Kötet,  Fejezet

 1     1,  1|     szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.~- De látnak
 2     1,  1| feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.~Hunornak és Magyarnak
 3     1,  2|          Hanem ha ti itt hagytok bennünket, és kerestek magatoknak
 4     1,  4|        bércek közt, és visszavár bennünket.~Azokat, akik ott maradtak,
 5     1,  4|      most már te sem segítsz meg bennünket!~Bizony, most is megsegítette.~
 6     2,  7|      ezer esztendõ választana el bennünket. Különben vagyunk ezzel
 7     3,  5|        hogy sült tökkel törültek bennünket képen, mintha azokat a nagy
 8     3,  7|         ember.~- Sokat sanyargat bennünket a német a berényi várból.
 9     3,  7|     Tejföl uram. Sokat sanyargat bennünket a váradi basa. Szeretnénk
10     4,  3| fejedelemasszony nem sanyargatna bennünket a nagy adókkal. Dejszen
11     5,  7|       felzúdulással. - Elámított bennünket Lõrinc úr.~Akkorra Lõrinc
12     5,  7|        fejedelem azzal biztatott bennünket.~- Ha a fejedelem mondta,
13     6,  3|           és õk akarnak kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~-
14     6,  3|      földönfutókká akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~
15     6,  7|     buksi fejét, ahogy meglátott bennünket.~- Gyere, Palkó, katonának!
16     6,  7|       istenadta, ahogy meglátott bennünket, de már nem menekülhetett
17     6,  7|    igazat mondtál. Ha odavezetsz bennünket, akkor másikat is kapsz.
18     6,  8|           akkor az ölébe szedett bennünket édesapám, és elmesélte,