Kötet, Fejezet
1 1, 1 | szép országba.~Hallgassátok meg!~Hol volt, hol nem volt,
2 1, 1 | hová kerültünk - szólalt meg Magyar.~Körülnéztek, s csudaszép
3 1, 2 | magadnak halat máshol!~Máskor meg a hun pásztor kergette el
4 1, 2 | közös hazában telepszünk meg, megint csak nem férünk
5 1, 2 | megint csak nem férünk meg egymástól. Hanem ha ti itt
6 1, 2 | hatalma.~Nem is nagyon ijedt meg a római császár, mikor meghallotta,
7 1, 3 | táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.~- Nem nehéz ezt megfejteni,
8 1, 3 | Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát
9 1, 4 | a magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is
10 1, 4 | Ott aludtak aztán száz meg száz esztendeig háborítatlanul.
11 1, 4 | most már te sem segítsz meg bennünket!~Bizony, most
12 1, 5 | közül Álmost választották meg a magyarok fejének, aki
13 1, 6 | látni a szélétől. Máshol meg úgy összeszorult, hogy a
14 1, 6 | torkán keresztül. Gázlót meg nem találtak, olyan sekély
15 1, 6 | Pereszka, akkor is verjen meg az Isten, mikor meg akar
16 1, 6 | verjen meg az Isten, mikor meg akar áldani!~Pereszka csak
17 1, 6 | agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg, mert a napnak egy keskeny
18 1, 6 | is megállt, de úgy, hogy meg se mozdult többé. Holtan
19 1, 7 | lehetett itt valaha - emeli meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ
20 1, 7 | király idejében látogatták meg a magyar földet a besenyõ
21 1, 7 | megint csak azzal feddte meg õket:~- Ha Isten velünk,
22 1, 7 | reggel is. Addig a magyarok meg nem szökhetnek, ha csak
23 1, 7 | lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta lesni, mit terveznek.~-
24 1, 7 | intett neki a király.~A nádor meg is indult, de alig ment
25 1, 8 | számított köztük a morva nép meg a bolgár.~Azt mondja a rege,
26 1, 8 | Tisztelem gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem
27 1, 8 | húsát a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget a mi
28 1, 8 | a mi vitézeink találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt
29 1, 8 | egy marék földet a mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~-
30 1, 9 | abból egy porcogó sem maradt meg magnak. De még egy kemence
31 1, 9 | házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította a könyörgés.~-
32 1, 9 | velünk, atyámfia, böjtöld meg egy kicsit a sok dínomdánomot.~
33 1, 9 | dínomdánomot.~Nem is szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot,
34 1, 9 | mondta a fõszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet.
35 1, 9 | mentened a magyar becsületet. Meg kell enned az ökröt.~Azt
36 1, 9 | az egész ökröt. A másik meg odaült a nagy étkû Kórogyi
37 1, 9 | legalábbvaló is egy ökröt eszik meg együltében, s még akkor
38 1, 10| már jóformán csak a helye meg a neve van meg. Egy-két
39 1, 10| csak a helye meg a neve van meg. Egy-két omladékfal, egy-egy
40 1, 10| annyit mondott neki:~- Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az
41 1, 10| Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az Isten!~Az ifjú Hervoja
42 1, 10| nemsokára vezérnek tette meg a fiatal hõst, akirõl senki
43 1, 11| mint itthon.~Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt,
44 1, 11| kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal,
45 1, 11| aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert
46 1, 11| közül valami cseh herceget meg egy német grófot. Meg se
47 1, 11| herceget meg egy német grófot. Meg se állt velük az ország
48 1, 11| országbíró.~- Az ország már meg is hozta az ítéletét, királyom-uram -
49 1, 11| rekesztették, azon innen meg a német grófnak adtak szállást.
