Kötet,  Fejezet

 1     2,  8|            alig értek a térdéig.~- Vendel vágyom - hajtotta magát
 2     2,  8|            mit akarnál tõlem, cseh Vendel?~- Kenyeret akarom - tette
 3     2,  8|    feszítette ki kevélyen a mellét Vendel.~- No, az nem sokat ér -
 4     2,  8|           jámborokon.~- Tudod mit, Vendel? - ütött a vállára a mindentudónak. -
 5     2,  8|     magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai
 6     2,  8|         tudom már!~- Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! - faggatta
 7     2,  8|         könyvekben.~- No, megállj, Vendel - vigasztalta a király -,
 8     2,  8|           esztendõ, visszajön cseh Vendel, de olyan izmos a teste,
 9     2,  8|         ráismerni.~- Te vagy-e az, Vendel? - felejtkezett rá a király.~-
10     2,  8|               Emberül megfeleltél, Vendel. No, ugye, csak jó iskola
11     2,  8|          se könyv - fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak azok
12     2,  8|           a parancsot, hogy a cseh Vendel most már ne maradjon többet
13     2,  8|           a tojást.~Úgy ugrott oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott,
14     2,  8|              Ahol a! - mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra, s
15     2,  8|     egy-egy marék sárba mindentudó Vendel, s úgy dugta bele az eleven
16     2,  8|           Hol-e? - mondta kérkedve Vendel. - Mind így készíti a szegedi
17     2,  8| hirtelen-hamarjó vacsorát.~- Nini, Vendel, hát mégiscsak tanultál