Kötet,  Fejezet

 1     5,  5|                         A HÉT CZÖTKÉNY~A diadalmas újvári csata
 2     5,  5|      a cövek.~- Mi baj, vitéz Czötkény uram? Tán föltámadtak a
 3     5,  5|   Azok ugyan nem - mosolygott Czötkény a bajusza alatt. - Legalább
 4     5,  5|     ilyen vitéz kellene, mint Czötkény uram. Magja se maradna akkor
 5     5,  5|   fejedelmi szóra meghajtotta Czötkény uram a fejét, amennyire
 6     5,  5|  Micsoda? Tán álmodik kelmed, Czötkény uram?~- Nem én, nagyságos
 7     5,  5|      akkor szaladj innen, vén Czötkény, mert nem akarom megérni,
 8     5,  5|  sírva fakadjon!~Szegény öreg Czötkény csak tátogatta a száját,
 9     5,  5|    választott paripát szegény Czötkény, dehogy! Örült, hogy gyalogszerrel
10     5,  5|       majd csak megél az öreg Czötkény nélkül is - vigasztalta
11     5,  5|     kis Czötkényekbõl az öreg Czötkény nélkül?~Hatan voltak, mikor
12     5,  5|       Hohó, hé! - kiáltott rá Czötkény apó, s ahogy felnyitja a
13     5,  5|     zsörtölõdött a kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt, s hunyorgó
14     5,  5|       már erre fölült az öreg Czötkény, de még föl is ugrott:~-
15     5,  5| eresztett benneteket?~- Nemes Czötkény Bálint a becsületes neve.
16     5,  5|  képpel a fiú. S mire az öreg Czötkény észrevette magát, akkorra
17     5,  5|     hazajáró lelke?~A hat kis Czötkény szájatátva nézett a hetedikre,