50 1, 11| elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak a másikat is!~Hát a
51 1, 11| magyar urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a királyt,
52 2, 1 | volt rajta semmi ékesség. Meg nehéz is volt, hogy két
53 2, 1 | sokallasz érte száz aranyat meg egy csótáros paripát meg
54 2, 1 | meg egy csótáros paripát meg a hozzá való ékes vitézi
55 2, 2 | deáknak nagy buksi feje, abban meg szétszaladt az a kis ész
56 2, 2 | király mellett. S ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet
57 2, 2 | hasú, ez a félnyakú, ez meg a Hendók mester formájú.~
58 2, 2 | nagyhasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók mester formájú.~
59 2, 2 | nekik. Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult
60 2, 3 | helyet.~- Itt telepedjél meg, uram király - jelentette
61 2, 3 | csodát látni.~- No, nézze meg fölséged ezt a nagy halmot,
62 2, 3 | Menyasszonyruhás galagonyabokrok meg kökénybokrok nõtték be az
63 2, 3 | király -, elõbb megnézzük, meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~
64 2, 3 | kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt
65 2, 3 | foghegyrõl a kis ember -, én meg Tamás varga vagyok.~- Én
66 2, 3 | vonogatta a vállát a gazda -, én meg a palotai varga vagyok.
67 2, 3 | varga vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s
68 2, 3 | el engem kenyérrel. Nézd meg, ha nem hiszed!~Azzal elõrántott
69 2, 3 | kakastejes cipót ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat - rázta
70 2, 3 | a száz aranyadat - rázta meg a fejét Tamás varga. - Nem
71 2, 3 | meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa a palotai varga.
72 2, 3 | azon kezdted.~Így vette meg Mátyás király a palotai
73 2, 4 | Az már más - nyugodott meg a kovács -, majd megijedtem,
74 2, 4 | mazsolaszõlõvel! Hintsd meg vele még egyszer ezt a kását,
75 2, 4 | tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége, hogy alig gyõzték
76 2, 4 | gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha fölkeresi Mátyás vargát
77 2, 4 | jöttment vándorló szavának. Meg aztán volt õneki egyéb dolga
78 2, 4 | csendességben. Csak akkor szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek
79 2, 4 | kis benyílóba, ahol már meg volt terítve az asztal szép
80 2, 4 | aki kivitte az üres tálat, meg visszahozta tele mazsolás
81 2, 4 | sátoros ünnepeken mutatta meg.~
82 2, 5 | falunk határában. Idegen meg sem fordulhat nálunk anélkül,
83 2, 5 | nálunk anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk neki.~- Jól
84 2, 5 | mutatnánk neki.~- Jól nézze meg, mert ilyent vagy látott
85 2, 5 | huszár korában az ellenséget.~Meg is tudakolta tõle a király,
86 2, 5 | borult. El is érzékenykedett, meg is indult, s egy vadonatúj
87 2, 6 | hogy üres kézzel tértem meg Budáról.~Azzal betarisznyálta
88 2, 6 | csókát, s most már csakugyan meg se állt addig, míg a királyi
89 2, 6 | pintyõkével, a tenyerében meg valami külsõ országbeli
90 2, 6 | solymári bojtár. - Majd meg nem ismertem a sok madara
91 2, 6 | sok madara közt. Hát én meg a solymári bíró vagyok.~-
92 2, 6 | elküldeni?~- Micsoda? - csóválta meg a bojtár a bírósüveget. -
93 2, 6 | én hallani! - fenyegette meg Mátyás az ujjával a bojtárt. -
94 2, 6 | alá:~- Nem találtuk még meg a fütyülõ csókát!~A bojtár
95 2, 6 | bíróskodott Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete
96 2, 6 | mondják arra, amit könnyen meg lehet szerezni: füttyön
97 2, 7 | hogy így majd nem találják meg a mindenféle dézsmaszedõk.~
98 2, 7 | egy miatyánkra - emelte meg a süvegét az ispán -, ott
99 2, 7 | büszkén a király.~Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki
100 2, 7 | hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
101 2, 7 | fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell
102 2, 7 | ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát
103 2, 7 | kell venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el
104 2, 7 | király.~- Hát csak nézzen meg kend - szuszogott a dudaember -,
105 2, 7 | mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.~
106 2, 7 | Ki nem ereszted õket, míg meg nem tanulják a gyevi törvényt!~
107 2, 7 | tudtak ilyenrõl Gyeviben.~Meg is szeppent a bíró egy kicsit,
108 2, 7 | deákfélék lesznek - nyugodott meg a bíró. - Majd számon veszem,
109 2, 8 | cseh.~- Hja, atyámfia, azt meg is kell érdemelni! - mondta
110 2, 8 | odakínálta a királynak.~- Süsd meg! - mondta bosszúsan a király. -
111 2, 8 | gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt Vendelt,
