Kötet,  Fejezet

 1     2,  3 |        odaállt Tamás varga elé:~- Ejnye, ejnye, jó ember, hát csak
 2     2,  3 |         Tamás varga elé:~- Ejnye, ejnye, jó ember, hát csak nem
 3     2,  6 |       soha benne se lett volna.~- Ejnye, te csiribiri ember - gyulladt
 4     2,  7 |          bosszúsan vont vállat.~- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi,
 5     2,  7 |        mindenbõl ki kell venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott
 6     2,  19|          hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye, ejnye, jó ember, de kár,
 7     2,  19|        kárba ne vesszen.~- Ejnye, ejnye, jó ember, de kár, hogy
 8     3,  3 |            királynak is megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e téged
 9     3,  3 | kávésfindzsával vetekedõ szemeit: ejnye, de goromba ember ez a János
10     3,  4 |          is szegény Gergelynek.~- Ejnye, ejnye - csóválta a fejét -,
11     3,  4 |      szegény Gergelynek.~- Ejnye, ejnye - csóválta a fejét -, most
12     3,  5 |  egyszerre elfogta az irigység.~- Ejnye, bátya, ha olyan jól szolgál
13     5,  5 |          csak, hanem ugyancsak.~- Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja
14     6,  1 |      combját a város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is
15     6,  1 |         város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú
16     6,  3 |    rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya nagy bicskája
17     6,  3 |   elhajította a rozsdás kardot.~- Ejnye, édesapám - utánozta Milica
18     6,  5 |          világon, mint a mienk.~- Ejnye, ejnye - tûnõdött el apó. -
19     6,  5 |            mint a mienk.~- Ejnye, ejnye - tûnõdött el apó. - Hát
20     6,  5 |      mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye - motyogta zavarodottan -,
21     6,  8 |      legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett