Kötet,  Fejezet

 1     1,  1 |           jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket
 2     1,  3 |         nyájamat terelgettem, uram királyom, észreveszem, hogy sántít
 3     1,  7 |              Azt üzeni neked az én királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! -
 4     1,  7 |           besenyõk elcsendesedtek, királyom. Csak az õrök virrasztanak
 5     1,  9 |           az egész udvari konyhát, királyom - panaszolta félig bosszúsan,
 6     2,  2 |               Soha biz abból, uram királyom. Úgy áll a kezében a lúdtoll,
 7     2,  6 |        hoztok!~- Add írásban, uram királyom - borult térdre rimánkodva
 8     2,  7 |            tanácsra.~- Csak adnék, királyom, ha volna - mutatta mosolyogva
 9     2,  8 |          szegedi juhászoké?~- Uram királyom, se iskola nincs ott, se
10     2,  11|            õk nem tudnak?~- Tudok, királyom - mondta csendesen Zsombor
11     2,  11|         deák.~- Igenis tudom, uram királyom - csapta össze a bokáját
12     2,  12|            olyan szegényembereset, királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi
13     2,  12|             Fordítsd meg a csövet, királyom, és nézz föl a vár tornyára -
14     2,  15|            elé.~- Parancsolj, uram királyom!~- Tedd el, fiam, tied a
15     2,  16|           az asszonyok.~- Biz ezt, királyom, Göröngyösnek hívják - vallotta
16     2,  18|        hegyes bársonysüveg.~- Van, királyom, van. A lovak elolvasgatnak
17     2,  18| megdörzsölte a szemét:~- Mehetünk, királyom, mehetünk.~No, pedig nem