112 2, 8 | kenyeret!~Másnap reggel meg is tette a boldog csehet
113 2, 9 | kergette bennük az õzet meg a szarvast. Abban az egyben
114 2, 9 | szarvas, se õz. Hanem abban meg egy cseppet se változtak,
115 2, 9 | megszólalt a király:~- Azt mondd meg, mester, ha olyan nagy tudós
116 2, 9 | hevert a máglya körül: azok meg igazi óriásoknak tetszettek
117 2, 9 | pázsit volt, a takaródzó meg a csillagos ég. Aludt is
118 2, 9 | oldalára kötötte a kardot.~- Én meg ezzel a gyöngyös puskával
119 2, 9 | álmotokat, ti is hallgassátok meg az enyémet! Azt álmodtam,
120 2, 9 | nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg többet.~Nekemiás mester
121 2, 9 | a három legénynek. Azok meg úgy álltak ott, mint a jégverte
122 2, 10| intett a vezérnek -, lessük meg ezt az embert, miben töri
123 2, 10| szedett vadkörtét.~A vezér meg a király összenézett.~-
124 2, 10| köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg csak annyit mondott rá foghegyrõl:~-
125 2, 10| mondott rá foghegyrõl:~- Edd meg, ha jó!~Mátyást elkapta
126 2, 10| de egyszer se vendégeltél meg.~- Hát te tudod, hogy én
127 2, 10| én ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~- Hát a király.
128 2, 10| csak megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred,
129 2, 10| csupa becsületbõl evett meg belõle egyet.~Aztán befordult
130 2, 10| Biz én ki nem találom, ha meg nem mondod - mosolyodott
131 2, 10| homályos emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés
132 2, 10| én téged vendégeltelek meg, nem az inasaidat.~Igazságos
133 2, 11| vagyok Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan a vastag
134 2, 11| íródeáknak.~- Hja, deák urak, azt meg is kell érdemelni - mosolyodott
135 2, 11| tudsz, amit õk nem tudnak?~- Meg tudom tanulni, amit eddig
136 2, 11| nemhogy én tudnám.”~Bezzeg meg tudta a lengyel. Tizenkét
137 2, 11| de már csak hallgassuk meg a harmadik cimborátokat
138 2, 11| ajtónálló apródját kérdezte meg, hogy tudja-e, hova lett
139 2, 11| Jól van, fiú - veregette meg a deák vállát a király -,
140 2, 11| füle mögé. A másik kettõ meg nem gyõzött irigyen settegni-suttogni:
141 2, 12| Egyszer egy magyar, egy olasz meg egy cseh ember kívánkozott
142 2, 12| hallatszott.~- Fordítsd meg a csövet, királyom, és nézz
143 2, 13| hogy az ajtót se látta meg az éles szemével, hanem
144 2, 13| bíbor függönyök. Mátyásnak meg a könnye hullott nevettében.~-
145 2, 13| mellé, hadd mártogathassa meg benne!~De nem várta az a
146 2, 14| szegény kis faluban hogy fért meg valamikor olyan nagy úr,
147 2, 14| köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát is!~
148 2, 14| köpönyegben. Csak akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi,
149 2, 14| talpon egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder gyerek.~
150 2, 14| keservesen kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy
151 2, 14| kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy nyögött
152 2, 14| a gyerek, hogy a király meg nem állhatta szó nélkül.~-
153 2, 14| fiam, bátran, mondjad!~- Meg azt is mondta - sütötte
154 2, 14| tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg neki, ezután majd én varratom
155 2, 15| hírt hozott.~- No, azzal meg különösen ráér. Abból már
156 2, 15| mond fogadjistent?~Erre meg az erdélyi vajda ugrott
157 2, 16| mikor legelõször ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy
158 2, 16| legyen a neve - parancsolta meg a király, és mindjárt bele
159 2, 16| után sütetlen - csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét
160 2, 16| Gyertek, urak, nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek -
161 2, 16| gyöngyösiek - biztatta õket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek
162 2, 16| rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellõl nézték,
163 2, 16| kedvüket a nagyurak.~No, azt meg kell adni, hogy azok is
164 2, 16| Csakhogy rád találtam, többé meg se válok tõled! Viszlek
165 2, 16| gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~-
166 2, 16| Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.~Bálint
167 2, 16| belõlünk, ha minden hónapban meg kell vendégelni a királyt
168 2, 17| kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy
169 2, 17| szeretné, hogy senki se lássa meg. Annál biztosabb volt a
170 2, 17| volna felelni:~- Azt mondd meg, te remete, hol van a világ
171 2, 17| itt, ahol állok - felelt meg János -, ha nem hiszed,
172 2, 17| ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét.
