,  4|  készen.~Éppen erre lépett be Márton kovácsné, s megszólalt nagy
 7     2,  4| nevetett erre a tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége, hogy
 8     2,  4|       is, marad is - nevetett Márton kovácsné, s úgy meghintette
 9     2,  4|      jó asszony a kuckóban, a Márton kovács subájára. Nem is
10     2,  4|  budai Várban.~Kezet adott rá Márton kovács, hanem azért harmadnapra
11     2,  4|   szeme járása.~- Itt lakik-e Márton kovács?~- Én vagyok az,
12     2,  4|       hanem kellesz te magad, Márton kovács! Mátyás király hívat
13     2,  4|    vándorló legénynek.~Elállt Márton kovácsnak a szíve verése.
14     2,  4|        Csak akkor szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek Budára:~-
15     2,  4|    kovácsnak.~- Isten hozott, Márton kovács! Hát csak nem jöttél
16     2,  4|      mazsolája.~- Láss hozzá, Márton kovács - unszolta a király
17     2,  4|       még a csizma szárába is Márton kovácsnak. Mikor aztán felkészülõdött
18     2,  4|     eszefelejti ember lettél, Márton kovács! Mit szól otthon
19     2,  4|        Tisztelem a feleséged, Márton kovács! Egészséggel szaggassa
20     2,  4|       külön polcon tartogatta Márton kovácsné a kamrában a királyné
21     2,  7|      a nagyeszû magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltetni,