Kötet,  Fejezet

 1     2,  2 |      szólt semmit, hanem azért én mégiscsak azt hiszem, hogy az õ esze
 2     2,  7 |         amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét,
 3     2,  7 |          mondta, a kisebb írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott
 4     2,  8 |     vacsorát.~- Nini, Vendel, hát mégiscsak tanultál valamit azoktól
 5     2,  9 |         jóízûen aludt a jámbor.~- Mégiscsak magamnak kell megnéznem
 6     2,  12|          annyi ragyogó arany közt mégiscsak a Mátyás király esze volt
 7     2,  14|           a nadrágot, de utoljára mégiscsak azt mondta:~- Nem lehet.~
 8     2,  18| csavargatta a fejét jobbra-balra. Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari
 9     3,  1 |        vagy tizenöt falu.~- Azért mégiscsak én vagyok akkora úr, hogy
10     3,  1 |   asztalra Ország bán -, de azért mégiscsak nekem van olyan parasztom,
11     3,  1 |           vajdának:~- Hanem azért mégiscsak nekem van akkora kemencém,
12     3,  5 |             Mert akárki mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült tökkel
13     3,  7 |           mosolygott csendesen -, mégiscsak jó az öreg a háznál. Ezt
14     4,  2 |      kínálhatták volna a tallért, mégiscsak azt ugatta volna meg, aki
15     4,  3 |            nekünk ugyan megadták! Mégiscsak okos ember, igaz ember ez
16     5,  3 |       volna egy petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája találta meg a
17     6,  1 |          aranyforinton.~No, azért mégiscsak elképedtek egy kicsit a
18     6,  5 |          magában a nagyasszony -, mégiscsak baj lesz abból, ha háborúszagot
19     6,  8 |             gondoltam magamban -, mégiscsak valami lehet ez a Titulász