173 2, 17| mindenki tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg
174 2, 17| meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi se,
175 2, 17| püspök úr is megbékült, meg a tudós könyvtáros is, csak
176 2, 17| a fejér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a drága
177 2, 18| esztendõvel ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e,
178 2, 18| ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép
179 2, 18| aludni. Tóbiás mester pedig meg nem tudta érteni, hogy mit
180 2, 18| az a fakó valahol.~- Süsd meg a tudományodat! - legyintett
181 2, 18| bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~- Farkasok nyár
182 2, 18| Sebaj, no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
183 2, 18| mondta komolyan a pásztor. - Meg kell nézni a szarkafészekben.~
184 2, 18| se hallottam életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni,
185 2, 18| föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás
186 2, 18| iskolába Tóbiás mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat
187 2, 19| tetejében.~No, az éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt
188 2, 19| vacsorához jusson.~Az országút meg egyenesen Kalázra vitt,
189 2, 19| van a világ közepe: akkor meg éppen csak akkorácska falu
190 2, 19| köszönt be illedelmesen.~- Edd meg, ha jó! - mordult rá mérgesen
191 2, 19| egyenesre az ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia, akármi
192 2, 19| nem jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját,
193 2, 19| csak egy kis lisztecske meg egy-két tojás meg egy tenyérnyi
194 2, 19| lisztecske meg egy-két tojás meg egy tenyérnyi szalonna.
195 2, 19| tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki
196 2, 19| a pompás, húsos szalonna meg három friss tojás. Gyúrt
197 2, 19| Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy fövésben,
198 2, 19| káposztáskövet fõzte volna meg az a vándorló legény, most
199 2, 19| aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak
200 2, 19| határt, de máig se találták meg.~Hanem a szalonnásgombóc-levest
201 3, 1 | egyesülnek az oláh hadakkal, meg se mer elõttük állni a török.~-
202 3, 1 | át a pesti síkra, nézzük meg a magyar tábort.~Bizony
203 3, 1 | van azon másik is, arra meg kifolyik. Ne legyen neked
204 3, 1 | tarisznya aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a
205 3, 1 | vajda, s nagy elbúsultában meg se állt a török császárig.
206 3, 2 | esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még örült
207 3, 2 | dölyfösen:~- Ne ijedjen meg fölséged, én mindennap juttatok
208 3, 2 | emberem. Mivel szolgáljam meg a jóságodat? Van-e még valami
209 3, 2 | nótárius szomorúan csóválta meg a fejét.~- Nincs már felségednek
210 3, 2 | Lécz Péter, téged teszlek meg oroszlánetetõnek. Már csak
211 3, 2 | hosszúságával, a csontja meg csak úgy zörgött, ha mozdult.
212 3, 2 | nem tudom, nem én eszlek-e meg elõbb téged, mint te engem!~
213 3, 2 | napra a kövér borjút, aminek meg is felelt az oroszlán emberséggel.
214 3, 2 | lesz már a lécbõl.~- Nekem meg nagyon jót tesz a kerti
215 3, 2 | csak annyit mondott, hogy õ meg beéri a másik két borjúcombbal.
216 3, 2 | oroszlán pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~
217 3, 2 | azt nem nagyon köszönte meg az árva. Egy-két hét alatt
218 3, 2 | keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya. Hanem majd segítek
219 3, 2 | fogadott. Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ felvigyázója
220 3, 2 | követ éppen akkor érkezett meg megint a királyhoz, mikor
221 3, 2 | tudom találni, mért unhatta meg az életét ez az istenadta
222 3, 3 | vakolat.~Szegény János király meg annyira búnak adta magát,
223 3, 3 | császárok, Muhar basák.~Mujkó meg, ahogy a király elment,
224 3, 3 | rajta egy nagy hordó, s meg se állt a királyi trónusig.
