Kötet,  Fejezet

 1     2,  2|      Hendók mester! Megeheti már kelmed a fejét.~Nincs az a piros
 2     2,  3|         portáján parancsolgasson kelmed! Már itt csak én leszek
 3     2,  6|       Ugyan úgy-e, hát csakugyan kelmed az? - mosolyodott el a solymári
 4     5,  4|     nekik a hadiszerencse.~- Hát kelmed a híres tréfacsináló? -
 5     5,  5|             Micsoda? Tán álmodik kelmed, Czötkény uram?~- Nem én,
 6     5,  5|          csendesen:~- Hát menjen kelmed isten hírével. S emlékül
 7     5,  5|     bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött
 8     5,  5|     levente ‑, elõbb mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb útja
 9     5,  5|      Rákóczi katonája, ha ismeri kelmed - pattogtatta büszkén a
10     6,  1|    levélért, hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~Kapja a levelet
11     6,  1| fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.~A kincstartó
12     6,  2|         én kelmednek elõbb, mint kelmed nekem?~De már erre egész
13     6,  3|       bicebócától el se búcsúzik kelmed? - törülgette könnyét a
14     6,  5|         legjobbnak gondolnám, ha kelmed odakint hetelne. Tudom,
15     6,  5|      ideje van, jól résen legyen kelmed. Ha a rajt elszalasztja,
16     6,  5|     volna:~- Ha a rajt elereszti kelmed, a szemem elé ne kerüljön!~