Kötet,  Fejezet

 1     2,  2 |        fogadta meg a király, hogy embert neveltet hû katonája árvájából.~
 2     2,  3 |         eresztették maguk közé az embert.~Mátyás úgy rajta felejtette
 3     2,  6 |          Keressetek a süvegbe más embert, nekem drágább a fejem a
 4     2,  6 |    mindjárt megkérdezte a madaras embert, melyik e közt a sok tarka
 5     2,  10|     vezérnek -, lessük meg ezt az embert, miben töri a fejét.~Nem
 6     2,  10|           köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg csak annyit mondott
 7     2,  10|          Hanem persze a vadkörtés embert úgy elfelejtette Mátyás,
 8     2,  10|          de azért bebocsátotta az embert. Az pedig megállt mereven,
 9     2,  17|        nem tesszük ezt az együgyû embert - súgta oda az udvari kapitány
10     3,  3 |          udvarában valami jó eszû embert, akinek az volt a kötelessége,
11     3,  3 | álomországnál, ott nem bántják az embert török császárok, Muhar basák.~
12     4,  2 |        iskolába.~- Megismeri a jó embert, megismeri a rosszat - magyarázta
13     4,  3 |     hosszat. Megkínálta a szegény embert is, aki ugyancsak megnyalogatta
14     4,  4 |            Nézte, nézte a szegény embert, hogy majd felét leette
15     4,  4 |        Mért ijesztgeted a szegény embert, nagyságos Pali bég?~- Azt
16     6,  3 |           nem búzát aratni, hanem embert kaszálni.~Verõfényes áldott
17     6,  7 |       gyerekeim?~- Katonának való embert keresünk, nénémasszony,