225 3, 3 | trónusig. Hanem ott még meg is szólalt, mégpedig olyan
226 3, 3 | egy sereg szarkára.~- Azok meg bíbicek, kellemes orcájú
227 3, 3 | nevetett a szeme, de arra meg már éppen a füléig szaladt
228 3, 3 | hajnalra. Csak addig tûrj meg benne, amíg a szarka a vízre
229 3, 3 | írásba az egyezséget, hogy meg ne csalj.~- Nem bánom -
230 3, 3 | s lemutatott a vízre.~- Meg vagy te boszorkányozva,
231 3, 3 | nemcsak a király változik meg, hanem a madarak is.~János
232 3, 3 | Uram király, ki menti meg máskor az országot, ha már
233 3, 4 | a Mátrába szénégetõnek.~Meg is indult szegény feje,
234 3, 4 | benne volt is: az aranyát is meg az eszét is szegény Gergelynek.~-
235 3, 4 | csóválta a fejét -, most már meg kell várnom, még visszahozzák
236 3, 4 | s titkolódzva csörgette meg, ahol éjszakai szállást
237 3, 4 | egész.~- Valami szép ráadást meg majd odabent keresünk a
238 3, 4 | is a két tarisznyán akadt meg a szeme, ahogy ott feketéllettek
239 3, 4 | lódult ki a templomból, hogy meg se állt, míg a paripájára
240 3, 4 | Aki nem hiszi, próbálja meg.~
241 3, 5 | mondta a borbély.~Ezt meg már a kovács nem állhatta
242 3, 5 | esze, hogy nem minket esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~-
243 3, 5 | vele szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek, semmiházi népei!~
244 3, 5 | csak a talpukat se kenette meg mogyorófahájjal.~- No, minket
245 3, 6 | verekedni. Vagy õt veri meg a másik, vagy õ veri meg
246 3, 6 | meg a másik, vagy õ veri meg a másikat - ezzel vége a
247 3, 6 | koplalósok: ezek rángatták meg a fülét borravaló gyanánt.
248 3, 6 | borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem
249 3, 6 | borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény annyit töltöztek
250 3, 6 | hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.~Bezzeg ugrott
251 3, 6 | Szaladj csak, fiam, borotváld meg a basa õkegyelmességét!
252 3, 6 | megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged nyírfavesszõvel.~-
253 3, 6 | hány zsákkal telik - felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott
254 3, 6 | Hanem most már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél,
255 3, 6 | van a szíve.~Így mentette meg a kisinas Kecskemét városát
256 3, 6 | a töröktõl. Jakab mester meg az öreglegény elõ se mertek
257 3, 6 | kecskemétiek a kisinast tették meg fõborbélynak. Emezek meg
258 3, 6 | meg fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna mást
259 3, 6 | öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.~
260 3, 7 | csörgették a kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna? A sasok
261 3, 7 | jámbor bárányoknak.~Ezt meg a hajdúk értették el. Biz
262 3, 7 | az öregek maradtak otthon meg a gyerekek meg az asszonyok.
263 3, 7 | maradtak otthon meg a gyerekek meg az asszonyok. Azokra bizony
264 3, 7 | a berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna,
265 3, 7 | eltisztultak Szalontáról, hogy meg se álltak az ország sarkáig.~
266 3, 7 | nagy alázatosan. - Engedd meg, hogy a te palástodba fogódzhasson
267 3, 7 | Készen vannak Szalonta falai, meg lehet tartani a fölavatást.
268 3, 7 | ugyanarra a napra hívta meg mind a két kedves vendéget.
269 3, 7 | mind a két kedves vendéget. Meg is érkezett mind a kettõ,
270 3, 7 | kopasz fejét, Tejföl uramnak meg nagyon is a fejébe verték
271 3, 7 | a sisakot.~Bezzegh uram meg a bástya tetejérõl nézte
272 3, 8 | alsóvárosban fészkelték meg magukat a törökök. A felsõvárosi
273 3, 8 | Egész nap danolt, fütyült, meg nem szidta volna még az
274 3, 8 | helyre, ahol nem találja meg az ellenség, de rátalál
275 3, 8 | papucsát, s úgy megindult, hogy meg se állt Belgrádig. Ott laktak
276 3, 8 | hazakerült. Bizony õ sem találta meg malmát a felvégen. Elpusztította
277 3, 8 | esett gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek most
278 3, 8 | odvából, csak azután adta meg a választ:~- Meg ám, te
279 3, 8 | azután adta meg a választ:~- Meg ám, te magyar!~Mikor Pál
280 4 | izzasztó mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki jámbor
281 4 | nép közt, hanem tisztölj meg engöm holnap délben egy
282 4 | asszonynak, hogy másnap délre meg kell sütni azt a két bús
283 4 | küszöbre, úgy várta a gazdát meg a vendéget.~A gazda frissebb
284 4 | ha addig élök is!~- Egyen meg tégöd a fekete ábrázatú
285 4, 1 | Móra Balázs, aki anno ekkor meg ekkor fõbírája volt Szegednek.
286 4, 1 | következik; hát minek rontanánk meg annak a szavahihetõségét
287 4, 1 | mozlemineknél8. Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi
288 4, 1 | Nini - azt mondja -, ez meg bürge, igaz-e?~Amire Balázs
289 4, 1 | tizenkettedszer állította meg a kérdés:~- Bürge az, igaz-e?
290 4, 1 | lett volna, ha a borbély meg nem állítja baráti szóval:~-
291 4, 1 | Mohamed próféta, vesszen meg veled együtt! - fohászkodta
292 4, 1 | talpára, csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált
293 4, 1 | lemaradt a fejirõl, amúgy meg nyáridõben nemigen lehetett
294 4, 1 | elmondta, miképpen szólította õ meg emberséges szívvel ezt a
295 4, 1 | Vidd ezt a kutyát, és nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett
296 4, 2 | ajándékba, amikor nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (
297 4, 2 | fejedelem nemigen örült meg neki.~- Öregember vagyok
298 4, 2 | már jobb kedvûen veregette meg az agár fejét.~- No, ez
299 4, 2 | tudományú állat. A kenést meg a kijárást nem most találták
300 4, 2 | leghívebb szolgám? Ezt ugyan meg nem vesztegetheti senki
301 4, 2 | mégiscsak azt ugatta volna meg, aki neki nem tetszett.~-
302 4, 2 | fejedelem azonban nem haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~-
303 4, 3 | világ volt akkor -, õ mondta meg, melyik követtõl mit üzenjen
304 4, 3 | olyasféle az úr. Aztán legalább meg van-e elégedve a szolgálatával?~-
305 4, 3 | szolgálatával?~- Én csak meg volnék - mondja a fejedelem -,
306 4, 3 | azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve az enyémmel.
307 4, 3 | hajdúknak, hogy kenegessenek meg mogyorófa pálcával?~- Jaj,
308 4, 3 | igaz ember ez a Csûr Istók. Meg is tesszük udvari favágónak.~
309 4, 3 | tesszük udvari favágónak.~Meg is tették, s Igazmondó Csûr
310 4, 4 | nem így volt. Én bizony meg nem mondom, mert akkoriban
311 4, 4 | veszi a paprikás szalonnát meg a karaj kenyeret, éppen
312 4, 4 | lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a Tisza fenekére
313 4, 5 | keresné a csillagok közt.~- Meg vagy-e velem elégedve, apácskám?~
314 4, 5 | bükkerdõ éji zúgásában:~- Meg, fiam, meg vagyok!~De egy
315 4, 5 | zúgásában:~- Meg, fiam, meg vagyok!~De egy este, mikor
316 4, 5 | majd megszakadt, azután meg egyszerre elállt a verése.~-
317 4, 5 | Semmi más a te anyádat meg nem gyógyíthatja. De ember
318 4, 5 | pirult ki a gyerek arca s meg se állt, míg az Átok-sziklához
319 4, 5 | akárhová esem, keressetek meg, s vegyétek ki kezembõl
320 4, 5 | a virágot! Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem
321 4, 5 | egy hajszála sem görbült meg neki. Jó szívéért vele volt
322 5, 1 | hegedû, hegedû, akit eddig meg nem becsültelek, vagy veslek
323 5, 1 | erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt. Azt mondta:~-
324 5, 1 | álomba merült fejedelmet, aki meg se moccant. Itt-ott mozgolódás
325 5, 2 | Felvidékre, hogy mentse meg őket ettől az istentelen
326 5, 2 | néptõl.~Így aztán csakugyan meg is szállotta a kuruc sereg
327 5, 2 | eleséggel.~A legnagyobb baj meg az volt, hogy a fejedelem
328 5, 2 | kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg, micsoda mulatság van odakint.~-
329 5, 2 | szögrõl azt a buzogányt, meg bírja-e emelni ez a gyerek?
330 5, 2 | No, kis kuruc, nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~
331 5, 2 | egy-egy fegyver villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent
332 5, 2 | érte a szúrás, de annyira meg volt rémülve, hogy alig
333 5, 2 | Hírt kell adni Rákóczinak, meg kell menteni a kurucokat.~
334 5, 2 | Uram, fejedelmem, mentsd meg magad! - Ez volt az utolsó
335 5, 2 | kurucnak!~Délben csakugyan meg is érkeztek a becsei rácok,
336 5, 3 | az életben - õ maga ijedt meg.~Úgy történt az, hogy a
337 5, 3 | fejedelem -, azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem
338 5, 3 | legyen, Kengyela - veregette meg a vállát a fejedelem. -
339 5, 3 | ez a büntetése.~- Elõször meg kell találni, hé! - csendesítették
340 5, 3 | mégiscsak a gazdája találta meg a lovat. Messzirõl meglátta
341 5, 3 | mert vígan nyihogott elé. Meg is indult felé lassú kocogással,
342 5, 3 | ez az állat? - húzódott meg Kengyela kíváncsian az árokban.~
343 5, 3 | Eladó egy ló egy petákért meg egy labanc ezer aranyért,
344 5, 4 | innen ugyan szárny nélkül meg nem szabadul.~- Bánom is
345 5, 4 | hogy könnybe borulását meg ne lássa a német. Mégis
346 5, 4 | ingyen nem megyek. Ezt üzenje meg generális uram a fejedelem
347 5, 4 | fejedelmi állat? - állította meg a generális.~- Doria uram
348 5, 4 | kiabálta haragosan.~- Én meg szavamra mondom, hogy enyim
349 5, 4 | úgy elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig. A két generális
350 5, 5 | Éppen tizenkettőnek ágyaztam meg - felelte a kuruc. A fejedelem
351 5, 5 | ösmernek szegények.~- De még meg is csipkedhetnek, vén medve -
352 5, 5 | visszahúzta a szíve, és meg kellett fordulni minden
353 5, 5 | Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten? Bizonyosan jobban
354 5, 5 | levente ‑, elõbb mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb
355 5, 5 | tartsatok velem.~- Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta
356 5, 5 | kötve a két karja fahánccsal meg a saját tarisznyája szíjával,
357 5, 5 | az ábrázata. S így esett meg, hogy az édesapát a saját
358 5, 5 | Csak Gergelykének szólalt meg a szíve, mert odasúgott
359 5, 5 | szájatátva nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette izmos karján
360 5, 5 | méheim.~- De úgy látom, meg is csipkedtek - nevetett
361 5, 6 | nemzet volt, mint a magyar, meg éppen olyan szerencsétlen
362 5, 6 | Sándorra bízta.: várják meg, míg õ visszatér a lengyel
363 5, 6 | szegény Magyarország adja meg ennek az árát. Elárad rajta
364 5, 6 | egyszer megbékülünk. Béküljünk meg, Károlyi Sándor!~Az isten
365 5, 6 | isten tudja, hogy mint vette meg ez a beszéd a szívét Rákóczi
366 5, 6 | Sándor Pálffy Jánosnak.~Meg is egyesültek, aláírta a
367 5, 6 | is!~Jön ám Pálffy János meg Károlyi Sándor egymás mellett
368 5, 6 | temetőben járnátok. És nézzétek meg azt a homokos árkot, mely
369 5, 7 | citeraszó mellett vetik meg. Azért is szoktak a muladi
370 5, 7 | muladi ember nem haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért.
371 5, 7 | mezõket. - Hadd tanulják meg tõlük az angyalok is a szép
372 5, 7 | fejedelem mondta - emelte meg a süvegét Árkai. - Én a
373 5, 7 | belecsúsztatta a vízbe.~- No, itt meg nem találja a német, bár
374 5, 7 | De uram, én se találom meg! - kapott utána riadtan
375 5, 7 | partra.~Egy-két nap múlva meg is érkeztek a labancok tárogatót
376 5, 7 | most már sose szólalnak meg többet a tárogatók? - kérdezték
377 6, 1 | volt, mint most, a városunk meg kisebb. Ennélfogva mikor
378 6, 1 | az is csak azért maradt meg, mert hivatalos személy
379 6, 1 | is elég nád volt szegény, meg ferdének is elég ferde.)
380 6, 1 | semmit se, emberek - csóválta meg a fejét Miller Sebestyén ‑,
381 6, 1 | nagy jó uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ Hevér Mátyást.~(
382 6, 1 | magát, mikor Hevér Mátyás meg találta egy kicsit szorítani
383 6, 1 | csak a mellecsontja maradt meg a ludacskának, az is szép
384 6, 1 | tarisznya arannyal tért meg Szegedre. Azt mondják, azt
385 6, 2 | Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem azt
386 6, 2 | süvegét akkor se billentette meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék:
387 6, 2 | válla fölül szólt vissza:~- Meg nem süvegelem senki száz
388 6, 2 | kell kerülni mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra
389 6, 2 | ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~A
390 6, 2 | üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza?! Aki pénzes,
391 6, 2 | pénzes, legyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor
392 6, 2 | Jaj, csak a nevét mondja meg legalább, diák úr - rimánkodtak
393 6, 3 | vidékek szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem berek, tenger
394 6, 3 | temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek
395 6, 3 | változásokban sem változott meg a neve. Csöndes, békességes
396 6, 3 | másik kis falu: Szanád. Azt meg csöndes, békességes szerbek
397 6, 3 | egy hazát szolgálni. Akik meg otthon maradtak, azok szántogattak-vetegettek
398 6, 3 | földanya, aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei
399 6, 3 | sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem tudták érteni, miért
400 6, 3 | Nem is õk, hanem a csókai meg a szanádi kutyák. S mikor
401 6, 3 | ott aludt édesen Marika meg Milica. A nagy hadi készülõdésben
402 6, 3 | pillákkal.~Marika szólalt meg elõbb. Elfintorította a
403 6, 3 | az ölébe. A csókai bíró meg Milicát ölelte magához,
404 6, 3 | repültek tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép
405 6, 4 | járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt, mint
406 6, 4 | kemény hõse, ha egyszerre meg nem nevetteti valami.~Öreg
407 6, 4 | maga a kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~-
408 6, 4 | Guruj kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább
409 6, 4 | neki. A vége egy kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja
410 6, 4 | Nincs baj, fiúk! - nyugtatta meg elsápadt tisztjeit. - Csak
411 6, 4 | megakadt golyó. Az mentette meg aznap a hadak oroszlánjának
412 6, 5 | Gergely uramat ijesztette meg, hanem a feleségét, az öreg
413 6, 5 | már azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta.
414 6, 5 | addig, míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~Ahogy
415 6, 5 | bevonult Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani Pákánál,
416 6, 5 | ifjú inszurgensek úgy, hogy meg se álltak Pákáig. Már akkor
417 6, 5 | nem hallatszik az, hírt meg nem visz abba a vadonba
418 6, 5 | Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony
419 6, 5 | vágni. Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~-
420 6, 6 | igyekezz, öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy
421 6, 6 | azokat hamar megszabdosták, meg is szalajtották.~„Ha ti
422 6, 7 | mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most úgy
423 6, 7 | Megállj, Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~
424 6, 7 | ennél könnyebb diadalt. Meg se mozdult a jámbor, míg
425 6, 7 | kérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~- Túl...
426 6, 7 | Akkor álmában lephetik meg, akit keresnek.~- Egész
427 6, 7 | a Kuckó királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy. Esze
428 6, 8 | alá tette az árpacukrot meg a furulyát. S ha egy-egy
429 6, 8 | csakhogy az kék volt, ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó -
430 6, 8 | mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem én a bankót,
431 6, 8 | fele piros legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy
432 6, 8 | libaitatóba, ott találta meg másnap reggel nagyapó, aki
433 6, 8 | úgy megtántorodott, hogy meg kellett neki fogódzni a
434 6, 8 | csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyerekeim -
|